Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
1982. szeptember 18. / TOLNA \ _ 6 NÉPÚJSÁG — Tapasztaltam az évek során, hogy az ön figyelme, érdeklődése sok mindenre kiterjed. Olyan dolgokra, amelyek a nagy közönséget érintik, mindnyájunkat. Emlékszem például, hogy a régi irodájukban, ahonnan a Kossuth Lajos utcára lehetett látni, méltatlankodott, egyébként teljes joggal, mert az épülő út végén, tehát mindenki szeme láttára kifolyóit a szennyvíz és nem nagyon iparkodtak megszüntetni a kellemetlenséget. — Ilyen vagyok. Nem tudom elviselni a közömbösséget, a tehetetlenséget. A társadalmi impotenciát. Ennél az esetnél is próbáltam tenni valamit. Fölhívtam az illetékes vállalat vezetőjét, akiről úgy tudtam, őrá tartozik az ügy. Közölte, hogy nem az ő asztaluk, aztán még két helyre telefonáltam, mindegyik vezető azt mondta, nem az ő asztala . . . Egymásra hivatkoztak. Végül azért csak megszűnt a szennyvízfolyás a paksi városközpontban .. . Ami az érdeklődést illeti, engem minden érdekel, a közvetlen hivatali munkámban is, meg azon kívül is. Nagyon érdekel az elektromosság, a barkácsolás, dolgozok fával, vassal, érdekel a mezőgazdaság, a politikai események alakulása, nem sorolom. Magam tekercseltem egy hegesztő trafóját. Eltörött a vaskapunk, meg kellett hegeszteni, hát nekiláttam. A kíváncsiság fűt mindig, el akarok jutni a megismeréshez mindenben. Az a baj, hogy csak a megismerés szintjéig jutok el, nem lehetek professzora semminek. Most például telefont szerelnek nálunk otthon, és rettenetesen izgat, milyen a szerkezet, mit tud. Szeretném áttanulmányozni és megérteni az egész dokumentációt. Ott vagyok a szerelő mellett, nem hagy nyugodni ez a korszerű telefon, amit nem mindig úgy sikerül használatba venni, hogy a legjobb legyen. Szóval, hogy azt tudja, amire képes. Hallottam egyet-mást ezzel kapcsolatban. Talán ezért vagyok különösen kíváncsi. — Egyszer, jó néhány évvel ezelőtt azt mondta nekem, úgy mellékesen, hogy élvezi a kamatszámitást. Szereti a matematikát? — Nem a matematikát szeretem, hanem a logikát. Azt nagyon. A számvitelben is a logika érdekelt kezdettől. Mindennek a logikáját keresem. Az értelmét. Ebben az agyonszabályozott pénzügyi világban mindig az indítékot kell keresni és ha megérti az ember, ha vérévé válik az összefüggések keresése, akkor boldogul. A komplikált, regulázott szabályozók is logikusak. Visszatérve a kérdésre, hogy élvezem a kamatszámítást, az a helyzet nálunk, itt a paksi fióknál, hogy én, mint vezető, nem könyvelek, természetesen, de részt veszek például a hibakeresésben. Mégpedig nagy szenvedéllyel. Előfordul, hogy nem stimmel valami. Egy szám. Nekilátunk. Milyen jellegű az eltérés? Következtetnem kell. Kérem a munkatársaimat, hozzák oda a szükséges anyagokat, hogy mással ne kelljen foglalkoznom, mint a töprengéssel. Katatunk, keresünk és megtaláljuk a hibát. A számok kiabálnak, csak meg kell hallani őket. Roppant tetszik nekem az a csodálatos rendszer, amit a számlakereten belül alkalmazunk. I- Erre a munkára készült eleve a tanulmányaival?