Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

1982. augusztus 8. Képújság 3 Az elemes bútorok szakboltja Határidőig kamatmentesen Adok es adózók A Bútorkereskedelmi Vállalat megnyitotta az első elemesbútor-szakboltját Budapesten, a No­vember 7. téren. Az üzletben a magyar „Garzon” és a „Réka” típusok mellett NDK és jugo­szláv elemes bútorokat is árusítanak. Újításképpen bevezették az audiovizuális értékesítési for­mát, színes diafelvételeken mutatják be a vásárlóknak az elemek variálhatóságát. Bérlet szocialista brigádoknak Új tanév a TIT szabadegyetemén Gazdag kínálatibál vá,lógat­hatnak az idén is a József At­tila Szabadegyetem sorozatai ■iránt érdeklődők: az új isimeret- terjesztési évadiban 23 tudo­mányágból mintegy 122-iféle élő adássorozatot indít a TOT bu-- daipesti szervezete. Egy-egy tu­dományterület népszerűsítésé- bâl — a hagyományokhoz híven — ezúttal is az adott témakö­rökben leginkább tájékozott szakemberek vállalnak részt. ■A kreatív nevelés címmel ú!j pedag ág iái -közművelődési so­rozatot rendez a szabadegyetem az 1982—83-as tanévben. Az elő. adósok konkrét gyakorlati taná­csokat, ötleteket, módszereket ajánlanak a pedagógusoknak, illetve 'kulturális területen dol­gozóknak; segítséget adva' ah­hoz, hogy mindennapos alkotó­munkájuk során élménvszerüen, a fiatalok alkotói kedvére és erejére támaszkodva dolgozzák fel a műveltségi anyaqat. Köl­tők, dralmaturqok, bábosok, pszichológusok közreműködésé­vel ismerkedhetnek a hallgatók az iskolai színjátszás, a bábo­zás, a pantomim, a qyerlme'k- iroda’lolm felhasználásának le­hetőségeivel. Újdonságot ígér a Fiatalok a mérlegen című sorozat is. A 12 előadásiból álló program so­rán neves, a valíáságíeltárás és -elemzés eszközeivel dolgozó szociológusok ismertetik az el­múlt években 6 és 14 éves gyer­mekek körében végzett vizsgála­taik eredményeit. A Felnőttkori önnevelés, önművelés című fog­lalkozások résztvevői kerékasz- tal-lbeszélgetéseken sajátíthat­ják el az önművelés alapisme­retéit. Új kezdeményezés lesz idén a Diáksajtó, diákújság- 'írás című sorozat: az iskolaúlj- ság szerkesztését, tördelését, írását tanulják meg itt a spe­ciális 'kollégium növendékei. Sok érdekesség között válo­gathatnak a matematika bará­tai; várhatóan népes hallgató­sága lesz a számítástechnikával foglalkozó sorozatoknak. Külö­nösen az egyetemi felvételire készülők, az egyetemisták, a pe­dagógusok, a mérnökök és a technikusok rendszeres művelő­déséiben, önképzésében játsza­nak szerepet e kurzusok, hiszen naprakész információkhoz jut­tatják az érdeklődőket. A szabadegyetemi program­ban meghirdetett előadássoro­zatokra - iskolai végzettségre, foglalkozásra valló tekintet nél­kül — bárki jelentkezhet. Szo­cialista brigádok, KlSZ-szerve- zetek, kulbo'k, illetve egyéni ér­deklődők ezúttal is válthatnak 25 különböző előadásra szóló bérletet. A beiratkozás szeptem­ber 6-án kezdődik, és — munka­napokon - két hétiq tart a TIT Kossuth Klubjában (Vili., Múze­um u. 7.). Diplomakiosztás A diploma'kiosztással befeje­ződött szombaton Debrecenben a tanítóképző főiskolán a kül­földön magyar nyelvet tanító pedagógusok továbbképző tan­folyama. A Magyarok Világszö­vetsége és az Anyanyelvi Kon­ferencia védnöksége által szer­vezett 10 napos tanfolyamon 11 országból — Angliából, Ausztriá­ból, 'Belgiumból, Dániából, Finnországból, Hollandiából, Kanadáiból, az NSZK-lból, Olasz- országiból, Svédországból és az USA-lból — 54 tanító vett részt; zenei, művészeti, nyelvészeti, közgazdasági, irodalomtörténeti előadásokat hallgattak. Palackozzák a repceolajat A Győri Növényoilajgyárban megkezdték a repceolaj' palac­kozását, szeptember közepéig 1400 tonnányit porcióznak ki, majd hozzálátnak a napraforgó feldolgozásához. A gyár napra, forgóolaljfoó! jelentős mennyisé­get exportál, elsősorban a tő­kés piacra. A napraforgó-fel­dolgozás gazdaságosságát nö­velik azzal,, hogy a melléktermé­ket is hasznosítják, héját eltüze­lik — gőzt fejlesztenek vele — korpája pedig értékes takar­mányként visszajut <r termelő gazdaságokhoz. A nagydorogi nagyközségi tanácsnál arról tudakolódzunk : milyen az adómorál, kellően teljesíti-e a lakosság az adó­fizetési kötelezettségeit?, — Olykor sokallják az em­berek a kirótt összeget — mondja Heidecker Péter ta­nácselnök —, s eljönnek és egyeztetik adócsoportunknál a tényeket és a számokat, de azután megnyugodva távoz­nak, s befizetik az adott ösz- szeget. Persze, nem a rekla­málás a jellemző, fellebbezés nincs is, gondot jelent viszont az, hogy nem rögződött elég­gé: mindenkinek felszólítás nélkül kellene adót fizetnie. Igv a lakosság is jobban jár­na — hiszen az összeg nem növekedne késedelmi kamat­tal —, s a tanács dolga is egyszerűbb lenne, mivel az nyilvánvalóan minden év ele­jétől gazdálkodik. — Az adóbevételek pedig később jelentkeznek? — Jó részük igen, holott március 15-ig az első, szep­tember 15-ig pedig a második félévi adót kamatmentesen le­het befizetni. * Jaksa Jánosné gazdálkodási előadótól kérdezzük: — Mekkora szerepet játsza­nak a tanács pénzügyi bevé­teleiben az adók? — Éves költségvetésünk 14 millió 359 ezer forint — vála­szolja —, s ebből 1 millió 189 ezer az adóbevétel, 400 ezer forint pedig a községfejlesztési hozzájárulás. Az ezeken kívüli más saját bevételek mellett az idén több mint 8 millió forint felsőbb tanácsi támogatást ka­punk. * Nagydorog társközsége Bi- kács, amelynek főutcáján ta­lálkozunk Putyera Ferencnével. — Milyen adót fizet? — Házadót, no meg kutyám is van. Ez utóbbi, az ebadó nem sok, de a ház miatt most több a kiadásom, mint tavaly. Éppen a napokban kaptam értesítést róla. — Tudja, hogy meddig ka­matmentes a befizetés? — Nem. Amint a tanács el­küldi a papírt, én fizetek is. Szmola Vince Másokat megszólítva hasonló tapasztalatokra jutunk. Egy férfinek szintén a minap kéz­hez vett értesítés szerint a ta­valyinál 8 forinttal többet kell adóznia, s nem tudja, hogy ez a jelen esetben nem nagy ösz- szegű különbség tulajdonkép­pen késedelmi kamat. * — Mikor értesítik a lakos­ságot az adók összegéről? — kérdezzük a nagydorogi tanács adóügyi csoportvezetőjétől, Szmola Vincétől. — Június 30-ig készülnek el az adókivetések, s így az ér­tesítésre júliusban kerülhet sor. De a befizetéseknek a legtöbb adónemnél a január 1-i álla­pot szerint, általában a ko­rábbi kivetés alapján meg kel­lene történnie. Ám nincs így, s ezért egy esztendőben mint­egy 30 ezer forintot tesz ki a késedelmi kamatokból szárma­zó összeg. — Mi okozza a legtöbb gon­dot? — A háztáji és a kisegítő gazdaságok jövedelemadója. — S miért? — Az illetményföldet kapó személyek sokszor nem tudják Putyera Ferencné azt, hogy melyik tanácsnál kell adót fizetniük. — ?! — Ugyanis az illetményföl­deket változó helyeken jelölik ki, s a jelenlegi gyakorlatot nem ismerik eléggé az adófi­zetők: eszerint ahol a föld, ott kell adózni. Talán célszerűbb lenne ezen változtatni, s ak­kor mindenki a lakóhelye ta­nácsánál fizetne. — A változó területkijelölés bizonytalanná teszi az adóbe­vételi tervben szereplő vég­összeget is? — Az állami gazdaság ér­tesíti ugyan tanácsunkat az illetményföld-kijelölésről, de február 28-i határidőig, tehát a korábban történő tanácsi tervezés időszakában még nem tudunk konkrét adatokat. Elő­fordulhat emiatt 2—300 ezer forint bevételi különbség is. — Hány tétellel foglalkoz­nak? — Pusztahencse és Bikács társközségekkel együtt mintegy 1900-al. Sajnos, eddig csupán 800 ezer forint az idei adóbe­vétel, pedig szeptember 15-ig — ha minden tökéletesen men­ne —, ennek el kellene érnie az 1 millió 189 ezer forintot. A késedelmi kamatok, no meg a behajtási költség elkerülése érdekében a tanács számos fórumot felhasznál, s propa­gálja az adófizetés szükséges­ségét, határidejét, akár falu­gyűlésről, akár tanácstagi be­számolóról van szó, s a tanács­tagok figyelmét külön felhívjuk — Bonyolult az adók taná­csi ügyintézése? — Várhatóan sokat segít majd a megyei szinten beve­zetendő gépi könyvelés. Min­denkinek lesz egy személyi szám szerinti adatlapja, s ne­künk itt helyben csak a váltp- zásokra kell ügyelnünk. V. Z—Cz. S. Édesanyánknak nem vehet­tünk másikat sajnos a gyerek­korban eltört bögrék, tányérok helyett, fogadkozásaink sze­rint. A hintaszéket sem vehet­tük meg, amit ígértünk neki játékosan, együtt álmodozva, milyen lesz az, amikor a mama nem előz meg bennünket a reg­geli ébredésben, s nem ő lesz, aki lámpát olt minden esti őrjárata után. Hosszú idő óta tudom, hogy le nem rótt adós­ságunk miatt nem ő, mi lettünk szegényebbek és az unokák, akik úgy nőttek embernyi em­berré, hogy a nagymama még kiskorukban kilépett az életük­ből. Ma már mind érték, amit akkor-' nem ejtettek. De azt csak mi, "a gyerekei tudjuk, hogy a mama semmi pénzért nem lett volna soha hintaszék­lakó öregasszony. Nem olyan anyagból gyúrták, hogy meg­adja magát a tétlenségnek, mindig volt dolga, s mikorra befejezte, ott volt az újabb és újabb. Hétköznap, ünnepnap egyaránt, pedig csak htb. volt, s nem számíthatott arra, hogy több lesz majd a nyugdíja, ha agyonnyüstöli magát, ötven­négy évet élt. Mostanában sokat gondolok rá. Nyilván azért is, mert so­kat beszélünk az öregekről, az életnyi munka után megérde­melt pihenésüket töltőkről, akiket elhalmozunk jóindulatú tanácsainkkal. „Pihenjenek, szórakozzanak, kíméljék magu­kat!" Olvasson, akinek aktív korában nem jutott se sok, se kevés az olvasás öröméből. Utazzon, kiránduljon, menjen moziba, színházba, járja uno­káival a természetet. Szóval, tegye mindazt, amiről aktív ko­rában ábrándozott, vagy in­kább azt, amiről a még javá­ban aktívak álmodoznak, nem sejtve, hogy az utolsó munka­nap bekövetkezése előtt jóval megváltozik az optikájuk. A munkásélet obsitja — amint közeledünk hozzá —, elveszíti képzelt fényét. Érthetetlen? Egyáltalán nem az. — Fiam, az ember nem tét­lenségre születik! — hallom ma is az időből a mama hang­ját és akárhányszor hálás va­gyok az „egyszer egy, az egy” horderejű igazságért, mely majd minden szivszorító gon­dunkra fényt derít, ami az idős emberekkel kapcsolatos. Leg­először is arra, hogy a feje­delminek képzelt nyugdíjas ál­lapot ára olyan életformavál­tós, ami a szinte lehetetlent követeli. Tétlenséget attól, aki évtizedeken át dolgozott az idő szorításában. Könyvek, mo­zi, színház, kirándulás? Min- digre egy se szól. Az otthoni munkák hamar elfogynak, az unokák sem sajátíthatóak ki teljesen. Marad tehát az ölhe­tett kéz, ami egészséges em­ber számára némelykor gyöt- rőbb, mint a testi fájdalom. Hiányzik valami. A fizikailag nem túl megterhelő, hasznos elfoglaltság. Az, hogy szükség van a nyugdíjas munkájára, fontos, számítanak rá. Vállaljanak munkát valahol? Szép számmal vannak, akik nem kívánnak a nyugdijuk mel­lé keresni, mert nincsenek anyagilag rászorulva. S akik­nek jól jönne a pénz? Nem könnyű ' helyet találniok. Vidé­ki városainkban — elnézést, ha tévendék —, sehol nem szer­veződött olyan munkaközvetítő iroda, mint néhány évvel ez­előtt Budapesten, ahol azóta is egymásnak adják a kilincset állást keresők és kínálók. Mint hallom, ennek a sikeresen mű­ködő irodának mindössze egyet­len főállású alkalmazottja van. A többiek társadalmi munká­sok. Van közöttük pszichológus, adminisztrátor, jogász, közgaz­dász és gépírónő. Kortársaik azoknak, akik az irodát segít­séget remélve keresik fel. Az ügyintézőknél jobban aligha is­merhetné más az irodához for­dulók gondjait, méltányolhatná jobban az elfoglaltságot ke­resők kívánságait. Véleményem szerint vidéken se lenne fölösleges — és eset­leg több városnak közösen — létrehozni ilyen irodát. Borsodban élő tanárismerő­söm, miután elunta a tétlensé­get — annak ellenére, hogy elvállalta néhány gyerek né­met nyelvoktatását —, gondolt egyet és betoppant a városi tanács egyik vezetőjéhez, hogy idejét, képességeit fölajánlja a tanácsi munkában. Meglepőd­ve fogadták, de nem elutasí­tóan. Alig valami tűnődés után lett ismerősöm a gyámhatásági ügyekkel foglalkozó munka­csoport kültagja az igazgatási osztályon. És ismerősöm azóta elégedett ember. Látogatja a gyermekükért egymással hadat viselő szülőket, környezettanul­mányokat készít és nagyon jó hasznát veszi több évtizedes pedagógiai gyakorlatának. Ez, mérhető is. A látogatásaival megoldott családi konfliktusó­kon. És itt, a környezetünkben nem élnek vajon olyan nyugdí­jasok, akiknek van hintaszé­kük, de semmi kedvük belekö- vesedni, mert egészségesek, szívük-eszük mozgást kíván? És ott, ahol éltek — emberek kö­zött?! Vannak. Ismerek jó né­hányat, s tudom, hogy vétkes pazarlás nem igénybe venni türelmüket, tudásukat, tapasz­talataikat tanácsoknál, társa­dalmi szervezeteknél, szociális intézményeknél. Lépnének, de bátortalanok. Van, amelyik sértődött, mert mostanában ismét túl sokszor neveztetnek nyugdíjasokként a társadalom eltartottjainak, jól­lehet, a pihenés jogát 25—30 —40 éves munkával szerezték meg. De a neheztelők se akar­nak csak hintaszékben ülni! Ez, akár üzenet is lehet. Aki hallja, adja tovább és tovább, mert ha nemzedék rászolgált valaha a derűs, nyugodt öreg­ségre, a nyugdíjasoké aztán bőven rászolgált! — la — Türelem, tudás, tapasztalat - tartalékban

Next

/
Thumbnails
Contents