Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-25 / 198. szám

1982. augusztus 25. KÉPÚJSÁG 3 Emberek és percek Mérlegen 1440 perc, vagyis egy nap teljes 24 órája, ön­magának csak elvétve készít ilyen számvetést az ember. Legfeljebb időnként bosszankodik, mert a nagymosására, a porszívó megjavítására, ilyen-olyan háztartási munkára nem futja az idejéből. De hogy mire telik, mondjuk hány percet tölt bevásárlással, közlekedéssel és olvasással, azt jobbára csak a kérdőíveket kitöltető felmérők veszik számba. Az alvástól elcsent idő A Központi Statisztikai Hivatal legutóbb 1977-ben, azt megelőzően pedig 1963-ban készített országos időmérleg­felvételt. Mintegy 27 ezer kérdőív összevetéséből számítot­ták ki például azt, hogy egy mezőgazdasági gépkezelőnő átlagosan naponta 209 percet tölt különmunkával. Az ér­telmiségi viszont mindössze tíz percet. A főfoglalkozástól az „egyéb és ismeretlen" tevékenységig az adatfelvevők a napi 1440 perc majd 50 felhasználási lehetőségét, azok egymáshoz való viszonyát vizsgálták. így derült például ki, hogy - a köztudati képpel egyezően - valamennyi foglal­kozási ágban dolgozók, legfeljebb néhány percnyi eltérés­sel, nyolc órát alszanak naponta. Kivéve a már említett gépkezelőnőt, akinek az éjszakai nyugodalma még az öt órát sem éri el. Hova tűnik a hiányzó mintegy 190 perc? Egyebek között épületkarbantartásra, építésre és bővítésre. A gépkezelőnő ezekre a munkákra napi 110 percet fordít, ötvenszer annyit, mint az „egyéb szellemi foglalkozású" ka­tegóriába tartozó nőtársai. Meg is van tehát az alvástól elcsent idő döntő része... Több időt a művelődésre Az időmérleget eddig legátfogóbban feldolgozó dr. An- dorka Rudolf-Falussy Béla szerzőpáros egyik tanulmányá­ban éppen a munkát illetően állapítja meg: „...a magyar társadalom tagjainak nagy többsége nagyon sok időt tölt el jövedelemszerző munkatevékenységekkel. Arra vonatko­zóan, hogy ez a munka mennyire intenzív és hatékony, az egész napot felölelő időmérleg-vizsgálat keretében nem kaphattunk információkat. Az állandó munkahelyen és a különböző különmunkákkal eltöltött idő azonban minden­képpen fáradságos — akár hatékony a munka, akár nem, akár nagyon intenzív, akár kevésbé..." Ezzel el is érkeztünk életmódunknak, az élet minőségének egyik legsarkalato­sabb kérdéséhez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jövedelem- szerzésre fordított, a napi nyolc óránál lényegesen hosz- szabb idő az egyéni, a családi életszínvonal emelését szol­gálja. Kétségtelen az is, hogy az egyebek között túlórában, magánházépítésben végzett többletmunkának jelentős sze­repe volt a nemzeti jövedelem 1963-77 közötti megkétsze­reződésében. Felmerül azonban a kérdés: a továbbképzés, a tanulás, az agyat, a gondolkodást ugyancsak karbantar­tó csiszoló művelődés jelenlegi aránya meddig lesz elegen­dő a lépéstartáshoz, a haladáshoz? Egyre több szakember­ben olyan időszakban fogalmazódik meg ez a gondolat, amikor sarkunkban az elektronika forradalma, s szemünk előtt a termelő robotok reálisan belátható képe... Az időmérleg szerint a különböző szellemi foglalkozású férfiak átlagosan naponta 25-33 percet töltenek órán, elő­adáson való részvétellel, egyéni tanulással és önképzéssel, A nem mezőgazdasági fizikai foglalkozásúaknál ez az idő 2—9, a mezőgazdasági fizikaiaknál 1—4 perc. A szociológu­sok hozzáteszik, hogy ugyanezen csoportosítás tanulsága szerint a nők kevésbé tanulnak tovább. Ezért a nemek kö­zötti - egyébként csökkenő - képzettségi, felkészültségi különbség felnőttkorban nő. De hogy mégis hétköznapion hová helyezhető a fenti tanulásra fordított idő, arra egy példa: ha valaki heti 2x3 órát áldoz valamely nyelv el­sajátítására, akkor átlagosan naponta ezzel 25 percet ta­nul. De hol van akkor még á szakirodalom, az újabb tech­nikai eljárások elsajátítása? Mindehhez talán csak annyit, hogy a tudományos forradalommal az egyetemen, a fő­iskolán megszerzett tudás mintegy 5-7 éven belül elavul... Másfél óra a tévé előtt A magyar állampolgár időtöltésében kimagasló helyen szerepel viszont a televíziónézés. A szellemi foglalkozású a tv-készülék előtt átlagosan eltöltött napi 93 perccel tízszer annyit áldoz a műsorokra, mint a magnózásnak, lemezhall­gatásnak, a mozinak, a színháznak, a hangversenyeknek, a kiállításoknak, a múzeumoknak és sportrendezvényeknek együttvéve. A szakmunkás férfi hatodannyi időben játszik gyermekével, vagy mesél neki, tanul vele, mint amennyit a televízió előtt tölt. Van olyan csoport, amelyiknél mindössze tizenötöd annyit. Az adatok arányaiból következtethetünk a családi életre, a közművelődésre. Mégis csak egyet emel­nék ki: a televízió kulturális közvetítői fontosságának meg­felelőbb mércét kellene állítani... A férfiak „háziasítása” Nemcsak a munkában, a művelődésben, a szórakozás­ban, hanem az életmód más területén is jelentősen változ­tak az arányok. Például változásra, a „nőnek a konyhában a helye” szemléletmód átalakulására utal, hogy — mindenekelőtt a szellemi foglalkozásúaknál - lényegesen csökkent a nők­nek a háztartásban eltöltött idejük. A teljességhez: a fér­fiaké viszont nőtt. Több kutató úgy véli - nem kis optimiz­mussal —, hogy ez a tendencia más csoportoknál is köve­tésre talált. Tény mindenesetre, hogy az otthonok gépesíté­se megkönnyíti a férfiak „háziasítását”. A nők általános foglalkoztatása, s — ebből eredően az arányosabb családi teherviselés - pedig sürgeti azt. Az ilyen, az életmód több más összetevőjét érintő kérdé­sekre, az időmérlegnél méreteiben szerényebb szociológiai vizsgálatok is megalapozott válaszokat adhatnak. MÉLYKÚTI ATTILA Iskolaépítők, korszerüsítök Harmincmillió támogatás plusz önerő Nő a tantermek száma 'Nemrég új iskolaépítésekről számoltunk be ezeken a> hasá­bokon, ez elkallóimmal azokról a mondhatni merész vállalkozá­sokról lesz szó, amelyek ered­ményeként Siimontornyán, Fad- don, Zomibán, Tevelen, Bátán, Iregszemcsén, Bátaszéken és Ozorán az általános iskolák ok­tatás feltételei jelentős mér­tékben változnak meg, Legha.- marabb Ozoraiéi jött a hír, hogy nagy társadalmi összefo­gással 4 tantermet alakítottak ki. Minap arról értesültünk, hogy Zarnbán is megfiatalod­va, kibővítve várhatja tanulóit a több, mint 100 esztendős al- sóiskolai Továbbá: Tevelen, ahol 9 tantermes bővítésbe kezdtek, maholnap megkezdődhet a fa­lak felhúzása. Jövő év szeptem­berével el is akarnak készülni az építéssel. Aztán: Simontor- nyán — ahol 8 tantermes bőví­téssel teszik le az általános is­kolai helyszűke évek óta foj­togató gondját, megkezdődött az alapozás, Iregszemcsén há­rom új tanterem és vizesblokk épü'l. Ennek is, a teveli község­fejlesztő vállalkozásnak is a ta­nácsok építőbrigádja a kivite­lezője. Bátaszéken a 15-20 mil­liós tornaterem-építést 5 milliós megyei támogatás könnyíti. (Az összes önerős iskolaépítést 30 millió). De ha elkészül a. nagy mű, a társadalmi összefogás erejét fogja döntően hirdetni. Senki se ütközzék meg azon, ha az újságíró, hétköznapjaink krónikásaként elfogadott han­gokat is megüt, amikor a helyi tanácsok kezdeményező bátor­ságát, leleményességét, vagy a cselekvésre melléjük sorakozó lakóhelyi közösségeket, egyéne­ket és munkahelyi kollektívákat dicséri. Egyetlen építés se szól ugyanis annyira a jövőnek, mint az iskolaépítés, felújítás, bővítés,' korszerű sites. „Öreg iskola, nem vén isko­la” — hangoztatják a zombai- ak, akikre évekkel ezelőtt nem úgy volt még jellemző az ak­tív lokálpatriotizmus, mint újab­ban. A tanévnyitó csengőszara befejezik azt a 2,5 milliós bő­vítési, korszerűsítési munkát az alsóis'ko'lában, aminek első és legfontosabb eredménye az lesz, hogy nem kell — mint ed­dig — hét helyen folynia a ta­nításnak. Elfér ezen az egy he­lyen az aísótagozatosok kétszer négy osztálya. A Tolna megyei Laká s ka rban tartó mu nká j á va I elégedettek, s „nem baj, ha a vakolás nem lesz kész o start­ra”. Belül legyen meg a rend, a zavartalan működés minden feltétele. A 'lakáskarbantartó tolnai részlegének itt dolgozó brigádja zamibaiakból áll. Rész­legvezetőjük, Borbély István is idevaló. Rajtuk volt a község szemesvégig. Nem dolgozhat­tak rosszul ! A tanács nyugdíjba készülő­dő elnöke, Űri János újságolja, hogy ha minden jól megy, foly­tatják a bővitést, korszerűsítést, kivált ha Kapinya Miklósné kép­viselő segít társadalmi munká­ban megterveztetni a félsőiskola majd 150 éves épületében négy új tanterem kialakítását. A bő­vítés 1984-ben kezdődik. — Ez mór az utódom felada­ta lesz — mondja’ az elnök, de annak tudatában, hogy a fél­ezres tanulólétszámú körzeti is­kola ügye sínen van. Jönnek aztán Bátaszékről a tanácsi vendégek, megismer­kedni azzal a kísérleti eljárás­sal, amellyel a lakáskarbantar­tók megcélozták az alsóiskola fölöttébb vizes falait. — Egyszerű és olcsóbb, mint az eddig alkalmazott eljárások — tanúsítják, de szigorúan őrzik a szabadalmaztatás ailatt álló metódus titkát. Az eredményes­ség a helyszínen ellenőrizhető. A látogatóknak be kell érniök ennyivel. De kellene pedig ne­kik is e „receipt" ! Tevelen a. község legszebb pontjára, szelíd dombra építet­ték egykor az iskolát, de régen nem lehet már rá isimerni, mert fiatalították, igazították szívük szerinti feladatához, amióta csak megtörtént az államosítá­sa. Szaiuer János igazgatóval nem sikerült találkoznunk. Gya­núnk így is az ő visszaigazolá­sa nélkül is alapos. A rövide­sen kezdődő 1982^83-as tanév nem lesz fenékig tejföl Tévéién, mert a nagy területen el­helyezkedő épületegyüttes teljessé tétele, kilenc új tanterem építése kezdődött még tavaly ősszel. De ak­kor még csak bontottak - a régi kántorlakást —, június 26- án viszont már elkezdődött az alapozás. — Előtte két hétiig hordták a fölösleges földet a téesz gépei. A terv: télire tető alá hozni a kétszintes épületet, hogy g berregős hónapokban már le­hessen végezni a belső mun­kákat. A gyönyörű környezetű isko­la alsó udvara hadműveleti te­rületre hasonlít. Nem lesz köny- nyű tanéven át nagyjából há­romszor száz gyerek ficánkol­hatnék ját féken tartani. De megéri. Az 1983-84-es tanévtől ugyanis az 1800 lelkes Tevel iskolaszékhelyként bízvást lehet majd nagyon büszke. Itt lesz egykupaaban korszerű bölcső­déje, óvodája és iskolája. Szó­val az átmeneti „ostromállapot” végén elhangozhat, hogy az is­kolaépítés is jó mulatság, fér­fimunkai volt... (Ismerős tűnik föl a téglahal­mokat, kisgépeket kerülgetve. Barabás Gábor, a tsz pártitká­ra, a megyei tanács tagija. A helyében alighanem én is eljön­nék ide akárhányszor csak le­het, s ide is azért, amiért a gazdák szemmel tartják a jószá­gaikat. Hizlalni. De nem a jó­szágot, hanem a falakat, s meg­tudni, nincs-e valami akadály, aminek az elhárítása gyorsasá­got kíván. 'Kezet ráznak Kiss Miklós ta­nácselnökkel, aki nem sajnálja évi szabadságának utolsó előt­ti napját a kalauzolásunkra. Szívügy az iskola, meg becsü­letbeli ügy is, mert a siaját erők pótlására 3 milliót adott a me­gyei tanács segítségül. Kivitelező? Az a 12 tagú ta­nácsi építőibrigád, amelyik szá­mos fejlesztési féladatot vég­zett már el Tevelen és társköz­ségeiben jó minőségben, s jó­val olcsóbban, mint tette volna bármely építőipari szervezet. Lo­vász Imre építőmester a brigád vezetője négy év óta. — Tizenkét ember csinálja és elkészül a kilenc tanterem, s a szénfűtésű kazánház jövő őszre? Hm... - hitetlenkedem. Kiss Miklós eloszlatja a ké­telkedést. Vagy félszáz 'kőmű­vesmester neve ott van a már azon a' listán, amire fölkerül még a segédmunkát vállalók neve. Két napot dolgoznak a fa­lazáson a legjobb mesterek. €s hát a többi tennivalónak is megvan a hadi terve. — Mindjárt elkezdődik a lá­bazatkészítés — tudatja velünk Bayer János nyugdíjas téglagyá­ri munkás, aki a malterkeverőt úgy kezeli, mintha mindig azt csinálta volna. Pillanatnyilag ő a legidősebb dolgozáia az is­kolaépítésnek. Az ő iskoláskorában? Hát ak­kor előbb három, később négy tanítója volt Tevel nek és a hat osztály után kiálltak a gyere­kek az iskolából. Ismétlőre kel­lett menni hetente egy alkalom­mal’. „De százra se ment az is­kolások szá ma akkor.” Most Závod, Bonyihádvarasd 'bejáróival együtt meghaladja a tanulólétszám a háromszá­zat. A tantestület 45 fős, a* társ­községi, kisdorogi tagiskola pe­dagógusaival együtt. Különben Závodról, Varasdíál is jöttek a társadalmi munkàzók ötösével, tízesével. Volt, hogy a húszat is meghaladta az alkalmi bri- gádlétszáim. — Szép helyen van az iskola, szívesen járnék ide, ha vissza- fiatalodhatnék. — Jövő ősztől? — Hát persze! A tanácselnök nevet és invi­tál', hogy vizitálju'k meg sokszor az építkezésüket, mert mindig lesz itt új látnivaló. Megírni- való is. Semmiben se vagyok annyira biztos, mint ebben, mert Teve­len minden jó ügy érdekében összefog a lakosság, a téesz, az áfész a helyi tanáccsal. S olyan időben is, mint ez a mostani, amikor éppen víziművet is épí­tenek. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Bayer János: Akkor kevesebb iskolás volt Zombán festik a tantermeket Rövidesen nőni kezdenek Tevelen a falak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents