Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
^TnÈPÜJSÀG 1982. július 4. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A „bűnös” víztározó egy része 8író Bálint panaszbejelentését még báróim lakó írta alá a szekszárdi Pollack Mihály utcából: „Utcánkban a házak szute- rinjában áll a viz. Közvetlen szomszédságunkban egy víztározót létesítettek, melynél a víz elvezetése nincs biztosítva, s ennek oka az, hogy házainkban is áll a víz. Kérdésünk, hogy mikorra oldódik meg a mostani áldatlan helyzet.” Olvasónk levelére a szekszárdi Városi Tanács műszaki osztályának osztályvezető főmérnöke. Füredi Ferenc válaszolt: „A Pollack Mihály utca keleti oldalán az 1960-as évek elején létesített a városi tanács 2 záportározót annak érdekében, hogy az északi kertváros csapadékvíz-elvezető rendszereinek befogadót biztosítson. A záportározókban összegyűlő csapadékvíz átemelő közbeiktatásával — mivel a mélyebben fekvő kertvárosi területekről közvetlenül nem lehetséges — jut a végleges befogadó Csendes-árokba. A záportározókban összegyűlő csapadékvíz bizonyos mértékben megemelheti a nyugalmi állapotában is viszonylag magasan lévő talaljvíz szintjét, aminek következtében, a Pollack utcai lakások alagsorában megjelenhet a talajvíz. A probléma megszüntetése érdekében osztályunk több intézkedést tett, így például 1982 elején egy nagy teljesítményű belvízátemelő szivattyút vásároltunk. Az átemelőt üzemeltető költségvetési üzem figyelmét felhívtuk a rendszeres üzemeltetésre. A rendszeresen üzemeltetett belvízátemelő szivaty- tyú biztosítani tudja a tározók vízszintjének olyan beállítását, hogy a lakások alagsorában talajvíz ne jelenjen meg. Megrendeltük a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál a tározók rendezésének tanulmánytervét, amely meghatározza az átemelő telep végleges megoldását, a tározók vízszintjét állandósítja és egyúttal a tározók környékét is rendezi, parkosítja." Ha pénz nincs, gyalogátkelőhely sincs A nagydorogi szülői munka- közösség nevében írta levelét Világ Lászlóné: „Nagydorogon a 63. számú fő közlekedési úton, az általános iskola előtt évek óta táblával ellátott kijelölt gyalogátkelőhely, felfestett zebra védte a gyermekek biztonságát. A közelmúltban a KPM dolgozói a táblákat leszerelték, a festést felégették. Az úttest egyik oldalán q központi iskolaépület van, ahol 12 tanteremben folyik oktatás, ott van a tornaterem, a napközi ebédlője, s egyéb központi helyiségek. Az úttest másik oldalán lévő iskolaépületben is 6 tanteremben folyik oktatás, s ugyanott délután napközis csoportok vannak. Így reggel fél nyolctól este öt óráig szinte állandóan közlekednek a gyerekek a két iskola között. A központi iskolával szemben lévő oldalon van a [művelődési ház és könyvtár is, ahova délutánonként sok gyermek jár át szakköri órák és könyvkölcsönzés végett. A nagydorogi szülők nevében kérjük szives segítségüket, hogy e rendkívül for- qalmas átkelőhelyen iskolánk 500 gyermeke biztonságosan közlekedhessen." A bejelentést a KPM szekszárdi Közúti Igazgatóságához küldtük, ahonnan Juhász István forgalomtechnikai csoportvezető válaszolt: A KPM Közúti Igazgatóság mint első fokú útügyi hatóság a 63. számú fő közlekedési út Forgalmi rendjét 1977. június 28-án felülvizsgálta, amelyről 1977. november 24-én meghozta határozatát. Ezen határozatban kötelezte a Nagydorogi Tanács VB-it, hogy az isíkola előtt lévő kijelölt gyalogosátkelőhelyhez a hozzá vezető szilárd burkolatú járdát bal oldalon építse meg, a gyalogosátkelő- helyet világítsa meg, 1979. december 31 -i határidőre. Forgalomtedhnikai csoportunk 1981. szeptember 29-én ellenőrizte a kötelező határozatban előírt feladatok végrehajtását. A községi tanács nem teljesítette azokat. Fel év múlva, 1982. február 12-én a gyolag- átkelő-belyet ismételten megtekintette. A felülvizsgálatokon részt vett a községi tanács illetékes képviselője is, s az alábbiakat állapították meg: „A gyalogátkelő-bely egyenes útszakaszon van, a két oldali buszmegállótól megfelelő távolságban. Megvilágítása nincs megoldva, a két közvilágítási oszlop között fekete foltban helyezkedik el. A közvilágítás egyébként is gyenge, izzószálas, az irányfény kategóriába tartozik. Az útszelvényezés szerinti bal oldalon a hozzá vezető járda hiányzik. A közúti jelzőtábla elhelyezése jó. A gyalogátkelőhely a jelenlegi állapotában Illegális „strand” az alagsorokban csak akkor tartható fenn, ha a megfelelő világítás kiépül." A tanács ezek után sem végezte el a kijelölt feladatokat, majd a KPM Közúti Igazgatóság igazgatási, jogi és hatósági osztályú 1982. április 9-én kiadta a megszüntetéséről szóló határozatot. Annak jogerőre emelkedése után a kérdéses gyalogátkelő-helyet szü ntették meg, a burkolatjel leégetésével és a jelzőtáblák eltávolításával. Ezzel egy időben elhelyezték az „Egyéb veszély” jelzőtáblát „Gyalogosok" kiegészítő táblával. A felülvizsgálatok során a „Gyermekek” veszélyt jelző tábla elhelyezését is elrendelték. Erre a gyalogosok közlekedésének biztonságossá tétele érdekében volt szükség, mivel a megvilágítódon gyalogátkelőhely nagyobb veszélyt jelent a gyalogosokra, mint a jelenlegi állapot. Amennyiben a nagydorogi Községi Tanács VB a gyalogátkelő-hely kijelöléséhez szükséges feltételeknek eleget tesz — a gyalogátkelő-hely 'megvilágító sát és a hozzá vezető szilárd burkolatú járdát elkészíti —, nem látom akadályát az újbóli kijelölésnek.” A levél nyomán kerestük meg a nagydorogi tanács elnökét, Heidedker iPétert, aki „miértünkre” így válaszolt: — Már a panaszoslevél előtt, anélkül Is sokat foglalkoztunk a kérdéssel, rengeteget gondolkodtunk azon, hogy miként tudnánk megoldani a problémát. Egy ilyen — előírt — világítás elkészítéséhez ugyanis jóformán az egész fejlesztési alapunkra szükség lenne. Az előzetes kalkulációk szerint ez százezer forintot tenne ki. Nagyon ragaszkodtunk ebhez a gyalogátkelő-helyhez, még az országgyűlési képviselőnk segítségét is kértük. Sajnos, most úgy áll a helyzet, hogy el kell dobnunk a kabátot, mert a gomb, ami kapható rá, túlságosan drága ... Ezzel teljes imértéklben egyetértünk a tanácselnökkel. Mint utólag Juhász István, a KPIM Közúti Igazgatóság csoportvezetője 5s elmondta: nagyon sok vitájuk volt már ilyen ügyekben, ez nem speciálisan nagydorogi probléma. Ám őket is köti a jogszabály: az irányfény nem nyújt kellő megvilágítást egy- egy gyalogátkelőhelynél, s ha ezt nem vennék figyelembe, akkor ez a közlekedés biztonságának rovására menne. —haberschuszTelefonszámunk : 12-284 Ml VÁLASZOLUNK HRIBIILDI A 175 évvel ezelőtt, 1807. június 4-én született Giuseppe Garibaldi a XIX. század, a nemzeti eszme „szép” korszakának egyik legtipikusabb képviselője. Az izzó lelkületű olasz hazafi számára Itália szabadsága elválaszthatatlan volt a világszabadságtól, s katonai tehetségét, tömegeket lázba hozó egyéniségét és áldozatkész küzdőszellemét saját hazája mellett Dél-Amerika, Franciaország és Magyarország nemzeti függetlenségének is szolgálatába állította. 1859— 60-ban, az olasz egységért Ausztria ellen vívott háború idején és utána Magyarországon őt várták, Hogy önkéntesei élén magyar földön is lángra- lobbantsa az osztrákellenes szabadságküzdelmet. Nem rajta múlott, hogy magyar alve- zéreként Tűit István, Tüköry és sokszáz magyar katonája csak Olaszország szabadságának kivívásához tudott jelentős mértékben hozzájárulni. Ekkoriban — és később is — a magyar nép Kosutthtal együtt emlegette. nevét jobban ismerik hazánkban, mint bármely más kortársáét, fegyvertársáét. A Nizzában, a Riviéra akkor még olasz, ma francia városában született Garibaldi ifjan csatlakozoott a Risorgimento — az Itália szellemi újjászületéséért és politikai egyesítéséért folytatott küzdelem — mozgalmaihoz. Részt vett Mazzini 1834-es felkelésében, ennek leverése után került Dél-Amerikóba és vett részt a spanyol gyarmatok függetlenségi harcaiban. A 48-as forradalmak hírére hazatért, több színtéren is küzdött az osztrák és francia megszállók ellen, majd újra az emigráció következett. 1854-ben Szardínia mellett megvásárolt egy kis szigetet, és kisebb megszakításoktól eltekintve, haláláig itt élt és gazdálkodott. A megszakítások idején viszont döntő szerepet játszott abban, hogy a gyönge és részben idegen dinasztiák uralma alatt álló államocskákból álló Itália helyén létrejött az egységes, független, jelentős erőt képviselő Olaszország. Legnagyobb fegyvertényét 1860-ban hajtotta végre: ezer önkéntese élén Genovából a szicíliai Marsalába Hajózott, s a hozzá csatlakozó újabb ezrek segítségével néhány hét alatt legyőzte és megsemmisítette a Bourbonok Nápoly-Szícilíai Királyságét. Az egység betetőzéséhez elengedhetetlen volt a természetes főváros, Róma megszerzése is. Garibaldi híres jelszava, „Róma vagy a halál” ezt tükrözte, de a francia védnökség alatt álló pápai állam ellen indított akcióit végül maga Viktor Emánuel, az 1861- ben „Isten és a nép kegyelméből" kikiáltott Olasz Királyság uralkodója hiúsította meg politikai óvatosságból. A római bevonulás csak III. Napóleonnak a poroszoktól elszenvedett sedáni veresége után, 1870-ben történt meg. Garibaldit ekkor azonban már a nemzeti szabadságát védő Francia Köztársaság oldalán találjuk, a németek elleni gerillaháború egyik szervezőjeként. Élete utolsó éveiben az olasz nép tisztelettel és rajongással vette körül szabadságának és államiságának legnagyobb bajnokát. A radikális nemzeti céljait mindig fenntartásokkal fogadó és vele több ízben is összeütköző szárd dinasztia viszont csak halála után adta meg az elismerést annak, akinek tulajdonképpen trónját köszönhette. A magyar nép nem ok nélkül várt annyit Garibalditól. Az 1859-es háborúban elszenvedett osztrák vereség napvilágra hozta a Habsburg-monarchia abszolútista rendszerének minden hibáját, s ezekhez a rövidesen bekövetkező pénzügyi csőd is társult. Bécsben nem alaptalanul tartottak egy új forradalomtól, attól, hogy ha az olasz seregek Magyarország földjére lépnek, a nép melléjük áll. Ez volt Garibaldinak is hő vágyó és eltökélt szándéka. Magyar emigráns barátaival és az osztrák seregből hozzá átszökő magyar katonákkal együtt át akarta vinni a háborút a Dunántúlra, hogy az olasz szabadságért kiontott magyar vért meghálálva hozzájáruljon a magyar testvérnemzet fölszabadulásához és föltámadásához. III. Napóleon megrettenése, az érzelmeknél erősebb önző józanságtól vezérelt piemonti politika ebben megakadályozta, Zürichben rövidesen létrejött a béke. Magyarországon azonban ez nem csillapította le a kedélyeket, továbbra is Garibaldi, Kossuth és Klapka nevétől volt hangos az ország, Garibaldi-nótákat énekeltek, s a politikai erjedés — egy újabb osztrák háborús vereség után — 1867-ben végül rákénysze- rítette oz uralkodót a magyar nemzettel való kiegyezésre. Az olasz szabadsághős tevékenységével az országtól távol is IWIWhiill 7. A gépjármüvek köteI lező felelősségbiztosításáról szóló korábbi !!s jogszabályt módosítva ja a Minisztertanács ....■■■ --J 27/1982. (VI. 9.) számú rendelete, s ennek megifele- lően módosította természetesen a pénzügyminiszter is — 25/1982. (VI. 9.) PM szám alatt — a végrehajtási rendeletet. A -módosító rendelkezések szerint a belföldi rendszámmal köz'e- kedő gépjárművek üzembentartói - a gáz. és gázolajüzemű gépjárművek közületi üzembentartóinak kivételével — mentesek a díjfizetés alól. A végrehajtási rendelet járműfajtánként ösz- szegszerűen jelö-'i mea az állami, szövetkezeti vagy társadalmi szervezet, valamint egyesület stb. által üzemben tartott, belföldi rendszámmal közlekedő, gáz- és gázolajüzemű gépjárművek évi felelősségbiztosítási díját és kimondja a jogszabály azt is, hogy a hátralékos díjakat — ide értve a késedelmi pótlékot is — adók módjára kell behajtani. Mindkét jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 34. számában jelent meg és 1982. évi július hó 1. napján lép hatályba. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában jelent meg a pénzügyminiszter 26/1982. (VI. 9.) PM számú rendelete, amely a gépjárműadóról szóló korábbi rendelkezést módosítja és kiegészíti, táblázatban tünteti fel a belföldi rendszámú gépjárművek adótételeit. Kihangsúlyozandó, hogy a dízelüzemű gépjárművet üzemben tartó magánszemély erről a tényről a tanácsi adóhatóságnak — a bevallási kötelezettségtől függetlenül — 1982. július 30-ig köteles bejelentést tenni. A nők és fiatalkorúak egészségének és testi épségének védelméről szól az egészségügyi miniszter 6/1982. (VI. 12.) Eü. M. számú rendelete, amelynek hatálya kiterjed minden munkáltatóra, a gazdasági társulásra, gazdasági munkaközösségre, egyéb polgári jogi társaságra, valamint a kisiparosokra és magánkereskedőkre, a munkáltatónál munkaviszony, szövetkezeti tagsági viszony, egyéb tagsági viszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, tanulói viszony, szervezett társadalmi munka, javító-nevelő munka keretében vagy segítő családtagként foglalkoztatott nőkre és fiataikorúakra. A rendelet szerint a nő és a fiatalkorú nem foglalkoztatható olyan egészségre ártalmas munkakörben, illetőleg munkakörülmények között, amelyben a munkavégzés az egészségét, a testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan befolyásolhatja vagy az utódokra fokozott veszélyt jelent, illetőleg amelyben mások egészségét vagy testi épségét fokozottan veszélyezteti. A rendelet melléklete tartalmazza és határozza meg — elkülönítve a nőkre és a fiataikorúakra vonatkozóan — azokat a munkaköröket, ill. munkakörülményeket, amelyekben nő és fiatalkorú nem foglalkoztatható. Terhes nő esetében a foglalkoztatási tilalom a mellékletben szereplő valamennyi munkakörre és munkakörülményre kiterjed. Nyomatékosan hívjuk fel a figyelmet a jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint a munkáltató úgynevezett „tilalmi jegyzék”-et köteles felfektetni, e tilalmi jegyzék kidolgozásába be kell vonni az üzemi egészségügyi szolgálat orvosát, ha pedig ilyen a munkáltatónál nem működik, be kell kérni a területileg illetékes első fokú felügyelőség szakvéleményét. A tilalmi jegyzéket legalább öt évenként felül kell vizsgálni, de ezen belül is minden olyan esetben, amikor a munkakörülmények megváltoztak, vagy ha azt az üzemi egészségügyi szolgálat orvosa javasolja. A tilalmi jegyzékben szereplő munkakörben foglalkoztatott nő köteles a terhességét bejelenteni és a terhesgondozási könyvet a munkahely vezetőjének bemutatni. A rendelet a Magyar Közlöny idei, 35. számában jelent meg és kihirdetése napján — 1982. június 12-én — hatályba lépett. A Tanácsok Közlönye idei 15. számában úti baleset esetén kárigény-bejelentőlap kiküldése tárgyában megjelent közlemény bői itt csupán annyit idézünk, hogy: ,A munkába menet, onnan jövet bekövetkezett balesetek — kivéve, ha a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt — nem tartoznak a munkaviszony keretében bekövetkezettek közé, ezért az ilyen esemény kapcsán kárigény-bejelentőlapot a munkáltatónak nem kell a sérült részére küldenie, hiszen az ennek során bekövetkezett balesetekért a munkáltató anyagilag nem felelős." Egészen más kérdés természetesen a társadalombiztosítási (SZTK) ellátás. DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész hozzájárult az önkényuralom megszűnéséhez, a 48-as törvények visszaállításához, neve így vált a szabadságvágyon alapuló olasz—magyar barátság szimbólumává. JESZENSZKY GÉZA