- Kereskedelmi iskolába jártam, itt Pakson, mi voltunk az elsők, akik végeztek. A klasszikus bankügyleteket is kitanultuk. Először tsz-hitelügyi előadó voltam a hitelszövetkezetnél. Ezt fölszámolták. Katona lettem, majd 1954 novemberében bekerültem a takarékpénztárhoz. Tehát az OTP-hez. Három évvel később, 1957-ben fiókvezető lettem, azóta csinálom ezt a munkát. I- Mekkora volt akkor a forgalom az OTP paksi fiókjánál és mekkora most? — ötvennégyes adatot mondok: 1954 májusában napi egykét tétel szerepelt a pénztárnál, ma 450—500 között van a pénztári tételek száma, naponta. Meghatározóvá vált a szerepünk, vagyis az Országos Takarékpénztár szerepe Pakson és környékén, a lakásépítéstől kezdve a szerződésre kiadott üzletek számlájáig minden hozzánk tartozik. Intézzük a vállalati kisvállalkozások pénzügyeit például. A napokban eladtunk a Kishegyen épült lakásokból egyszer negyvennyolcat, egyszer meg huszonnégyet. A lakótelepen épülő OTP-lakások nyolcvan százalékát vidékről idetelepülő családok kapják. Örülök, hogy megelégedéssel telepednek le a városban. — Eszembe jut egy néhány évvel ezelőtti megjegyzése. Azt mondta: „Én tapsolok a szociális kedvezményeknek, a harmincezer forintos elengedéseknek, mert Így könnyebben boldogul a nép . — Persze, hogy nagy öröm nekünk is látni az arcokon a boldogságot, amikor aláírják a szerződést, amikor lakáshoz jutnak. Én magam is próbálom elősegíteni, hogy élvezzék a lakást, mégpedig úgy, hogy készítettem egy listát a hasznos tanácsokból. Szóval, hoay mire ügyeljenek. Egyszerű dolgok ezek, de ha figyelmen kívül hagyja őket némelyik ember, nagy kellemetlenségek származnak belőle. Például volt egy izgalmas eset, elfelejtette elzárni a csapot — nevet nem mondok —, már úszott a ház, rohangálás, nem találták meg az illetőt, végre elzárták a főcsapot, aztán megpróbálták a munkahelyen megtalálni, menjen haza, nem lehet egész nap víz nélkül a ház, vannak kisgyerekesek is. Nem elég átadni a kulcsot, tudatosítani kell az emberekben bizonyos elemi szabályok betartását. Az ő érdekükben. — Pakson rengeteg ember lakik ideiglenesen. Egyik évről, sőt egyik hétről a másikra. Az OTP-nek van-e velük dolga?- Nagyon sok. Természetesen ők is vásárolnak, részletre. Meg kell tudnunk, hogy az állandó lakhelyen mi a helyzet, levelezni az ottani fiókokkal, mehet-e a kölcsön, mindent el kell rendeznünk ilyen ügyekben is, csak a konkrét nyilvántartás,' befizetés nem hozzánk kerül. I - Győzik?- A múlt héten 16 dolgozóból öten voltunk benn összesen. Gyerekek, betegség, szabadság . . . Azért győzzük. A létszám hosszú évek óta azonos, a munka viszont sokkal több. Körülbelül kilencezer a számlakapcsolatunk, ebből ötezer elektronikus feldolgozású, a többi kézi, illetve mechanikus feldolgozást igényel. Kétségtelen, hogy a manuális munkát könnyíti az elektronika, de az ellenőrzést nem. Az ellenőrzéshez megint csak az ember kell. Persze, nagyon jó lenne továbblépni az elektronikában. Az lesz csodálatos, amikor a mágnesszalagok utaznak a vállalatoktól az OTP-hez, de ez még a jövő zenéje. Egyelőre az a helyzet, hogy csak a Paksi Atomerőmű Vállalatnál van elektronikus átutalás, ez egyébként az országban első a vidéki vállalatok közül. Az átutalási betétszámlának megszállottja vagyok. Olyan formában, hogy a munkahely vonja le a dolgozó betétjét, ne kelljen elmenni az OTP-hez, ne kelljen sorba- állni, egyáltalán: a munkát félbehagyni. Intézze a vállalat és az OTP. A dolgozónak legyen csekkfüzete. A megállapodást létrehoztuk az összes épkézláb vállalattal átutalási betétszámla-ügyben. A megyében a legjobbak közé tartozunk, elmondhatom szerénytelenség nélkül.