Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

1982. augusztus 7. Képújság 3 Az ötnapos munkahét Konyhádon Az ötnapos munkalhét beve­zetésének tapasztalatairól tár­gyalt szendéi ülésén a bonyhá­di városi párt-végrehajtó bi­zottság. Mint megállapította, a város ipari üzemeiben különö­sebb zökkenők nélkül történt az áttérés, bár szükség van még néhány intézkedésre. A feltételek, amelyek az el­múlt évben minisztertanácsi ha­tározatban fogalmazódtak meg, szigorúak voltaik: A bevezetést önerőből kell megvalósítani, a vállalat jövedelme nem csök­kenhet, gazdasági hélyzete nem romolhat, nem csökkenhet a dolgozók munkabére sem. A munkaidőalap csökkenését — amit az ötnapos munkaihéten kívül fokozott a fizetéses sza­badság növelése - műszaki és szervezési intézkedésekkel kell ellensúlyozni. Az ötnapos mun­kahét bevezetése nem akadá­lyozhatja a gazdálkodó egyséq feladatainak ellátását, a la­kosság szükségletei kielégítésé­nek folyamatosságát. Az üzemeknek az áttérésre programot kellett készíteni, amelyet — hasonlóan a kollektív szerződéshez — a dolgozókkal meg kellett vitatni. Általában ez év január el­sejétől lehetett áttérni az ötna­pos munkahétre. Ám a Zománc- árugyártban már megteremtet­ték korábban az áttérés felté­téleit, itt 1981. október elsejé­től dolgoznak hétfőtől péntekig. Ez lehetővé tette, hogy a többi üzemek hasznosítsák a zománc- árugyári tapasztallafokat, más­részt, lehetővé vált, hogy ezek alapján a város ipari üzemei egyeztessék a programot, ösz- széhangolják a Volánnal az in­tézkedéseket, egyeztessék a me­netrendeket lévén az ipari üze­mek dolgozóinak mintegy fele beljáró. Az üzemek által elkészített programok elemezték a kieső munkaidő, a termelés, értékesí­tés, jövedelem várható alaku­lását. a munkaidőcsökkenés, az új munkaidőrend lehetséges vál. tozatait, a munkaidőkiesés el­lensúlyozását szolgáló intézke­déseket. A kieső idő a legna­gyobb a cipőgyárban és a zo- máncárugyárban, évi 250—250. A többi üzemben 50—100 ezer óra. Az egy műszákiban dolgo­zók heti munkaidejét 42, a tÖbbműszakosoké't 40 órában határozták meg. Nem kis fel­adatot jelentett ennek elfogad­tatása. Az előbbiek reklamál­ták, hogy miért ke’lll két órával többet dolgozniok, az utóbbiak, hogy miért keresnek az egymű- szakosok többet. Ám alapos és részletes tájékoztatással sike­rült az új munkarendet elfogad­tatni, hiszen a „42 órások" töb­bet is dolgoznak. Egyébként, a keresetek nem csökkentek, mi­vel a kieső munkaidő pótlására egy sor műszaki, szervezési, gazdasági intézkedést vezettek be — ezeket is megbeszélték az érdekelt dolgozókkal. A munkaidő jobb kihaszná­lása érdekében — ahol műszak köbben több alkalomimal volt pihenőidő, ezt egyre csökkentet­ték. Csökkentették a gépii sztítá - si időket is. Minden üzemben felhívták a dolgozók figyelmét a munkaidő pontos betartására, a késések, hiányzások, a mun­kahelyről valló eltávozások csök­kentésére. szigorították az el­lenőrzéseket. Mint azt több vb- tag elmondta, a tapasztalatok szerint a munka közbeni eltá­vozások száma nem csökkent, sok dolgozó hivatalos ügyek in­tézésére, építőanyag-vásárlásra stb. — kért kilépési engedélyt, mert munkaidő után nem tud­ja azt elintézni. A vib állást fog­lalt: meg kell vizsgálni a hely­zetet és két hónap múlva újra napirendre tűzni, hogyan lehet­ne a munkaközbeni eltávozások csökkentésének' feltételeit javí­tani. A Bonylhádi Citnőgyár a sza­bászatban munkahelyszervezést