Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

a népújság 1982. augusztus 20. mának szaporodása révén, is mérhető az APIT-nál a változás. IKilenqvenkilenc fizikai állomá­nyú dolgozó foglalkozik az autók reparálásával' az új mű­helyiben. Neim is terveznek na­gyobb létszámot, hiszen, a mun- kalhélyekihez, az ezékihez kap­csolódó létesítményekhez, tehát a kisegítő műhelye kihez elég ennyi ember. Ha többen lenné­nek, zavair keletkezhetne. A márciusi építési-szerelési mun­ka után, most már valóiban üzemformája van oz autójavító­nak. Ez lemérhető azon is, hogy idén az első félévben 18,2 mil­lió forint vélt az árbevétel, míg tavaly 15,3 millió forint. Az új üzem építése révén le­hetővé vált egy alkatrész-árusí­tó bolt megnyitása is. A kész­lete a boltnak nem nagy, és az is természetes, soka hiányzó al­katrész. De a1 forgalom azért itt is jélez valaimit Úgy tervezték, hogy 2,4 millió forint forgalma lesz a1 boltnak, 3J6 millióval zár­ták oz első félévet. Az új üzem építéséihez fel­használtak 16,8 míttió forint ál­lami támogatást, 14,8 millió fo­rintot a megyei tanács szolgál­tatásfejlesztési alapjától, és 6,4 millió forintot tett ki a tröszt pénze. Az üzem építésének-sze- relésének végelszámolása még ném fejeződött be. A számsza­ki emtórek dolgoznak, s közben a lakosság megelégedésére mű. ködik a város legújabb üzeme - amelyet csodálatosképpen nem avattak fel, hamém műhelyről- miűlhelyre elfogWIták az ú|j épü­leteket és az idén 160 000 mun­kaórában állnak a lakosság rendelkezésére. Szekszárdi AFIT Jobb munkakörülmények, hatékonyabb szerelés azt, hogy egy műszakban, egy órában, hány forint értékű javí­tó-szerelő munkát.kell elvégez­nie. A másik intézkedés pedig az volt, hogy szerződést kötöt­tek'különböző cégekkel teher­gépkocsik rendszeres javításá­ra. A Fővárosi Gázművek ál­landó partnerük, úgyszintén tu­catnyi Bács-lKiskun megyei és szekszárdi vállaltot, amelyek na­gyobb számú Roibur vagy Zsuk kocsival rendelkeznek. A harmadik szervezési intéz­kedés belső, jellegű, erről a, kí­vülről szemlélődő nem sokat tud. Ugyanis a csoportvezetők­nek nagyobb „hatóimat" adtak. Eddig o művezetők kezébe fu­tott össze minden rendelés, anyagvételezés, a vevővel való törődés, most egy brigádba 11 —'12 személyt osztottak be. A munkafelvevő a csoportvezető­nek viszi a javításra váró autót, és a csoporton belül azt vezény­lik a munkához, akire a feladat vár, .mert van a 1'1 személy kö­zött villamossági embe-r, olyan aki a. lakatos munkához ért, mások a motorokhoz, a fénye­zésihez is egy kicsit, s végül a művezető ellenőrzi, átveszi a munkát. A kisebb szerelői appa­rátus hatékonyabban tud dol­gozni. Nem várnak szerszámra, alkatrészhez rövidebb úton, jut­nak, és az a tapasztalát, hogy az ügyfelek keresik „emberei­ket”, mert korábbi javítómun­kájukkal elégedettek voltak, te­hát a visszatérő ügyifélek szó­Az utóbbi időben az állalmi és szövetkezeti autójavító üzeme­ket nem. „tömik” el rossz autók­kal a járművezetők, sok alka­lommal az üzemek vezetőinek rugalmasságán, hozzáértésén múlott, hogy a néhány hetes részleges munkahiányt miként enyhíthették. * iMűszakváltáskor érünk az AFilT szekszárdi üzemébe. A délelőttösök szinte kisöprik a nagy szerelőcsarnokokat, alig egy-lkét kocsi van csak a mű­helyben, ám az udvaron annál berendelnék egy tucat jármű­vet, garanciálisát és azon túlit javításra, akkor annak a fél- adatnak lehetőleg abban a mű­szakban kétl eleget tenni. Mert az ügyfél vár. — Mi a legfontosabb napja­inkban az autójavító-iparban? — kérdeztük az üzemvezetőt. — Az anyaghiány — kapjuk azonnal a választ. — Mindig van legalább fél tucatnyi autónk, amelyek újak, de alkat­rész miatt itt keil tartanunk. A közelmúltban adták át az AFIT új üzemét. A tehergépko­A brigádok tagjait olyan munkára osztják, amelyhez jól értenek, fgy hatékonyan, a kocsitu­lajdonos megelégedésére dolgozhatnak - ha van megfelelő alkatrész. A dolgozókat műszerek segítik a kocsik hibáinak felderítésében Már csak az alkatrész-ellátás javulását várják több. Kaljsza Béla munkaátvevő szakszerűen foglalkozik ügyfe­leivel, néhány perc múltán a beteg kocsit viszi a javítóhoz.- Pontosan tudni keli már műszak előtt, a tegnapi telje­sítmény alapján, hogy ma kire mit bízhatunk. így a szervezett­ség azt is jelenti, hogy van, aki ném személygépkocsit javít, hanem tehergépkocsit, mert idő­kitöltésül, azaz, ha kevés a ma­ga nkocsin'k, akkor szerződés alapján vállalati járműveket is javítunk. Grünfelder Károly üzemvezető azonlban sakkal fontosabbnak tartja azt a tényt, hogy egyre elégedettebbek a magánügyfe- ieiík. A vállalati megbízásoknál esetleg lehet egy-kétórás csú­szás, a, maszékoutónál nem. Ha esi-{javító műhelyt így elkülönít­hették a személygépkocsiiktól, a motorjavító, a villamos műhely, a festöde, és általában minden munkahely most mór jó, a kö­veteimé nyéknek .megfelelő. Sőt: az autótulajdonosok is kellemes környezetben várhatják jármű­vük megjavító sót. Természetesen a korábbi, egy évvel ezelőtti helyzethez képest teljesen új helyzet állt elő: az embereknek kiosztottak kérdő­íveket, s a válaszok alapján osztották be őket. A kérdőív természetesen orra is választ adott, hogy a. dolgozó vállal­ja-e az új műhelyiben, a nehe­zebb mlunkót — mert azért ilyen részleg is van -, és tudomásul veszi-e a követelményt, tehát A aőzbika a tanyába lassan becammog. Most már olyan maguktól járó gőzbikák is van­nak, amelyek az úton szinte megdöbbentik az embert, ha az akácfák alul pihentéből fe­léjük tekint. Sivítnak ezek a gépek, a szaga sem kellemes egyiknek sem. Amelyik olaj már a kerekein elunta magát, az adja ezt az alkalmas sza­got. De azért még nem minden gép ilyen. Megvannak a ré­giek is. Amelyek még maguk­tól nem járnak az úton, ha­nem ökrök húzzák. Ez az igazi, mert amaz nem a szegény em­bernek való. Ugyan emez sem. Egy ember nem szokta meg­venni. öten-hatan állnak össze, hogy egyet megvehessenek. Ez olyan kis részvényes üzlet. A gép aztán sorra járja a tulaj­donosokat, s mindenütt elcsé­pel. Mikor mindezt bevégezte, akkor elmegy pénzért csépel­ni, vagy pedig részt kap a csépelt búzából. Gépész,. már olyan valóságos, nincsen hoz­zá, hanem valamelyik tulaj­donosnak a legényfia odafönn járt Pesten, és kitanulta a ma* sinisztaságot, amelynek külön­ben gőzgépkezelői tanfolyam a neve. No, aztán csakúgy el­végzi a dolgát, mint a valósá­gos masiniszta, legalább eddig nem durrant szét a gép a ke­ze alatt. — Ha kis baja van a gép­nek — vélik —, ő is elintézi. Ha pedig nagy baja van, úgy sincs abban okos embör. Ahogy a szerfölött komoly ökrök a gépet a tanyába be­húzzák, a gyerekek mind ösz­szeszaladnak a láttára. Aki lovakat őrzi a semlyéken, az is befut, mert el nem tudja gondolni, miféle nagy állat le­het az, amely most érkezett. (Tán csak nem elefánt, akit az iskolában is tanítanak?) Szé­les és mély nyomokat vág a tanyaudvar szikes homokján a gépkerék. — Apám, mi ez? — kérdezi egy kurta férfiú. — Hát mi vóna — mondja az apja. — Masina. Az ám, csakugyan masina. A gyufa is masina, a gép is masina, minden masina, ami Furcsa és csodálatos. A gyu­fán az a csodálatos, hogy ha a falon végighúzzák, meg­gyullad, a gépen pedig az a furcsa, hogy szalmával alágyúj­tanak, s akkor azonnal forog a kereke, hogy hajtsa a csép­lőt. A cséplőn pedig ismét bor­zasztó sok kerék van egymásba akasztva, az mind forog, lár­máz, zakatol. Egy egész halom búcsúfia, egy egész kendőnyi vásárfia nem hozott volna ilyen gyönyörűséget a gyerekeknek, mint ez a marina. Bár csak messziről nézik, mert mellőle elparancsoltatnak. Az emberek pedig tesznek- vesznek a gép körül. A legény, aki „odafönt a Pestbe" a ma- sinisztasógot kitanulta, rendel­kezik. Most ő az úr. Máskor az ilyenfajta fiatalember az öregebbek előtt nemigen sza­valhat. aminthogy az nem is illendő, miután amazok részén van az ősz haj és a tapaszta­lat. De hát itten mégiscsak ő tud leqtöbbet. Ahogy aztán a szíj a kerekekre került, a mun­Tömörkény István: Etel a dobban Az ügyfeleket tágas, jól berendezett teremben fogadják Valamely ember, bizonyos ne­vezetű Fehértói Mihály, aki részvényes a gépben, kedvtelve nézi a gép forgását. Lám, már füttyent is, s ahogy az első ké­véket a cséplőbe dobja az etető, mérges búgása azonnal hallatszik. hallják, a fütty és a bődülés igen furcsa. Pár év előtt ilyen hangok még nem laktak a tá­jékon. A kalászból a szemet a lovak patája taposta ki, és nem a dob szelelte ki a búzát, hanem lapáttal vetették a szé­rűn a szél ellenébe. Legföljebb A hangok hallatára az ud­varban a kutya fölüti a fejét, és néhányat vakkant azon is­meretlen ellen, aki így kiáltoz. A semlyéken a tehén abba­hagyja a legelést, s föltekint. A tehénnek ez szokása, mert a nagy fehér buböcék kiván­csiak. Ők azt is meg szokták nézni, hogy az úton ki halad el, miféle kocsival, és hossza­san néznek utánuk. Lehet, hogy a ló sokkal ko­molyabb, semhogy hasonló dol­gok az agyának munkát tudná­nak adni, lehet azonban, hogy az onnan van, hogy a ló so­kat utazik. Jár különféle vidé­keken a kocsi előtt, bemegy a városokba, szaladgál uradalmi földeken, s így előtte a gép füttyengetései, a cséplő dob­jának mély bődülései ismert dolgok lehetnek. Nem lehet ezt tudni, mivel a lónak mind­össze néhány szava van, s azt is csak a járatosabb kocsisok értik. Hanem maguknak az em­bereknek, akik távolabbról a nagyobb kisbirtokokon akadt olyan gép, amit beleástak a földbe, és a vasrúdjaik is a föld alatt szolgáltak a cséplőig. Amolyan szelíd masina volt az még, a felesek görhes lovai vontatták körbe, s közben még maguk is nyomtattak. Lassan folyt vele a munka, szíj nem volt, ami elkaphatta volna se­bes forgásában az embert, tüzelni nem kellett alá, szén­szag, kormos gépész, sivító fü­tyülés, tűzveszedelem és em­beri szerencsétlenség — mind, mind hiányzott. Nem nagyon régen volt, de nem tegnap volt, az bizonyos. Azon időközhöz képest csodá­latos, hogy tájakon., amelye­ken sohase járt, íme, a vasbika az ő minden toldaíékoivol meg- jelen. — Szava olyan rendkívül furcsán, szó katlanul fut véqig a nádasók, mezők és tarlók fölött: s a .gyümölcsfás szőlő levelei közé beérve, az emberek, asz­szonyo'k bizonyos megütődéssel hallgatják és mondják:- Hejnye, ez máni mégiscsak igazán de furcsa dölog. Csakugyan az. Még a szarka is megrebben a1 diófán. Egy öregember azt mondja1: No, nézd el, nézd... Míg mások a házakba sietnek, hogy a fali­órát a fütyüléshez igazítsák. Mert a gép éppen tizenkét óra­kor fütyül, bár hogy aztán a gépnek ki fütyüli azt meg, hogy mikor van igazság szerint tizen­két ára, azt már nem tudja senki. A qépíütyülés ideje előtt ak­kor volt pontban tizenkét óra, mikor az ember a napon a tu­lajdon árnyékának a fejére rá tudott lépni. Báír hiszen ez sem az igazi, mert egyiknek hosz- szalbb a látó, mint a. másiknak, isimét meg a másiknak hosszabb a nyaka, mint az egyiknek. Ki lőhetne az ilyesmiltó okos? ...Jár a gép. Omlanak bele a keresztek, más oldáían telnek a zsákok. A szolimát kazlakba rakják, s minden ember kétany- nyit pipázik, mint mádkor, mi­velhogy most nem szatad. Jó szerencse, hogy aki a qépet eteti, az nem dohányos. A qé­pet lány eteti, Kormányos Etel nevezetű, és mit tárgyaljuk to­vább a dolgot, a gép egyszer nagyobbat bődül, mint szokott, és vad, iszonyatos sikoltás van ezzel elegy. Sárhányó Pál ép­pen nyújtaná át a szekérből a keresztet a gépre az Etel elé, mikor lőttjei', hogy mint vala­mely kereszt, Etel is becsúszott. Ordítja Sárban,yó Pál: — Megállj! Hát hiszen igen. Már meg­álltak. Többen a cséplőre alá sz­nak, és Kormányos Etelt kieme­lik. Ez nem nehéz munka. A rmodé dhiúsú Etel ezelőtt sem le­hetett valoimi nagyon súlyos, most pedig még könnyebb, mert látói neki mór nincsenek. Vér önti végig a cséplőt, vér a búzát, a szolimát, de még a polyvát is. A föld tiszteletére egy leány föláldoztatott. A kocsi, almely a testét vinné, az útra a tanyától lassan hajt ki. Az úton a járók kérdik: — Mit viszöl? — Etelt. — Hát mit esött az Etellal? A kocsis int egy nagyot a kezével arrafelé, aimerre o ma­sina. áll, és azt mondja: — A gép... IE nap c környéken hláiba. bi­zakodtak a népek, hogy a gép majd este hat órakor meqifütyü- li a pontos időt. Nem fütyülte, ment állott. Így a cséplő sem dolgozott, s nem bőghetett, mert ki kellett belőle tisztogatni oz emlbenvért, és elvégre valahol csak meg kellett találni Etel lá­bait is. De holnap már majd1 fütyül megint, s alklkar azok a népek, akiknek órás tanyájuk van, is­mét utána, igazíthatják az óra tetején a cifkalimo'kat. Kényelmes, biztonságos munkahelyük van a szerelőknek

Next

/
Thumbnails
Contents