Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-05 / 182. szám

1982. augusztus 5. KÉPÚJSÁG 3 Új OTP-szolgáltatás Kölcsön az energiatakarékossághoz A kormány energioprogram­jának megvalósításáért sokat tehetnek nemcsak az üzemek, vállalatok és intézmények, ha­nem a háztartások is. Az ener­gia-megtakarítás egyik jelen­tős területe és módszere a la­kások takarékos, gazdaságos fűtéséneik biztosítása. A fűtési energiával való ésszerű gazdál­kodás nemcsak népgazdasági haszonnal jár, hanem a csalá­dok szempontjából is kívánatos és előnyös. Ezért születtek olyan intézkedések, amelyek ennek a célnak a megvalósítását hiva­tottak elősegíteni. A háztartásokban használa­tos fűtőanyagból bizonyos mennyiséget többféle módon lehet megtakarítani. Az egyik megoldás a lakóépületek fon­tos szerkezeteinek megfelelő hő- szigetelése.* A külső falak, a tető-, a padlás- és pincefödé­mek, az ajtók és ablakok szak­szerű utólagos szigetelése — vakolása, borítása, tömítése — önmagában jól szolgálja a fű­tési energia megtakarításának, s ezzel együtt a családi költ­ségvetés kímélésének egymással összefüggő céljait, és követel­ményeit. A másik megoldás a gazdaságos fűtési módozatok alkalmazása, illetve az ilyenek­re való áttérés. Mindez termé­szetesen anyagi befektetést igényel. Ezekhez a munkákhoz az Országos Takarékpénztár mostantól kezdve — új szolgál­tatásként — kölcsönt adhat az egész ország területén mind a személyi tulajdonú, mind pedig az állami bérlakások esetében. A lakóházak és lakások utó­lagos hőszigetelési munkáihoz a bekerülési költség 75 száza­lékáig — legfeljebb 100 000'.fo­rint erejéig — nyújt hitelt a takarékpénztár. A kamat évi 2 százalék, a visszafizetési idő pedig 15 évig terjedhet. Ilyen kölcsön azonban kizárólag azokto a munkákra nyútjható, amelyeket az MI—04 165—81 sz. építési ágazati műszaki irányelvekben szereplő megol­dások alapján terveznek meg és végeznek el. (Ezeket a meg­oldásokat, műszaki előírásokat az építésügyi tájékoztatási köz­pont gondozásában megjelent, Irányelvek az épületek hővédel­mének utólagos fokozására cí­mű kiadvány tartalmazza.) A korszerűbb fűtési módoza­tokra való áttérés munkálatai­ra 5—10 éves lejáratú kölcsön nyújtható az összes költség 75 százalékáig, legfeljebb 70 000 forintig. A kamat állami bér­lakás esetében évi 2 százalék, személyi tulajdonú lakásnál pe­dig 6 százalék. Még egy fontos tudnivaló. Előfordulhat, hogy a lakásban a helyreállítással, felújítással egyidejűleg készülnek elvégezni a hőszigetelési és a fűtéskor­szerűsítési munkálatokat is. Eb­ben az esetben a kölcsön ösz- szege kivételesen T50 000 fo­rintig, lejárata pedig 15 évig terjedhet. A kaimat 100 000 fo­rintig évi 2 százalék, az ezen felüli összegre pedig 6 százalék. A fűtési energia csökkenté­sét szolgáló hitelek felvételé­nek lehetőségeiről és feltéte­leiről az Országos Takarék- pénztár fiókjai már ezekben a napokban is részletes felvilá­gosítást adnak. Számítanak a lakosság fokozódó érdeklődésé­re, mert — amint ezt az új köl­csönfajtáról szóló pénzügymi­nisztériumi tájékoztató külön is hangsúlyozza — az utólagos hőszigetelés elvégzése és a ta­karékosabb fűtési módokra való áttérés a lakosság érdeke is. A személyes, családi befekte­tések belátható időn belül meg­térülnek, mivel a tüzelő — te­hát a téli fűtési költség — egy részének megtakarítását ered­ményezik. Nemzetközi napfizikai kutatás A speciális szűrőkkel felszerelt koronográf, amellyel a Nap tíz­ezer kilométer vastagságú, felszín fölötti rétegét lehet für­készni. A fotoheliográf a teljes napkorongot fényképezi. Így a nap­foltok változása, vándorlása jól követhető. Két hónapig tartó, a szo­cialista országok tudósait érintő napfizikai kutatás- sorozat kezdődött, amely­ben fontos szerepet kapott az MTA Csillagászati Ku­tató Intézetének debreceni napfizikai obszervatóriuma is. A napkitörések és nap­foltcsoportok tevékenységét a debreceni csillagászok vizsgálják, s tanulmányt ké­szítenek róla. Számítógép készíti a szerszámgépvezérlö programot Számjegy vezérlésű szerszám­gépek működését irányító prog­ramok készítéséhez hívták segít­ségül a számítógépet a Villa­mos Automatika Fővállalkozó és Gyártó Vállalat mérnökei. Olyan programozóállomást fej­lesztettek ki, amely adott eset­ben egy kollektíva több hetes munkáját végzi el néhány óra» alatt, egyetlen szakember köz­reműködésével. Az NC- és CNC-vezérlésű megmunkáló központokon ma már olyan bo-” nyolult és nagy értékű munka­darabokat gyártanak, hogy az irányítóprogramok hibája több százezer forintos kárt okozhat. Az állomás a programírás egy­szerűsítésével javítja a progra­mok megbízhatóságát és jelen­tősen csökkenti ezeknek az egyébként sem olcsó szellemi termékeknek a költségeit. A gépipari technológiai inté­zetben a szerszámgépeken vé­gezhető valamennyi lehetséges műveletre alprogramokat dol­goztak ki, melyhez alkotóik egy speciális, a technológiai folya­matokat is értelmező progra­mozói nyelvet fejlesztettek ki. Eddig három ilyen progra­mozóállomást készítettek a VI- LATI-ban esztergagépekhez, an­nak a moduláris elektronikai rendszernek a felhasználásával, amelyből szerszámgép-, rajz­asztal- és csillagászati távcső­vezérlést is építették már. Atom erőmű-építkezés Környezetellenőrző laboratórium a Kishegyen Kis épület, elveszik a panel­házak között. Szemben az erő­művel. Milliókat érő műszere­ket rejt. A FVW kömyezetellen- őrző laboratóriuma dolgozik már egy éve a Kishegyen. Fel­adatuk a környezetben lévő radioaktivitás meghatározása. Igen. Az erőmű még nem dol­gozik, de itt már egy éve fi­gyelik a környezetet. Arról keveset beszélünk, hogy. a természetben ősidők óta van­nak bomló és sugárzó izotó­pok. Ilyen az urán, a tórium és bomlástermékeik, valamint a kálium egyik izotópja, Ezek gyakorlatilag mindenütt megta­lálhatók. A növényekben, a ta­lajban és természetesen az em­berben is. A tőlük származó sugárterhelést — a dózist — egészíti ki a kozmikus térből érkező sugárzás dózisa. A környezetellenőrző labora­tóriumban a különféle minták feldolgozása és radioaktív anyagtartalmának meghatáro­zása történik. Többek között viísgálják a levegő, a talaj, a víz, a fű, a Duna-víz és az iszapmintákat, valamint az úgy­nevezett kihullás mértékét. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy mintavevő edényben — elsősor­ban a csapadékkal együtt — összegyűjtött radioaktív szeny- nyeződést mérik. Ezenkívül rend­szeresen vizsgálják a tej- és halmintákat is. összetett és bonyolult fel­adatok ezek. Dr. Germán End­re, a laboratórium vezetője magyarázza el munkájukat. Szavait nehéz követni, hisz tu­dományuk a más területen dol­gozónak keveset mond, ponto­sabban olyan sokat, hogy ne­héz értelmezni. Petrik Gyű Iá né laboráns a környezeti sugárzást ellenőrzi ecy kicsi, annál komolyabb és drágább berendezéssel. Mit lá­tunk mi ebből? Apró dobozká­ból fehér,, porcukorhoz hason­latos port szór egy kis „gépecs- kébe”. Megnyom egy gombot, a gép furcsa hangokat hallat. Ezt úgy mondják, hogy adagol­ja a minta mennyiségét. Előtte természetesen ezt a port vala­melyik mérőhelyen hagyták, hogy a környezetből összegyűjt­se a sugárzást. Tehát a kis gé- pecske adagolja a mintát. Majd a mellette lévő műszer alig egy négyzetcenti méternyi minta­tálkájára helyezi a port, a mű­szer pillanatok alatt felfűti a mintát 300 Celsius-fokra, s ak­kor egy digitális kijelzőn elkez­denek futni a számok. Egy pon­ton megállnak, Petrik Gyuláné feljegyzi, s az újabb mintát ké­szíti elő. Ahogy elmondta: a felfűtött minta — a fehér poi — ilyenkor fényimpulzusokat bocsát ki magából, a műszer megszámolja ezeket, s ebből tóhet tudni a dózist. A következő munkahelyen Major Ferencné laboráns a mintamérést végző analizátort kezeli. Mi csak annyit látunk, hogy ül egy falnyi műszer előtt, gombokat nyomogat és a mű­szerek visszajeleznek. Könnyebb dolgunk akad a laborEocsival. Szilágyi Andrása kocsF „gazdája" töviről hegyi­re elmagyaráz mindent. A lé­nyeg, hogy ezzel a kétmilliót érő gépkocsival bárhol a kör­nyezetben gyorsan, pontosan meg lehet mérni a környezeti sugárzás dózisát, sőt. azt is meg lehet mondani, hogy mi­lyen — természetes, vagy eset­leg mesterséges eredetű — ra- dioizotópok vannak jelen. Ez a mozgó laboratórium UiRH adó­vevőn keresztül állandó kapcso­latban van a „központtal", a lakótelepi laboratóriummal. Dr. Germán Endrével beszél­getünk az atomerőmű környe­zetének ellenőrzéséről. tó, 2* TI Petrik Gyuláné a környezeti dózist határozza meg — A labor munkáját segíti, hogy az erőmű körül harminc- kilométeres sugarú körben 22 mintagyűjtő és mérőállomás van kiépítve. A legmesszebb lé­vő állomások Uzdon, Szekszár- don, Dunaföldváron, Kiskőrösön és Kalocsán vannak. E hálóza­ton belül az erőmű kétkilomé- teres körzetében hét darab, korszerű távmérő rendszerekkel felszerelt állomás található. A távmérő detektorok folyamato­san mérik a környezeti sugár­zás szintjét. A levegő jód- koncentrációjának tartalmát és ezeket az eredményeket órán­ként az erőmű doziometriai ve­zénylőjében elhelyezett adat­gyűjtő és értékelő központjába juttatják el. — Tehát akkor itt többszörös az ellenőrzőrendszer? — Igen. Az előbb említett távmérőhálózat további egysé­gei az erőmű szellőzőkéményé­be és a vízkibocsátási helyek­re lettek telepítve és a radio­aktív anyagok kibocsátását mé­rik. de sorolhatók továbbá a 120 méter magas meteorológiai torony különböző szintjein el­helyezett érzékelők, amelyek • nagyon fontos tájékoztatást nyújtanak a Paks környéki me­teorológiai viszonyokról. Az ed­dig felsorolt berendezések mind folyamatosan, 24 órán keresztül dolgoznak. A másik nagy ellen- őrzőrendszernek nevezhető a különféle környezeti minták vé­tele és vizsgálata, ami ebben a laboratóriumban történik. És akkor még mindig csak az üze­mi ellenőrzésről beszéltünk, pe­dig érdemes megemlíteni, hogy nagyon alapos hatósági környe­zeti sugárvédelmi ellenőrzés is lesz az erőműnél. — Tudom, hogy egy éve már dolgoznak. A laikusnak termé­szetesen egyből az jut az eszé­be: mit? — A természetben mindenütt megtalálhatók a bomló, illetve sugárzó radioaktív anyagok. De, erről mór beszéltünk. Tehát gyakorlatilag meg kell állapí­tani: milyen radioizotópok ta­lálhatók, illetve ezek sugárzá­sának mekkora a szintje a környezetben. Mi úgy mondjuk, hogy meg ke I állapítani a null- szintet, vagy pontosabban fo­galmazva az alapszintet. A ké­sőbbiekben az erőmű esetleges járulékát éhhez a szinthez fog­juk viszonyítani. — Valahogy érthetővé kelle­ne tenni ezt. És még azt is, hogy milyen sugárzás várható a működés alatt? Milyen ta­pasztalatok vannak a világban? — A természetes háttérsugár­zás éves átlagos dózisát egy emberre vegyük 100 egységnek. Ez a sugárvédelemben körül­belül 1,5 milli Sievert. A nor­mál .üzemű atomerőmű járulé­ka ehhez alig néhány egység. Ezt kimutatni nagyon nehéz, mert a természetes sugárzás in­gadozása sokszor elmossa az erőműtől származó radioizotó­pok sugárzását. A világban ez idáig történt üzemzavarok gya­korlatilag nem emelték meg a környezeti háttérsugárzást és nem veszélyeztették az ott élő lakosságot. Egyébként a voro­nyezsi típusú erőműveknél — mint a paksi is — még nem fordult elő a környezetet veszé­lyeztető üzemzavar. — Ha ennyire biztonságos az erőmű, akkor miért ez a kiépí­tett rendszer? — A közvetlen mérésekkel bizonyítjuk a lakosság, a ható­ság és a külföld számára, hogy az erőmű valóban nem szeny- nyezi a környezetét. Másodszor a nukleáris energetika nagyon fiatal iparág, az erőmű pedig évtizedekig üzemel. Téhát min­dent tudnunk kell róla, és az esetleges változást csak évek múlva lehet érzékelni, éhhez pe­dig folyamatos ellenőrzés szük­séges. Nem felesleges pénzki­dobás, hogy a Központi Fizikai Kutató Intézet által kidolgozott ellenőrző rendszert működtetjük. — Pakson — ez nem titok — a beruházás minden negyedik forintját a biztonságra költik. Ennek csak egyetlen kis pontja a környezetellenőrző laborató­rium. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly « Major Ferencné a minta­mérést végző analizátort ke­zeli

Next

/
Thumbnails
Contents