Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
1982. július 31. ^fepÜJSÀG 3 Bejáré kommunisták - otthon I HÉTRŐL HÍRRŐL Rendhagyó ™°d°" v?1:----------------2i— tek fel a part tagjának két évvel ezelőtt Németh Jenőt, a Dalmandi Állami Gazdaság karbantartó lakatosát. Nem a munkahelyén, hanem, ahol lakik: Kurdon. Ott szocialista brigádtag, itt sportköri elnök. A kurdi pártvezetőség tagjai gyerekkora óta ismerik, Kiss János, a pártvezetőség titkára egy utcában lakik a Németh családdal, a titkár ott tanácstag, így jól tudja, hogy a fiatal szakmunkás minden társadalmi megmozdulásban részt vesz, sportvonalon kezdetben a futballçsapatban játszott, majd fokozatosan, különböző kisebb-nagyobb tisztségek után eljutott az elnökségig. A vezetőség úgy ítélte meg, hogy a pártban a helye. Beszélgettek vele, ő is érezte, hogy párttagként még többet tehetne a közért. Igenám, de a párt szervezeti szabályzata kimondja, hogy „Minden párttag a munkahelye, vagy ha nem áll alkalmazásban, a lakóterülete szerint illetékes pártszervezet tagja". Kiss János mindenekelőtt a fiatalember munkahelyi vezetőjével beszélt — Kardicskó Gyula, a gazdaság csurgói sertéstelepénfek vezetője, Németh Jenő főnöke párttag —, ő az ottani munkája-magatar- tása alapján, alkalmasnak tartotta Németh Jenőt, hogy párttag legyen. Aztán a dombóvári városi pártbizottságon érdeklődött: van-e mód, indokolt esetben arra, hogy másutt dolgozót, „eljárót" a lakóhelyén vegyenek fel. A válasz: kivételes esetben igen, hiszen nem egy példa van arra, hogy a gyenge falusi alapszervezetet úgy erősítik meg, hogy titkárt, vezetőségi tagot is a faluból ejárók közül választanak, miután az illető átjelentkezett a lakóhelyi pártszervezethez. Németh Jenő esete is ilyen kivétel, hiszen társadalmi munkájának zömét — vagy tizenöt éve sportköri vezetőségi tag otthon — Kurdon végzi. Németh Jenő után hamarosan felvették öccsét, Jánost is, aki szintén nem a faluban dolgozik, hanem a dombóvári BOSCOOP-kirendeltség kör- mözőjeként járja a fél országot. Ö több éves, igen aktív önkéntes rendőri munkájával érdemelte ki, hogy a pártnak tagja legyen. Munkahelyén nincs párfalapszervezet, ezért az ő ügye egyszerűbb volt. A községi pártszervezethez jelentkezett át Szalai István gépkocsivezető a dombóvári Volántól, miután munkahelyet változtatott: az AFOR bázistelepnél dolgozik, ahol sznitén nincs alapszervezet. A községi alapszervezet titkára Fábián Sándor vasutas, a dunaújvárosi pályafenntartási főnökség brigádvezetője. A brigád zöme kurdi lakos, köztük néhány párttag is van, valamennyien a községi alapszervezet tagjai. Egész héten távol vannak. Pár éve még volt itt Kurdon vasutas-alapszerve- zet, majd egyesült a községivel, itt „maradtak" a pálya- fenntartási párttagok is. Mindezek ajapiá" úsv---------------------tűnik, hogy a k urdi pártszervezet előnyben van a többi, kisebb községben működő pártszervezettel szemben. Ahol szinte általános, hogy a tucatnyi, vagy néhány- nyal több párttag nagy része nyugdíjas, öreg és beteg, van köztük egy-két tanácsi és áfész- dolgozó, pedagógus. Sokan — köztük a kommunisták is — eljárnak máshova dolgozni és ott végzik — ha végzik — pártmunkájukat, s részvételük a falu közéletében minimális. Itt Kurdon a másutt dolgozók egy részét sikerült aktivizálni. Ám itt is vannak gondok. Sokan járnak be Dombóvárra — a Láng Gépgyárba, a csavariparihoz, a Pátriába, az Unióhoz, a MAV-csomópontra. .. Jó lenne, ha „itthon” is lehetne aktivizálni őket. Ám a kurdi alapszervezet és a községi pártvezetőség nem is tudja, ki közülük a párttag. Takács Jenő vasutas nyugdíj előtt áll, nemrég áthelyezték lakóhelyére, a szertárfőnökség kurdi telepére. Hozta az átjelentőjét, onnét tudta meg a párttitkár, hogy az illető már 1959 óta párttag. A napokban az ugyancsak a dombóvári MAV-csomóponti munkahelyére bejáró Hörnyéki Gyula szólította meg Kiss Jánost: „Jánoskám, hamarosan jövök az átjelentőmmel, pár hét múlva nyugdíjas leszek”. — Régóta ismerem, részt vettünk nem egy társa- dalmimunka-akcióban, azt azonban nem tudtam róla, hogy párttag. Ha tudom, talán jobban bevonhattuk volna a közéleti tevékenységbe — mondja a pártvezetőség titkára. — Nincs semmi kapcsolatunk azokkal a vállalatokkal, ahova eljárnak dolgozni a kurdiak. Negyedik éve vagyok pártvezetőségi titkár, de még egyetlen esetben sem fordult elő, hogy tagfelvétel előtt ki- . kérték volna a véleményünket. A másutt dolgozó, innen eljáró kommunisták zömének itthoni foglalkoztatása, bevonása a falu közéletébe, megoldatlan. A tanácstagok közt mindössze egy van, a már említett Kardicskó Gyula. Lehetne több is. Hasonlóképpen többen tevékenykedhetnének a népfrontbizottságban, egyéb társadalmi szervezetekben is. * A nagyobb településeken is gond az eljáró kommunisták „otthoni" foglalkoztatása. Némileg más a helyzet a helyi üzemi pártszervezetek helyben lakó taqjaival, hiszen ugyanaz a pártbizottság irányítja az üzemi, intézményi és a lakóterületi pártszervezeteket, ezek megtalálják egymást. Falun azonban a nehézségek fokozottabban jelentkeznek. Pedig itt igazán szükség volna az eljáró kommunisták közéleti munkájára. Gondolkodni kell a megoldáson. Azt az utat n®m lehe.‘ .. választom, hogy a harminc, ötven, vagy kétszáz kilométernyi távolságra lévő munkahelyen dolgozó párttagok lakóhelyük alapszervezetéhez tartozzanak, ez csak kivételes esetekben indokolt. De például arra lenne mód, hogy az üzemi pártszervezet egyiküknek-másikuknak pártmegbízatást adjon otthoni közéleti munkára. J. J. HÍRRE Sok kicsi sokra megy Négy fordulóban 435 pályamunka \1980-ban először, a közelmúltban pedig már ötödik alkalommal hirdette meg a Műszaki és Természettudományi (Egyesületek Szövetsége a „MTESZ az energiatakarékosságért” pályázatot, A társadalmi szervezet fellhülvása felkeltette a műszaki, gazdasági szakemberek érdeklődését; az első mégy forduló során összesen 435 pályamunka foglalkozott az e ne rgíatakarékossá g 'különböző módszereivel. Közülük 81 bizonyult díjazásra, jutalmazásra érdemesnek. A MTESZ több mint hétszázezer forinttal ismerte el a legjobbak munkáját. Az eredményhirdetés, a díjak kiosztása nem tett pontot egy- egy forduló végére. A társadalmi szervezet ugyanis a pályázatok sorsát továbbra is figyelemmel kíséri, az arra érdemes javaslatok 'megvalósítását és széles körű elterjesztését szorgalmazza. Az elmúlt két év terméséből összesen 162 pályamunka, a beérkezett javaslatok csaknem 40 százaléka ígérkezett hasznosít- hatómak. Természetesen az elméletileg jó megoldás még nem garancia arra, hogy a gyakorlatiban is megállja a helyiét. A figyelemmel kísért javaslatok 17 százaléka hullott ki a rostán. Vagy azért, mert az érdekelt vállalat időközben jobb, gazda, ságosabb megoldást talált, vagy azért, mert az ötlet kivitelezéséhez hiányzott a pénz. Egy pályázó például javaslatot tett a hévízi bányász üdülő napenergiával történő hőellátósóra; a napkollektorok iqen magas ára azonban egyelőre nem teszi lehetővé ezt a megoldást. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy o vállalatok érdeklődése az utóbbi időben megélénkült. Ügy tűnik, az energiahordozók drágulása erősen ösztönzött a pazarlások megszüntetésére. Feltehetően ennek köszönhető, hogy a 162 javaslat 30 százaléka1 megvalósult, további Ihanminc százalékuk hasznosítása pedig megkezdődött. Az ebből származó haszon körülbelül 800 millió forintra becsülhető, s a számítások szerint ennél is nagyobb eredményeket ígérnek a folyamatban lévő fejlesztések. Az egyik pályamunka például az elvi számítások mellett gyakorlati példákkal is igazolja, hogy az úgynevezett átfolyás rendszerű egycsöves fűtési rendszert is lehet gazdaságosan — a jelenleg tapasztalható pazarlás nélkül — működtetni, ha .megfelelő a rendszer szabályozásai, s szakszerűen üzemeltetik a 'berendeléseket. Az 1980-81- es fűtési idényben a Kecskeméti Házgyár termékeiből épült Bács-Kiskun és Pest megyei lakásokban ’kipróbálták a módszert, amelynek révén jelentősen csökkent a fűtés tüzelőanyag-igénye. lEgy pályázat a mecseki bányaimetán hasznosítását dolgozta ki. A módszert a Mecseki Szénbányák két bányájában, Zabákon és Bétán még ebben az évben bevezetik. A Magyar Kábel Művekből érkezett javaslat szerint a kábelgyártás technoi óqiájá nak m ód oéítá sóval csökkenthető a kábelhálózat energiavesztesége. A MTESZ javasolta a vállalatoknak : nyújtsanak be energiaracionalizálási pályázatot a szükséges fejlesztéshez. Készültek javaslatok az ’üzemanyag-gazdálkodás ésszerűsítésére, eqy koroimkoncent'ä- ciót mérő műszer kidolgozására, o távvezetékek fokozott hővé- delmére, a főzés, mosás energiafogyasztásának csökkentésére, s mindezek révén jelentős tüzelőanyagot, illetve villamos energiát takaríthattak meg a vállalatok. A dolog természeténél fogva szerepelnelk a pályamunkák között olyan módszerek is, amelyek megvalósítása már a pályázat meghirdetésének idején — a pályázati feltételek szerint azonban legfeljebb egy évvel korábban — megkezdődött. Ilyen esetekben természetesen nincs szükség a társadalmi szervezet támogatására. Arra azonban igen, hogy az egyik vállalatnál hasznosnak bizonyult módszereket másutt is megismerjék. A MTESZ energiatakarékossági pályázata Is hozzájárult'például ahhoz, hogy a szemes termények nedvestárolásának megoldására több mint hetven termelőszövetkezet adott be energiaracionalizálási hitelkérelmet. De az iparvállalatok is tanulhatnak egymástól. A Rá'ba Maqyar Vaqon- és Gépgyárban például kidolgozták egy üzemcsarnok korszerű, energiatakarékos világítási rendszerét, ame- Ivet a Ganz-MÁVAG-ban és a Csepel Művekben örömmel fogadtak, s hozzá is kezdtek a módszer meglvalösításóhoz. A MTESZ energiatakarékossági pályázatának eddigi eredményei kedvezőek. Ennek azonban Csak eav része a forintban is kifejezhető haszon. Leqalább ennyire fontos, hoqy a társadalmi szervezet a iavasíatok aktív támogatásával, az érdeklődés állandó ébrentartásával szemléletet is formál. S ezzel se- qít abban, hogv a hasznos javaslatok a vállalatoknál minden különösebb .rábeszélés, támoaa- tás nélkül, macától értetődően valósuljanak meg. K. J. Olyan hét von mögöttünk — az év harmincadik hete —, amely a nyári „holt szezon" ellenére sem szűkölködött eseményekben, viszont 'meglehetősen sok bosszúságot, pontosabban jogos izgalmakat okozott a termést féltő mezőgazdászoknak, sőt mindannyionknak. A termés feletti nyugtalankodást természetesen az e héten és a hónapelején leesett — és júliusra •nem jellemző —• nagy mennyiségű eső jelentette, amely az aratást is szüneteltette, s kárt okozott. Ezenkívül a más tavaszi kultúrák számára sem volt kifejezetten fontos a mostani eső, sőt itt-ott azokat is károsította. 