Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

1982. augusztus 22. NÉPÚJSÁG 5 A lábápolás fontossága Az arc és a kéz ápolásával egyenrangú fontosságú a leg­jobban megterhelt emberi testrész, a láb ápolása. Leglényegesebb természer tesen a tisztaság és a jó cipő biztosítása. A naponta 10—15 perces lábfürdő kedvezően hat a vérkeringésre, és csökkenti a fáradtság érzését. Gyógynö- vény-szaküzletekben, illatszer­boltokban különböző lábsók, gyógyfűkeverékek vásárolha­tók, de egy marék konyhasóval is hasonló hatást érhetünk el. A lábfürdőt mindig meleg víz­zel kezdjük, és hideg vízzel fe­jezzük be. Igen üdítő hatású a váltott forró-hideg vizes láb­fürdő. Természetesen a befe­jezéshez itt is mindig hideg vizet vegyünk. Nagyon fontos a lábkörmök gondozása. (Tyúkszemek kivá­gásával és a benőtt körmökkel forduljunk pedikűröshöz!) A köröm vágása előtt 10—15 per­cig áztassuk lábfejünket — le­hetőleg langyos vízben, amely­be fürdősót is ajánlatos tenni. Körmeinket körömollóval, kö- römcsipő-ollóval vágjuk. A lábkörmök széleit sohase vág­juk ki. mert akkor „benőnek". Vágás után reszelővei simítsuk végig a körmöket, így biztos, hogy harisnyánkat nem fogja kitépni. A körmökre ránőtt bőrt se vágjuk le, hanem krémmel egy kissé puhítsuk meg. és toljuk vissza. Végül krémezzük be. és tornáztassuk lábunkat. A körmök vágása általában 8 —10 naponként Szükséges. Saj­nos igen gyakori — és egyál­talán nem esztétikus látvány — a gombás lábköröm. Ezért amint észrevesszük, hogy mór- zsalékos és sárgás a köröm, forduljunk szakorvoshoz. A gombásodás megelőzésére na­gyon jó hatású az illatszerbol­tokban, gyógyszertárakban vá­sárolható MlKOFEN hintőpor. A lábszáron a bőr általá­ban nagyon száraz, mert ezen a részen kevés a faggyúmirigy. Fontos tehát, hogy a napi lábszármasszázs után — me­lyet mindig a test irányába végzünk — alaposan krémez­zük be a lábszárunkat. A láb ápolásához tartozik a pihentetés is. Aki egész nap magas sarkú cipőben jár, az -legalább otthon viseljen egé­szen lapos sarkú papucsot vagy cipőt, ez fordítva is ér­vényes: aki lapos sarkú cipőt visel napközben, munkahelyén, legalább a házioipöje legyen kissé magasabb sarkú. Farmermellény A legújabb divatot követve, nemcsak kék színű farmermel­lényt viselnek a fiatalo*k szók-, nyá'hoz, nadrághoz, hanem fe­héret, khaki színűt, drappot, zöldet is. A rajzon bemutatott mellényt új anyagiból is, de régi farmer- szoknyából i.s megvarrhatjuk. Aki előrelátó, a mellény szabás­mintáját melegebb anyaqból is kiszabhatjai, akár béléssel együtt. Példáiul1 szép és prakti­kus kiegészítő ruhadarab készül­het kordbársonyból, vastagabb jerseyből, szövetből, sőt véko­nyabb műbőrből is, (ezt min- dénképpen béleljük). A sza­básminta egy-egy kockája 5x5 cm. Aki ügyes, saját maga, vagy kis segítséggel kétféle színből, illetve mintás anyagból szab­hat ki és varrhat meq magának úgynevezett fregolimellényt, ami kívül-belül eqyformán visel­hető és jól mutat. Beszéljünk a citromról! A citromot évente háromszor szüretelik, és teljes béé rés előtt szedik le. A beérés rész­ben a szállítási idő alatt vagy a tárolókban történik. A táro­lásra főleg azért van szükség, hogy egész éken át o lakosság rendelkezésére álljon ez a nagy tápértékű gyümölcs, mely hoz­zátartozik az egészséges táplál­kozásihoz. Gazdag vitaminok­ban. Elsősorban C-vitaimint ta r­talmaz, de kis mennyiségben van benne BT és B2 vitamin is. Az év minden szakáiban fontos táplálék, mert szervezetünket el­lenállóvá teszi, főleg hűléses betegségekkel szemben. Ásvá­nyi anyagaira is szüksége van szervezetünknek, imí,g finom íze, illata, savtartalma ételeink és italaink iizét. minőségét javítja, élvezeti értékét növeli. A citrom akkor érett, ha felü­lete sárgás színű, fényes, levét kézzel vagy préssel könnyen ki­csavarhatjuk. Előfordul, hogy az üzletekben kapható Citrom vas­tag héjú, éretlen ilyenkor aján­latos otthon tárolni, ami előse­gíti megpuhuló sói. Felvágás előtt mossuk jól meg, gyúrtuk át, és 'csak ezután váaiuk fel; lay könnyebben nyerhető ki a leve. A citrom a hő és levegő hatá­sára C-vltarn'in tartalmának 'je­lentős részét elveszíti. Csak annyi citromot vágjunk fel, amennyit rövid időn beiül fel­használunk. A (maradékot te­gyük kis tálkára borítva a hű­tőszekrénybe. A citromot hűvös, száraz helyen tartsuk, védjük a napfénytől i's. A citrom sokféle célra hasz­nálható. 'Néhány példa: legis­mertebb üdítő italként - édesít­ve vagy anélkül. ízesíthetünk citrommal Süteményeket, főze­lékeket, de citrommal sava­nyíthatjuk a salátákat, citrom­szeletekkel díszíthetjük a tor­tafélék tetejét. Jól használható o citrom lereszelt héja is ha­sonló célokra. Italokhoz (pél­dául vermut sttb.) citromszele­tet adhatunk díszítőnek és íze­sítőnek. Édes levek, dzsemek ízét pikónsa'bbá tehetjük kevés citrom lével. (A citromhéj keserű anyagot, amigdalint tartalmaz. Ha lesze­letelt héját néhány napig sós vízben áztatjuk, elveszti keser­nyés ízét, és cukorban felfőzve,, kiváló,, ízes csemegét ad. Arra vigyázzunk, hogy az áztató vi­zet naponta cseréljük. A sűrű cukoroldatban felfőzött citrom­héjat hagyjuk kihűlni, és más­nap ismételjük meg úrira a fel ­főzést. (Ha puha. vágjuk fel vaqy szúrjuk ki formával, és kristály­cukorban forgassuk meq. Akik szabadulni akarnak a burqonya- hómozás okozta kézelszínezö- déstől, használjanak kifacsart citromot, és kezük sima és tisz­ta marad. A citrom tóplálkozásélettaní hatását több országban vizs­gálták. Francesco Gatto a kísér­letek eredményét így foqlalta össze: A citromlé qyóqyítja a kisebb sebeket, fertőzött horzso­lásokat., 'Nátha esetén ismert házlszer az orrba cseppentve. Olaszországban szívesen hasz­nálnak toroköbíítésre friss cit­romlét. Egyesek szerint erősíti az érfalakat, javítja a gyomor és a hasnyálmirigy tevé'kenysé- a máj munkáját, de seqítii a ve­seműködést is. Végül megem­líti a Corriera della Sera című olasz lapban megjelent cikk írója, hogy a, citrom univerzális tápanyag, ismert háziszer, mely­nek leve baktériumölő hatású. Egészséges, frissítő, üdítő ha­tását tapasztalhatják azok is, akik szellemi fáradtságuk csök­kentésére citromos limonádét, cukormentes, citromos, hideg vagy meleg teát fogyasztanak. RUDNAY JÁNOS Az egyik legszükségesebb kiegészítő ruhadarabunk, ami szinte mindig, mindenhová velünk jön, és amire mégis a legkevésbé figyelünk” Divatos, de ha használni kívánjuk, bizony gyakran dühöngünk!... mert vagy pici, vagy otrom­ba formájú, vagy nem illik a ruhánkhoz, és persze, ha reggel a munkába indulunk, napközben hivatalos elintézni­valónk van, délután a napi bevásárlás — mind-mind más formát, más tartalmat kivan. Bemutatott modellünk vékony műbőrből, vagy kivül-belül azonos minőségű vastagabb lenvászonból készül. Munka­kezdésnél először a szabásmintát pontosan megszerkesztve, a méretek figyelembevételével felnagyítjuk. A felső (sza­bad oldalú) füles részt keményebb kartonpapirral (cellkar- ton) béleljük. A munka jobb oldalán, az oldal- és fogórészt 5 mm távolságban nagy léptékű diszöltéssel körbevarrjuk. Ezután a táska alsó szélén, mindkét oldalon 5 db azonos hosszúságú hajtást készítünk, összevarrjuk az alsó rész ol­dalait. A jobb oldalra fordított táskát az oldaltalálkozási pontokon néhány öltéssel, biztositóvarrással rögzítjük, vé­gül a bélést a táska belső talprészén néhány kézi öltéssel összefogjuk. 4------19----------f i Hová lettek i a nagymamák? Legalábbis azok a régiek, az igaziak. Mert mindnyájunk­ban él egy kép a valódi nagymamákról. Ök azok, akiknek hófehér a hajuk, a kötényük friss, ro­pogós. Ők mesélik a legszebb meséket; senki nem tud ná­luk jobb almáspitét sütni; ismerik a gyógy teákat és vala­honnan tudják, miképp lehet lapulevéllel szemölcsöt „ope­rálni". Szóval olyanok, mint a mai kisgyermekes anyák nagymamái voltak általában. Csakhogy a mostani nagymamák már nem ilyenek. A hajuk a legritkább esetben hófehér, a gyógy teákról legfel­jebb annyit tudnak, amennyi az illető gyógy tea zacskójára rá van írva. A. meséket is általában könyvből olvassák, mert fáradtak arra, hogy azon töprengjenek, mit csinálhatott az a Iránya malacka a rengeteg erdőben. Pedig mi, húsz-harminc évesek, bizony gyakran elvárjuk tőlük mindezt. Sőt többet is. Mert mi emancipáltak vagyunk. Ráadásul egyszer fiatal az ember. Mert mikor menjünk táncolni, bulizni, tengerhez nyaralni, ha nem most, amikor még élvezzük az egészet? És ebből jönnek aztán a bajok. Mert a nagymama esetleg megmakacsolja magát. És juszt is akkor megy színházba, amikor minket meghívtak egy remek összejövetelre. Esetleg akkorra kér beutalót Haj­dúszoboszlóra, amikor mi a Balatonra készülünk nagyobb társasággal. Ott pedig gyereknek helye nincs. De ezt ő nem érti meg. Inkább a derekát pátyolgatja, ahelyett, hogy örülne az unokájának. Es jönnek a panaszok a fiatal pá­roktól: tudtam én, hogy Így lesz, már amikor a gyerek meg­született. Azt se várhattam, hogy egy pelenkát kimosson, amíg én a vizsgára készültem, (Ezek a panaszok persze - akár férfi, akár nő mondja - általában csak az anyósokra igazak.) Es nem fogyunk ki a sirámokból : mert bezzeg a mi időnk­ben... A mi nagymamánk még cukros tojást kevert uzsonná­ra, ha úgy kívántuk, akár többször is. Es amig a lábát áz­tatta a lavórban, addig volt ideje babaruhát varrni, vagy megragasztani a fél gomblocicsapatot. Pedig akkor már el­múlt hatvanéves. Nem volt olyan fiatal, mint a maiak. De gondoljuk csak végig ezt a dolgot alaposabban! A mai nagymamák nem biztos, hogy mamuszba bújnak örökre, mert megszületett az első unoka. Általában még csak álmodoznak a nyugdíjról. Dolgoznak napi nyolc órát, mint mi, aztán rohannak mosni, vásárolni, mert nem állt meg a világ attól, hogy felnőttünk. S ha már nyugdíjas a mama vagy a papa? Rendszerint „ráhúz" még néhány évet. Dolgozik, mert a gyerekeknek lakás kell, amit egyedül összespórolni nem lehet. Vagy mert segíteni kell őket, hogy rendesen berendezkedhessenek. S ha már nekünk megvan, ami feltétlenül szükséges az önálló élethez, akkor jönnek — jogosan — a saját igények. Új tévé, nyaralás, néhány szép ruha. Hisz a mai nagy­szülők rendszerint ötven-hatvan évesek. Nem biztos, hogy volt mindig módjuk arra, hogy álmaik szerint költekezhes­senek. Mert nőttek a gyerekek. Mert nem lehetett annyi mindent kapni, mint ma. Mert szűkösebbek voltak a lehe­tőségek. Mi voltunk az első „kulcsos gyerekek"! A mai nagy­mamák dolgoztak húsz-harminc évet három műszakban, vagy tanultak éjszaka, mert „kiemelték" őket. Talán nem dolgoztak sokat a régi öregek? Dehogynem. Csakhogy az életüket határozott keretek közt élték jobbára. Mindenki által ismert szabályok szerint. S a mai nagy­mamák voltak azok, akik e szabályokat felrúghatták. Kény­telenek voltak vele, hogy élni tudjanak. S ha jól emlékszem, kamaszkorunkban büszkék voltunk, ha mondhattuk: az én anyám modern. Roppant felvilágo- sodottakká cseperedtünk. Tudtuk, hogy van egyenjogúság, családi munkamegosztás és szuverén egyéniség. De ha már egyszer túljutottunk - általában szülői segít­séggel - a kezdeti nehézségeken, miért nem gondolunk vissza kamasz magunkra? Mondják - csak az lehet jó szülő, aki nem felejti el sa­ját gyerekkorát. De mi lenne, ha néha arra is gondolnánk, milyenek leszünk mi nagymamának? Méghozzá olyan nagy­mamának, akinek folyton készen kell állnia arra, hogy az unokákat átvegye „megőrzésre". Aki nem is él, ha nem te­het el ötven üveg befőttet. Aki mindig köt, horgol, főz, mo­sogat, üdén és frissen, talpig nyugalommal. Azt hiszem, ezt még elképzelni is rettenetes lenne. Mi erre a szerepre nem lennénk alkalmasak. Egyszerűen azért, mert más életmódot szoktunk meg. Mások lettek az igényeink. De ha egyszer mi másképp szeretnénk élni, miért nem dobjuk sutba az előítéleteinket? Miért várjuk el saját anyáinktól, hogy hasonlítsanak egy régi álomképre? Jó - volt ez az álom. Gazdagabbak let­tünk tőle. Es ki kellene találnunk valamit, hogy ezt pótolni tudjuk a saját gyerekünknek. NAGY IDA SERTÉSRAGU TEJFELESEN Hozzávalók 4 személynek: 75 dkg sertéscoimib vagy sertésla­pocka, '6 dkg szalonna, 2 kis fej hagyma, '1 kávéskanál bors, 1 'kávéskanál paprika, 2,5 dl húslé '(leveskoCkálbál), 2 evőka­nál ecet, 2 evőkanál tejfel, 1 evőkanál cukor, kevés só, pet­rezselyem. A szalonnát kialvasztjuk és az apróra vágott hagymát ben­ne 'meqfonnyasztjuk. A sertés­húst kockákra vágva beletesz- szűk. Tíz percig pároljuk. Jól megszórjuk 'borssal és papriká­val. A husié felét 'hozzáöntjük. Majd lefedjük és lassú tűznél 60—80 percig pároljuk. Közben o maradék husiét hozzáöntjük. Sózzuk és ismét borsozzu'k. IHa a hús már megpuhult, beleönt­jük a tejfelt. Végül borecettel és cukorral ízesítjük. Apróra vágott petrezselyemmel meg. szórjuk. Mellé sós vízben főtt burgonyát áldunk körítésnek. MARHAHÚS GÖNGYÖLVE Hozzávalók 4 személynek : 4 szelet maríhafilé, só, paprika, bors, 4 vékony szelet húsos sza­lonna, 3 evőkanál olali, 2,5 df fehér bor, 20 dkg paradicsom', 2 kávéskanál ketdhup, kevés Cu­kor, 2 kávéskanál liszt, 2 evő­kanál tejfel. A hússzeleteket sózzuk, bor- sozzuk és paprikával beszórjuk, összegöngyöljjűk és szalonna­csíkokkal összefogjuk. Forró olajban 'barnára sütjük. Hozzá­öntjük a bort, és egy óra hosz- szát pároljuk. A paradicsomot feldaraboljuk, a hlús mellé tesz- szük, és 10 percig tovább pá­roljuk. Fűszerezzük. A lisztet tej­fellel elkeverjük, ezzel beha­barjuk. 10 percig még főzzük.

Next

/
Thumbnails
Contents