végzett, ezzel 6—7 százalékkal tudja a szabászok teljesítmé­nyét növelni. A cipőalja-előké- szítőben technológiai változta­tást vezettek be, bővítve a ra­gasztott tedhno'lógiát, így a föl­szabaduló munkaerőt más üzemrészekbe irányították át. Az aljaösszeszerelő-íműihelyben is bővítették a kisebb munka­igényű, ragasztott gyártási el­járást. A vállalat a teljesít­ménybéres fizikai dolgozóknál szorgalmazza a munka összevo­nását. Például ha a három sa- rokfrézelő munkáját kettő is el tudja végezni, a felszabaduló- nak a teljes bérét megkapja a „megmaradt” kettő. Ezt csakki- vételes képességű dolgozóknál vezetik be, bár van több jelent­kező. A qyár a munkaidő csök­kenés ellenére teljesítette fél­éves tervét. A Bonyhádi Zománcáru gyár a nagy teljesítményű automata gépek kapacitásának jobb ki­használására hozott több intéz­kedést, termékszerkezetét a ke­vésbé élőmonkaigényes gyárt­mányok irányába módosítja. Korszerűsítik a csomagolási munkákat, növelik egyes gépek teljesítményét. A kieső munka­idő ellensúlyozását biztosítja a folyamatban lévő gépi rekonst­rukció is. Félévi tervével némi­leg elmaradt a vállalat, azon­ban az intézkedésék hatása a második féléviben bontakozik ki nagyobb mértékben. A cipőipari szövetkezet fő­képp a termékszerkezet módosí­tásával, valamint a Salamander céggel kötött kooperációs szer­ződés adta lehetőségekkel el­lensúlyozza a munkaidő-kiesést. A vasipari szövetkezet a mun­kafolyamatok jobb összehango­lásával, a tenmelés jobb prog­ramozásával, a belső érdekelt­ségi rendszer továbbfejlesztésé­vel igyekszik ellensúlyozni a ki­esést, egyes berendezéseken korszerűsítéseket hajtottak vég. re. A ruházati szövetkezet fő­képp a téjesítménykövetelmé- nyék növelésével, a futószala­gok optimális létszámkiaiakitá- sávall, átcsoportosítással, új ter- melőberendtezések üzembe állí­tásával ellensúlyozza a kieső időket. Hogy a dolgozók keresete ne csökkenjen, a fizikai és nem fi­zikai havidíjasok alapbérét vál­tozatlanul hagyták, az időbéres területeken félszorozták egysé­gesen a béreket, a munkaidő- alap csökkenésének megfelelő­en. A teljesítménybérben fog­lalkoztatottaknál a kateqória- béréket 10—>1 '5 százalékkal, a teljesítménykövetelményeket 5- 10 százalékkal emelték — mi­után megteremtették ez utób­binak műszaki-szervezési felté­teleit. Kétirányú feladatot jelentett az áttérés a Volánnál. Egyrészt, differenciáltan csökkentették a munkaidőt, másrészt, az üzemek jó „kiszolgálása" érdekében több járat menetidejét módosí­tották. A vállalatok az ötnapos munkahét bevezetése óta is több alkalommal közvetlenül jelezték észrevételeiket, kéréseikre a Volánnak, ezekre az üzem idő­ben reagált. A kereskedelemben is hasonló a helyzet, a „szabad szombatot" a hét más napjain adják ki. Ez azonban „otthon” okoz problémát, szabad szomba­ton nem lehet eqyütt a csáiád. Felmerült annak lehetősége, hogy váltakozva szombatonként az áfész és a Népbolt üzletei tartsanak nyitva. Egyelőre azon- focn a lakosság a hét végi be­szerzések jelentős részét szom­baton végzi. Az ötnapos munkahétre való áttérést minden üzemben meg­előzte a dolgozókkal valló egyez­tetés, az üzemi demokrácia fó­rumain részletesen ismertették a vállalati elképzeléseket, ki­kérték a dolgozók véleményét és azóta is több alkalommal foglalkoztak az eltelt időszak tapasztalatainak e lemz ésévél. A végrehajtó bizottság több tagja hangisúlyozta, hogy az ed­diginél nagyobb figyelmet kell fordítani a meg növekedett sza­bad idő hasznos felhasználásá­nak propagálására és az ehhez szükséges feltételek biztosítá­sára. J. J. Levél a rendőrségnek A Volán Tröszt 22 vállalata között hosszú idő óta éves közúti balesetelhárítási verseny folyik. A Tolna megyei volánosok, a Volán 11. sz. Vállalat dolgozói a korábbi években is értek el helyezést ebben a nemes versenyben, amelynek során évről-évre felmérhették for­galombiztonsági munkájuk eredményét. Legnagyobb sikerüket az elmúlt évi ered­ményeik alapján könyvelhették el. A tröszt huszonkét vállalata közül az első helyen vé­geztek a balesetelhárítási versenyben. Sikerüket kiváló eredményeikkel alapozták meg. Az elmúlt évben a Volán 11. sz. Vállalat gépjárművei és vezetői 37 746 000 kilométer utat tettek meg, és mindössze két jelentésre köteles, saját hibás, személyi sérüléssel járó közúti balesetet okoztak. A vállalatoknál 10 millió kilométerre számítják a balesetet. A Volán 11. sz. Vállalat úgynevezett fajlagos baleseti mutatószáma — tíz millió kilométerre eső baleseti szám — 0,53. A tröszti átlag — ez is sokkal jobb az országos átlagnál — 1,7. A kiemelkedően jó eredmény elérésében nagy szerepe volt annak az együttműködés­nek, amely a Volán 11. sz. Vállalata és a megyénkben lévő rendőri szervek között kiala­kult, és annak a segítségnek, amelyet rend­szeresen megkaptak a megyei, a városi-járási, illetve a járási rendőrkapitányságok közleke­désbiztonsági és közlekedési osztályaitól. Ered­ményeikben tükröződik az a segítő munka is, amit a megyei, a városi és a járási közleke­désbiztonsági tanácsok aktivistái nyújtottak nekik a balesetmentes közlekedés megszerve­zése, ellenőrzése érdekében. A munkát közösen végezték, a sikerekben is osztoztak. Piegl Ferenc, a Volán 11. sz. Vál­lalatának igazgatója a megyei rendőr-főkapi­tányságnak küldött levélben köszönte meg mindazt a segítséget, amit a rendőri szervek­től, a közlekedésbiztonsági tanácstól kaptak. Levelében kitért arra, hogy a jövőben is min­dent megtesznek a vállalat vezetői annak ér­dekében, hogy az eddigieknél is jobb munka- kapcsolat alakuljon ki a vállalat vezetői, dol­gozói, és a rendőri szervek között. A vállalat vezetői számítanak a forgalombiztonsági mun­kában a megye rendőri szerveinek és a közle­kedésbiztonsági tanácsok támogatására. Az elmúlt évben elért siker a jó együttmű­ködés eredménye volt. A még szorosabb kap- csolat^ a még jobb együttműködés hasznát nemcsak a Volán 11. sz. Vállalat dolgozói látják, hanem valamennyi közlekedő ember. Tavaly a vállalat dolgozói mindössze két olyan jelentésre köteles balesetet okoztak, amely saját hibájukból történt és személyi sérüléssel járt. Reméljük, hogy az idén még a tavalyinál is kevesebb lesz a saját hibás balesetük. HÉTRŐL HÍRRŐL Lapunk keddi számának utolsó oldalán egy ősz hajú, vízben pihenő szemüveges hölgy em­lékeztet bennünket arra, hogy nyár van. Au­gusztus első hetét hagytuk a hátunk mögött, számos munkahelyen sok munkatárs már a ki­lincset fogja és várja a szabadságról vissza­térő kollégát. Ezekben a hetekben éljük a „nagy váltás" időszakát. HAZATÉRVE Mindannyian tudjuk, hogy szabadságról visz- szatérve kissé lassú a visszaállás. Különben is, annyi minden történt velünk azalatt az egy­két hét vagy egy teljes hónap alatt! Ilyenkor terítékre kerülnek a külföldi utak élményei, a más országokban élő emberek viselkedése, az illető ország szépségei, nevezetességei, termé­szetesen az ottani élet összefüggései is. Azokat az embereket, akik az élmény szókai kezdik a munkaidőből ellopott disputát és nem a be­hozott (becsempészett) értékek felsorolásával, azokat szeretem. Közülük is azokat, akik a pó­tolhatatlan világlátás élményéért sátoroznak, vállalják a nomád életet, baktatnak fel a he­gyek csúcsaira, órákat várnak egy-egy mű­emlék előtt, vagy drága múzeumi katalógust vesznek odakint. önmagunkat áltatjuk, ha arra gondolunk, külföldről hazatért embertársaink mindegyike az átélt élmények felidézésével kezdi útibeszá­molóját. Sajnos, mind ez ideig ők vannak ke­vesebben. Á beszélgetések leggyakrabban a „No, de mit hoztál?" izgatott táskakutatással kezdődnek. És még jó, ha csak így kezdődne^! „Élelmesek" is élnek köztünk és ők is járnak külföldre. Hazatérve ők kezdik meg fenenagy sefte lés ükét a munkahelyen, a bérházban, az áruházban. Sógornak, komának, jóbarátnakés ellenségnek. Mindenkinek, akiből pénzt lehet kicsalní egy-egy ismeretlen szappanért, ru­háért, elektromos cikkért. INFORMÁCIÓELÉGTELENSÉG Néhány mondattal ezelőtt az információt említettem. Információra mindenkinek szüksé­ge van. Nekünk, újságíróknak különösen fon­tos, hogy mindazt, ami fontosként történik, tu­dathassuk önökkel, kedves olvasók. Nem pa­naszként mondom, de a nyári hónapok nekünk „ellenségeink". Amikor szirtié a fél ország, a fél megye nyaral, akkor is kötelesség tudni, hogy mi történt, mi fog történni. Nem a saj- náltatásért beszéltem magunkról, hanem egy megjegyzésért. Érthetetlen módon, jó néhány termelőegység ezekben- a hónapokban olyan, mintha nem is lenne a térképen. Elmennek nyaralni a dolgozók, és akik helyettük marad­nak, olyan információelégtelenségben szen­vednek, mintha ott sem dolgoznának. Pataky Attila harci olvasó és tizenegy társa reflektált egyik írásunkra. Pontosabban, arra az általunk nem ismert tényre, mely az emlí­tett téma hátteréhez tartozik. Nem célom az olvasói levél ismertetése, mégis idézek egy mondatot belőle: „Ez év márciusában egy falugyűlés alkalmával a községi törpevízmű ügyét is megvitatta a lakosság és a tanács képviselője. A vízmű tényleges elkészítésének határidejét ma is köd borítja. Ahány kérdező, annyi információ.” Tudom mindenki ismeri a bizonytalanság érzetét. Egy-egy ember is, de egy utca külö­nösképpen. A bizonytalanság, az idő -arányá­ban ki terebélyeseik. Ennyi elöljáró után, kétszeresen formabontó módon, most itt, a Hétről hétre című kom­mentárunkban, kommentár nélkül szó szerint közöljük Varga Sándor sióagárdi vb-titkár ^ visszhangra küldött visszhangját: „...a Harc községben épülő új utca lakói által felvetett vízmű létesítés — amint ezt az általunk hivat­kozott falugyűlésen és más alkalommal is el­mondtuk — e középtávú tervidőszak végén, azaz 1984—85-ben történik meg. A törpevíz­mű tervezése folyamatban van, a terv 1983- ban készül el, s utána a vízmütársu.lat meg­alakulását követően 1984-ben kezdődik a kivi­telezés. Útépítésre a tanács középtávú terve alapján szintén a tervidőszak végén kerül sor. Szükséges egyidejűleg közölni, hogy az ott- lévő házhelyeket az építkezők, mint közműve- sítetlen telket vették meg és annak tudatában kezdtek építkezni, hogy a közművesítés a ké­sőbbiekben történik meg. A törpevízmű-létesí- tés fedezetigénye meghaladja a tanács lehe­tőségét, azzal együtt is, hogy a lakosságnak számottevő hozzájárulást keli fizetni, az álla­HÉTRE HÍRRE Nyári munkán... Szekszárd napjainkban. Tizenöt év múltán mi­lyen képet rögzít az objektiv? mi támogatás pedig az előbbiekben írt idő­pontra van beütemezve." Levelének utolsó mondatában a vb-fitkár a társadalmi munkafelajánlást megköszönte... DIÁKMUNKA A szünidejüket töltő fő-, közép- és általá­nos Iskolás diákok évek óta megtervezik, hogy a nyári pihenőidő melyik hónapjában vállal­janak munkát.