Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

2 NÉPÚJSÁG 1982. július 8. Ismét bombázlak Nyugat-Bejrútot Libanon partjainál a 6. amerikai flotta Miközben célzatos és ellent­mondásos hírek keringenek a libanoni fővárosban bekerített palesztin szabadságharcosok küszöbön álló elszállításáról, az izraeli inváziós hadsereg fokozza a Nyugat-Bejrútra ne­hezedő katonai, gazdasági és pszichológiai nyomást. Az iz­raeli tüzérség és hadiflotta — az ötödik tűzszüneti megálla­podást is megsértve — kedd estétől folyamatosan ágyúzta Nyugat-Bejrút belső kerületeit, palesztin menekülttáborait, a palesztin ellenállási mozgalom és a libanoni haladó erők vé­delmi vonalát. A tüzérségi tűzzel egyidejűleg az izraeli csapatok újabb területeket fog­laltak el a bejrúti repülőtér és a közeli palesztin menekült- tábor körzetében. Szerdára virradó éjszaka az izraeli harci gépek is Bejrut fölé repültek és bombázták azt a kerületet, ahol a Palesztinái Felszabadítási Szervezet fő­hadiszállása van. Libanoni hivatalos forrásból még nem erősítették meg, hogy amerikai csapatok is részt vesz- nek-e a szemben álló izraeli és palesztin erők szétválasztá­sában, a mintegy hatezer kö­rülzárt palesztin gerilla elszál­lításában. Más értesülések sze­rint azonban Szárkisz libanoni államfő és Safik el-Vazzan miniszterelnök közel jutott az elhatározáshoz, hogy amerikai és francia részvétellel nemzet­közi erőket hívnak Nyugat- Bejrútba, amelyek a libanoni hadsereggel karöltve garantál­ják a palesztin gerillák bizton­ságos elszállítását, a rend és a nyugalom fenntartását. Bár palesztin részről cáfolták az amerikai kiürítési ajánlat el­fogadásának hírét, közismert, hogy a libanoni hadsereggel szemben bizalmatlan PFSZ nemzetközi alakulatok segítsé­gét kérte a Bejrutban élő pa­lesztin menekültek biztonságá­nak garantálásához. Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke a The New York Times- nak adott interjúban kereken visszautasította azt a washing­toni ajánlatot, hogy a palesz­tin egységek amerikai csapa­tok fedezete mellett hagyják el Libanon területét. A PFSZ bejrúti irodájában adott nyilat­kozatban, amelyet szerdán kö­zölt a New York-i lap — Ara­fat így fogalmazott: „Nem vé­delmezhetnek meg bennünket azok a fegyverek és a 6. flot­ta, amelyeknek közük volt asz- szonyaink és gyermekeink meg­gyilkolásához”. Reagan amerikai elnök ked­den Los Angelesben azt közöl­te, hogy „nemzetközi béke- fenntartó erők" részeként né­hány amerikai egységet külde­nek Libanonba. Labid Zehdi Terzi, a PFSZ ENSZ-megfigye- lője a Reuter brit hírügynök- séqnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy ez „az ötlet nevetséges és még megfonto­lásra sem érdemes". Hatem Husszeini, a PFSZ washingtoni tájékoztatási irodájának veze­tője pedig egy tv-nyilatkozat- ban közölte: a PFSZ amellett foglal állást, hogy az ENSZ nemzetközi egységei váltsák fel Bejrútban a megszálló iz­raeli csapatokat. Izraelben — természetesen más okokból — uqyancsak visszafogottan fogadták az amerikai javaslatot. Egy kor­mányszóvivő szerint ilyen ame­rikai lépés csak átfogó egyez­mény részét képezheti, amely­nek előfeltétele, hogy a pa­lesztinok vonuljanak ki Liba­nonból. A kormányhoz közel­álló források azt hangsúlyozták, hogy „a terv semmilyen körül­mények között sem teheti le­hetővé, hogy a palesztinok bár­milyen formában is fenntartsák jelenlétüket Libanonban.” Közben a 6. amerikai flotta egyséqei megközelítették a li­banoni partokat. Hivatalos for­rások szerint— a libanoni oart- raszállásra vonatkozó esetleges utasítás esetén — könnyedén elérhetik Bejrút partjait. Újabb tárgyalások a namíbiai rendezésről Kedden New Yorkban meg­kezdődtek a naimílbtai rendezés­sel, a dél nyugat-tafriiktai terüle­ten megrendezendő választások lehetőségével foglalkozó újabb tórgyaíásoik. Először a naimí'biai rendezésiben irányító szerepre törekvő nyugati „összekötő cso­port" tagijai tartottak zárt ajtóik mögötti megbeszélést Nagy- B ri ta n n iá ENSZ-ké pvisel été n ek épületében, maljd az öt nyugati állaim képvisel öli, az afrikai frontá l lomok és a SWAPO fel­szabadító si szervezet diploma­táival találkoztak. A keddi, elsősorban ügyrendi kérdésékkel foglalkozó tárgya­lásokon Washingtont Chester Crocker, afrikai ügyékkel meg­bízott államtitkár képviselte. Az összékötő csoport többi tagját, így Kanadát, Franciaországot, Nagy-Bnitanniát és az NSZK-t országaik külügyi tisztivselő, a SWA'PO-szervezet ENSZ-megfi- gyélője, a frontállaimokat pedig ENSZ-nagylköveteik képviselik a tárgyalásokon. A Namíbiát tör­vénytelenül megszálló défl-afri- kali kormányzat csak közvetve vesz részt a tárgyalásokon. Ber­nardos Főúrié, Pretoria wa­shingtoni nagykövete nincs ie- len a megbeszéléseken, de ál­landó kapcsolatban van taz „összékötő csoport" küldöttsé­geivel. PANORAMA A Palesztinái KP képviselőjének látogatása BUDAPEST Július 5. és 7. között Gáspár Sándornak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának és Karel Hoffmann-nak, a CSKP KB el­nöksége tagjának, a Csehszlo­vák Szakszerveztek Központi Tanácsa elnökének vezetésével Budapesten ülést tartott a Ma­gyar Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága és a Csehszlovák Szakszervezetek központi tanácsának (URO) titkársága. A titkársági talál­kozó, amely baráti, őszinte lég­körben zajlott le, a korábbi kétoldalú találkozók folytatása volt és értékelte a SZOT és az URO közötti együttműködésről szóló jegyzőkönyv végrehajtá­sát. HAVANNA Kedden este Havannában el­hunyt Raul Roa. Garda, a Ku­bai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kubai állam­tanács tagja. A neves kubai politikus 75 éves volt. Raul Roa Garda volt a kubai foradalom győzelme után a szocialista út­ra lépett szigetország első kül­ügyminisztere. Jelentős szerepe volt abban, hogy Kuba a kü­lönböző nemzetközi fórumokon sikeresen szállt szembe az Egyesült Államok. Kuba-ellenes ténykedésével. 1959-től 1976-ig irányította a kubai diplomáciát. 1976 utón a kubai nemzetgyű­lés alelnökének választották. Raul Roa temetése tegnap dél­után volt Havannában. PHNOM PENH Almási Afréd, Magyarország kambodzsai naqykövete hétfőn Phnom Penhben ünnepélyes ke­retek között adta át a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak ajándékát — gyógyszere­ket, orvosi műszereket és iro­dai berendezéseket — Duong Savannak, a Kambodzsai Szak- szervezeti Szövetség állandó bizottsága tagjának. Ugyanen­nek az ünnepségnek a kereté­ben adta át a szovjet nép és a szovjet vöröskereszt ajándé­kát — gyógyszereket, orvosi felszerelést — a Szovjetunió kambodzsai ideiglenes ügyvi­vője a kambodzsai vöröskereszt elnökének. Az ünnepségen je­len volt a Nemzetközi Vörös- kereszt képviselője is. COLOMBO A Sri Lanka-i kormány ked­den törvénytervezetet hagyott jóvá, melynek alapján immár vádat lehet emelni a múltheti olasz repülögépraiblás tettese, Szepala Ekanaja'ke ellen. Bár a géprabló július 16-a ó'ta őrizet­ben volt, a hatóságok vonatko­zó törvények hiányában nem tudtak eljárást indítani ellene. Ha a nemzetgyűlés is jóváhagy­ja a tervezetet, a légi kai óz el­len eljárás indulhat Sri Lanká­ban, vagy kiadhatják Olaszor­szágnak. ROMA Szerdán rövid munkalátogü- tást tett az olasz fővárosba Mar­garet Thátcher brit miniszterel­nök. Az angol kormányfő kísé­retében volt Francis Pym kül­ügyminiszter és Geoffrey Howe p é n zügy m i n i szte r. WASHINGTON A Pentagon kedden értesítet­te az aimeri'ka.i kongresszust, hogy 47 millió dollar értékben 48 úijabb önjáró löweqet kíván Görögországnak eladni. Május eiéje óta ez a harmadik ame­rikai-görög fegyverüzlet. Egy­idejűleg tórqylalások folynak Athén és Washington között a görögországi amerikai támasz­pontok további sorsáról. GROTON (CONNECTICUT ÁLLAM) Kilenc személyt letartóztattak hétfőn a Connecticut állambeli Groton haditengerészeti hajó­gyárában, mert megrongálták a Florida elnevezésű atommegh'aj- tású tengeralattjárót, s nevét átpingá'ltálk Ausöhwltzra. Az el­lenőrzés a hajógyár területén az Egyesült Államok nemzeti ünnepe miatt a szokásosnál la­zább vált. A Florida egyébként a harmadik Trident osztályú tengeralattjáró, a fedélzetén el­helyezésre kerülő interkontinen­tális ballisztikus rakéták 7200 kilométer hatótávolságúak. 1 BULAWAYO Éjszakai kijárási tilalmat ren­deltek el a zimbabwei Bula- wayóban, Nkomo volt tárca- nélküli miniszter törzsi területé­nek központjában. A rendelke­zés egy tíz napja tartó tiszto­gatási hadművelet keretében született, melynek során 4000 rendőr és katona fésüli át a várost és környékét Nkomo em­berei és elrejtett fegyverei után kutatnak. Az MSZMiP Központi Blzott- ságánák meghívására július 5- 7. között látogatást tett hazánk­ban Naim Ashaib, a Palesztinái Kommunista Párt Poitika'i Bi­zottságának tagja. A palesztin vendéget fogadta Várkonyi Péter, a Központi Bi­zottság titkára, és megbeszélést folytatott vele Nagy Gábor, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. ­A szívélyes, elvtársi légköriben folytatott megbeszéléseken a két párt képviselői véleményt cserélték a nemzetközi helyzet A Szovjetunió és az Egyesült Államok közti genfi tárgyalá­sok kapcsán (kezdete: június 29.) érdemes átgondolni egy veszélyes jelenség, a „túlfegy- verkezés" kérdését. Világunkban törékeny béke uralkodik. Olyan béke, amely­ben az egykori hirosimai bom­ba szinte játékszernek számít. Napjaink interkontinentális ra­kétái már 20 megatonna TNT, azaz 20 millió tonna trinitro­toluol robbanóerejű töltetet hordoznak: a hirosimai bomba ezerszeresét. A nukleáris és hagyományos robbanóanyag­készlet összmennyiségét 60 ezer megatonnára becsülik, (össze­hasonlításul: a második világ­háborúban a harci cselekmé­nyek során felhasznált összes lőszer robbanóereje mindössze 6 megatonna volt.) A külön­időszerű kérdéseiről, különös fi­gyelmet fordítva a közel-keleti térség problémáira, a libanoni válság újabb fejleményeire. Foglalkoztak a nemzetközi mun­kásmozgalom fontosabb kérdé­seivel és a két párt együttmű­ködésének lehetőségeivel. A két pánt képviselői a többi közt hángsúlyozták, hogy párt­jaik legfontosabb feladatának tekintik a nemzetközi feszültség csökkentését, a fegyverkezési hajsza megfékezését és a világ békéjének megvédését. böző becslések szerint évente több mint 500 milliárd dollárt emészt fel a fegyverkezés — miközben a másik oldalon so­rakoznak az ismert adatok a munkanélküliségről, a nyomor­ról, a járványokról, az éhség­ről, arról, hogy az emberiség egyharmada alultáplált. S az ENSZ adatai szerint az évi ha­dikiadások 10 százaléka elég lenne az éhező gyerekek sor­sának gyökeres átalakításához. Az ENSZ-közgyűlés mostani rendkívüli, leszerelési ülésszaka elé tűzött feladat logikusan következett tehát az ellentétpá­rokból: meg kellene szakítani a fegyverkezési spirált, a ha­talmas kiadásokat más, értel­mes célokra kellene fordítani, az élet, nem pedig a pusztítás szolgálatában. E cél érthető és indokolt — a siker lehetőségé­Hányszor lehet meghalni? Fegyverkezés és túlfegyverkezés Szerda esti kommentárunk. Évezred viharait kiálló népünik a századok során nyitott szív­vel és lélekkel fogadta be mindazt a jót és szépet, amit a tör­ténelem és a kultúra Keletről és Nyugatról kínált. Már az állam­alapító István király utódai,'a XM—XNJ. században ‘bőkezű ven­déglátásban részesítettek burgundlai építőmestereket; pazar al­kotásuk csodájára járunk: ma is Jókon, Lébényszenitmiiklóson, Zsám- békon. Évszázadok telték, s magyar diákok — szinte kezdettől — ott ülték a nagyszerű Sorbonne auditor!umá'ban. Később vitéziö fejedelmünk, Rákóczii kereste Párizs szövetségét, majd - a Car­magnole forradalmi dallamától fellelkesült - magydr költő éne­kelte: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" És a forradalom költészete, naplója volt mindennapos olvasmánya nemzetünk csil­lagának, Petőfi Sándornak, Párizs volt „'Bakonya" másik szellem­óriásunknak, Adyna'k. Bátran mondhatjuk : nem volt történelmünk­nek, kultúránknak időszaka sohb, amikor a Duna mellékén a jó­ra, szépre, haladásra vágyó legkiválóbb elmék a Szajna-parti mű­veltséget magasra ne tartották volna. Az évszázadok után a magyar-francia kapcsolatok e naipokban- úgy tűnik — magasabb, új szakaszukba lépnék: hazánkban üd­vözöljük az első franciá államfőt, aki meghívásunkra hozzánk ér­kezett. Látogatásának előzményei természetesen nemcsak a rég­múltban gyökereznék. A második világháború vérzivatarára sok száz francia úgy emlékszik, hogy meglehet, népünk vendégszere­tetének köszönheti életét. A vihar múltán egy évvel újra éledték a francia-magyar diplomáciai kapcsolatok, majd - a hideghá­ború felszámolásának jegyében - a hatvanas és a hetvenes évek­ben a lkát Ország miniszterei, később kormányfők látogattak el egy­máshoz. Kedves vendégünk, Francois Mitterrand', m'ég mint a Fran­cia Szocialista Párt első titkára, magia is erősítette ezt a törek­vést, midőn 1976-ban Budapesten járt. A magyar-francia eszme­csere hamarosan Párizsban folytatódott, amikor Kádár János láto­gatott oda. Ezer évre, s az utóbbi évtizedekre hivatkoztunk. Ám ez idő alatt sem Magyarország, sem Franciaország nem élt vákuumban. S bár a szellem, a humánum, a haladás csúcsain legjobbjaink minden­kor találkozháttak, szót érthették és szellemi szinkronban lehettek- mindkét ország útját, fejlődését, sikereit és kudarcait sok-sok adottság, a történelem, a környezet határozta meg. A két ország jelenleg is más-más társadalmi világrendhez tartozik. Mégis, ér­dékeik egy része — s minden bizonnyal az érdékék érdéke: Euró­ba sorsa, jövője, békéje — tökéletesen egybeesik. A párbeszéd és a reális közeledés kétoldafű őhajla nyilvánul meg szívélyesen fogadott, nagyra becsült vendégünk látogatásában. Nagy szó ez a világot manapság beárnyékoló komor felhők alatt, akkora, hogy jelentőségét nem becsülhetjük túl. így igaz ez akkor is, ha egy kis ország és egy nagyhatalom találkozójáról van szó. Az életnek, a diplomáciának, a gazdálkodásnak, a művelődésnek nem egy te­rülete létezik, ahol ugyan megnyilvánult bizonyos - megszüntet­hető - aszimmetria, de ahol eddig is szót érthettünk, ahol köze­ledhetünk egymáshoz, ahol együtt működhetünk. A Szajna part­járól a Duna partjára étkezett vendégnek, csakúgy, .mint házigaz­dáinak, minden bizonnyal közös szándékúk ez az együttműködés, amiben csak lehet, közös htazánlk, Európa, s benne Magyarország és Franciaország népre, gazdasága, kultúrája javára. FIRON ANDRÁS vei kapcsolatos kételyek mégis jogosak. Hisz már 1978-ban, az első leszerelési ülésszakon is megfogalmazta a zárónyilat­kozat: „Elérkezett az idő, hogy véget vessen a világ annak a helyzetnek, amelyben a fegy­verek, főképpen pedig a nuk­leáris fegyverek felhalmozása sokkal inkább fenyegetést, mint védelmet jelent az emberiség számára". És mégis: e felis­merés ellenére a múlt évtized fegyverkezési kiadásai minden korábbi rekordot megdöntöt­ték. „Am — írja például a stockholmi Nemzetközi Békeku­tató Intézet jelentése — e ha­talmas összegek ellenére ke­vés nemzet érzi magát ma na- gyobb biztonságban, mint tíz évvel ezelőtt. Ellenkezőleg: a népek többsége egyre kevésbé érzi biztonságban magát. A katonai célokra kiadott össze­gek tehát korlátozott készle­teink igazolatlan és tragikus elherdálásának tekinthetők". Alig múlik el hónap, hogy ne kapnánk híreket a hadi- technika területén kidolgozott új találmányokról. A hadiipar­ban tevékenykedik a tudósok és mérnökök tekintélyes része. A ballisztikus rakéták új ge­nerációja, számítógépvezérlésű szárnyasrakéták, korlátlan ha­tótávolságú óriási tengeralatt­járók, sugárfegyverek, aeroso- los bombák, tömegpusztító ve­gyi harci eszközök, új repesz- gránátok, mind nagyobb telje­sítőképességű harckocsik és páncéielhárító fegyverek, ver­senyfutás az elektronikus had­viselésben. .. A sor szinte vég­telen, ám a lényeg annál tö­mörebben összefoglalható: az erőegyensúly egyre magasabb szinten valósul meg. Hiba azonban (és ez olyan hiba, amelybe a legtöbb nyu­gati elemző szívesen beleesik), ha nem próbáljuk meg az ese­mények miértjét, az okokat ku­tatni. Nem lehet elégszer le­írni az alapigazságot: azt, hogy a szocialista országok társadal­mi és gazdasági rendszerétől idegen a fegyverkezési hajsza kezdeményezése. Itt senki nem vág zsebre szuperprofitot a fegyverkezésből, viszont ezek az összegek jól lennének haszno­síthatók más, békés területeden. Nem vitatható, hogy vala­mennyi országnak szüksége van a biztonságra. De ugyan­így nyilvánvaló, hogy ezt nem a fegyverkezési programokban, hanem a leszerelésben kell ke­resni. A számítás egyszerű: a mai 60 ezer megatonnával há­rommillió Hirosimát lehet elő­idézni. Ez elméletileg 390 mil­liárd áldozatot jelent, vagyis az emberiség csaknem nyolc­vanszorosát! De hát hányszor lehet meghalni? A londoni Stratégiai Intézet egyik tanul­mányából tudjuk, hogy az USA jelenleg a Szovjetunió húsz­szoros elpusztítására képes, míg az tízszeresen tudná meg­semmisíteni az Egyesült Álla­mokat. Nyilván lehet ezen ez­zel vitatkozni: lehet, hogy az arány „csak" tizenötszörös, il­letve nyolcszoros. De a követ­keztetés elvitathatatlan : a vé­delem a fegyverzeteknek a je­lenleginél jóval alacsonyabb szintjén is lehetséges. HALÁSZ GYÖRGY A hírhedt MX jelzésű amerikai interkontinentális rakéta hordo­zó és kilövő szerelvénye A francia államfő hazánkban

Next

/
Thumbnails
Contents