- Valamit nem értek. Rengeteg a munkájuk és bizonyos tekintetben egyre bonyolultabb, a létszám viszont nem nőtt, és még sokszor hiányoznak is, mint minden munkahelyen. Hogyan lehet maradéktalanul elvégezni mindent? Mégpedig türelmesen, udvariasan, mert itt tapasztalatom és tudomásom szerint az udvariasság is, a hozzáértés is jellemző. Tehát hogyan lehetséges? — Van egy mag, három-négy ember, akik át vannak itatva humánUTnmal. A többiek is olyan jól akarnak dolgozni, mint ők. A módszer egyszerű, ami a kollektívánk egészét illeti a felkészülésben: minden csütörtökön szakmai, módszertani oktatást tartunk. Ebbe beletartozik a bánásmód, az emberismeret. Egyébként szocialista brigád ez, és mi komolyan vesszük a dolgokat. Az összetartozás talán még külön erőt ad. Én magam nem utasítok, hanem kérek. Másrészt, az a célom, hogy mindenki pontosan ismerje a feladatát, újra meg újra legyen módja átlátni az egész munka célját, lényegét. Nem az ügyrend szerint, hanem értelem szerint. A logika szerint. Az ügyrendünk magassága, ha összerakjuk az asztal tetején, egy méter tíz centi. Nem kellene ennyi ügykezelési utasítás, inkább a rendeletek miértjét oktatnák, a jogot, a nézőpontot. I — Minden csütörtöki, házi oktatáson kizárólag ön magyaráz?- Nem, sőt, ma már azt a gyakorlatot folytatjuk, hogy a szakelőadók oktassanak. A takarékpénztár feladatai annyira kiterjedtek, hogy nem lehetek mindennek én a legjobb tudója. Hozzám legközelebb áll a számviteli munka és a hitelezés. De szívesen magyarázok, ha kell. Apám tanító volt, talán örököltem tőle valamit a pedagógiai érzékből. A munkatársaimat igyekszem megtanítani a diplomatikus magatartásra. Ha az udvariasság kevés, akkor már diplomatának kell lenni. Mondok egy példát. Jön egy új paksi lakos, nagy méltatlankodással, este háromnegyed hatkor, hogy mért zár be az OTP hatkor. Mondom neki, igaza van, drága uram, szerintem is nyitva kellene lenni nyol- cia, de a jelenlegi körülményeink nem teszik lehetővé, tegyen javaslatot illetékes helyen, hogyan tudnánk megvalósítani a nyitva tartás elhúzását. Persze, nem javasol, hanem méltatlankodik. Hagyom kibeszélni, aztán lehiggad. A púpos embernek is meg lehet mondani, hogy púpos, de úgy, hogy ne fájjon. Senkit nem szabad lekezelni.- Tanulta is az emberekkel való bánásmód tudományát vagy egyszerűen magától jött rá sok mindenre?- Pszichológiát tanultam az intézet bankiskolájában. Régen az OTP-nek volt bankiskolája.- El tudom képzelni, hogy időnként hazavisz néhány tanulmányozni való anyagot, rendeleteket, egyebeket, mert itt a hivatalban már lehetetlen időt szakítani erre.- Ez bizony megesik. Haza kell vinni.- Legszívesebben sarokba vágná őket és sietne barkácsolni, hegeszteni, mert az a pihenés?- Akár hiszi, akár nem, engem ezek a tanulmányoznivalók nem fárasztanak. Nagy érdeklődéssel rágom át rajtuk magam, izgat a kíváncsiság, milyen újat hoznak, egyáltalán miért adták ki őket. A kíváncsiság nem hagy békén. I — Szerencsés embernek mondhatja magát... — Apámtól örököltem a szellemi és fizikai tréning állandó igényét. Mindig kell valamivel foglalkoznom, aminek értelme van. Apám 97 éves, ő szedte le a cseresznyét, mert ő könnyű, nem törhet le alatta az ág ... Ragaszkodott hozzá, hogy leszedi. Fölkel reggel hétkor, megeszi a tejbe áztatott kalácsot, elfoglalja magát valamilyen ház körüli munkával, aztán megjönnek az újságok, áttanulmányozza őket, akkor megint csinál valamit, ami jólesik, mint fizikai tevékenység. Ő is barkácsolt mindig. Éjjel persze keveset alszik, mint általában az öregek. De nem unatkozik. Olvas. Ilyenek vagyunk. I — Jó erőt kivonok minden munkához. GEMENCI JÓZSEF Múltunkból Miről írt a Tolna megyei Népújság 25 esztendővel ezelőtt, 1957. szeptemberében? Szeptember 4-én beszámolt arról, hogy Tolnán egy régi ház bontása közben az ott dolgozók befalazott iratokat találtak, amelyről