Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
a Képújság 1982. augusztus 26. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Országos színijátszótábort szervezett július 29—augusztus 7-e körött Dunaföldváron a szekszárdi Babits Miihál y Megyei MűveJódési Központ a helyi művelődési 'házzal közösen, a Népművelés« 'Intézet, a megyei tanács művelődési osztállyá és a fogyasztási és ipari szövetkezetek megyei szövetsége anyagi támogatásával. Röviden ennyi az alapinformáció, mely kissé bővebben helyet kapott e la,p hasábjain és elhangzott a Kossuth rádió hírei között is. A 'táborzárás napjának reggelén, búcsúzául — mint ajándékot — vehették és vették is kézibe a színjátszók a Tolna megyei Népújság mOjd egyoldalas képriportját a táborról, amely a színlházcsinálás borzongató élményét, misztikumát próbálta képekbe zárva megörökíteni. Szerintünk sikerrel. Az anyagot látva' többen megjegyezték: „!Nem vagyunk hozzászokva ottlhan, hogy az újság figyel ránk". Majd ki-ki fogta batyuját, s hóna alá szorítva a ,jjó sajtót" — hisz kinek nem jó a lap, ami éppen róla Színjátszók tíz napja Produkciók, szakmai viták - a továbblépésért ír, netán képét is közli — elszé- ledtek és véget ért a szírtjátszó- tóbor. A tábor megnyitását bejelentő hír és az említett képriport megjelenése között lezajlott tíz kemény munkával eltöltött nap. Maradt-e valami a színjátszó- táboriban tanultakból, amit saját csoportjdkkal újra próbálhatnak, netán továbbvihetnek o tábor résztvevői? Egyáltalán van-e mérhető eredménye a tábort előkészítő és lebonyolító szervező munkának, az eqyes szekciókat vezető tanárok és a versmondóik, színjátszók közös munkájának? Az elmúlt évek tapasztalatainak birtokában, az eredményekre gondolva megállapíthatják: igen! Egy művészeti neveléssel (nem művészneveléssel) foglalkozó országos szaktábor munkájának eredménye áttételesen jelentkezik, de az alapvető elvárásokat és célokat, a közvetlen viiszacsato'lás jelentette előnyök hiányaiban ismeq keli fogalmaznunk, megyénk amatőr szíotjászómozgalimá- nak igényeit is szem előtt tartva. Ha az amatőr színjátszás szóba kerül, különösen szakmai vitákon, beszélgetéseken, szinte őtrágbatatlan kása'heqyként emelkedik elénk a szakmaiság problémaköre. A mennyiségi és minőségi továbblépést egyaránt nehezítő, alapvető gond ugyanis a megfelelő felkészültséqű rendező-csoportvezetők és színjátszók hiánya. A szakmai felkészítés, felkészülés bevált módszeré a szervezett formáiban folyó képzési formáik biztosítása. Ezen belül is 'leghatékonyabb a hosSzabb-röwidebb idejű együttdolgozásra »módot adó műhelymunka, aminek kereteit — úgy érezzük — sikerült Dunaföldvá- ron biztosítani. Biztató, hagy megyénkből mintegy huszonöt résztvevője volt a tábornak. Reméljük hamarosan találkozunk a megszerzett új ismereteket, tapasztalatokat alkalmazó csoportok sikeres produkcióival. A tábor jó lehetőséget adott a koipcsolódás elősegítésére. A programokhoz tartoztak az esténkénti szakmai bemutatók, ahol az ország különböző részéről' meghívott együttesek mutatták be lea'iobbnak ítélt produkálóikat. Ezeket az előadásokat sokszor több órás vita követte. A programokon természetesen részt vettek a különböző szekciókban dolgozó Tolna megyei színjátszók és rendezőik is. így képet alkothattak az uralkodó stílusirányzatokról, az amatőr színjátszás színvonaláról. A legjobb megyei csoportoknak is lehetőségük volt a bemutatkozásra, így ők is szembesülhettek — az előadást követő vitán — egy viszonylag Objektív, szakmai szempontú kritikával. E nyáron a Dunaföld- vári Játékszín egy Csehov egy- felvonásossal szerepelt — rendező: Orbán István —, és a Tamásiból meghívott Csicsergő Színpad mutatott be egy mesejátékot, rendező: Bakonyi Agi. Magyarországon - elsősorban színháztörténeti, de bizonyos mértékig müvészetpoiiti- kai okok miatt is — az amatőr és hivatásos színijátszás idegenkedve tekintett egymásra. Ez a feszültség jó tíz éve kezdett oldódni, amikor egyes amatőr színházi csoportok a kőszínhá- zakban folyó művészeti rríUnka színvonalát meghaladó produkciókkal vonták magukra már nemcsak a közönség, hanem a szakma figyelmét is. A közeledés látványos — és nem kevés vitát kiváltó — jele volt, amikor a professzionista színház bevehetetlennek tűnő bástyáinak ormán feltünedeztek az amatőrökből hivatásossá „előlépett" rendezők nevei, majd egyre táguló rés nyílt a kapukon az amatőr mozgalomból jöttek előtt. Ma ott tartunk, hoqy a dunaföidvári országos színjátszó tábor szekcióvezető tanárainak zöme hivatásos színházi szakember — némelyikük jelentős amatőr múlttal a háta mögött Ez mindenképpen nagyon jó így. Úgy érzem, végezetül idekívánkozik Peter Brook megfogalmazása a színházról: „A játékhoz sok munka kell, de amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház - játék." Mozgásgyakorlat DRANOVITS ISTVÁN színijátszó szakbizottság vezető Fotó: KAPFINCER ANDRÁS A diákcentrumról - tárgyilagosan Az elmúlt két hónap minden péntekén az eddig megszokottól egészen más képet mutatott a dombori úttörőtábor melletti strandszakasz. Aprócska, s nagyobb gyerekek, diákok és minden korosztálybeli felnőttek álltak meg vagy kapcsolódtak be a Tolna megyei KISZ-bizottság szervezte nyolc műsornapból álló diákcentrum programjába. Az elmúlt héten itt, a Fiatalok rovatban közöltük az utolsó forduló műsorát. A zárás után beszélgettünk a diákcentrum szervezőjével, Kocsis Erzsébettel, a Tolna megyei KISZ-bizottság középiskolai felelősével. — Milyen céllal rendezték meg ezt a programsorozatot? — Elsősorban a diákfiataloknak szerettünk volna kulturális, szórakozási lehetőséget biztosítani a nyári szabadidőben. Dombodra esett a választásunk, hiszen tudtuk azt is, hogy a nyaraló- telepen minden életkorú ember megtalálható, akiket bizonyára érdekelnek programjaink. — Nem gondoltak orra, hogy feszültség forrása lehet, hogy éppen nyaralótelepen, pontosabban hétvégi-házas telepen lesz a diákcentrum bázisát — Gondoltunk rá és természetesen a faddi tanács is. De szükséges megjegyezni. Dombodban nincs semmiféle szórakozási lehetőség, talán mi kissé pótoltuk az e téren jelentkező hiányt. — Az egyik rendezvényen, amelynek magam is szemlélője voltam — nekemrontott egy fiatal hölgy és felháborodottan kérdezte, hol van itt illetékest — A nyolc rendezvény alkalmával körülbelül öten voltak, akik visszatérően ránk támadtak, hogy mit gondolunk mi. Itt pihenni kell, nem hangoskodni! Fenyegetőztek is. Legutóbb például azt kaptuk, hogy maguk őrültek és a bolondokházából jöttek. Ez egyfajta reagálás. Mindenkinek jót tenni nem lehet. Voltak olyan emberek is, akik Domboriban nyaraltak és elmondták, hogy Békés megyéből jöttek és ilyen jó rendezvénnyel, ami ráadásul még nyaralótelepen is van, nem találkoztak. De az sem volt ritka, hogy egy-egy rendezvény között megszólítottak bennünket fiatalok és hiányolták azokat a programokat, amelyek az előző pénteken voltak. — A rendezvény idején hozzávetőlegesen hány embert mozgattak meg? — Négyezret. — Milyen meggondolások alapján állították össze a programokat? — Ügy próbáltuk, hogy minden rendezvényen legyenek olyan sport-, kulturális versenyek, amelyeken részt vehetnek az emberek. Ugyanaltkor olyanok- is, melyeknek a nyaralók szemlélői vagy befogadói lehetnek. — A KISZ Központi Bizottsága anyagi támogatásával és a KISZ Tolna megyei Bizottságának pénzéből finanszírozták a diákcentrumot. Ugyanakkor — ha jól tudom —, jó néhány fellépő társadalmi munkával segítette a diákcentrum sikerét. — Ingyen állt a kapuba és fogadta a tizenegyesrúgásokat Pólyák Antal, a Szekszárdi Dózsa kapusa, nem kértek pénzt a divatbemutatóért a Szekszárdi Szabó Szövetkezet lányai, a gyermekjátszót irányító megyei művelődési központ munkatársai, Ungi László, a szekszárdi Gemenc-szálló főszakácsa, a Szekszárdi Dózsa cselgáncsosai, Tálos János mesterjelölt, a TÁÉV sakkozója és még sorolhatnám. — A „nagy nevekért" kellett fizetni? — A Randoni-kaszkadőrcsoport bemutatójáért és a Hobo Blues Band tagjaiért. Persze, ez sem volt vészes, mert 3-4 ezer forintba került egy-egy program. — Mi vonzotta leginkább a fiatalokat? — Az előbbi kettő és a megyei amatőr rockzenekarok versenye. Egyébként, az amatőr rockzenekaroknak e rendezvénnyel lehetőséget teremtettünk, hogy szélesebb körben is megismerkedhessen velük a közönség. Meg kell jegyezni, hogy voltak azért olyan programjaink is, amelyek kevésbé sikerültek. — Említette, hogy összesen négyezer nyaraló, pihenő volt kiváncsi a diákcentrumra. Közülük voltak jó néhányon... — Tudom kikre gondol. A kopaszokra. Először az a hír járta, hogy a csövesek a mi rendezvényünk miatt jönnek. De bebizonyosodott, hogy nem így van. Azt nem lehet felmérni, hogyha mi nem jelentkeztünk volna Domboriban programjainkkal, kevesebben lettek volna-e, vagy többen. Tény, hogy a mi rendezvényeink alatt nem történt rendzavarás. — Egy teljesen új, összetett kulturális rendezvényt indítottak útnak. Ráadásul egy olyan speciálisnak mondható helyen, ahová az emberek pihenni járnak. — Rengeteg gonddal kellett megküzdenünk, sok értetlenséggel találkoztunk. A tanulópénzt megfizettük. Ilyen nagyszabású rendezvény kidolgozására hosszabb idő szükséges, mint amennyit mi a diákcentrumra fordítottunk. — Lesz folytatás? — Minden bizonnyal. Kértük a városi KISZ-bizottságokat, hogy mérjék fel városaikban a lehetőségeket, a társintézmények segítségét és először a szünidő alatt, majd folyamatosan építsenek és dolgozzanak ki egy ilyen összetett programsorozatot, amely lehetőséget biztosít fiataljaik tartalmas szórakozására. Vízi túra - a vártnál több vízzel Augusztus 20-ón, a délutáni órákban került sor Domboriban a megyénkbeli amatőr popzenekarok vetélkedőjének döntőjére az I. R. T„ a Légió, a Signal és a T. Boy együttesek részvételével. Rajtuk kívül meghívott közreműködő volt még a teveli Revans. A döntőre komolyan készültek az együttesek, hiszen az I. R. T. még a délelőtti órákat is kemény próbával töltötte. A zsűrit nehéz feladat elé állította a zenekarok stíluskülönbsége, ami miatt kettős győzelmet hirdettek ki. így elrő helyre került a Signál és az I. R. T. együttes. A Signál már többszőr szerepelt összeállításainkban, így most az I. R. T. együttest mutatjuk be. — I. R. T., avagy Ideiglenes Rock Társaság vagyunk — mondják Illés Tibor és Pereszlényi Zoltán, az együttes tagjai. — Már korábban, évekkel ezelőtt játszottunk együtt, versenyeken vettünk részt ki- sebb-nagyobb sikerrel. — Kikből áll az együttes? — Tagok: Soponyai József dob, Kömyei Miklós gitár, Pereszlényi Zoltán ének és Szekeres Attila billentyűsök. — Mi hozott össze ismét benneteket? — Egy baráti összejövetelen magnóra felvett régi dalainkat meghallgattuk és arra a megállapításra jutottunk, hogy képességeinkhez mérten jó zenét játszottunk. Elhatároztuk, hogy az együttesünk újra összeáll. Ekkor jött ez a szereplési lehetőség a dombori diákcentrum sorozaton. — További tervetek? — Sok közös új ötletünket szeretnénk megvalósítani. — Ezek szerint nem „ideiglenes” többé az Ideiglenes Rock Társaság... KINDL GABOR (TUDÓSÍTÓNKTÓL) ’immár harmadízben rendezte meg a Tolna megyei KISZ-bizottság és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a dunai vízi túró* A megnyitót követően a résztvevőik megkapják a hajókat, amelyeket a dunaföidvári és a paksi sportegyesüíet, valamint a Tolna megyei és az 505. sz. Szakmunkásképző Intézet KISZ- bizottsága biztosított. Délután a fiatalok ismerkedtek a birtokukba n lévő hajúkkal és a vízzel. Később a dunaföidvári strandon bizonyították csapat- vezetőik előtt, hoqy mennyire jártasak az úszásban. A vacsorát követően pediq Muzsay András előadóestjét hallgathatták, amit diszkó követett. A második nap kellemes nyári melegben indultak el a túrázóik Paksna, A túra ’harmadik napján iFadd- Dombariiban már nagyon lógott az eső lába, de este még jókedvűen nézhettük a fillmveti- tést a diákcentrumban. Másnap esőre ébredtek a tábor lakéi. Felszerelésük nagy része elázott, az indulás is késett. Vártak orra, hogy talán kiderül az ég, s jobb időben folytathatják útjukat. Az idő azonban múlott, s hiúiba vártak. így esőben folytatták útjukat, bízva abban, hogy talán majd Baján, a városismereti vetélkedő alatt megszárad felszerelésük. Sajnos, mire Bajára értek, méq jobban fokozódott az esőzés, ezért a városismereti versenyt nem lehetett megrendezni. Az utolsó nap már voltak olyanok, akik teljesen feladták a „harcot" a víz és az eső ellen. Sokan cserbenhagyták a szervezőiket, s társaikat, otthagyva hajóikat a SuqoviCa partján, autóbusszal vagy vonattal hazautaztak. Szerencsére váltak gyakorlott túrázók is szép számmal, akik méq arra is vállalkoztak, hogy saját hajóikon kívül társaikét is levisziik Mohácsra. Mohácson jólesett a meleg ebéd annak a százfős csapatnak, amely befejezte a túrát. A legtöbben elégedettek voltak és ez arra biztatja a szervezőket, hogy a jövőben továbbra is kell ilyen túrát szervezni HIKÁDI ATTILA
