Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
a népújság 1982. augusztus 20. mának szaporodása révén, is mérhető az APIT-nál a változás. IKilenqvenkilenc fizikai állományú dolgozó foglalkozik az autók reparálásával' az új műhelyiben. Neim is terveznek nagyobb létszámot, hiszen, a mun- kalhélyekihez, az ezékihez kapcsolódó létesítményekhez, tehát a kisegítő műhelye kihez elég ennyi ember. Ha többen lennének, zavair keletkezhetne. A márciusi építési-szerelési munka után, most már valóiban üzemformája van oz autójavítónak. Ez lemérhető azon is, hogy idén az első félévben 18,2 millió forint vélt az árbevétel, míg tavaly 15,3 millió forint. Az új üzem építése révén lehetővé vált egy alkatrész-árusító bolt megnyitása is. A készlete a boltnak nem nagy, és az is természetes, soka hiányzó alkatrész. De a1 forgalom azért itt is jélez valaimit Úgy tervezték, hogy 2,4 millió forint forgalma lesz a1 boltnak, 3J6 millióval zárták oz első félévet. Az új üzem építéséihez felhasználtak 16,8 míttió forint állami támogatást, 14,8 millió forintot a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapjától, és 6,4 millió forintot tett ki a tröszt pénze. Az üzem építésének-sze- relésének végelszámolása még ném fejeződött be. A számszaki emtórek dolgoznak, s közben a lakosság megelégedésére mű. ködik a város legújabb üzeme - amelyet csodálatosképpen nem avattak fel, hamém műhelyről- miűlhelyre elfogWIták az ú|j épületeket és az idén 160 000 munkaórában állnak a lakosság rendelkezésére. Szekszárdi AFIT Jobb munkakörülmények, hatékonyabb szerelés azt, hogy egy műszakban, egy órában, hány forint értékű javító-szerelő munkát.kell elvégeznie. A másik intézkedés pedig az volt, hogy szerződést kötöttek'különböző cégekkel tehergépkocsik rendszeres javítására. A Fővárosi Gázművek állandó partnerük, úgyszintén tucatnyi Bács-lKiskun megyei és szekszárdi vállaltot, amelyek nagyobb számú Roibur vagy Zsuk kocsival rendelkeznek. A harmadik szervezési intézkedés belső, jellegű, erről a, kívülről szemlélődő nem sokat tud. Ugyanis a csoportvezetőknek nagyobb „hatóimat" adtak. Eddig o művezetők kezébe futott össze minden rendelés, anyagvételezés, a vevővel való törődés, most egy brigádba 11 —'12 személyt osztottak be. A munkafelvevő a csoportvezetőnek viszi a javításra váró autót, és a csoporton belül azt vezénylik a munkához, akire a feladat vár, .mert van a 1'1 személy között villamossági embe-r, olyan aki a. lakatos munkához ért, mások a motorokhoz, a fényezésihez is egy kicsit, s végül a művezető ellenőrzi, átveszi a munkát. A kisebb szerelői apparátus hatékonyabban tud dolgozni. Nem várnak szerszámra, alkatrészhez rövidebb úton, jutnak, és az a tapasztalát, hogy az ügyfelek keresik „embereiket”, mert korábbi javítómunkájukkal elégedettek voltak, tehát a visszatérő ügyifélek szóAz utóbbi időben az állalmi és szövetkezeti autójavító üzemeket nem. „tömik” el rossz autókkal a járművezetők, sok alkalommal az üzemek vezetőinek rugalmasságán, hozzáértésén múlott, hogy a néhány hetes részleges munkahiányt miként enyhíthették. * iMűszakváltáskor érünk az AFilT szekszárdi üzemébe. A délelőttösök szinte kisöprik a nagy szerelőcsarnokokat, alig egy-lkét kocsi van csak a műhelyben, ám az udvaron annál berendelnék egy tucat járművet, garanciálisát és azon túlit javításra, akkor annak a fél- adatnak lehetőleg abban a műszakban kétl eleget tenni. Mert az ügyfél vár. — Mi a legfontosabb napjainkban az autójavító-iparban? — kérdeztük az üzemvezetőt. — Az anyaghiány — kapjuk azonnal a választ. — Mindig van legalább fél tucatnyi autónk, amelyek újak, de alkatrész miatt itt keil tartanunk. A közelmúltban adták át az AFIT új üzemét. A tehergépkoA brigádok tagjait olyan munkára osztják, amelyhez jól értenek, fgy hatékonyan, a kocsitulajdonos megelégedésére dolgozhatnak - ha van megfelelő alkatrész. A dolgozókat műszerek segítik a kocsik hibáinak felderítésében Már csak az alkatrész-ellátás javulását várják több. Kaljsza Béla munkaátvevő szakszerűen foglalkozik ügyfeleivel, néhány perc múltán a beteg kocsit viszi a javítóhoz.- Pontosan tudni keli már műszak előtt, a tegnapi teljesítmény alapján, hogy ma kire mit bízhatunk. így a szervezettség azt is jelenti, hogy van, aki ném személygépkocsit javít, hanem tehergépkocsit, mert időkitöltésül, azaz, ha kevés a maga nkocsin'k, akkor szerződés alapján vállalati járműveket is javítunk. Grünfelder Károly üzemvezető azonlban sakkal fontosabbnak tartja azt a tényt, hogy egyre elégedettebbek a magánügyfe- ieiík. A vállalati megbízásoknál esetleg lehet egy-kétórás csúszás, a, maszékoutónál nem. Ha esi-{javító műhelyt így elkülöníthették a személygépkocsiiktól, a motorjavító, a villamos műhely, a festöde, és általában minden munkahely most mór jó, a követeimé nyéknek .megfelelő. Sőt: az autótulajdonosok is kellemes környezetben várhatják járművük megjavító sót. Természetesen a korábbi, egy évvel ezelőtti helyzethez képest teljesen új helyzet állt elő: az embereknek kiosztottak kérdőíveket, s a válaszok alapján osztották be őket. A kérdőív természetesen orra is választ adott, hogy a. dolgozó vállalja-e az új műhelyiben, a nehezebb mlunkót — mert azért ilyen részleg is van -, és tudomásul veszi-e a követelményt, tehát A aőzbika a tanyába lassan becammog. Most már olyan maguktól járó gőzbikák is vannak, amelyek az úton szinte megdöbbentik az embert, ha az akácfák alul pihentéből feléjük tekint. Sivítnak ezek a gépek, a szaga sem kellemes egyiknek sem. Amelyik olaj már a kerekein elunta magát, az adja ezt az alkalmas szagot. De azért még nem minden gép ilyen. Megvannak a régiek is. Amelyek még maguktól nem járnak az úton, hanem ökrök húzzák. Ez az igazi, mert amaz nem a szegény embernek való. Ugyan emez sem. Egy ember nem szokta megvenni. öten-hatan állnak össze, hogy egyet megvehessenek. Ez olyan kis részvényes üzlet. A gép aztán sorra járja a tulajdonosokat, s mindenütt elcsépel. Mikor mindezt bevégezte, akkor elmegy pénzért csépelni, vagy pedig részt kap a csépelt búzából. Gépész,. már olyan valóságos, nincsen hozzá, hanem valamelyik tulajdonosnak a legényfia odafönn járt Pesten, és kitanulta a ma* sinisztaságot, amelynek különben gőzgépkezelői tanfolyam a neve. No, aztán csakúgy elvégzi a dolgát, mint a valóságos masiniszta, legalább eddig nem durrant szét a gép a keze alatt. — Ha kis baja van a gépnek — vélik —, ő is elintézi. Ha pedig nagy baja van, úgy sincs abban okos embör. Ahogy a szerfölött komoly ökrök a gépet a tanyába behúzzák, a gyerekek mind öszszeszaladnak a láttára. Aki lovakat őrzi a semlyéken, az is befut, mert el nem tudja gondolni, miféle nagy állat lehet az, amely most érkezett. (Tán csak nem elefánt, akit az iskolában is tanítanak?) Széles és mély nyomokat vág a tanyaudvar szikes homokján a gépkerék. — Apám, mi ez? — kérdezi egy kurta férfiú. — Hát mi vóna — mondja az apja. — Masina. Az ám, csakugyan masina. A gyufa is masina, a gép is masina, minden masina, ami Furcsa és csodálatos. A gyufán az a csodálatos, hogy ha a falon végighúzzák, meggyullad, a gépen pedig az a furcsa, hogy szalmával alágyújtanak, s akkor azonnal forog a kereke, hogy hajtsa a cséplőt. A cséplőn pedig ismét borzasztó sok kerék van egymásba akasztva, az mind forog, lármáz, zakatol. Egy egész halom búcsúfia, egy egész kendőnyi vásárfia nem hozott volna ilyen gyönyörűséget a gyerekeknek, mint ez a marina. Bár csak messziről nézik, mert mellőle elparancsoltatnak. Az emberek pedig tesznek- vesznek a gép körül. A legény, aki „odafönt a Pestbe" a ma- sinisztasógot kitanulta, rendelkezik. Most ő az úr. Máskor az ilyenfajta fiatalember az öregebbek előtt nemigen szavalhat. aminthogy az nem is illendő, miután amazok részén van az ősz haj és a tapasztalat. De hát itten mégiscsak ő tud leqtöbbet. Ahogy aztán a szíj a kerekekre került, a munTömörkény István: Etel a dobban Az ügyfeleket tágas, jól berendezett teremben fogadják Valamely ember, bizonyos nevezetű Fehértói Mihály, aki részvényes a gépben, kedvtelve nézi a gép forgását. Lám, már füttyent is, s ahogy az első kévéket a cséplőbe dobja az etető, mérges búgása azonnal hallatszik. hallják, a fütty és a bődülés igen furcsa. Pár év előtt ilyen hangok még nem laktak a tájékon. A kalászból a szemet a lovak patája taposta ki, és nem a dob szelelte ki a búzát, hanem lapáttal vetették a szérűn a szél ellenébe. Legföljebb A hangok hallatára az udvarban a kutya fölüti a fejét, és néhányat vakkant azon ismeretlen ellen, aki így kiáltoz. A semlyéken a tehén abbahagyja a legelést, s föltekint. A tehénnek ez szokása, mert a nagy fehér buböcék kiváncsiak. Ők azt is meg szokták nézni, hogy az úton ki halad el, miféle kocsival, és hosszasan néznek utánuk. Lehet, hogy a ló sokkal komolyabb, semhogy hasonló dolgok az agyának munkát tudnának adni, lehet azonban, hogy az onnan van, hogy a ló sokat utazik. Jár különféle vidékeken a kocsi előtt, bemegy a városokba, szaladgál uradalmi földeken, s így előtte a gép füttyengetései, a cséplő dobjának mély bődülései ismert dolgok lehetnek. Nem lehet ezt tudni, mivel a lónak mindössze néhány szava van, s azt is csak a járatosabb kocsisok értik. Hanem maguknak az embereknek, akik távolabbról a nagyobb kisbirtokokon akadt olyan gép, amit beleástak a földbe, és a vasrúdjaik is a föld alatt szolgáltak a cséplőig. Amolyan szelíd masina volt az még, a felesek görhes lovai vontatták körbe, s közben még maguk is nyomtattak. Lassan folyt vele a munka, szíj nem volt, ami elkaphatta volna sebes forgásában az embert, tüzelni nem kellett alá, szénszag, kormos gépész, sivító fütyülés, tűzveszedelem és emberi szerencsétlenség — mind, mind hiányzott. Nem nagyon régen volt, de nem tegnap volt, az bizonyos. Azon időközhöz képest csodálatos, hogy tájakon., amelyeken sohase járt, íme, a vasbika az ő minden toldaíékoivol meg- jelen. — Szava olyan rendkívül furcsán, szó katlanul fut véqig a nádasók, mezők és tarlók fölött: s a .gyümölcsfás szőlő levelei közé beérve, az emberek, aszszonyo'k bizonyos megütődéssel hallgatják és mondják:- Hejnye, ez máni mégiscsak igazán de furcsa dölog. Csakugyan az. Még a szarka is megrebben a1 diófán. Egy öregember azt mondja1: No, nézd el, nézd... Míg mások a házakba sietnek, hogy a faliórát a fütyüléshez igazítsák. Mert a gép éppen tizenkét órakor fütyül, bár hogy aztán a gépnek ki fütyüli azt meg, hogy mikor van igazság szerint tizenkét ára, azt már nem tudja senki. A qépíütyülés ideje előtt akkor volt pontban tizenkét óra, mikor az ember a napon a tulajdon árnyékának a fejére rá tudott lépni. Báír hiszen ez sem az igazi, mert egyiknek hosz- szalbb a látó, mint a. másiknak, isimét meg a másiknak hosszabb a nyaka, mint az egyiknek. Ki lőhetne az ilyesmiltó okos? ...Jár a gép. Omlanak bele a keresztek, más oldáían telnek a zsákok. A szolimát kazlakba rakják, s minden ember kétany- nyit pipázik, mint mádkor, mivelhogy most nem szatad. Jó szerencse, hogy aki a qépet eteti, az nem dohányos. A qépet lány eteti, Kormányos Etel nevezetű, és mit tárgyaljuk tovább a dolgot, a gép egyszer nagyobbat bődül, mint szokott, és vad, iszonyatos sikoltás van ezzel elegy. Sárhányó Pál éppen nyújtaná át a szekérből a keresztet a gépre az Etel elé, mikor lőttjei', hogy mint valamely kereszt, Etel is becsúszott. Ordítja Sárban,yó Pál: — Megállj! Hát hiszen igen. Már megálltak. Többen a cséplőre alá sznak, és Kormányos Etelt kiemelik. Ez nem nehéz munka. A rmodé dhiúsú Etel ezelőtt sem lehetett valoimi nagyon súlyos, most pedig még könnyebb, mert látói neki mór nincsenek. Vér önti végig a cséplőt, vér a búzát, a szolimát, de még a polyvát is. A föld tiszteletére egy leány föláldoztatott. A kocsi, almely a testét vinné, az útra a tanyától lassan hajt ki. Az úton a járók kérdik: — Mit viszöl? — Etelt. — Hát mit esött az Etellal? A kocsis int egy nagyot a kezével arrafelé, aimerre o masina. áll, és azt mondja: — A gép... IE nap c környéken hláiba. bizakodtak a népek, hogy a gép majd este hat órakor meqifütyü- li a pontos időt. Nem fütyülte, ment állott. Így a cséplő sem dolgozott, s nem bőghetett, mert ki kellett belőle tisztogatni oz emlbenvért, és elvégre valahol csak meg kellett találni Etel lábait is. De holnap már majd1 fütyül megint, s alklkar azok a népek, akiknek órás tanyájuk van, ismét utána, igazíthatják az óra tetején a cifkalimo'kat. Kényelmes, biztonságos munkahelyük van a szerelőknek
