Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14. KÉPÚJSÁG 3 Megújulás és innováció IV. Az alkotók összefogása A világpiaci árviszonyok kö­vetkezetesebb érvényesítése egyre kevésbé ad módot arra, hogy a vállalatok a szükséges nyereséget csupán a bevétel és a termelés mennyiségének a növelésével érjék el. Értékes anyagokból, drága energiával c-ak akkor érdemes többet gyártani, ha az jó áron elad­ható. A nyereség egyre inkább csak úgy növelhető, ha ugyan­azt a termékmennyiséget ke­vesebb anyagból és energiával gyártják, vagy ha ugyanannyi anyagból és energiával drá­gább terméket állítanak elő. Ehhez kell az ötletes, folya­matos műszaki fejlesztés. .Az utóbbi időben számos in­tézkedés született a K+F ka­pacitások hatékony összefogá­sára és kihasználására. Elszá­molási és pénzügyi intézkedé­seket hoztak azzal a céllal, hogy az önálló kutatóintéze­tek érdekeltsége jobban kötőd­jék a váil la loti, termelési ér­dekhez. Két-három kutatóintézet be­olvadt egy-egy termelő válla­latba, a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet pedig az Egye­sült Izzó fejlesztő laboratóriu­mával, a Központi Fizikai Ku­tatóintézet félvezető kutató- csoportjával és az Izzó gyön­gyösi gyárának egyik termelő részlegével új vállalattá egye­sült. Itt jött létre az elektroni­kai alkatrészgyártás fejlesztését szolgáló program központi ter­melő bázisa: a Mikroelektro­nikai Vállalat. Néhány kutatóintézet műsza­ki fejlesztő vállalattá alakult, tehát árutermelésre tért át. Gyártmányleírásokat, techno­lógiai dokumentációkat szállí­tanak konkrét megrendelések­re, adott határidőre és szabott áron. A fejlesztő vállalatok sa­ját kockázatukra is kutathat­nak, fejleszthetnek, vállalva, hogy a megoldásra — itthon vagy külföldön — vevőt -ke­resnek. A legújabb jogi, pénzügyi feltételek széles körben módot adnak arra, hogy kutatóintézet, fejlesztő vállalat, gyár és kül­kereskedelmi vállalat egy-egy téma megoldására társulást alakítson. A kisvállalkozási orrnak az eddiginél gazda­gabb eszköztárat kínálnak a <+F kapacitások, illetve az öt- etes, felkészült, kezdeményező­kész szakemberek, szakmunká­sok számára. Módot adnak ar­ra. hogy egy-egy olyan új öt­letet, amely nem illeszkedik valamely nagyváUalat rövidebb- hosszabb távú programjába, különösebb kockázat és arány­lag kis befektetés révén a piac ,,ítélőszéke’' elé kerülhessen — egyedi vagy kissorozatú gyártás megszervezésével. En­nek révén több újító, feltaláló tud bizonyítani, kibontakozni. Egy-egy (akár magán, akár állami vagy szövetkezeti vagy vegyes) innovációs társulás vagy kisvállalkozás indulásához többféle — szakmai, jogi, anyagi — segítséget nyújtanak. Több tucat az innovációs te­vékenységet szervező, tanács­csal, pénzzel ellátó szervezet, vállalót — sőt: kisvállalkozás alakult, viszonylag igen rövid idő alatt. (Ezek sorában a je­lentősebbek: a Magyar Nem­zeti Bankhoz tartozó Innovációs Alap, az Állami Fejlesztési Bank által és a KISZ KB által támo­gatott Alkotó Ifjúság Egyesülés (ma már lapja is van: az öt­let), vagy: a NOVEX Talál­mányfejlesztő és Értékesítő Külkereskedelmi Rt.) NINCS KIRE VÁRNI A műszaki fejlesztés változat­lanul kimeríthetetlen tartaléka az újítómozgalom. (Az újítá­sokból származó többletered­mény 1976 és 1980 között több mint 3,5 milliárdra emelkedett. Az 5876 alkalmazott talál­mány nyomán pedig több mint 8 milliárdos eredményt köny­véltek el a vállalatok.) Az újí­tók, feltalálók száma jelenleg 210—220 ezerre tehető. Mun­kájuk támogatása valamennyi vállalatnál, a legbiztosabb be­fektetések közé sorolható. A közelmúltban intézkedést hoztak, hogy az újítási díjak a progresszív-adómentes része­sedési alapból fizethetők. Egy­értelművé vált az újítások és találmányok gyors hasznosítá­sát elősegítő közreműködők ér­dekeltsége is. Az említett intézkedések mindegyike a K+F hatásfoká­nak javítása érdekében megho­zott központi lépés volt. A vál­lalatokon belül azonban leg­alább ennyit, ha nem többet lehet tenni azért, hogy a gaz­dálkodás műszaki-szervezeti alapjai megújuljanak. Vegyük sorra a legfontosabb teendő­ket. Körültekintően kell foglal­kozni az értékesítési lehetősé­gek alakulásával, tájékozódni, elemezni a keresletet, azt, hogy melyik piac kínál esetleg jobb feltételeket a mai és a holnapi gyártmányok értékesí­téséhez. A piaci munka javí­tása .érdekében újabb együtt­működési formákat lehet keres­ni a külkereskedelemmel való közös érdekeltség növeléséhez. Hasznos, ha a piaci informá­ciók nemcsak az értékesítési, hanem a műszaki-fejlesztési, intézkedési terveket is alátá­masztják. Sok tartalék felbukkanása várható ott, ahol a műszaki­fejlesztési gondokról és progra­mokról részletesen és rendsze­resen tájékoztatják a vállalat belső közvéleményét: pályáza­tokat írnak ki egy-egy feladat megoldására, sőt: egy-egy el­készült program bírálatára. A vállalati jövedelemszobá- lyozással érdekeltté lehet ten­ni a műszaki szakembergárdát és a szakmunkásokat abban, hogy a saját vállalatuk számára törjék fejüket új megoldásokon, s hogy az új dolgok bevezeté­sén fáradozzanak. Erre a gaz­dasági munkaközösségi forma is tág teret nyújt. 'Napjainkban, ha egy válla­lat vezetése — ahogy mondani szokás: innovatív típusú, akkor körülbelül ezt a feladatsort írjo elő, saját maga számára, a kö­vetkező .időszakra. Ma már nincs mire, nincs ki­re várni: elképzelhetetlen olyan ötlet, amelynek kivitelezése hi­vatali, rendeleti akadályba üt­köznék: olyan kooperációt, tár­sulást, munkaközösséget szer­vez bármelyük vállalat — az in­nováció gyorsítására —, cmilyet akar. Mindenre van mód. Ép­pen azért, mert a kiépült, kor­szerű gazdaság sok százezres g y á rt m á n y s'k á I á j á nak innová­cióiját egyetlen központból, jó hatásfokkal, 'irányítani nem le­het. Jó ötletre pénzt is adnak a bankok. A korábbi panaszok, kifogások az ipartörténeti fel­jegyzésekre tartoznak: van tér, pálya — a vállalatokon a sor, hogy megmutassák, mit tudnak. (Vége) ~ GERENCSÉR FERENC Pártmegbízatások , az atomerőmű-beruházáson A paksi atomerőmű-beruhá- :ás párt-végrehajtó bizottsága end'Szeresen ellenőrzi korábbi határozatainak végrehajtását. \z utóbbi időben egyre inkább (yakorlattó válik ez a pártve- etőségeknél és az alapszerveze- eknél 'is. A végrehajtó bizottság leg- itó'b'bi ülésén azt vizsgálta, ho- lyan hajtották végre a párt- n'egbízaásökró'l több mint há- om évvel ezelőtt hozott határo- Jatot. Ez o határozat az 1979. már- :ius 6-i ülésen született. Akkor negállapította a testület, hogy I pártmegbízatások rendszere ól szolgálja a termelés párt- ónyítását, -ellenőrzését, a lozgalmi munkát a tömegszer- ezetekben, ám felmerültek kü- önböző hiányosságok is. A vég- 5 hajtó bizottság határozata íególlapította, hogy a kiadott lártmeg'bízatások jelentős része en állandó, ugyanakkor for- íális megbízatások is vannak, melyeket nem lehet teljesíteni, Tetve nem adnak lehetőséget a onkrét munkára. A megbizatá- oknál sok esetben nem veszik gyelembe a közösség vélemé- yét az alapszervezeti vezető­égek. Igen magas volt azok- ak a párttagoknak a száma, kik túl voltak terhelve több legbizatással. A határozat elfogadása után tkári értekezleten beszélték reg a feladatokat, majd a égréhajtást rendszeresen ellen­ezték. A vállalati pártvezető- égek és alapszervezeti vezető- :gek megvizsgálták minden ártszervezetben a pártmegbi- itások helyzetét és intézked­tek a hiányosságok felszámolá­sára. Alapvető változást jelentett, hogy a pártmsgbízatások kiadá­sában nagyobb szerepet bizto­sítottak és biztosítanak a párt­csoportoknak. Elsősorban a for­mális megbízatások megszünte­tésére történtek lépések. Pártmunkát nemcsak az alap­szervezet keretein belül lehet végezni, ennék ellenére sók he­lyütt még ma1 is csak a párt­szervezetben, a pártszervezet feladatai megoldásában végzett munkát tekintik pártmegbízatás­nak. A tömegszervezetekben funkciót vállaló kommunisták tevékenységét sok esetben az alapszervezetek nem „számolták el" pártmegbízatásként. Sok fiatal párttag nem tekinti fel­adatának, hogy a KISZ-ben vál­laljon funkciót, s art pártmeg­bízatásként teljesítse. Hasonló problémák Vannak a szakszer­vezeti szervekben, vagy a tö­megmozgalmakban végzett mankóval kapcsolatban is. -En­nek alapvető oka — mint a végrehajtó 'bizottság megállapí­totta — az, hogy az alapszer­vezetekben sem történik meg a tevékenységről minden esetben az „elszámoltatás", nem igény­lik a tömegszervezeti vezetők véleményét a pártmegbízatás­ként végzett tömegszervezeti munka értékelésénél. E tekin­tetben változásra van szükség. Felülvizsgálták az alapszer­vezetek ama párttagok megbí­zatásait, akik több társadalmi szervezetben töltenek be funk­ciót, illetve túl voltak terhelve pártmegbízatásokkal, társadal­mi feladatokkal. Az esetek nagy részében intézkedések születtek a túlterheltség megszüntetésére, de még mindig vannak olyan párttagok, akiknél a megbízatá­sok száma sok. A másik véglet: vannak párttagok, akik sem ál­landó, sem ideiglenes megbíza­tásokat nem kapnak. Ez első­sorban az alapszervezetekhez nemrég érkezett párttagoknál, illetve azoknál tapasztalható, akik — munkájukból eredően — sokat vannak távol. Fölvetődött már korábban is, hogy több pártbizottsági tag úgy érzi, nem köp megfelelő megbízatást, s ezért testületi tagságát formálisnak tartja. A pártmegbízatások teljesíté­sének értékelésénél az elmúlt mozgalmi év zárásakor már ál­talános volt, hogy az az éves beszámoló taggyűléseken tör­tént meg. Ennek különböző for­mái alakultak ki. A legtöbb he­lyen a taggyűlésen, személyre szólóan állapította meg a veze­tőség — és mondta el a titkár — hogy 'ki, hogyan teljesítette feladatait, az afapszervezetek egy részénél a személyre szóló értékelés a pártosoportülésen történt meg, a taggyűlésen összevont értékelés hangzott el. Gondot okoz továbbra is, hogy a felsőbb pártszervekben, választott testületekben funk­ciót viselő párttagok munkájá­ról' nem mindenütt kérnek véle­ményt, így e párttagok munká­jának értékelése nem teljes, sok esetben formális. IMint azt a végrehajtó bizott­ság megállapította, az elmúlt három és fél évben haladás tör­tént a pártmegbízatások kiadá­sánál — értékelésénél, alapve­tően az akkor hozott határoza­tot kell továbbra is érvényben lévőnek tekinteni, végrehajtani. J. 1. HÉTRŐL HÍRRŐL HÉTRE HÍRRE örülnék, iha szokásos szombati hi-rkommen- tárunkat íqy vezethetném be: „A '82-es eszten­dő 32. hetének időjárása1 végre nem zavarta a mezőgazdasag munkáját. Szépen érik a ter­més, 'duzzadnak, s .nem repedeznek 0 szőlő­szemek: a többi mezőgazdasági kultúra Is pontosan úgy fejlődik, ahogyan a.z a nagy könyvben meg van. írva." Sajnos, ehelyett miit kell .írnunk, legalábbis a hét eleje vonatkozá­sában? Mint azt tette 'Babits Mihály az Esős nyár című versében: „Micsoda nyár! Talán kezdődik már az ősz." Maj,d később így foly­tatódik a. költemény: „A házeres'z csövén könny ül, s a 'kerti sok kisírt szemű virág úgy néz 'föl a. csigás fűből, mint akiket nem enyhít semmi más, csupán a zokogás." Bizony. A múlt 'hét Végén sokat zengett az ég, 0' megyében- iitt-ott a ijég is pusztította a termést. A felázott földekre ncpokiq nem le­hetett ramenni, a gazda-szemek is Csak messzi­ről „saccolgatták", milyen kárt tett megint az időjárás. De nemcsak a gazdáknak, a mező- gazdaság szakembereinek okozott szomorúsá­got, hanem több családnak is, akiknek hozzá­tartozói most 'is a kórházakban vannak — eset­leg azért, miért ők maguk, avagy a közutakon közlekedő „társuk" fittyét hányt oz időjárás­nak s a gépkocsit nem az út- 'és a látási vi­szonyoknak megfelelően vezette. 'Esetleq az adott pillanatban fontosabbnak tűnt számukra egy „klassz, sportos előzés",, mint az adott hely­zet alapos felmérése. ládokká lettek — valakinek a figyelmetlensége, könnyelműsége miatt. Amikor hétfőn Paksról visszafelé jöttünk a megyeszékhelyre, már nem esett. De az út méq csúszós volt. Egy Wartburg előzött bennünket. Csiszre sikeredett a manővere. Igaz, a. ibokám majdnem „kiment" a fékezéstől. A kocsiból, há­rom kisgyerek nevetett vissza ránk. Gondolom, a kocsikat lehagyó édesapjukra voltak nagyon büszkék. Megismerkedtem Zsoitiékkai Kedden délután Bonyhádonjártunk. A Könyv­ről - könyvért vetélkedő befejeződése után. föl­mentünk a sportcsarnokhoz. Amikor kiszáll­tunk az autóból, az út mellett, kerékpárjukra támaszkodó gyerekek fogtak körbe, s „Ugye, Újságírók?” kérdésükkel kezdődött beszélgeté­sünk. (Mint mondták, kollégám fotóstáskéját „szúrták ki", s úgy tippeltek.) Az öt-hat srác fesztelenül érdeklődött munkánkról, fizetésünk­ről, családunkról. Persze, élőbb az egyik hato­dik osztályos fiú bemutatta társait, csak úgy utónéven, majd mondta, hogy őt meg Zsoltnak hívják. A fiúk okosan, választékoson beszélget­tek, öröm volt 'hallgatni őket. Nem sorolom föl, hogy mi mindenről esett szó, viszont azt mondom, hogy csuda já érzés beszélgetni a mai gyerekekkel, 'akik tájékozottak, talpra­esettek, nyíltak, nem. kertelnek m'ég a , effets" témákban se,mi. Nem várnak a, szóval édesany­juk engedélyező pillantására. A keddi beszél­getés hatása alatt voltam, napokig,, s szinte m'agalm előtt láttam a mini-könyvtárral ren- délkező gyerekek otthonát . . . Gondolataimhoz illett a ipéntékl lapszámunkban megjelent hír a Pajtás-táborról, amelyen az az ötven úttörő és ugyancsak ötven kisdobos vesz részt, akik a megyei úttörőelnökség 'és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Pajtás és Kisdobos újsága terjesztési versenyében 'jó eredményt értek el. Nagyon okosak és hasznosak az ilyen versengések. Pél­dául ez is sok-sok gyerek olvasás iránti érdek­lődését keltette fel; sőt ráirányította figyelmü­ket a politikára. 'És nézegettem a tábor! prog­ramot, az a.nkéto'kat, a kulturális vetélkedőket, az értékes előadásokat, amelyeknek hasznc ta­lán mérhetetlen. Vagy mégsem az? Mérhető az ilyen Zsolti'ékkal, való beszélgetéseken, az iskoláiban a környezetismereti', vagy a törté­nelemórán, és imérhető lesz öt-tíz esztendő múltán, amikor ezek a táborozó gyerekek fel­nőttek lesznek. Nyári vásár Mint arról bírt adtunk lapunkban, az idén is megrendezik a ruházati kiskereskedelmi vál­lalatok a nyári vásárt augusztus 9. 'és 19-e körött. Húsz-negyven, százalékkal olcsóbban kaphatók az 'üzletekben a nyári ruhák, szandá­lok, pulóverek, pólók és még számtalan áru­féleség. A kora esti „csúcs” előtt a Korzóban Azt hiszem, hogy nem vagyok egyedül, aki kedveli ezeket a, vásárokat, hiszen nem mind­egy, hogy 'mondjuk egy kánikulámba ért hatszáz vagy négyszáz forintot fizetünk ki. Apropó. Kánikula, Úgy tűnik, a hét második felének időjárása — most mór nem, panaszkodhatunk rá - kedvez a nyári vásárnak. Hiszen a most megvásárolt nyár! holmikat még ezen a nyáron is viselhetjük, nem kelíl azokat szekrénybe rak­ni, s a 'jövő nyári „sétál,tatásukig" várakoztat­ni. Számomra ez is csábító dolog. És valószínű­nek tartom, hogy mások .is így vannak ezzel. Bizonyíték lelhet a szekszárdi Korzó Áruház nyári vásárának első nep'i 'forgalma, amely megközelítette az egymillió forintot. '(Tavaly az első napon, 879 ezret forgalmaztak.) A többi napokon is hasonlóan arányúit a, tálraIyi:, illetve az idei napok forgalma a vásár nyitásáéhoz. Viszont nem akarok ünneprontó lenni. (A gyerekek most hagyják abba az olvasást!) iMár néhány hete megjelentek az üzletekben az is­kola köpenyek változatos fazonokban, vidám színekben. Bizony egy-'két hét, s az utcákon is megjelennek. A ik'is- és a nagydiókokon. V. HORVÁTH MÁRIA Baranya-völgy hétfőn délelőtt Árokban a Tátra 'Hétfőn 'úgy tíz óra 'körül Poksra 'tartottunk egyik kollégámmal. Ügy zuhogott, hogy néha alig lőhetett átlátni oz esőfüqq'önyön. Csak­nem „lépésben” kellett hajtani a 6-os úton, majd a 120-as kilométerkőnél rendőrök állí­tották le a kocsisort. Az árokban egy pótkocsis Tátra, rakománya, a sóder szerteszóródva, a vezetőfülke pedig szánalmasan összezsuqorítva. A sérülteket akkorra mór elszállították a men­tők. Mii is történt? Reggel tfél. 8-loor Szekszárd felől menet a. tol nail 'GÉM Ipari Szövetkezet Sf 17—35 forgalmi rendszámú HA teherkocsiját a pilóta - eddigi megállapítás szerint - nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel ve­zette. A kocsi az úttesten megcsúszott, 'ke­resztbe fordult, és nekiütközött a vele szem­ben szabályosan közlekedő VF 70—11 - es rend­számú pótkocsis Tátra-szerelvénynek. 'Mindket­tő az árokba csúszott. '('Az TFA vezetőije mű­szaki hibára hivatkozott, ezért a vizsgálat szak­értő bevonásával folyik.) A Tátra gépkocsi ve­zetője súlyos, 'de nem életveszélyes', az IFA utasa könnyű sérülést szenvedett. Az anyagi kár 30 ezer forint. Két család napjai pedig . . . hát igen — borúsra váltottaik. Tartósan. Sajnos, ez a nyári trópusi időjárás minden­kit — a gépkocsik volánjánál ülőket sem kí­mélve — nagyon megviselt. Ennek ellenére 'jú­liusban nem a, relativ gyorshajtás okozta a legtöbb balesetet. (Viszont egy hónap alatt megyénkben két a'lkalom,mai is előfordult olyan eset, hogy a gépkocsivezető elaludt — szín józanul! — a volán, mellett. 'És megint a csa­ládokra hivatkozom. Akik esetleg csonka' 'csa­A baleset után két órával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents