Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-25 / 198. szám

A KÉPÚJSÁG 1982. augusztus 25. Hungaroton hanglemezhetek A Hungaroton bangleimezhe- te'k idei eseménysorozata szep­tember 10-én ünnepélyes nyi­tóhangversennyel kezdődik a Zeneakadémián. A mostani Je- mezfesztivál" középpontjában két nagy zenetörténeti jubileum áll: Kodály Zóitán születésének 100., illetve Joseph Haydn szü­letésének 250. évfordulója A nyitókoncerten Kodály-imű- vek csendülnek fél az Operaiház szólistái : Tokody Ilona, Gulyás Augusztus 30., hétfő Debre­cen, nagytemiplam : Léhotka Gá­bor orgona-estje. Közreműködik Kovács Kálimán (trombita). Augusztus 31. kedd, Miskolc, avasi műemlék templom: Kisté­Dénes és Gregor József, illetve Kocsis Zoltán zongoraművész előadásában.. Most jelenik meg hanglemezen a teljes Háry Já­nos. Ugyancsak nagy érdeklő­désre tarthat számot a most megjelenő Kodály vezényel cí­mű felvétel. A három lemezes al­bum felvételei 1956—60. között készültek, s hanglemezen már korábban külön -külön megje­lentek. tényii Melinda Bach-organaest- je. Szeptember 1. szerda., Tihany, apátság: Hubert Bergant (Ju­goszlávia) orgonaestje. Közre­működik a Gutenberg női kar Könyvről könyvért A fővárosiak és a vidéken élők egyaránt bekapcsolódhat­nak a rádió népszerű irodalmi rejtvényiműsora, a Könyvről könyvért adásaiba. Legközelebb — pénteken délután. 15.30-tól — a budapesti Kossuth Lajos utcai Egyetemi könyvesbolt ad ott­hont a nyilvános rádiáprograim- nak: az irodai óimban jártas ver­senyzőik a műsorvezető, Váradi Hédi évfordulókkal és irodalmi eseményekkel kapcsolatos kér­déseire adhatnak választ. A hónap utolsó napján, a haljdúszobosz'lói Pablo Neruda könyvesbolt lesz a Könyvről könyvért helyszíne: a házigaz­daként Póndli Loljos működik közre. Szeptember 3-án Szarvas­ra költözik a rádióstáb, hogy az alföldi város irodalemlbarátai vetélkedjenek az értékes könyv­nyereményekért, A Kossuth téri könyvesboltba Kulcsár Katalin invitálja az érdeklődőket. Szeptember 7-én ismét a fő­városban rendezik meq a, játé­kot: a, Vádi utcai Gondolat könyve sí boltban Gálvögyi János teszi fel a rejtvény kérdéseit. Jövő heti hangversenyek Nagydíj és vastaps Balogh Márton, az énekes-táncos A televízió előtt ülő milliók számóra a teljes ismeretlenség­ből bukkant elő, de a szakma­beliek — a hivatásos néptánco­sok — is meglepődve fedezték fel a képernyőn. A tavalyi esztendő egyik si­kerembere volt. Nevét szinte az egész ország megismerte, hi­szen a rádiós elődöntőben, majd a televíziós középdöntő­ben és a döntőben végig fölé­nyesen vezetve nyerte a „Rö­pülj páva” nagydíját - Balogh Márton. Nyakában most is — minták­kor - vékony lánc, rajta kettős „talizmán". Az egyik egy dél­amerikai kis figura, a másik: ezüst pitykegomb, alföldi öreg­juhásztól kapott, szeretve őr­zött ajándék. E kettős nyakdísz akár jelkép is lehetne. Az előb­bi a világjárás szimbóluma, hisz gazdája sokfelé megfordult idegen orszáaok színpadain; az utóbbi pedig arról vall: személyes sorsa-hivatása össze­fonódott a honi népművészet­tel. Ez az összekapcsolódás — alighanem itt keresendő Ba­logh Márton sikereinek egyik nyitja - nem a kívülről „rácso­dálkozó” kíváncsiság, hanem valami más. Ö maga erről eny- nyit mond: „Olyan közegben nevelkedtem, ahol nemcsak lát­tam, de éltem is a népművé­szetet”. A túrkevei parasztfiú ugyanis odahaza sok szép nótát hallott „énekmondó” nagyanyjától, édesanyjától, s maga is gyak­ran dalolgatott. Eleinte önnön kedvére, aztán bekerült az is­kolai énekkarba, ahol — miként most derülve meséli — vékony­ka hangjával a lányok közé ál­lították, a szoprán szólamba. Meglehet, ezt a „szégyent” akarva feledtetni, rövidesen el­szegődött néptáncosnak: az ugyancsak Túrkevéről indult ne­ves nótaénekesnő, Madarász Katalin édesanyja alakított tánccsoportot, s a tízéves Mar­ci itt kezdte első igazi „folklór­tanulmányait”. Később Szol­nokra került lakatostanulónak, s közben — mert a néptánctól már nem szakadhatott el — a neves Tisza táncegyüttesben folytatta induló pályáját. Az­tán gondolt egy nagyot, felke­rekedett, s Budapestre jőve be­kopogtatott a Néphadsereg Művészegyütteséhez azzal, hogy hivatásos táncos szeretne len­ni. Itt jól megnézték a vidékről szerencsét próbálni akaró is­meretlen fiút, s kemény felvéte­li vizsgának vetették alá. Ő pedig derekasan állta a sarat, s végül - megfelelt: hivatásos táncos lett. Ennek csaknem húsz esztendeje... — Két évet töltöttem a „Hon­védnál” — idézi a régi emléke­ket —, s rengeteget tanultam. Később, amint tarsolya tö- möttebb lett, útja az Állami Népi Együtteshez vezetett, ahol tizennégy esztendőn át ropta a táncot, bejárva a fél világot. Közben egy vargabetű is adó­dott: kétévnyi katonáskodás, amit egyebek között arra hasz­nált, hogy egyik alapítója le­gyen a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola „Ki mit tud?"- okon sok díjat nyert tánccso­portjának. Teltek az évek, Balogh Már­ton egyre csak táncolt, de a nóta még mindig nem szólalt meg. Felvidékre, Erdélybe is táncot gyűjteni indult — ma­gánszorgalomból - néhány „ál- lamis” cimborájával: képmag­nóra, filmre rögzítették az idős emberek hagyományőrző moz­dulatait. S ahogy eay-egy ilyen gyűjtőútról hazafelé jöttek - autóban, vonaton —, folyvást a tánchoz kíséretként felvett ze­nét, nótaszót hallgatták. És eközben történt valami...- Engem mindig izgatott - magyarázza -, hogy többféle­képpen fejezzem ki magam... Ezeken a hazatérő utakon egy­re jobban kezdett érdekelni az ének; együtt daloltam a mag­nóval. Jgy lettek az idős adat­közlők az én énektanáraim. Ez a találkozás, no meg az önálló gyűjtésű szép dalok, a kitűnő hangi adottság, a tán­cosmúltból származó színpadi biztonság, a vonzó egyéniség­tehetség hozta meg végül a si­kert, a nagy kiugrást - a „Rö­pülj páva" tavalyi nagydíját. A nagydij, a pompás tűz­zománc páva Túrkevére került - amint elnyerte, nyomban vit­te haza, édesanyjának. Ö pe­dig visszakanyarodott oda, ahonnan egykor, Budapestre érkezve elindult: jó esztendeje a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének énekes szólis­tája. Bárhol is forduljon meg az együttes táncosaival vagy népi zenekarával - laktanyák­ban, vidéki művelődési házak­ban -, mindenütt vastaps fo­gadja, s ismétlés nélkül sehol nem engedik le a színpadról. — Az együttessel járom az országot — mondja —, ősszel pe­dig kéthetes csehszlovákiai vendégszereplésre indulunk. Sokfelé megfordultam már a világban, most mégis izgatot­tan készülődöm: énekesként most először leszek a magyar népdal „utazó nagykövete”;.. MÉSZÖLY GABOR PETÖFt Népe Véget ért a Kecskeméti Óvó­nőképző Intézet egyhetes fel­vételi előkészítő tanfolyama. Az idén negyven, harmadik osz­tályt végzett középiskolás lány - fizikai dolgozók gyermekei - ismerkedett a felvételi köve­telményekkel. Az intézethez tar­tozó megyékből — Bács-Kis'kun- ból, Fejérből, Tolnából, Bara­nyából és Nóg.rádból — jöttek a nyári kurzusra. A jövendő hall­gatóik „órarendjében” déléi ott magyar történelmi., ének-zenei, pedagógiai és pszichológiai előadások szerepeltek. Szó esett közoktatás-politikánkról és ju­tott idő könyvtár- és óvodalá­togatásra is. Az Intézeti tanárok órái után a délutáni programnál már a diák tanárok gondoskodtak. Egy­szer a báb- és játékkészítés csínlját-'bínját leshették el, egy másik alkallamimal pedig közö­sen próbálták körvonalazol el­képzeléseiket arról, hogy szerin­tük milyen is a jó pedagógus. A hétvége a pihenés és szóra­kozás jegyében telt; meghall­gatták a szombat esti country- koncertet, ismerkedtek a város­sal, ellátogattak a Szórakaté- nusz Játékműhely és Múzeumba és a Naiv Művészek Múzeumá­ba. Minap pedig tábortűz mel­lett együtt szórakoztak az inté­zettel1 cserékapcsolatot tartó moszkvai óvónőképző tedhnikum Kecskeméten táborozó hallga­tóival a csalánosi erdőben. SOMOGYI ^ A lehető legjobb termés elé néznek a balatonszárszói Vörös Csillag Termelőszövetkezet sző­lészetében. — kaptuk a hírt a Balaton menti közös gazdaság­ból1. A szüreti kilátásokat ja­vítja, hogy a jégeső - jóllehet a környező üzemékben gyak­ran okozott kárt - eddig elke­rülte a szövetkezetét. A két­száz hektár termő ültetvényre tíztonnás hektáronkénti átlag­termést tervezték, ezen belül egyes területekre tizenöt tonna az előirányzat. A mostani becs­lések jóval felülmúlják a ko­rábban számított hozalmo'kat; akad olyan ötvenhektáros táb­la, amelyen a húsztonnás átla­got is elérik. Különösen a riz­lingszilváni és a zöld veltelini ígér a vártnál több szőlőt. A jövő héten elkezdődik a szüret a Vörös Csillag Tsz-iben, A sort az Irsai Olivér nyitja: ez a korai szőlőfajta, három hek­táron terem a gazdaságban. A termést — és a későbbi szüret hozamát, összesen mintegy két­ezer tonna szőlőt — a Balaton- boglári Állami Gazdaságba szállítják, s ott dolgozzák fel. A szüreti mankókban számí­tanak a téesz saját melléküzem- ágának dolgozóira, akik erre az időre szüneteltetik majd az ipa­ri tevékenységet. Diákokat is várnak a környező általános is­kolákból : számos intézménnyel kötnek megállapodást nemcsak a közvetlen környéken, hanem például Siófokon és Tabon is, ahonnan saját és béreit autóbu­szaikkal hozzák munkába, illet­ve viszik haza a gyerekeket. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ilgen jó együttműködés ala­kult kii a martonvásári nagyköz­ségi tanács és a különböző he­lyi gazdasági egységék között. Az elmúlt időszakban öt évre szóló településfejlesztési együtt­működési megállapodás szüle­tett az egyes cégek és a tanács ■között. A helyi iparii szövetkezet, valamint az Ülj Élet Termelőszö­vetkezet közösen építi azt a több mint egy 'kilométer hosszú gázvezetéket, amellyel elsősor­ban saját fűtési rendszerüket korszerűsítik, de lehetőséget nyújtanak a. családiház-tulaij- donosaknak is a földgáz beve­zetésére. A vezeték a Gorkij és a Jókai utcán, át éri majd el a faluközpontot, ahol a kutató- intézet a közeljövőben saját céljaira szállodát épít, amit egyébként az idegenforgalom fejlesztésére is ki tudnak hasz- ná I ni. Kialakulóban van az a szol­gáltatóközpont, melyben a ta­karékszövetkezet, a cukrászda, a kozmetika és fodrászat, a vi­rág-, ajándék- és kötöttáru bolt kap majd helyet. A szolgáíta- tóház átadását még ez évben tervezik. Ennél lényegesen ha­marabb, már szeptemberben át­adják a felújított óvodát, mely új kerítést is kap és ahol 120 ’kisgyerek elhelyezéséről tudnak gondoskodni. Mindezen fejlesz­téseket csupán a tanácsi költ­ségvetésből lehetetlen, lenne megvalósítani, ez csakis a 'kü­lönböző gazdasági egységek hatékony támogatásával élhe­tő el Marton vásáron. Dunántúlt napló Baranyában több mint öt- százhiatvan. közületi autóbusszal rendelkeznek a vállalatok és o szövetkezetek, ami megegyezik a Volán, tulajdonában levő ko­csik számával. Ebből is érződik, mekkora au tabus zpatkkal ren­delkeznék a baranyai üzemek. Egy felmérés szerint a. vállalati autóbuszok éves teljesítménye nem haladja meg meqyénkben a harmincezer kilométert, almi a felét teszi ki a Volán-a utóbu­szok leterheltségének. Számos baranyai gazdaság nyolc-tíz autóbuszt közlekedtet és azok kihasználtsága enyhén szólva is nem megfelelő. Érthető hát a min Iszte rta ná esi ál lásf oglalá s, miszerint elodázhatatlan a na­gyobb befogadóképességű autóbuszok — elsősorban az Ika­rus 200-as család tagjainak - bevonása a tömegközlekedésbe. A Volán 12. sz. Vállalata ed­dig négy megállapodást kötött különböző baranyai cégekkel, melyben többek körött felaján­lották a közületi tulajdonban levő autóbuszok javítását, kar­bantartását, azokhoz az alkat­részek biztosítását. Emellett le­hetővé teszik, hogy az üzemel­tető vállalat alkalmazottai a Volán átlal indított szakmai to­vábbképző tanfolyamon, részt vehessenek. Többek között ilyen megállapodást kötöttek a ma­gyartelki Vörös Október Terme­lőszövetkezettel is annak érde­kében, hogy a magyarmecskei körzeti általános iskolába a társközségekből bejáró tanulók, valamint az óvodások szállítá­sát megoldják. Az indokolatlan párhuzamos­ságok. megszüntetésébe bevon­ják a. megyei szállítási bizott­ságokat, így a Baranya megye­it is, amely a koordinációs fel­adatok ellátásával segíti elő a személyszállítási igények opti­mális kielégítését. A miniszter- tanácsi rendelkezés kimondja: a jövőben csak azoknak a vál­lalatoknak engedélyezik autó­busz üzemibe helyezését, ame­lyek a közforgalmú föladatok el­látásából is részt vállalnak. így enyhítik a gyermek-, illetve a diákszállítas gondjait. Az emlí­tett tevékenységet végző köz­ületi autóbuszok után a válla­latoknak nem kell járulékot fi­zetni. I------------------------------------------------------------------------------1 ' Labdacsok, porok, balzsamok A rádióban sajtókonferencia hangzott el a gyógyszerekről, gyártásukról, forgalmazásuk­ról. A műsorból kiderült: mintegy nyolcszázra tehető a hazánkban használt készítmények száma, de szinte naponta kerülnek új gyógy­szerek a beteg kezébe szerte a világon. A történeti emlékek közt kutatva, nekünk, Tolna megyeieknek méltán büszkeségünk Rozsnyay Mátyás, a híres zombai gyógysze­rész, aki a kinin feltalálója volt. A helytörté­netben azonban más vonatkozásban is érde­kes a gyógyszerészet, hiszen az első helyi új­ságban az első hirdetés is ezzel kapcsolatos. Azért kell úgy fogalmaznom, hogy csak kapcsolatos, mert a „Brassay Mihály gyógy- tárában Szegzárdon a következő hasznos sze­rek kaphatók” cím alatt nem csupán gyógy­szerek szerepeltek 1873-ban, hanem pipere­cikkek, szépítőszerek is. Némelyiküknek mór univerzális jellege gyanút keltőén feltűnő; így például az Egri víz néven reklámozott nedű „használható mindenféle főfájás, szédülés, szívdobogás, gyomorgörcsök és csúzos bántal- mak ellen". Akkortájt még az is természetes volt, hogy az állatgyógyászathoz nélkülözhe­tetlen adalékokat együtt hirdették az emberi test istápolóival. A Markztir hajnövesztő ke­nőcs és a rekedtség elleni styriai növényszörp között jól megfért a kroneuburgi por, amely „táp és erősítő szer az elgyengült és elsat- nyult lovak, szarvasmarhák, sertések és bir­káknak, különösen jó hatással bír külsejük szépítésére és néhány specifikus betegséget is elhárít”. Több mint harmincféle árucikk szerepel a fél újságoidalnyi népszerűsítőben, ma már I sokszor megmosolyogtató ígérettel, de egykor ; tisztelet- és figyelemfelkető erővel. Kaphatott a vásárló szappanon, szájízesítő labdacson, „valódi perzsiai rovar por"-on kívül migrén elleni pasztillákat, Puritas nevű, „az újabb időben nagyon elterjedt és kedvelt fogport”. Ha ez nem használt volna, szaladhatott „fog- szivarkák”-ért, „melyek a fogfájást rögtön megszüntetik". Volt tyúkszempor és -gyűrű, fagy elleni balzsam, sósborszesz, giliszta cso­koládé („egyedül csak a gilisztára hat, cse­csemőknek is bátran beadható, működése csalhatatlan”!), valamint — apáink, nagy­apáink réme —»a csukamájolaj is vevőre várt. Nem kis önbizalommal propagálta Brassay Mihály, hogy „illatszert a londoni, párizsi, bécsi illatszerészektől, úgy minden e szakmá­ba vágó pipere féléket is, és kívánatra min­den híresztelt külföldi gyógyszert a legrövi­debb idő alatt meghozatok", mert ez akkori­ban korántsem volt általános, s még olykor ' ma is merészség lenne ilyesmit leírni. Napjainkban már a több mint százéves gyógyszerek közül soknak a nevére sem em­lékszünk, nem összetételükre, ami gyakran féltve őrzött titok volt, s talán örök homály­ban is marad. Bár ki tudja, lehet, hogy né­hány házipatikában még ma is őrzik ezeket a medicinákat, mert ugye — a jó szokás sze­rint — vétek lenne kidobni őket, hátha még jók lesznek egy kis önorvoslásra... TOTTŐS GABOR Balogh Márton, az énekes-táncos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents