Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

AivÉPÜJSÀG

1982. augusztus 8.

ÖN KÉRDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Jogszerűen járt el a vállalat

Kovács Istvántól Tamásiból köptük a levelet:

„Április 22-én mondtam fel vállalatomnál, ahol a burkolók- nál voltam segédmunkás. Május 11-én dolgoztam utoljára, a hathetes fetmondási időmből három hetet. A másik három hetet azért ,nem dolgoztam le, mert május 10-én az építésvezető azt az utasítást adta, hogy menjek Siófokra a hegesztőkhöz. Erre én mondtam, hogy a szemem nem birja ezt a munkát, mire azt válaszolták, hogy nem kell belenézni a hegesztés fényébe. Fényérzékeny a szemem, 1953-ban műtötték, s így én másnap nem vettem fel a munkát. A Munka Törványköny- vének 30. paragrafusa szerint cselekedtem, ám a vállalat „kilépett" bejegyzéssel küldte utánam a munkakönyvemet. Ennek hatását sok mindenben éreztem, amikor újból el akartam helyezkedni, pedig nem is én voltam a hibás. Mikor még ennél a vállalatnál dolgoztam, sérvet kaptam, úgy érzem, meg kell operálni. Úgy tudom, hogy ha valaki nem helyezkedik el hat hónapig, akkor még az előző munkahelyéről jár a táppénz neki."

Olvasónk levelére a To'lna meayei Fáügyészséq osztályvezető ü a vésze, dr. Deák Konrád válaszolt:

„A Munka Törvénykönyve 34. paragrafusa szerint a dolgozó köteles a kijelölt időbein és helyen munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni. Munkáját az arra vonatkozó szabályoknak és előírásoknak, felettese utasításainak, valamint a szakmai szokásoknak megfelelően köteles elvégezni. A Munka TörvénykönyTelefonszámunk:

12-284

ve 34. paragrafusának 3. bekezdése pedig így rendelkezik:

>»Nem köteles teljesíteni a dolgozó az utasítást, ha annak végrehajtása az egészséqét vagy testi épségét közvetlenöl és súlyosan veszélyeztetné vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályiba ütközik.«

Tanácskérő levele szerint önnek el kellett volna mennie Siófokra a hegesztőkhöz. Nos, ha ön a hegesztőkhöz beosztva olyan munka elvégzésére kapott volna utasítást, amely munka az ön egészségét (adott esetben. a szeme világát) közvetlen és súlyos veszélynek tette ki, ön ezt a munkát nem lett volna köteles ©Végezni, az idevonatkozó utasítást nem lett volna köteles végrehajtani s az ufásítás végre nem hajtása miatt fe- gyelimileg nem lett volna felelősségre vonható. Természetesen - esetleg utólag - igazolnia kellett volna, hogy az adott munka elvégzése önre nézve közvetlen és súlyos veszélyt jelent.

Akkor azonban, amikor ön a felmondási idő lejárta előtt egy. szerűen otthagyta munkahelyét, hazajött, azaz nem jelent meg a kijelölt időiben és helyen munkavégzés céljából, nem ment vissza a munkahelyére, akkor bizony önkényes kilépővé vált, munkáltatója csak »kilépett« bejegyzéssel adhatta ki munkakönyvét.

Tévesen hivatkozik tanácskérő levélében a Munka Törvénykönyve 30. paragrafusának 2. bekezdésére, amely szerint a dolgozó azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt, ha annak fenntartása életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti. Az adott esetben nem a munkaviszony fenntartása veszélyeztette volna ez ön életét, egészségét, testi épségét, hanem - esetleg - a konkrét utasítás végrehajtása. Az önkényes

kilépés következményeit is természetesen önnek kell viselnie.

A másik kérdése táppénzzel kapcsolatos, s itt előre kell bocsátanunk, hogy a táppénzt nem a munkáltató fizeti, hanem - ha annak feltételei fennállnak — az SZTK.

Társadalombiztosítási szabályaink szerint, ha a keresőképtelenség a biztosítás megszűnése utón következett be, akkor az általános szalbály az, hogy a volt biztosított csők akkor'jogosult táppénzre, ha a biztosítás megszűnését követő 15 na. pon belül válik keresőképtelenné.

Az ingyenes kórházi ellátás, ingyenes gyógykezelés önt állampolgári jogán megilleti, minthogy azonban munkaviszonya megszűnt és ezzel megszűnt biztosítása is, táppénzre nem igényjogosult, hiszen keresőképtelensége nem a munkaviszonya megszűnését követő 15 naipon belül következett be. Tanácskérő levelében nem tesz említést arráll, hogy sénve esetleg üzemi baleset következménye, amiről csak később szerzett tudomást, így az idevonatkozó rendelkezésekkel részletesen nem foglalkozunk. Ameny- nyiben újabb problémái merülnének fel, javasoljuk, forduljon a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz (Szekszard, Mártírok tere 19.).”

Siesta

és Lampart 30-as

Molnár Istvánná és több társa tette fel az alábbi kérdést Sió- agárdról:

„Reklámozzák a Lampart 30- as, palackos gázra is köthető tüzelőberendezést. Mondják, hogy tiszta, takarékos, kényelmes. Ez idáig rendben is lenne, ám úgy folytatódik a reklám, hogy sok esetben a Siesta gázkályhát is helyettesíti. Arra lennénk kíváncsiak, hogy mely esetekben helyettesíti és melyekben nem?”

A „iUAMPART” Vegyipari Gépgyár illetékesei az alábbi választ küldték:

,,Váltál a tunk a La'mpart 30-as készüléket gyártja csak, mely kétféle kivitelben készül: zárt égéstérrel, ami azt jelenti, hogy a készülék égéstere a szoba felé teljesen zárt, csak külső falra szerélhető, s a készülék az égéshez szükséges levegőt a szabadiból veszi, a keletkezett füstgáz a kéményen keresztül távozik. Mindkét kivitelű készülék átállítással földgáz-, illetve városi gáz és „pébégáz” üzemelésre is alkalmas.

Az alábbi műszaki összehasonlítás tehető a Siesta és a Lampart 30-as készülék között:

Készülék teljesítménye: 3,2

kW (Siesta), 3,5 kw (Lampart 30).

Htüzelhető gázfajták: városi gáz és földgáz: csak a Lamport 30-asban ; pb-gáz: mindkettőben :

Fűthető légköbméter: 45 (Siesta), 45-65 (Lamport 30).

lAHandó használata: gyb'kori szellőztetéssel (Siesta), mindenkor (Lamport 30).

Kivitel: hordozható (Siesta), helyhezkötött (Lamport 30).

Felületi bevonat: krém és festék (Siesta) alap- és szín- zománc a bútorszínekhez igazodva (Lamport 30).

Füstelvezetés : szobáiba (Siesta), szabadba (Lampart 30).

IPallaéktároJás : a készülékbe építve (Siesta), kiépített gázvezeték, vagy gumitömlő segítségével (Lalmpa rt 30).

Hálóhelyiségben valló használhatósága: éjszaka nem (Siesta), kiépített gázvezetékkel igen '(Lampart 30).

Biztonsági berendezések: thermoelektramos égésbiztosító, széndioxid-tároló (Siesta), gyújtászár, termosztát, nyomásszabályozó (Lampart 30).

Ml VÁLASZOLUNK

% .

A külföldön munkát vállalók egészségi al- ÿùtfV-y-;. kalmassági vizsgála- £VÍÖ'i:: tárói és egészségügyi S$Íj!rvv: ellátásáról szól az •■’••r egészségügyi miniszter 8/1982. (VII. 13.) EüM számú rendelete, amely szerint a munkavállalók és családtagok a külföldre utazás előtt előzetes, az átmeneti itthon tartózkodás alkalmával időszakos egészségi alkalmassági orvosi vizsgálaton, végleges hazatérésük után pedig záró orvosi vizsgálaton kötelesek részt venni. A vizsgálat célja az egészség- ügyi felkészítés mellett a) a munka vállal ónál annak megállapítása, hogy egészségi szempontból alkalmas-e meghatározott országban a tervezett munkakör ellátására, folytatására, b) a családtagoknál annak megállapítása, hogy al- kalrrvOs-e egészségi állapotát tekintve a meghatározott országban való huzamosabb tartózkodásra. Az orvosi vizsgálatot és egészségügyi felkészítést a munkáltató írásbeli megkeresésére végri el az üzemi orvos, ahol nincs, az illetékes üzemegészségügyi szakrendelés orvosa, családtagoknál az illetékes körzeti orvos, illetőleg a körzeti gyermekorvos.

Kihangsúlyozandó, hogy a munkavállaló (családtag) kiutazását a kiküldő szerv nem engedélyezheti, ha az előzetes (időszakos) egészségi alkalmas- sági vizsgálatra nem került sor, vagy a munkavállaló egészségileg nem alkalmas a kiutazásra, illetve a külföldön munkát végző személy végleges hazatérése után itthon nem állhat munkába, míg záró orvosi vizsgálat nem rögzíti egészségi állapotát. A hazatérés után 48 árával kell jelentkezni az időszakos és záró orvosi vizsgálatra. A rendelet kihirdetése napján — 1982. évi július 13-án hatályba lépett.

A munkavédelemről szóló minisztertanácsi rendelet végrehajtása tárgyában jelent meg az Országos Anyag- és Arhi- vatal elnökének 16/1982. (VII.

13.) AH számú rendelkezése, amelyre azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a figyelmét hívjuk fel, melyek az Országos Anyag- és Arhivatal elnökének ágazati irányítása és felügyelete alá tartoznak, és természetesen azoknak a személyeknek a figyelmét is, akik ezeknél a gazdálkodó szervezeteknél murikat végeznek. A rendelkezés szerint a gazdálkodó szervezet vezetőjének gondoskodnia kell különösen a munkavédelmi szervezet létrehozásáról, és hatékony működtetéséről, a felügyeleti és szakszervezeti szervek munkavédelmi ellenőrzéseinek feltételeiről és a feltárt hiányosságok megszüntetéséről, a beosztott vezetők munkavédelmi ellenőrzési kötelezettségeinek teljesítéséről, védőeszközök, védőfelszerelések fejlesztésének, beszerzésének irányításáról, a dolgozók munkavédelemmel kapcsolatos észrevételeinek a legrövidebb időn, de legfeljebb 30 napon belül történő elbírálásáról, a munkavédelmi oktatás és továbbképzés feltételeinek biztosításáról stb. A terjedelem korlátáira is figyelemmel a jogszabálynak csupán azt a rendelkezését idézzük itt, amely szerint: „E rendelkezés hatályba lépése előtt kinevezett munkavédelmi vezetőnek, illetőleg a munkavédelmi szervezet tagjainak az előirt munkavédelmi képesítést 1985. december 31 -lg kell megszerezni.”

Ez a rendelkezés is a kihirdetése napján — 1982. július

13-án — lépett hatályba, s a fent hivatkozott mindkét jogszabály a Magyar Közlöny 1982. évi 42. számában jelent meg.

DR. DEÁK KONRAD, a TIT városi-járási

szervezetevek elnöke

Dombori képeslap 2.

Tudósítás az árnyékból

ÚSZÓMESTER ÉS ORVOSI ÜGYELET

Nagy László úszómester — kinek a Gastrofol melletti strand a területe — föltehetően a halakat fogja sípjával fegyelmezni ezen, a hosszan tartó esőzés harmadnapján. Senki sem áztatja magát a vízben. Az alacsonyabb telken fekvő nyaralók vízben állnak. Ilyenkor átkozottul szomorú Dombori képe.

Az úszómester három és fél hete teljesít szolgálatot a strandon.

— Milyenek az emberek?

— Láthatja akárki — tárja szét a kezét —, maga is. Nagyon fegyelmezetlenek. A gyerekek is, de ők még csak hagyján. De a szülők! Szabadjára engedik az apróságokat. Vigyázni kell, hogy nehogy messzire bemerészkedjenek.

Ennek magam is tanúja voltam. Szerintem, fürdési kultúránkat csak lakásunk fürdőkádjában gyakoroljuk. Ugyanis ott nem zavarhatunk mást, itt pedig több ezren vagyunk egy „lavórban”. Még egy élemedett korú férfi is megrettent, amikor Nagy László sípját hallatta. Persze, hogy nem ő, hanem egy nyolc-tíz éves ksliány volt a címzett. A szabálysértő engedelmesen odament a mesterhez, meghallgatta a dörgedelmet, majd ott folytatta a fröcskölést, ahol abbahagyta.

— Mentett már ki embert a vízből?

— Szerencsére nem volt rá szükség.

E szezonban — ki tudja miért? — nincs vízből mentő szolgálat.- Dombori két strandján dolgozó két úszómesteré most ez a feladat.

Vízből mentő szolgálat nincs ugyan, de van valami megnyugtató új. Az orvosi szolgálat. A telep egészségügyi ellátásáért felelős illetékesek — a Vöröskereszt megyei vezetősége kezdeményezte és megvalósította az elsősegélynyújtó rendszert, a gazda, a faddi tanács és a Tolna megyei Tanács Balassa János Kórház- Rendelőintézete — összefogott és immáron valódi rendelőben négy órát — 8—10-ig és 16— 18-ig — orvos rendel. A kirendelt doktorok egy hetet a Hullám motelban töltenek. Rendelésük végeztével nagyon sürgős esetben ott elérhetők. Telefonálni, este is onnan lehet mentőért.

Immár hagyomány, hogy az elsősegélynyújtó feladatokat társadalmi aktivisták, elsősorban medikusok látják el.

Széli János ötödéves medikussal az egyik nap délelőttjén beszélgettem. Dr. Mosonyi Erzsébet faddi körzeti orvos távollétében — körzetébe kellett mennie —, őt tisztelhetem „rangidősnek". Már csak azért is, mert Széli János már több éve dolgozik itt.

— Naponta tizenöten-hu- szonöten keresnek fel bennünket — közli a szakállas fiatalember.

— Milyen panaszokkal?

— Sok a külsőfülgyulladás, a torokgyulladás. Sebzések is vannak, üvegcserepektől. Rovarcsípésekkel sok gyereket hoznak. Emellett járnak az idősebbek vérnyomásmérésre, de végzünk alkalmassági vizsgálatot is táborozáshoz.

— Mentőt kellett már hívni?

— Négyszer hívtam a két hét alatt.

Domborinak szemlátomást jót tett, hogy bekerült a nemzetközi utazási katalógusba. Az idén feltűnően sok a külföldi.

— Velük miként értetik meg magukat? — fordulok ismét a medikushoz.

Széli János a szekrényből egy könyvet ad a kezembe.

— Ezt a diagnózist tudakoló könyvet tavaly vettem Erfurtban. Tizenhét nyelven olyan kérdéseket tartalmaz, amelyek segítségével meg tudjuk magunkat értetni a beteggel.

— Vették már hasznát?

— Tavaly egy lengyel kislányt édesanyja segítségével e könyv alapján kérdeztünk ki.

ÚJSÁG ÉS KISZ

Tavaly meglehetősen elégedetlenek voltunk, a főszezonban sokat mérgelődtünk, hogy miért nincs elég újság. (Persze, ez is az időjárás függvénye.) Most láthatóan igyekezett ezen a tolnai postahivatal változtatni, adott magára. Vagy harmincféle napi-, heti-, és haviAz úszómester

lapot árul Márkus Lászlóné. Amit tavalyról hiányoltunk, külföldi napilap is van néhány.

Hamar az újságnál tartunk. Domboriban másmilyen újság is van! Az egyik elgondolkodtató; volt már néhány betörés. A másik azonban figyelemreméltó. A Tolna megyei KISZbizottság a péntekeket ünneppé, de ha nem is azzá, akkor mindenképpen tartalmas pihenőnappá varázsolta. Az úttörőtábor melletti füves térségen, „Diákcentrum" címmel programokat rendezett. Péntekenként délután négytől este fél tizenegyig gondoskodott a fiatalok és a nyaralók szórakoztatásáról. Némely családok bosszantásáról is. A fiatalabb és az idősebb kor közti ellentmondásokat természetesen itt sem lehet feloldani.

E programokból hármat volt szerencsém megtekinteni. Jót szórakoztam a babakészítésen, amelyben a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ két munkatársa segédkezett. Ugyanis ők adták a ba- bánakvaló ruhaanyagot és a fapálcikát. Végighallgattam Kindl Gábor diszkóműsorát, megtekintettem a Papp Endre vezette, Szekszárdi Dózsa csel- gáncsozók bemutatóját, elfogyasztottam tíz dekát a vendégszakácsok konzervbefőttek- ből mixelt turmixaiból, ámulattal adóztam a híres Randori kaszkadőrcsoport remek produkciójának, félig megnéztem egy filmet és elgondolkoztam egy T. Boy nevű amatőr popegyüttes műsorán.

Ezt mind többszázadmagam- mal tettem, ingyen. Ez így volt a KISZ-től igazi ajándék. Ők adták, s mi elfogadtuk. Persze, Domboriban megjelentek olyan gyerekek is, akik nem a szórakozást, a programokat tekintették ingyenesnek, hanem létüket a világban. Ha nem csalódom, az ő részvételüknek igazán nem örült senki.

SZUBJEKTÍV

NAPSZEMÜVEGGEL

Ez a tudósítás ürügy, hogy egy dombori alapító szemüvegével írhassak erről a szeretett

pihenőtelepünkről. Igaz. az alapító megnevezés kissé túlzás, hacsak az olvasó és az illetékesek az alapítók népes táborába nemcsak magukat, hanem a nyaralótulajdonosokat is odasorolják. Édesapám révén én is alapító lettem, tizennégy éve.

A más megyéből idevstődő idegen, de hovatovább már mi magunk is betonbagyökere- zett mezítlábbal állunk meg egy-egy nyaraló előtt. Azok, akik figyelmesen végigsétálják — este nyolc után azt hiszem, ez kötelező program —, a különféle halfajtákról és fákról költőien elnevezett utcákat, azok a tanúim, hogy ez így van. „Köztudott”, hogy a nyaralóba mindaz „szükséges", ami otthonunkban van. Mert mi csak teljes kényelemben tudunk igazán felüdülni.

A Nyárfa utcában, néhány lépésnyire az úttörőtábortól egy láthatóban átutazó társulat szemrevételezi a házakat. Hangosan beszélgetnek, hogy szerintük ez meg amaz menynyit érhet. Szerencséjükre — vagy okulásképpen —, rábukkannak egy eladó házra. A disputa élesbe vált.

— Százötven — mondja óvatoskodva egy hölgy.

— Sok! mond ellent egy férfi. A hangnemből ítélve nyilvánvalóan a férj.

— Több! — folyik a licitálás.

E levegőnek szánt árverést

hallva megjelenik egy kedves néni.

— Inkább a négy, mint a három — mondja szerényen.

A társaság a bitumenbe olvad.

Tény, hogy ilyen léptékű már, úgy általában Dombori.

Zavaróan kezd a Balatonhoz hasonlítani.

(Vége)

SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Fotó: Gottvald Károly

A nevesincs utcában is épülnek a nyaralók