Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
A^ÎËPÜJSÀG 1982. augusztus 22. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A panaszügyek utóélete Olvasóink gyakran keresik meg szerkesztőségünket különféle panaszokkal. Nem egy van köztük, melynél az illetékesek megígérik, hogy ekkorra, vagy akkorra teljesítik a jogos kívánalmakat. * Felhér András mellett még tizenkét dedsl lakos írta alá a levelet, .melyben feltárták proib- léimá juikat : egy vízelvezetőt létesítettek társadalmi munkáiban az akkori tanácstag segítségével, hogy a túlsó oldalon levő árokiba, vezessék, a csap alól kifolyó vizet. A kút meghibásodása. folytán., a javítási munkáknál a vízmű 'bátaszéki üzem- vezetőségének dolgozói megrongálták a vízelvezető csövet is, szabad folyást engedve ezzel a szótáraimig víznek, sártengert okozva. Panaszosunk ekkor felkereste a községi Vb-titkárt, aki ígéretet tett, hogy egy .megbeszélt időpontban a helyszínre megy a „vizesekkel". Olvasónk hiába várta... Nemcsak a látogatás, hanem az intézkedés Ss elmaradt. Ekkor írták a lakók a levelet, melyre Szőke Istvánná, a decsi tanács vb-titkára 1932. január 22-én ezt válaszolta : „...Megkerestük a Tolna megyei Víz- és Csatornalmű Vállalat bátaszéki üzemvezetőségét, ígéretet kaptunk, hogy a jóidé beálltával a munkálatokat elvégzik. A .munkálatok elvégzését figyelemmel kísérjük." Fehér András a napokban ismét felkereste szerkesztőségiünket, hogy ez idáig semmi intézkedés nem történt. 1932. augusztus 9., a vonalban hívásunkra Szőke Istvánná: — Nem tudom megmondani, hogy megcsinálták-e a munkálatokat, de visszahívom. - Egy nappal későblb: , Még ezen a héten megcsinálják a. vízelvezetőt — így a vb-titkár. — Miért ilyen későn? — Kérem, nem volt határidő a levélbe írva... T elefonszámun k : 12-284 Tairljáni Gyula, a bátaszéki üzemmérnökség vezetője így nyilatkozott: — Részben már elkészültünk az ottani, munkákkal', azonban nekünk is rangsorolnunk kell a feladatokat. S az bizony csak egy hatméteres szakasz helyre- hozatala, de augusztus 16-ra készen leszünk vele. 'Augusztus 17-ig — újfent - sémim,i nem történt annak ellenére, hogy még aznap a bátaszéki üzemmérnökség vezetője biztosított arról, hogy még a délelőtt folyamán elvégezték a munkákat. Másnap, 18-án azonban megtörtént a biztató lépés, mint arról Kovács Sándor, a decsi tanács elnöke tájékoztatott: „Most vannak ott kollégáim a. vízművesekkel. Elkezdték a munkálatokat, valószínű holnapra már be is fejeződnek.” A panaszbejelentés 1981. augusztus 14-én érkezett Lovász Márton bonyhádi olvasónktól : „Még 1980 (!) novemberében átadtam a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezetnek Simson B-50-es kismotoromat javításra. Motoromról azóta sem tudok semmit." Pálinkás Istvánnak, a szolgáltató szövetkezet elnökének aláírásával érkezett hozzánk 1981. szeptember 7-én a. levél: „...A szerviz dolgozói kb 2 hónap múlva foglalkoztak a motorkerékpárral, s ekkor derült ki, hogy több olyan alkatrész szükséges hozzá... amíit szinte képtelenek vagyunk a ke reskedelemiből besze réz ni. Mindent elkövetünk annak érdekéiben, hogy a fenti alkatrészek rendelkezésünkre állja, nak. Ha egy hónapon belül ez nem sikerül, akkor az ügyfelet erről tájékoztatjuk." Nem sikerült. Sem a javítás, seim az értesítés. 1902. márciusában felhívtuk az elnököt, aki megígérte, hogy záros határidőn belül megjavítják a motort. 1982. augusztus 13-.ig sem tették meg: a panaszosnak se motorja, se információja. Újbóli érdeklődésünkre Hencsik József, a szolgáltató szövetkezet elnökhelyettese, miután a szervizben megtekintette a még mindig (második éve) darabokban álló motort, így válaszolt:- Kérem, tájékoztassa olvasójukat, hogy augusztus 19-ig (hét nap alatt! — a szerk.) utasításomra elkészül a motor, átveheti a tulajdonosa. Teljes mértékben egyetértek a panaszszó!, magam sem tudom, hogyan fordulhatott elő ilyen eset. Ml sem tudjuk. Pedig — annak ellenére, hogy mindkét panaszügy végül is hosszas huzavona után, de rendeződött - úgy érezzük érdemes lenne mindkét esetben, természetesen az illetékeséknél az okokat is megkeresni, ha másért nem legalább azért, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő. Komámasszony hol az óra? A címben szereplő gyermek- játékot eredetileg ollóval szokták játszani. Hogy mással is lehet? Bizonyíték erre S. I. panaszosunk bejelentése: „Csörgőórómat ez év márciusában. adtam be javítani a szék. szárdi RAM OV ILL szervizbe. Mikor egy hónap múlva elmentem az óráért, egy másikat akartak átadni- nekem, ami még csak megközelítőleg sem hasonlított az általam beadott órához. Ők erősködtek: ez bizony az enyém. Végül, igaz nehezen, de elfogadták érveléseimet, s megállapították, hogy az órámat elcserélték. Mondták: jöjjek később. S én mentem. Még vagy tízszer. Ekkor azonban mór meguntam, hogy minden alkalommal az eredetileg is „felajánlott" órát mutogatják, ami már csak azért sem lehet az enyém mert az átvételi elismervényen feltüntetett ár sem stimmel az én órám értékével." Hencsik Józsefet, a Tolna megyei Szolgáltató Ipart Szövetkezet elnökihelyettesét kerestük meg a panaszügyben : — Egyetértek azzal, hogy a panasz elrendezésének a nálunk alkalmazott módja nem helytálló. Kérem .értesítse a panaszost arról,, hogy egy hét múlva vagy az óráját, vagy a kártalanítási összeget megkapja. Árdrágítás Több alsópéli olvasónk tette fel a kérdést, hogy a helyi italboltban mióta 10 forint egy deciliter Ampelos vermut. A kérdésre az alábbi választ küldte a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi felügyelőségének vezetője, Mátyás Tibor: „Felügyelőségünk a bejelentésben foglaltat próbavásárlá-k son keresztül megvizsgálta. Megállapítottuk, hogy a próbavásárolt Amipelos vermutból az italbolt vezetője 3 forinttal károsította meg a fogyasztókat. A szabálysértés miatt az italból tvezetőt ezer forint helyszín- bírsággal sújtottuk, melyet azonnal kifizetett." Ml VÁLASZOLUNK A gazdaságos anyagfelhasználásnak és a technológiák korsze- szerűsitésének programjáról szól a Minisztertanács 1032/1982. (Vili. 1.) számú határozata, amely szerint a gazdálkodó szervezeteknek bíráló módon kell elemezniük és ennek alapján szükség szerint korszerűsíteniük anyaggazdálkodási rendszerüket. A határozat felhívja a gazdálkodó szervezeteket, tegyék tervszerűbbé az egymással való tartós együttműködést, az egymásra épülő műszaki és gazdasági feladatok közös megszervezését és megoldását. Felkéri a Miniszter- tanács - többi között - a Szak- szervezetek Országos Tanácsát, ’ hogy a gazdaságos anyagfelhasználás és a technológiák korszerűsítésének programjából adódó teendőket kezelje megkülönböztetett figyelemmel, a Kiváló Vállalat cím odaítélésekor az érdekelt ágazati szak- szervezetek tekintsék az anyagmegtakarításban és a technológiák korszerűsítésében tartósan elért eredményeket kiemelkedő fontosságú értékelési kritériumnak. Felhívja a Miniszter- tanács az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsát, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsát, a Tsz-ek Országos Tanácsát arra, hogy támogassák, és szakmai iránymutatással segítsenek eredményesen megvalósítani a program céljait. A belügyminiszternek a magánnyomozói tevékenység megtiltásáról szóló 6/1982. (VII. 1.) BM számú rendelete kimondja, hogy magánnyomozói iroda fenntartása, továbbá magánnyomozói tevékenységnek vagyoni haszonszerzés céljából történő folytatása — így különösen a bizalmas megfigyelés, az adatgyűjtés és az adatszolgáltatás — tilos. A mérésügyi dijakról szóló, a pénzügyminiszter 36/1982. (Vili. 1.) PM számú rendeletéből itt csupán arra utalunk, hogy a mérésügyi tevékenység bizonylatait az ügyfelek a hitelesítés érvényének lejártáig kötelesek megőrizni. Egyébként a mérésügyi díjat és pótdíjat a rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak minősített mérőeszköz vizsgálatáért is meg kell fizetni. Fenti jogszabályok a Magyar Közlöny idei 46. számában olvashatók. A kereskedelmi dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló korábbi jogszabályt módosítja a belkereskedelmi miniszternek a Magyar Közlöny f. évi 47. számában megjelent 14/1982. (Vili. 2.) BkM. számú rendelete, amely szerint nem foglalkoztatható a belkereskedelmi hálózati egységekben eladói, italmérői, felszolgálói, kávéfőzői, pénztárosi, vezetői vagy helyettesi, továbbá az igazgató által meghatározott egyéb bizalmi jellegű és visszaélés elkövetésére lehetőséget nyújtó munkakörben - többi között — az a személy sem, akit fegyelmi vétségért jogerős fegyelmi határozattal elbocsátottak, a fegyelmi büntetés hatályának megszűnéséig. Nem foglalkoztatható szerződéses rendszerben működő üzlet vezetése céljából - ugyancsak többi között - az, aki a versenytárgyaláson elnyert üzlet szerződéses üzemeltetésére szerződést — neki felróható okból - nem kötött. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Legfelsőbb Bíróság néhány, az Építésügyi Értesítő f. évi 20. számában megjelent állásfoglalására, mely állásfoglalások szerint: a) Alkalmatlan a rendeltetésszerű használatra az az épület, amelyben a szobák jelentős része vakolathibás és a vakolat leomlása miatt életveszélyes. b) Nem lehet a leltárhiányért fennálló felelősség szabályai szerint felelőssé tenni a dolgozót olyan bekövetkezett hiányért, amelyek nem tárgyai a kereskedelmi áruforgalomnak, hanem mint fogyóeszköz szükségesek a kereskedelmi tevékenység folytatásához. c) Kulcs nélküli személyfelvonó esetén a házfelügyelőt nem illeti meg a felvonóhasználati díj. A munkaszerződés ezzel ellentétes kikötése semmis. DR. DEÁK KONRAD osztályvezető ügyész Gyógyvíz - gyógyhely - gyógyturízmus Magyar gyógyfürdők Budóra, Gyulára, s a mai Magyarország területének még számos helyére már a török időkben messze földről jöttek a betegek (ki botra támaszkodva sántikált, ki meg rabszolgák hordozta gyaloghintón, esetleg elefántháton érkezett), hogy gyógyulást keressenek az itteni „csodatevő” vizeknél. Sőt, mi több: római légionáriusok is gyógyíttatták már magukat Pannóniában. Kétezer év tapasztalata tanúsítja, hogy hatásosak ezek a gyógyvizek, az egyik reumatikus bántalmakat csökkent vagy szüntet meg, a másik az emésztőszerveket hozza rendbe, a harmadik női betegségek ellen ajánlott — és így tovább. Ehhez járul az az országszerte elterjedt hiedelem, hogy „nálunk elegendő egy botot leszúrni a földbe, s felfakad a gyógyvíz". Ez a gondolat aztán többnyire úgy folytatódik: „óriási bevételeink lehetnének a gyógy-ide- genforgalomból, miért nem használjuk ki jobban?" A tények azonban többnyire prózaibbak, mint az elképzelések. Mindenekelőtt azért, mért- igaz ugyan, hogy a gyógyvizekből nagy bevételek származhatnak, csakhogy ehhez elsősorban pénz, méghozzá sok pénz kell. A XX. század utolsó negyedében korántsem elegendőek a régi gyógymódok, egyedül a vízzel nem lehet gyógyítani. Az egészségét visszanyerni akaró vendég csak akkor jön hozzánk, ha itt komplex gyógykúrában lehet része. Bármennyire ajánlják sok ország orvosai a hévizi, a hajdúszo- boszlói, a harkányi fürdők, s más gyógyfürdőink vízét, elsőrendű szempont, hogy a gyógyvizet egészítse ki megfelelő orvosi ellátás és felügyelet, továbbá kellő színvonalú szálláshely. Gyógyszállóink kihasználtsága általában megfelelő, ami arra enged következtetni, hogy érdeklődésben nincs hiány. A Margitszigeten, Hévízen, Bükön sok külföldit gyógyítanak. Mesz- sze vagyunk azonban még attól, hogy maradéktalanul ki tudjuk elégíteni a különböző igényeket. A „gyógy-turizmus" vendégei ma éppúgy különbözőek, mint hajdanán: van, aki saját költségén jön, mások pedig saját hazájuk valamelyik biztosítóintézetétől várják kiadásaik megtérítését, s e téren még a kezdetek kezdetén tartunk az egyezmények megkötésével. Az egyik beteg egyedül érkezik, a másik viszont csak akkor hajlandó jönni, ha kísérőjének is lesz megfelelő szállása, étkezése, szórakozási lehetősége — sa változatokat még sokáig lehetne sorolni. Világszerte az az irányzat uralkodik, hogy legyenek „kizárólagos gyógyhelyek", ahol a gyógyulni vágyókat semmi sem zavarja. Ebbe nemcsak az értendő bele, hogy ne legyen levegőt szennyező ipari üzem, zajforrás a közelben, hanem még az is, hogy ne legyen a gyógyhely közelében hagyományos üdülő. A negyedik ötéves terv idején három és fél milliárd forintot költöttünk a gyógyturizmus fejlesztésére, 1975 és 1980 között pedig 4,6 milliárdot. Óriási összegek ezek, különösen, ha azt is hozzávesszük, hogy a fejlesztésnek mindmáig nincs teljes jogú gazdája. Pontosabban: sok gazdája van. Fejleszt több minisztérium, országos hatáskörű főhatóság, s — inkább első helyen kellene említeni — fejlesztenek az érdekelt megyei tanácsok. Olykor magukra hagyva valósítják meg önálló elképzeléseiket, máskor hosszas viták előznek meg egy-egy nagyobb fejlesztést. Annál is inkább, mert — és ebben senki nem találhat kivetni valót — minden megye a saját területén levő gyógyhelyet pártfogolja, szeretné a többi elé helyezni. Sokat fejlődtek az elmúlt évtizedben a dunántúli fürdők: Bük, Zalakaros és — mindenekelőtt — Hévíz. Fejlesztésük nagyon indokolt, hiszen a nyugat felől érkező vendégnek mindegyik útjába esik, ha a Balaton felé tart. Márpedig a turisták magyarországi úticélja hagyományosan a Balaton és Budapest. Ami viszont nem szóríthatja háttérbe a déli határ közelében lévő és ugyancsak nemzetközi népszerűséget szerzet Harkány, vagy az ugyancsak könnyen elérhető orosházi Gyopárosfürdő gyógyvizét. S a többinek is — mind a 26-nak — megvan a jogosultsága, amit a helyi, megyei tanácsok és vállalatok további fejlesztésekkel, gyarapításokkal igyekeznek igazolni. Mindenesetre ott megy jól a gyógy-idegenforgalom fogadási lehetőségeinek fejlesztése, ahol az erőforrásokat egyesítik. Tény, hogy más és más az érdekeltsége például a megyei vízügyi igazgatóságnak, amelyhez a fürdők tartoznak és más a vendéglátó vállalatnak, amely a szálloda, az étterem fenntartója. Előfordul, hogy az első ruház be nagy összegeket, a bevételekből viszont a vendéglátók részesülnek sokkal nagyobb arányban. A megoldás ilyenkor semmiesetre sem lehet az, hogy „hagyjuk abba az egészet", hanem — a rosszul megállapított érdekeltségi arányok megváltoztatása. Az előbbieknél semmivel sem kisebb gond az, hogy hogyan (és miből) lehet továbbfejleszteni a hazai gyógy-idegenfor- galmat .Emellett itthon is sok az olyan beteg, akinek gyógy- vizes kúrára van szüksége, s ismételten bebizonyosodott, hogy külföldiek olyan helyekre mennek szívesen, amelyeket a hazai közönség is kedvel. így van ez a gyógyhelyekkel is. Bizonyított tény, hogy az a legjobb reklám, ha az elégedetten, gyógyultan távozó vendég másoknak is ajánlja majd a magyar gyógyfürdőket. VÁRKONYI ENDRE