Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

1982. július 4. KÉPÚJSÁG 3 A vasutasnap előtt Felújítottak egy régi mezilooyt A Tolna megyei vasútüzemek­ben ezekben a napokban már készülnek a 32. vasutasnapra, amelynek ünnepségeit július 11 - én tartják. Tolna megyében va­lamivel több mint ötezer vas­utas dolgozik, főleg Dombóvá­ron, Bátaszéken és Szekszárdon. De Simontornya, Pincehely, Tol- na-Mözs is fontos munkaterüle­te a MÁV-nők, hiszen ezek a közepes és kis vasútállomások is jelentős szerepet töltenek be a vasút nagy mechanizmusá­ban. A MÁV Pécsi Igazgatóságá­hoz tartozó üzemekben minde­nütt készülnek a vasutasnapra. Pillanatnyilag a legtöbb munkát a féléves fervteljesítési értékelés adja. S ezen belül is a szocia­lista brigádok vállalásainak el­lenőrzése, hogy miként teljesí­tették ezeket. Legutóbbi értesü­léseink szerint Dombóvár körze­tében és Bátaszék térségében a tervet teljesítették. Az állomásokon, szolgálati helyeken természetesen úgy is készülnek az ünnepre, hogy csi­nosítják, parkosítják az épületek környékét. A pályafenntartási főnökségek dolgozói is dereka­san kiveszik e munkából részü­ket. Jelentős beruházáson dolgoz­nak Dombóvárott: július else­jén kezdtek berendezni egy vas­utasszállodát. Itt nem laktanya­rendszerben helyezik el a pihe­nő-átutazó vasutasokat, hanem mint egy szállodában. Itt lesz a helyiség a dolgozóknak öltözés- re, fürdésre is. A dombóvári üzemfőnökség vezetősége úgy döntött, hogy egy kiszuperált 424-es gőzmoz­donyt felújítanak, s azt a vas­útállomás felvételi épülete előtt „állítják fel". A hatalmas moz­dony — amely a maga idejé­ben világszínvonalon volt — töb mint négy évtizeden át a dombóvári fűtőház gépállomá­nyába tartozott, igen sok moz­donyvezető, fűtő és segédfűtő emlékezhet majd e mozdony láttán régi szép szolgálati évei­re. A ,,'Nurmit" a vontatási fő­nökség dolgozói már fel is újí­tották. A régi mozdonylakatosok most „kedvükre való" munkát kaptak néhány napra — mert két év óta csak dízelmozdonyo­kat javítottak . .. A vontatási főnökség — fűtő­ház — szocialista brigádjai sok munkaórát töltöttek hagy szeretettel az öreg mozdony kö­rül. Képriportunk erről a munká­ról készült. Egyébként még egy különleges feladat vár a mér­nökökre, munkásokra, az, hogy a nagyon nehéz mozdonyt ideig­lenes „röpülővágányon" az ál­lomás épülete elé vigyék. De már e munkára is kész a terv. A szerkocsit megtisztították a rozsdától, s a festők felvonulnak a gépre Már csak a kiállítási helyre kell vontatni „Erős akaratnak nincs töretlen út” Érettségi — munka mellett Az MMG Automatikai Müvek szekszárdi gyárában három olyan személyt kerestünk fel, aki munka melletti tanulása nyo­mán ezekben a hetekben kapta kézhez érettségi bizonyítványát. Hogyan, milyen körülmények között, mekkora lemondások árán sikerült ez? — erről kérdeztük őket. Továbbá arról, hogy ki, mit tanul ezután? o Csáki József: — A szekszárdi 505-ös szak­munkásképzőben 1978-ban szerszámkészítő szakmát szerez­tem, s még annak az évnek az őszén elkezdtem a tanulást a dolgozók szakközépiskolájának gépészeti szajkón. — Miért döntött így? — Meggyőztek, elsősorban a szüleim. Fiatalos lendülettel, de megvallom, úgy fogtam hozzá ehhez, hogy ha nem megy, ak­kor sincs baj, legfeljebb abba­hagyom. De ment! Az első év­ben sokat jelentettek a szak­munkásképzőben szerzett, még friss ismereteim, azután pedig az is tanulásra sarkallt, hogy az addigi fáradozásom ne legyen hiábavaló. Az igazi értelmét en­nek a négyéves iskola 2. és 3. évében éreztem igazán, akkor, amikor a műszaki tárgyak tanu­lásakor az elméletet össze tud­tam kapcsolni a gyakorlati mun­kámmal. — Milyen lett az érettségi bi­zonyítványa? — Négyes átlag, ami úgy jön ki, hogy anyag- és gyártásis­meretből például jelesem volt, akárcsak történelemből, s ezek ellensúlyozzák a két közepest. — Melyik tantárgyat érzi kü­lönösen hasznosnak? — A gépészeti ismereteket, ami géptant, mechanikát, mű­szaki rajzot is magában foglal. — Nyilvánvalóan nehéz volt a munka melletti tanulás. — Az első két évben Tenge- licről jártaim be Szekszárdra dolgozni is, tanulni is. Igaz, nőt­len vagyok, de sok mindenről le kellett mondanom a szakkö­zépiskolai érettségi bizonyítvá­nyért, no meg időközben hiva­tásos gépjárművezetői tanfolya­mot is végeztem. A nehézség fokára talán választ ad két szám is: 48-an kezdtük el az első évet, s 11-en érettségiztünk le. Én be­csületbeli ügynek tartottam a tanulást. e Major Lajosné esztergályos szakmát tanult 1962-től 19654g, s azóta is a m'űszergyárban dol­gozik, de most már meásként. — Régebben rászántam ma­gam a tanulásra, ám mindig közbejött valami — mondta. — Férjhez mentem, kislányom szü­letett, aki most 13 éves, és na­gyon örül a bizonyítványomnak. Egy papírszalvétára írta gratu­lációját, miszerint nagyon sze­ret és nagyon boldog, mert is­Csáki József mét „szólásszdlbadság” van ott­hon. Ugyanis nem könnyű dolog elvégezni a szakmunkások szak- középiskolájának levelező tago­zatát, s a három év alatt bizony gyakran kértem a családomat: most ne zavarjanök, mert tanu­lok. De megértő volt a férjem is, sőt biztatott. Meg elnéző is volt, amikor a vizsgaidőszakok feszültsége kicsit megviselt. Az az igazság, hogy szívesen tanul­taim, csak vizsgázni ne kellett volna ...- A munkahelyén is segítet­ték?- Igen, mindenki ösztönzött, így hát nem engedhettem meg magamnak az „ailig-tanulàst”, Major Lajosné a vizsgáknak nem indulhattam úgy neki, hogy majd csak át­megyek valahogy. Sokszor kér­dezték tőlem, miiként sikerült egy-egy beszámoló, aztán gra­tuláltak. Az elmúlt években a tévét is a szokásosnál keveseb­bet néztem, de ma már, ha lá­tom a versimondát a képernyőn, s hallom az immár jól ismert verset, az nagy-nagy öröm, s önbizalmat is ad. o Túrós József - bonyhádi lévén — az ottani gimnáziumba járt az általános iskola elvégzése után, de a harmadik éve nem sikerült. Túrós József- Miért?- A nappali tagozaton meg­lehetősen komolytalanul fogtam fel a tanulást. De akkor úgy telt el egy nyár, hogy sokfelé jár­tam, sok mindent láttam, s úgy döntöttem, mégis befejezem a gimnáziumot. Megismételtem a Harmadik osztályt, de Szekszár­don, mivel addigra már a mű­szergyárban dolgoztam, aminek sokat köszönhetek azért, hogy lehetővé vált számomra a mun­ka melletti tanulás.- Most mi a foglalkozása?- Vegyianyag-raktáros va­gyok, ezért is volt fontos szá­momra az általános műveltség megszerzése. No, meg ha segí­tenek, plusz szabadságot ad­nak, akkor muszáj bizonyítani. Különösen akkor, ha azt látja az ember, hogy az iskolában még negyvenéves asszony is „kivágta a rezet” az osztály­ban ... Márpedig ha nálam idősebbek a család, a munka­hely, a kiskert mellett jól tud­tak tanulni, akkor én, az osztály legfiatalabbja különösen nem vallhattam szégyent. Egyébként húszéves vagyok. — Milyen érzés most, érettsé­gizettként dolgozni? — Jó. Elértem egy célt, amiért megküzdöttem. Talán mások, akik nem járták végig ezt az utat, nem is érzékelhetik iga­zán a cél érdekében meghozott áldozatokat, de ugyanakkor az ilyen siker örömét sem. A beszélgetésekkor nem fo­galmazódott meg szó szerint, de kicsengett: most már másként látják ők hárman a világot, mert többet tudnak, sőt, még többet akarnak tudni. Túrós Jó­zsef - aki szintén megszerezte a hivatásos gépjárművezetői jo­gosítványt is — a továbbiakban szakmát akar tanulni, Csáki Jó­zsef pedig technikusminősítő tanfolyamra jelentkezett. S arra a kérdésre, hogy miért tudtak átjutni a kritikus holtpontokon, miért nem hátráltak meg a ne­hézségek előtt, Major Lajosné Shakespe a re-idézettel féléit: „Erős akaratnak nincs töretlen út, / legszánandóbb ember, ki akarni nem tud”. S ez jelen esetben nem más, mint többé lenni korábbi önma­gunknál. VITASZEK ZOLTÁN Esküdt István mozdonylakatos dolgozott legtöbbet a 424-es mozdony felújításán

Next

/
Thumbnails
Contents