'Maradjunk még néhány sor erejéig az időjárásinál — de más vonatkozásban. Amikor kommentárom vázlatát állítottam össze, feltett szándékom volt, hogy azoknak, akik ebben a csöppet sem szívderítő időjárásban töltik el „rendes évijüket”, néhány vidám, derűs nyári sztorival szolgálok, mivel én már az idei nyaralásom javán túl vagyok — s tettem azt valóban ragyogó időben, szikrázó napsütésben. Aztán az írógép mellé ülve lemondtam tervemről, mehogy azt bárki is kérkedésnek, bosz- szantásnak érezze, összehasonlítva, s mezőgazdaság kontra időjárás gondot a gyerekek borús kedvével, pillanatra sem kétséges, hogy melyik a Súlyosabb. De nekünk, felnőtteknek, gondot kell hogy okozzon, miként töltik csemetéink szabadidejüket — télen, nyáron, jó időben, rossz időben. Teremben a gyerekek Sok-sok olyan felnőtt-tábor működik az országban — megyénkben is —, amelyeken pedagógusok, szakkörvezetők olyan ügyes dolgokat sajátítanak él, amelyeket ősszel, télen, a teremfoglalkozásokon jól fel tudnak használni — gyermekeink javára. Ilyen táborról szóló tudósítást olvadhattunk keddi számunkban is, azaz betekintést nyerhettünk a dombóvári művelődési központban folyó játszóház- szakkörvezetők júliusi napjaiba. Az ő mostani figyelmes munkájuk gyümölcseként hamarosan megtanulnak makramézni, filcterítőt vagy papírplasztikát készíteni csemetéink. lÉs vajon mivel foglalkoztak ezekben az esős, borús napokban azok a gyerekek, akik az iskolák .napközijében vannak, netán szülői felügyelet nélkül töltve napjaikat, úttörő-, illetve ifjúságii házakban keresnek okos szórakozást? Beszorulván a terembe, a szekszárdi úttörőház változatos programokkal várta a hét minden napján a héttől tizennégy éves pajtásokat. Azon felül, hogy a vakációsklub mindvégig működött, mindennap más-más foglalkozásba tehetett bekapcsolódni — kötetlenül. Sőt, szerdán kirándulni mentek Magyaregregy- re, Komlóra és Pécsre. Viszont az elmondottak alapján korántsem ilyep virágos a helyzet Pakson. Érdeklődésünkre az ifjúsági házban elmondták, hogy ott programokat nem szerveztek, no és náluk is jelenleg van a szabadságolások dandárja. Annyit tudtak, hogy egy „csapatnyi gyerek" a Cseresznyés! táborban tartózkodik. A munkásművelődési központ egyik munkatársa pedig arról számolt be, hogy minden délelőtt kétórás filmvetítést tartanak — alkalmanként ötven-’hatvan gyerekkel a nagyterem nézőterén. Amikor megkérdeztük, hogy más jellegű program nincs, így szólt a válasz: — Lenne, ha az iskolák igényelnék. Ugyanis a napköziseket hozzák ide délelőttönként. — És nem igényelték? — kérdeztük. — Eddig még nem. És akkor Vajon mi van a kistelepülésen lakó gyerekekkel? Ott, alhol nyáron napközi sincs... Ahol anyu és apu dolgozik... Mokraméznok a dombóvári táborban Korszerűen - és mutatósán Biztos vagyok 'benne, hogy mlndannyionk- nak egyaránt örömet okoz olyan hírt hallani, olvasni, mint amilyent szerdai számunkban tettünk közzé a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet épülő üzemcsarnokával kapcsolatban. Ugyanis az új üzemcsarnok elkészülte egyáltalán nem azt jelenti, hogy ott megkétszereződik, esetleg megháromszorozódik az egyedi, ipari betonszerkezetek gyártása. Hanem azt, hogy a kéthajós csarnok átadásával a szövetkezet szakemberei korszerűbb technológiával és sokkal jobb munkakörülmények között dolgozhatnak. És e szempontok is legalább olyan súllyal vetődnek a latba, mint a kapaAz új gyümölcsfeldolgozó gép megkezdi a munkát citás növelése. A paksi szövetkezetnél mindenképpen. E téma kapcsán -még egy dologra érdemes nagyon odafigyelni. A Pakson készülő egyedi elemekből természetesen ízléses és mutatós épületek készülnek — mint arra már annyi példa Ihívja fel az utazók, a .nézgelődők és szakemberek figyelmét —, de nem kerülnek többe, mint a sorozatban gyártott elemek! A korszerűségnél maradva tegnapi lapunkat is idézhetjük, mégpedig a dombóvári Vető- magtenmeltető és Értékesítő Vállalatot, ahol ezekben a ‘napokban végzik a borsó szín és fajsúly szerinti válogatását és osztályozását a modern fotocellás berendezés segítségével. Ugyancsak a napokban 'láttuk a Paksi Konzervgyárban azt az új gyümölcsfeldolgozó gépsort — most állították üzembe —, amely jóval korszerűbb a korábbinál. Két és félszer annyi gyümölcsöt tud előkészíteni a vegyes beíőtthöz, mint a régi gép. S mindezt a tavalyival azonos létszám „közreműködésével” teszi. Barátságok » * •Nemrég jártam az N'DK-ban, Karl-Marx- Stadtban. Azonkívül, hogy munkatársaim közül többnek hoztam onnan baráti üdvözletét; megkértek még, hogy egy győri és két szekszárdinak, két munkásnak és egy művezetőnek tolmácsoljam köszöntő szavukat, s mondjam meg, hogy „levél megy”. Az utóbbi három „üzenetközvetítésre" egy üzemben tett látoga- táso'm során kértek meg, és én szívesen, kész örömmel teljesítettem is. De hadd mondjam el, hogy milyen érzések kerítettek hatalmukba akkor, amikor korosodó német munkásasszony mellém lépett és németül — a Szekszárd szót hangsúlyozva — kezdett beszélni hozzám. Olyan volt ez, imint amikor az ember több héten át tartó külföldi útján először hall magyar szót az utcán, vagy az étteremben. Ugye, ismerik ezt az érzést? E kedves emlékek a csütörtöki események kapcsán éledtek bennem ú'j'já. Akkor, amikor olvastam, hogy vietnami küldöttség érkezett a Hazafias Népfronthoz. Mellette pedig: négy országból gyermekszervezetek képviselői ismerkedtek megyénkkel. A külföldi gyermek- szervezetek képviselői, a kubai, kambodzsai, svéd és iraki pajtások a faddi és a szekszárdi úttörőkkel összebarátkoztak és búcsúzáskor kicserélték címüket. Talán esztendőkön át leveleznek majd, esetleg meghívják egymást: ki-ki a saját hazájába, társaiknak pedig elmesélik a 'látottakat, hallottakat. Szerdán utaztak haza azok a gyerekek, akik Normand,iából érkeztek megyénkbe július 9-én. Táborozásuk első napjaiban úgy tűnt, nem tudják „hova tenni” a magyar úttörők szervezeti életét, nem tudtak mit kezdeni magukkal a zászlófelvonás ünnepélyes pillanataiban. A közel három hét viszont elég volt mély barátságok kötésére, és arra, hogy belekóstoljanak a magyar úttörők pezsgő életébe. Egy hét után már másként hatottak rájuk a táborozás komoly percei és a szervezett programok írott és íratlan szabályai. Az utolsó napokban némi ajándékokat vásároltak. Mit gondolnak, hogy saját magukat mivel „lepték meg”? Úttörő- egyenruhát vásároltak, s abban utaztak haza. Kell ehhez kommentár? Nem hiszem. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy az 1982. nyarán szerzett élményeik meghatároznak bennük valamit. Ők nem tankönyvből ismerték meg hazánkat. És ez így egészen más! Sokkal közelibb, életreszólóbb. V. HORVATH MARIA ms 'fpr. A négy ország küldöttei figyelmesen hallgatják a tájékoztatót
