Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-26 / 199. szám

1982. augusztus 26.

nfiPÜJSÀG 3

Mit tesz és mire törekszik a Magyar Kereskedelmi Kamara?

Beszélgetés Beck Tamás elnökkel

Az utóbbi időben mind több szó esik a Magyar Kereskedelmi Kamaráról. Neve gyakran felbukkan a sajtó hasábjain, s a korábbinál ugyancsak sűrűbben hangzik el a gazdasági élet legkülönbözőbb területein. Pedig nem új szervezetről van szó, hiszen 1948-ban alakult meg, a bankok és a nagyipar államosítása után. Nyilvánvaló, hogy a köztudatban való „előretörése” összefügg funkciójának, szerepének növekedésével. Erről beszélgettünk Beck Tamással, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatójával, akit a közelmúltban választottak meg a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökévé.

Atomerőmű-építkezés

Negyvenhárom nap a revízió ideje

Mi van egy szinttel lejjebb?- Növekedett-e az utóbbi években a Magyar Kereskedelmi Kamara jelentősége?

— Igen. A Magyar Kereskedelmi Kamarának 1967-ig csak kül- kereskedSIimi vàltolatok lehettek a tagjai, s csak 1968-tól, a gazdaságirányítás reformjának bevezetésével kerülhetett sor más vállalatok és intézetek felvételére is. Ma már félezernél is több tagja van a kamarának. A jelentőségét azonban az az 1980-iban kelt minisztertanácsi rendelet növelte meg igazán, amely nagymértékben kibővítette a komára feladatkörét.- Melyek a feladatkör leglényegesebb pontjai?

— Első helyen kell talán említenem a tagság érdekképviseletét, az ágazati, a helyi és az országos qazdasóqirónyító szervek előtt. Például úgy, hogy testületeinklben vitákat rendezünk a vállalati gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések tervezetéről, s a közös állásfoglalásokról tájékoztatjuk a gazdaságirónyító szerveket. Egyébként rendszeresen összegezzük és továbbítjuk a központi szerveknek a vállalati tapasztalatokat. Elemzéseket készítünk az általános problémákról, javaslatokat is kidolgozunk a megoldásukra. Az érdekképviselethez természetesen az is hozzá tartozik, hogy tagjainak érdekeit külföldi fórumokon és szervezetekben is képviseljük. Emellett az érdek- egyeztetés is a feladataink közé tartozik. A kamara testületéiben lehetőség nyílik gyártók, kereskedők, felhasználóik egymás közt felmerülő problémáinak, érdekellentéteinek rendezésére, s így ez megtörténhet hatósági beavatkozás nélkül is.- A szervezet nevében is szerepel a kereskedelem. Ennek fejlesztéséért mit tehet a kamara?

— Elősegítheti a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődését. Sokoldalú segítséget nyújthat a vállalatok külgazdasági tevékenységéhez. Mindebben sokat segíthetnek az egyre több országban működő állandó kamarai kiküldöttek is.- Ez az általános megfogalmazás tehát sok mindent felölel. Például az informáltság...

— ...javítását, valóban. Tehát tagvállalatainkat *a mggyar és a világgazdaságról, az érvényben lévő vagy előkészület alatt álló szabályozókról, a különféle műszaki újdonságokról és még sok másról tudjuk informálni. Hadd mondjam el példaként, hogy címirodánk 125 ország mintegy 26 ezer üzleti címét tartja nyilván, gépi úton, különféle szempontok alapján csoportosítva. Háromszáz kötetből áll o nemzetközi címtár-gyűjtemény. De anélkül, hogy funkciójukat itt részletezném, még talán a laikus számára is elárul valalmit szolgáltatásainkról, ha megemlítem, hogy van ipari formatervezési tájékoztatási központunk, működtetjük a kórbiztosak testületét, van kereskedelemi edhnikaii osztályunk, továbbá kollektív exportösztönzési osztályunk, sok segítséget nyújthat továbbá a külkereskedelmi tanácsadók testületé, vagy a kamarai és áruszakértői bizottság. Azt hiszem, az köztudott, hogy a magyar gazdasági élet kedveit lapja, a Heti Világgazdaság is a kamara kiadványa. Megjelentetünk idegen nyelvű gazdasági kiadványokat is.

— A magyar gazdasági életben mintegy 4000 gazdasági egység működik, ezek közül egyre több vidéken. A Magyar Kereskedelmi Kamarának mennyire van módja átfogni a maga sajátos tevékenységével és céljaival a vidék gazdasági életét is?

— Tagvállalataink természetesen egyáltalán nemcsak a fővárosból to borzadtak. De vannak e vonatkozásiban szervezeti garanciáink is, hiszen összekötő bizottságaink az egész országban megtalálhatók. A Budapest—Pest megyei összekötő bizottság székhelye Budapest. Az észak-dunántúlié Győr (Fejér, Györ-Sapron, Komárom, Vas és Veszprém megyére kiterjedő hatáskörrel), a dél-dunántúlié Pécs (Baranya, Somogy, Tolna1, Zala), az észak-magyarországié Miskolc (Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár, Szolnok, a dél-alföldié Szeged (Bács-fCiskun, Békés, Csongród).- Talán kissé leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk: a kamara sokoldalúan munkálkodik a központi gazdaságirányítás és a vállalatok párbeszédének elmélyítésén, sikerén. Véleménye szerint min múlik a párbeszéd eredményessége?

f

— Minden párbeszéd eredményessége azon múlik — s ez nemcsak a gazdasági életre érvényes —, hogy a résztvevők mennyire képesek megérteni egymás problémáit. Sokán haj- Jaimosak azt hinni, hogy a vállalataik problémáinak megértetése a legfőbb feladat. Szerintem ez fordítva ugyanannyira időszerű és szükséges: a népgazdaság egészének qondjáit is meg kell értetni a vállalatokkal. De a párbeszéddel kapcsolatosan szeretném azonnal leszögezni, mert ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni: o párbeszéd fontos és nélkül özlhetet- len, ám a cselekvés, a tettek helyettesítésére nem alkalmas.

Viszont a cselekvést nagymértékben befolyásolhatja, hogy sikerül-e segítséget nyújtani ahhoz, hogy az egymással munka- kapcsolatban állók tisztán, világosan lássanak, értsék egymást, egymás érdekeit ismerjék és tisztelni is tudják, sőt: a

magasabb, s alacsonyabb szintű érdekek között helyes sorrendet tudjanak felállítani önmaguk tevékenységében és partneri kapcsolataikban egyaránt.

— A közelmúltban, egy nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a szabályozás erősíti a központi irányitást. Kérem, fejtse ki kissé részletesebben, miként érti ezt?

— Sokan úgy gondolják ima is, hogy a köziponti irányítás csak közvetlen beavatkozásokon keresztiül képes létezni, tehát o közvetett irányítás, a szabályozás a1 központi irányításnak nem válik előnyére. Az a véleményem, hogy a helyesen alkalmazott közvetlen beavatkozás sem a szabályozórendszer nor- mativitását, sem a vállalati önállóságot nem csörbítia akkor, ha az egyértelimú, nyílt és objektív. 'A bajok akkor kezdődnek, ha a beavatkozások szubjektivek, közgazdóságilaq megalapozatlanok, és a gazdaság, a társadalom érdekeivel ellentétesek. Egyetértek minden olyan állalmi 'beavatkozással, amely a gazdasági erőforrások ésszerű átcsoportosítását nem bízza spontán folyalmatoikra, ha-, ném azt a társadalom valós érdekeinek figyelembevételével időben véqrehaijtja. Uqyanakkor fellépek minden olyan beavatkozás ellen, amely a társadalom számára szükségtelen, káros tevékenységen« fenntartásának vagy fejlesztésének célzatával vagy más okból sérti meg a szabályozórendszer normativitá- sát. A kamarának fontos hivatása minden rendelkezésre állá eszközzel segíteni a felsőszintű ipari kormányzati vezetést abban, hogy e kényes és alapvető feladatához o szükséges, valós info rmá ci ókkal rende Ikezzék.

— Visszatérve a kereskedelemhez: a kamarának mi a

szerepe a Budapesti Nemzetközi Vásárokon?

— Tavasszal .is vált saját kiól- lítóterüJétün'k a BINV-n. Itt csaknem száz vállalat mutatta be széles körű propagandával, frogy mit tud, és milyen módon képes segíteni más vállalatok tevékenységét. Ennek megfelelően tavaszi B>NV-s jelenlétünk fő koncepciója az eqyütbműködési lehetőségek kihasználása volt.

— Es miként lesz jelen a kamara az őszi BNV-n?

— Azoknak a tagvállalatoknak, amelyek különféle okok miatt önállóan nem állítanak ki, tá rgyal óhely iségtet bi ztosítu nk.

össze! a kamara külön qondot fordít a BNV-n részt vevő, fejlődő országokiból érkező kiállítók és a1 magyar beruházó tagvállalatok közötti kapcsolatok kialakítására, szervezésére. Lehetőséget kívánunk biztosítani arra, hogy az elsősorban fogyasztási cikkeket előállító külföldi vállalatok kerüljenek közvetlen kapcsolatiba, azokkal a magyar partnerekkel, akik különböző gépeket, berendezéseket, technológiákat képesek a részükre szállítani.

Cs. I.

A parancsnoki faház vándorol. Legutóbb még a reaktor déli oldalán volt. Mára egyre * inkább közelít a kettes blokkhoz. Lassan kiszorul a területről. Ez azt is jelenti, hogy az egyes blokk építése-szerelése a végéhez közeledik.

A kis faházban orosz és magyar szó keveredik. Itt a „főhadiszállása'' a műszakvezetőnek, a szovjet szakértőknek. Babos Kálmánnal, a délelőttös csapat irányítójával beszélgetnénk, de sorra jönnek hozzá. Ki utasításért, ki tanácsot ad, vagy éppen megbeszélni egy újabb szerkezet szétszerelésének, vizsgálatának ügyét. Babos Kálmán percenként váltogatja a magyar szót az oroszszol.

Ott állunk ' az asztalánál. Szomorúan ránk néz, aztán pa- . pírokkal babrál, telefonál. Értünk a szótlanságból. Varga Lászlóval — előkészítő technikus — elindulunk reaktornézőbe, talán később majd ráér a „főnök".

A PAV karbantartási főosztályának dolgozói a kettes revízión dolgoznak. Három műszakban. A negyedik csoport mindig pihenőn van, ha éppen nem akad valamiféle túlmunka. Manapság nem sok pihenőjük van a karbantartóknak. Negyvenhárom napot kaptak a kettes revízióra. Azt mindenáron tartani akarják, s tartják is.

A kettes revízió az utolsó szerelési műveletek egyike, sőt mondhatjuk így, az utolsó fázis a munkában. Mert ezután már „csak” — a szót erőteljesen idézőjelbe kell tenni — az intergális tömörségvizsgálat van vissza, és a fizikai indítás, majd a párhuzamos kapcsolás. De erről ne beszéljünk, addig még rengeteg buktatója van a dolognak.

A kettes revízióra a meleg- járatás után kerül sor, amikor is imitátorkazetták segítségével szinte üzemi környezetet hoztak létre, működtették a reaktort és annak berendezéseit. A meleg- járatás után újból át kell vizsgálni a főbb szerkezeteket, a hegesztési varratokat, újból alkoholos mosással ki kell tisztítani minden berendezést. Meggyőződni arról, hogy a melegjáratás milyen elváltozást okozott a csőrendszerekben, a főkeringtető szivattyúk mennyire bírták a „kiképzést". Ezen felül természetesen ezernyi a teendő.

Segítőtársunk Varga László és Varga János művezető. Felsétálunk a reaktorpódiumra. Onnét belátni az egész területet. Lent, mellettünk jobbra két fehér ruhás szerelő felmászik az egyik főkeringtető szivattyú motorjára, a másik munkahelyen pedig a fékezőcsőblokk parányi „ablakán” mászik ki egy légtornásznak is beillő fiatalember. Míg csodálkozunk, hogy miként képes ilyen helyen ember dolgozni, addigra kimászik megint valaki a fékezőcsőblokkból. Nagy levegőt vesz, letörli az izzadságcsep- peket a homlokáról. Szerszámokat fognak mindketten, s másznak vissza. A fékezőcsőblokkot is tökéletes tisztaságúra kell varázsolni.

A másik munkahelyen az átrakógép elektromos szerelvényeit javítják. A következőn pedig a reaktorakna mérési helyeinek kivezető csöveit ellenőrzik.

Lejjebb megyünk egy „emelettel”. Az 1—2—3-as gőzfejlesztők munkahelyeire. Közben találkozunk Huszár Józseffel, aki csak egy szót mond Varga Lászlónak:

— Oké.

— Minden rendben? — kérdez vissza a technikus.

— Minden rendben! — válaszolja.

Természetesen mi megkapjuk a kimerítő magyarázatot. A kettes gőzfejlesztőt vizsgálta meg a szuperkontroll és rendben találta. Tulajdonképpen ide igyekszünk.

A gőzfejlesztőn dolgozik Tas- kó János. Szoó István, Kovács László és Kun József. Most éppen végeztek a csavarok vizsgálatával és fehér alkoholos ronggyal tisztítják a felületet.

Kutyameleg van itt. De, alighogy megemlítem ezt, már jön is a válasz:

— Kellemes a hőmérséklet. Bent a gőzfejlesztőben ötven fok is van.

És nemrégen jöttek ki a berendezésből. Egy ilyen „szerkezetben" 5526 cső van, amelyeket meg kell vizsgálni. Egy sem lehet repedt, azaz tömörség- vizsgálatot végeznek rajta. Ez is egyszerűnek látszik. A csövek végét bekenték vegyszerrel, amely infravörös megvilágítás hatására mutatja d repedést, a szivárgást. De. ehhez fel kell fűteni a csövekben lévő folyadékot közel száz fokra, utána gyorsan ki kell szellőztetni, s meggyőződni a csövek tömörségéről. De, sok időt nem lehet pazarolni, mert sietős a dolog, másodszorra pedig az a vegyszer sem tart örökké. így aztán kénytelenek 40-50 Cel- sius-fokban dolgozni.

Még elnégezetjük, hogy Kun József milyen türelemmel próbálgatja a helyére illeszteni a két nikkelgyűrűt, amelyek a zárófödél felcsavarozása utón biztosítják a légmentes zárást. Erre mondja kísérőnk, hogy a levegő rosszabb, mint a víz. Ekkora térben, milliónyi átvezetés és zárószerkezet közül sem lehet egyetlenegy sem, amely „átenged”. Tulajdonképpen az intergális tömörségvizsgálat addig fog tartani, míg a hatalmas reaktor körüli tér 1,5 bar nyomást nem bír, azaz „egy szem" levegő sem távozik a területről.

Visszatérünk a faházba, ahol Babos Kálmán „elhesseget” maga mellől mindenkit, hogy tudjon velünk pár szót váltani.- Feladatunk, hogy közvetlen az indulás előtt ellenőrizzük a főberendezéseket, miután ezek a melegjáratás során közel üzemi körülmények között dolgoztak. Megvizsgáljuk, vizsgáltuk a reaktort, a főkeringtető hurkokról lejövő berendezéseket: főtolózárakat, főkeringtető szivattyúkat, térfogat- kiegyenlítőket, a buborékoltató tartályt. A biztonsági berendezésekből pedig a hidroakkumu- látorokat. Nemcsak ellenőrzés, hanem a hibák kijavítása is folyik. Természetesen a szovjet kollégákkal együtt. Olyan állapotot kell teremteni, amely a végső üzemelésnél szükséges. Az is cél, hogy a személyzet — karbantartók — tapasztalatokat szerezzenek — mondja Babos Kálmán, s már búcsúzik is, hiszen kint az ajtóban már többen várakoznak. Utasításra várnak, vagy éppen vitatkozni akarnak, mert arra is van példa, dehát melyik munkahelyen nincs így.

Egy héttel később a kettes revízió negyvenkettedik napján beszélgetünk Hlavati Józseffel, a karbantartó főosztály vezetőjével :

— Befejeztük a kettes revíziót. Nagy hajtás volt, elfáradtak a fiúk. Folyamatosan három műszakban dolgoztak, ez a negyvenkét nap kemény időszaknak bizonyult.

A főosztályvezető is nagyot sóhajt. Nem mondja, de tudom, hogy a karbantartók a kettes revízió befejezésével vizsgáztak is, hiszen a mostani munkákat később még szervezettebben kel! végrehajtani majd az éves karbantartások során.

H. J.-G. K.

I

Nagy türelmet igényel az alkoholos mosás a szerelőktől