Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
1982. július 31. 'népújság 5 A népművelés nem ötnapos Mi Sem 'ett vo'na egyszerűbb az ötnapos munkahét beveze- _________ tésekor, mint úgy dönteni, hogy ezentúl — más munkahelyeken dolgozókhoz hasonlóan — a népművelők is a hét első öt napján végezzék el tennivalóikat, s közművelődési intézményeink szombaton és vasárnap tartsanak zárva. Mondhatni, pofon- egyszerű megoldás lett volna ez, ám nyílt arculcsopása az ésszerűségnek, a kívánalmaknak és a követelményeknek, hiszen a közművelődés céljai nyilvánvalóan az új körülmények között is változatlanok. M egváltoztak viszont a célok elérésének a feltételei. Olyan helyzet állt elő, amelyben egyrészt be kellett vezetni az ötnaipos munkahetet a művelődési otthonokban, könyvtárakban, múzeumokban és levéltárakban dolgozók számára is, másrészt a hét végi megnövekedett szabadidővel összefüggő életmódbeli átalakulások új igényeket támasztanak a népművelőkkel szemben. Látszólag megoldhatatlan ellentmondás rejlik ebben, ugyanis ha a művelődési otthonok dolgozói kivétel nélkül és minden héten szabad szombatosok lennének, vasárnapjaikat pedig pihenőnapként töltenék el, akkor ki tenne eleget olyan feladatoknak, amelyek igényes szórakozási és művelődési lehetőségek megteremtését szolgálják — éppen a hét végi több szabadidőben? S tegyük hozzá mindjárt: nemcsak a lehetőségek megteremtését, hanem az ezek '‘iránti igény felkeltését is, amiről külön értekezést lehetne írni. A közművelődési törvény végrehajtásának tapasztalatairól szóló országgyűlési vitában például az egyik felszólaló szabadidőveszélyről, illetve -betegségről beszélt. Arra hívta fe a figyelmet, hogy ahol enyhül a munkának évszázadokon át megszokott szigorú szorítása, s az emberek idejüknek jelentős részével maguk gazdálkodhatnak, ott — kellő kultúra híján — sokan nem tudnak mihez kezdeni vele. Főleg a fiatalok között gyakori az értelmetlen, üres, nemegyszer önpusztító időtöltés. S ha már e felszólalást említettem a szórakozási és művelődési igények felkeltésének szükségessége kapcsán, hadd citáljak a művelődéi miniszter erre vonatkozó válaszából is, miszerint jogos az aggodalom, de nem feledhetjük, hogy az emberek magatartása olyan a szabadidejükben is, amilyen a munkaidejükben. Ha tehát becsületes, tisztességes munka és rend van a munkahelyeken, akkor ez már önmagában olyan nevelő hatás, amely szabadidejének eltöltésében is formálja a személyiséget és remélhetőleg igényessé teszi, s nem beteggé. Ám az idézett gondolat ellenpéldájáról sem feledkezhetünk _— meg, nevezetesen arról a kérdésről, amelyet megyénk egyik művelődési házának igazgatója fogalmazott meg a napokban: vaojn mennyivel növekedett meg a hétvégeken a rendelkezésre álló tényleges szabadidő, s ebből mennyi olyan marad, amivel a népművelőnek lehet és kell „gazdálkodnia"? Az igazgató elsősorban a szabadidőben vállalt, olykor indokolatlanul sok pluszmunkára célzott, másodsorbon pedig a családra, az otthoni együttlét örömeire, de említhette volna a sportot, a kirándulásokat, egyszóval mindazt, ami nem a művelődési ház falain belül történik a hétvégeken. Pedig — vagy éppen ezért — a népművelőknek olyan programokat is kell nyújtaniuk, amelyek kapcsolódnak az otthoni munkához, az úgynevezett második gazdaságban végzett tevékenységhez, feladatuk, hogy szervezzenek családi programokat, és működjenek együtt az adott terület sportmozgalmának vezetőivel, KISZ-szervezeteivel. Emellett — mint a Népművelési Intézet erre vonatkozó- útmutatójában is megfogalmazódott — meg kell te-emteni azokat a feltételeket, amelyek a kulturált együttléthez, a kötetlen beszélgetéshez, az információszerzéshez, a zenehallgatáshoz, az újságolvasáshoz, a játékokhoz szükségesek. Az útmutató szerint az intézményekben célszerű bővíteni a szabadon igénybe vehető eszközök körét, s a dokumentum az úgynevezett nyitott típusú működést javasolja mind a nagyobb, mind a kisebb intézményeknek. Igenám! Csakhogy a felsoroltakat — és fel nem soroltakat — miként lehet megvalósítani akkor, amikor megyénkben jelenleg mintegy harminc népművelői állás betöltetlen, a kisebb településeken egy szem népművelőre hárul a feladatok megoldása, s a járási művelődési központokban — de a megyeiben is — létszám- hiánnyal küszködnek? Akad olyan község, ahová azért nem mennék népművelők, mert nem kapnak lakást, máshol — például Ozorán — lakás is várja a könyvtárost és a népművelőt, de eddig hiába, megint máshol pedig inkább tanítani megy a népművelésföldrajz szakot végzett — a nagyobb jövedelemért. Tennivalók téhát akadnak bőven, ám a korábbiak elvégzésére sem volt teljes a létszám, s vajon lehet-e az ötnapos munkahét kapcsán is a népművelők hivatástudatára apellálni. Nos, az eddigi — igen rövid — időszak tapasztalatai szerint meg merem kockáztatni, hogy igen, hozzátéve: a járási népművelési felügyelők év végi értékelésében minden bizonnyal lesznek olyan javaslatok, amelyeket később akár országos döntések is követhetnek, feloldva például az „egyszemélyes" művelődési házakban fellelhető, mindeddig meglévő ellentmondást, azt, hogy a népművelő ne maradjon egyedül a tantestülettel is rendelkező községekben. Elismerendő, hogy a pedagógusok feladata sem könnyű, óm a népművelés tennivalói egy-egy részének átvállalása talán megoldható lenne. De ne csak a gondokról beszéljünk, hiszen a népművelők ötnapos munkahete már reális valóság, s ennek feltételeit saját maguk teremtették meg, még ha nem kevés áldozatvállalás árán is. Erről csak az elismerés hangján lehet szólni. S eközben ne feledjük: korábban is voltak szabad szombatok, s vasárnapokon eddig sem záikózott be a közművelődés. Változások, persze, történtek, hiszen a népművelők jobban koncentrálnak a hétvégekre, s a legtöbb esetben nem a hét más napjainak a rovására. Járási könyvtáraink — a megyei is — bevezették a szombati mellett à vasárnap délelőtti kölcsönzést is, habár nyár lévén, néhol most joggal fel is függeszthették ezt. Am a diákok ötnapos tanítási hete csak szeptemberben kezdődik, s ez várhatóan újabb erőpróbát jelent majd. A neDmuvelŐk — legyenek azok könyvtárosok, vagy mű-----------—-------------------- velődési házban dolgozók — legtöbbjét k orábban is a hivatástudat vezérelte és most is az vezérli. S példák sora bizonyítja, hogy nemcsak a rájuk osztott hétvégi programokon vannak jelen, hanem a hétközi szabadnapjukon megrendezetteken is, mert csak akkor nyugodtak, ha ott vannak. Pedig ezek a népművelők esetleg gyermekes édesanyák, hiszen az e hivatást választóknak mintegy 70 százaléka nő. De ma is vannak sokszor emlegetett „lelkesebb emberek”, akik miközben nem feledkeznek meg családjukról sem, azt vallják, hogy munkaidejük beosztását az érdemi munka határozza meg, akárcsak a- közművelődési intézmények nyitva tartási idejét, hiszen az ötnapos munkahét a közművelődés területén sem jelenti a szabadnapok szombaton történő kiadását. Az intézmények dolgozóinak a továbbiakban is legfőképpen belső erőtartalékra, a jobb munkaszervezésre, a feladatközpontú munkaidőbeosztásra kell építeniük munkájukat, így szolgálva a folyamatos nyitva tartást és így nyújtva a hétvégi kulturális, művelődési lehetőségek széles skáláját. Mert — hogy hasonlattól éljek — akárcsak az orvosok gyógyító tevékenysége, a népművelés sem ötnapos. VITASZEK ZOLTÁN--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------K is gyerekek, nagy házak tövében. A mai gyerekek többsége már városban él. Az ottani keretek adnak formát a nyári szabadidőnek. Gyereknyár Mi ott lakunk. És ti? A rossz idő beszűkíti a játszóteret is Dunaföldváron sok gyerek a Dunán tölti a szünidő nagyobbik részét, Czakó Sándor képriportja Életkép — nyáron Gyöngyfűzők a szekszárdi úttörőházban Motorosok randevúja