kiderült, hogy 1919 augusztusában íródott. Áz aláírás olvashatatlan volt, de a sorokból kiderül, hogy a hatalomra jutott ellenforradalom egyik üldözöttje a szerző. Idézünk néhány sort a levélből : „Amikor én itt nekifogok leírni a nehéz napokat, amit én átéltem, vagyis éreztem, s elszálltak lelki szemeim egy bűzös pince, tömeglakás vackaira, hol tán most álmodik utolsót a nyomor. Nem tudom még, kinek írom ezt. De tán nektek, kiknek a javak adattak? Vagy tán magamnak? De, aki benne él, annak nincs szüksége rá... De csend, mert eme futó ironnak percegése is kikiáltja azt, hogy „átok rátok, ti elnyomók, átok Ti gaz gyilkosok. Miattatok szenvednek újra százezrek és százezrek.” Én pedig bujdosok. De eljön, remélem a feltámadás újra, nem halt meg a munkásság, csak elalélt. Ébredj, ébredj testvérem, sok százezer, még nincs későn, még nincs újra rajtad egészen a bilincs, mert ha ismét kezedre verik, sok évtizednek fárasztó harca és sok proletárvér veszíti azt újra.” A fent idézett levél szerzője jól látta: sok proletárvér kellett ahhoz, hogy a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozók lerázzák a kapitalizmus, a ki- zsákmányoltság igáját. A levél akkor íródott, amikor a fehérterror különítményesei Tolnán ártatlan embereket akasztottak a községháza éoülete előtt. * Szeptember 7-én Új városnegyed épül Szekszárdon címmel közölt tudósítást a lap Idézzük egv részletét: „Az elmúlt három évben 120 házépítési engedélyt adott ki a Szekszárdi Városi Tanács. Az engedélyek alapján 76 ház már felépült, s a többinek most folyik az építése. A lakásépítkezések iránt azonban továbbra is nagy az érdeklődés, s ezért a városi tanács elhatározta, hogy Szekszárd déli részén új városrészt létesít. A Várostervező Iro. da most készítette el a terveket, s ezek szerint az új városnegyedben 250 házhelyet adnak ki. Valamennyi házhely 300 és 200 négyszögöles lesz." Tudjuk, a ervek megvalósultak. Megépült a déli kertváros — amiről hírt adott a lap, s megépült azóta az északi kertváros is, tömegesen épültek a bérházak, eltűntek a vályogból, vertfalból épült, földszintes, gyakran igen rossz állapotban lévő házak, házacskák. A város 25 év alatt újjászületett. Soha a város történetében nem volt ilyen iramú változás. Már többször újra kellett rajzolni a megyeszékhely térképét. * S honnan indult ez a fejlődés? A Népújság szeptember 13-i számából megtudjuk, hogy „az elmúlt hetekben igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a színházi előadásokra meghirdetett bérletjegyek iránt, érdeklődésünkre a kultúrház igazgatója elmondotta, hogy az évadnyitásig több mint kétszázan váltottak bérletet a színházi előadásokra.” A kedv további fokozása érdekében lehetővé tette a kultúrház, hogy a bérleti díjakat két részben fizessék ki az érdeklődők. Megtudjuk azt a tervet is, hogy megfelelő érdeklődés esetén minden darabból két előadást kötnek le a színészekkel. A megyeszékhelyen a fenti sorok megjelenése után megszűnt a kultúrház, helyette olyan művelődési központ alakult ki, amelyet számos megye és város megirigyelt már, s nem kell kedvezményt sem adni a bérletek fizetésénél, s bérlettulajdonosok száma is megsokszorozódott. * Megvitatták az MSZMP agrártéziseit Regölyben — címmel közölt szeptember 13-án cikket a Népújság. Idézzük a cikk eay részét: „A közelmúltban a pártszervezet és a tanács vb kezdeményezésére mintegy 30 dolaozó paraszt gyűlt össze, hogy megvitassa a téziseket. A dolgozó parasztoknak az volt a véleményük, hogy mivel a községben hagyományos volt az aprómagvak termesztése, valamint a rostnövények termesztése, erre a jövőben különös gondot fordítanak ismét, mert nem köti őket a központilag megadott vetési arány. Elmondották azt is, hogy legmegfelelőbb módja lenne az aprómagvak és rosttermelői társulás jönne létre. A dolgozó parasztok kezdeményezése nyomán a községi tanács vezetői úgy beszélnek, hogy a községben lévő mintegy 600 holdnyi táblás terület egy részét átadják termelői társulásnak, apró- és rostnövények tei- mesztésére, ha ilyen alakulna.” A cikkből megtudjuk, tervez, ték egy szőlészeti szakcsoport alakítását is, és szóltak a sertéstenyésztés gondjairól. A cikk végül megállapítja : „A hosszantartó vita, mely sok sok javaslatot hozott felszínre — s amelyek teljesen megegyeznek az MSZMP agrártéziseivel — sok tapasztalatot adott a pártvezetőségnek és a községi tanács vezetőinek is. A vita során elhangzott javaslatok bekerülnek az MSZMP alapszervezetének és a helyi tanács munkatervébe, s megkezdik a munkálkodást azoknak megvalósításáért.” »* Szeptember 15-én közölte a Népújság a KSZ Tolna megyei Szervező Bizottságának határozatát: „Mátai Antal, a volt lengyeli DISZ vezetőségi tagja, 1955. őszén tényleges katonai szolgálatra bevonult a belső-karhatalomhoz. Szolgálati helyén élete végéig példás katona és DISZ- tag volt. 1956. október 26-án az ellen- forradalom ellen, a munkásparaszt hatalomért vívott harcban hősi halált halt. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Szervező Bizottsága Mátai Antal elvtársat a Tolna megyei ifjúság hősi halottjának tekinti. Kegyelete jeléül 1957. október 26-án, halála egyéves évfordulója alkalmából Lengyelen síremléket állít fel és koszorú- zási ünnepséget tart.”. * Tizenhatan újra kezdték — ez a címet viseli az a riport, amely a harci Petőfi termelő- szövetkezet újjászervezéséről szól. Idézünk a riportból: „Akik most a harci Petőfi Tsz-ben vannak, azok valameny- nyien úgy voltak a télen, mint Farkas Lajos... Október előtt tsz-tagok voltak, s ha nem is volt mindig úgy, ahogy ők szerették volna — számukra a szövetkezet mégis jó volt — ösz- szehasonlíthatatlanul jobban ment sorsuk, mint a felszabadulás előtt. Ezért nem nyugodtak bele, hogy szétverték a szövetkezetét... Tizenhat ember harca újra kezdődött a jobb életet biztosító szövetkezetért. S a harc, amely napjainkban egészen más körülmények között folyik, mint októberben — még mindig tart... Így történt, hogy ez év tavaszán a harci Alkotmány helyén 16 taggal megalakult a Petőfi Termelőszövetkezet. Az egyik 5 holddal, a másik 6 holddal, a harmadik pedig föld nélkül lépett a közösbe. A rozoga szekrényen, az üres falakon és a földeken kívül semmije sem volt akkor a szövetkezetnek. De az elszánt akarat, az egyforma sors, az a remény, hogy lesz még virágzó szövetkezet, lelkesítette őket. Az állam pedig segített nekik a szövetkezeti gazdálkodás újra kezdésében." * A Népújság szeptember 29-i száma megemlékezik a tamási gimnáziumról, amely 1957-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Idézzünk néhány mondatot a megemlékezésből: „Szűknek bizonyult az iskola. 1951-től kezdve ezideig 251 tanuló tett érettségi vizsgát, ebből 19 a dolgozók iskolájában tanult. A legtöbb érettségiző, számszerint 42 ebben az évben volt. A legjobb érettségi átlag- eredményt az iskola első tanulói, az 1951-ben érettségizettek érték el, 4-es átlaggal. (Nem számivá az 1950-ben érettségi, zett nyolc dolgozó gimnáziumi tanulót, az ő átlaguk 4,37 volt.)” K. Balog János Rauh Konrad OTP~fiókve:zetövel