- Mennek egyedül, párosával, vagy az egész baráti kompániájukkal. Szerdai lapunkban írtunk a nyári munkáról. Azért szűkszavúan, mert a nyári foglalkozta­tás eredményességét még nem ismetjük. Pil­lanatnyilag arról sem tudunk ténybeli infor­mációkkal szolgálni, hogy milyen érzéssel vet­ték fel az első borítékot a gyerekek. Jól tu­dom, ezt nem is fogja senki hivatalosan vizs­gálni, erről nem készül felmérés, összesítés, kimutatás. A gyárban, az üzemben, vagy a földön uralkodó munkahelyi hangulatképeket, melyekből a nyári munkán lévő diák alkotha­tott magában, legfeljebb csak elszólásokból léhet összerakni. A Pannónia Sörgyár szekszárdi üzemének vezetője, Nagy János elégedett a náluk mun­kát vállaló gyerekekkel. Ezt tőle tudom. Aki diák korában valaha is dolgozott már, legalább annyira érdeklődött az üzem, bolt, hivatal munkájáról, amennyi információ birto­kában már meg léhet írni egy röpdoigozatot. Nem tudom — mivel a szünidős munka élmé­nyét nem nagyon kérdezi tőlük jóformán sen­ki —, erre nem szentelhetne egy magyarórát az iskola? MILYEN LESZ? Milyen most Tolna megye székhelye? Ezt, akik itt élünk és azok is, akik megfordulnak, tudják, látják, érzik. De milyen lesz Szekszárd úgy 2000 körül? Erre a kérdésre majd a jövő adja meg a választ. A szekszárdi Városi Tanács testületé ezen a héten csütörtökön nem kisebb jelentőségű napirendről is tárgyalt, mint a megyeszékhely általános rendezési tervének tervezési prog­ramjáról. Az időpont az indítókérdésben sze­replő közelgő ezredforduló. A rendezési terv tervezési programját lapoz­gatva elképzelem magamnak a 15 év múlva félszázezer lakosra tervezett Szekszárd életét. Gondolatban eltöltők egy-egy röpke időt a város két végén — a Pázmány téren és a Bak- tában ^—, majdan lévő két # városi alközpont­ban, barátaimat végigsétáltatom az autóktól mentes Garay téren. Szeretném, ha tizenöt év múlva minél kevesebb hiányjelet kellene ten­ni a koncepció megvalósításra kitűzött fel­adataihoz. S végezetül egy zárótéma, melynek meg­valósulására minden bizonnyal nem kell ti­zenöt évig várni. Mint ismeretes, márciusban hirdette meg az Országos Közművelődési Ta­nács a Hazafias Népfront és több más szerv, a lakótelepi közösségi élet felvirágoztatását ösztönző pályázatát. Jól tudjuk, voltak, van­nak ennek ellenzői. Több hónapos izgatott várakozás után a pályázat Tolna megyei tíz pályázó — hat szek­szárdi, kettő dombóvári, egy paksi és egy bc- taszéki — közössége közül kilenc hozzákezdhet nemsokára, hogy a gyakorlóiban is megvaló­sítsa papírra álmodott elképzelését. Az Országos Közművelődési Tanács kulturá­lis alapjából 661 ezer forintot érdemelték ki azok az emberek, akik tagadják, hogy lakó­telepen nagy tömegben, avagy egyetlen lép­csőházban nem lehet összéjárni, tartalmas programokkal, egymás megismerésével, az éle­tünkből nagyon hiányzó mindennapos beszél­getéssel tölteni el az időt. Nekik most eljött az idő. Bizonyítaniuk kell! A hitetlenkedők előtt éppúgy, mint önmaguk­nak. Várjuk. — szíj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents