Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

/'tolna \_ _ _ 2 KÉPÚJSÁG \ 1982. július 31. rw U rséta a Szaljuton Kiét és fél órás űrsétával .kezd­te .meg a pénteki ncpot, expedí­ciójának 79. nádját, a Szaljut-7 személyzete.*' A megszokottnál korábbi ébresztő után az űrha­jósok elvégezték a szükséges előkészületékeh .fél öltötték szkafanderüket, el lenőrizték légimentességét, bezárták és ellenőrizték a zsilipkamrának a lakótérrel összekötő ajtaját, s moszkvai idő szerint 6 óra 39 perckor kinyitották a világűrbe vezető nyílást. A kialakult szokásnak meg­felelően a fedélzeti mérnök, Va- lentyin Lebegyev lépett ki a vi­lágűribe, s az űrállomás oldalán húzódó, Horgony elnevezésű, kapaszkodókkal felszerelt „Ihí- don” végezte el a szükséges munkákat. Parancsnoka, Anato- lij Berezovoj, a zsilipkamra aj­tajában .állva segítette társát, s kézi kamerával rögzítette az űrséta valamennyi mozzanatát. Az űrhajósok leszerelték azokat a műszereket, amelyeket még a Földön, a Szalljut-7 április 19-i felbocsátása előtt helyeztek el az űrállomás külső felületén, s helyettük újabbakat szereltek fel. Az eltávolított műszereket — köztük egy mikrometeorit-észle- lőt, az egyszerű szerves vegyü- letéket tartalmazó Meduza-be- rendezést, optikai és szerkezeti anyagok mintáit tartalmazó kap­szulákat — a következő látogató expedíció juttatja vissza a Földre, ahol a világűr hatását vizsgálják majd rajtuk. iAz űrhajósok 2 óra 33 percet töltöttek a világűrben, a másod­percenként 8 kilométeres sebes­séggel keringő SzaIjut-7-hez rögzítve. (Folytatás az 1. oldalról.) Arafat döntésével egyidejű­leg hozták nyilvánosságra a szaúd-arábiai Dzsiddá'ban az Arab Liga Libanon-'bizottságá- inak azt a hatpontos tervét, amelynek egyik pontja szerint a Palesztinái Felszabadítási tervezet kivonná erőit Bejrút­iból. A hatpontos terv egyebekben a libanoni tűzszünet betartá­sát, Bejrút ostromának meg­szüntetését, az izraeli erők Visszavonását is szorgalmazza. ‘Palesztinái részről a hatpontos terv „egységes" jellegét hang­súlyozzák, — azaz a tervből nem lehet kiemelni a Paleszti­nái harcosok Bejrútból való tá­vozásának kérdését. Arafat terve szerint — jelen­ti a Reuter — egy hétig tarta­na a PFSZ-harcosok elszállítá­sának előkészítése, maga ak akció pedig további három hetet venne igénybe. A legújabb értesülések sze­rint valószínű, hogy a palesz­tin fegyveresek — amerikai, francia, görög, olasz és esetleg nyugatnémet erők fedezete alatt —• a Bej rút—'Damaszkusz úton egyenesen Szíriába tá­voznak, miután a libanoni kor­mány elvetette a szakaszos ki­ürítés tervét. A közvetítő szere­pét játszó Philip Habib ameri- kdT elnöki megbízott Bejrútba visszatérve írásos kötelezettség vállalását kérte a PFSZ elnö­kétől a gerillák kivonására, rá­mutatva, hogy az Arab Liga kezesség válla I á sa meg növelné az okmány hitelét. A Habib igényét kielégítő dzsiddai okmány nem tesz em­lítést arról, hogy a PFSZ fenn kívánja tartani politikai, tájé­koztatási és jelképes katonai je­lenlétét Libanonban. A Ha'bibna'k tulajdonított rendezési terv három hónapon belül irányozza elő a Libanon­ban állomásozó Szíriái béke- fenntartó erők és az izraeli megszálló csapátok teljes kivo­nását. Sorban állás Nyugat-Bejrútban egy vízszállító kocsinál. A víz­hiány oka: Izrael hétfőn elzárta a városrész víz- és villany- vezetékeit. (Telefotó) Izrael oldja fel a bejrúti blokádot Nguyen Co Thach bangkoki nyilatkozata „Komoly nézetkülönbségek” Eredménytelen volt Pym villámlátogatása Vietnam a kapcsolatok javí­tására, a problémák tárgyalá­sok útján történő rendezésére törekszik Délkelet-Azsia minden államával, az érdekek kölcsö­nös figyelembe vétele alapján — jelentette ki Nguyen Co Thach vietnami külügyminisz­ter Bangkokban, a vietnami nagykövetségen tartott sajtó- értekezletén. Nguyen Co Thach most fejezte be a délkelet­ázsiai országokban tett körút­ját, melynek Bangkok volt az utlosó állomása. Törekvéseink arra irányul­nak, hogy megtörjük a jeget Thaiföldhöz fűződő kapcsola­tainkban és megszüntessünk mindenféle ellenségeskedést. Az országaink között fennálló összes vitás kérdéseket egy­más törvényes jogainak és ér­dekeinek figyelembe vételével lehet és kell megoldani — szö­gezte le. Nguyen Co Thach elmondot­ta, hogy elégedett Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügymi­niszterrel és Prasong Soongsi- rivel, a nemzetbiztonsági ta­nács főtitkárával folytatott tár­gyalásaival. Washington leghűbb szövet­ségese sem ért egyet Reagan elnöknek a szovjet—nyugat­európai gázvezeték elleni boj­kottjával. Ez tűnt ki Francis Pym brit külügyminiszter csü­törtökön Washingtonban tett villámjátogatása során. Pym azért érkezett, hogy mintegy bemutatkozó látogatást tegyen George Shultznál, az amerikai diplomácia új veze­tőjénél. Shultz előtt azonban George Bush alelnök is fogad­ta. Pym a két vezető amerikai politikussal folytatott többórás tanácskozás után nem hagyott kétséget afelől, hogy változat­lanul nincs egyetértés a gáz­vezeték ügyében, és hogy Nagy-Britannia — hasonlóan a többi érdekelt nyugat-euró­pai országhoz —, a maga út­ját fogja járni. Az emberi jogok nyomában (4-.) Az életbiztonság elsőbbsége Az európai szocialista orszá­gokban az ötvenes évek vége óta neim, illetve alig volt politi­kai bűncselekményért halálos ítélet, noha elvileg létezik a le­hetősége. A lakosság nagyobb része ugyanakkor helyesli, sőt követeli, hogy egyes különösen kegyetlen, vagy visszaeső gyil­kosoknak ne adjanak módot ar­ra, hogy akár büntetésüket le­töltve, akár szökés után az em­berek életét mégegyszer veszé­lyeztethessék, ezért velük szem­ben — az elrettentés céljából is — az állaim mutasson elszántsá­got. A szocialista országokban a közbiztonság, az életbizton­ság elismerten - a statisztikák abszolút számát és növekedési számait is tekintve — jobb, mint Nyugat-'Európában vagy Ameri­kában, s ebben a halálbüntetés korlátozott fenntartásának, el­rettentő és kiiktató szerepének is része van. Az élet- és a köz- biztonság végül is olyan adalék, amely ma nem a Nyugat javára billenti a mérleg nyelvét. Más­felől logikusan tette az ENSZ emberi jogok albizottsága, hogy az országokat a halálbüntetés eltörlésére szólította fel a po­litikai bűncselekmények (vagy gazdasági és más cselekmé­nyek) tekintetében. Ilyen termé­szetű kompromisszumos megál­lapodás — úgy véli — biztosíté­kot adhatna azon aaaodalom ellen, hogy a halálbüntetés kor­látozott, gyilkosokkal szembeni fenntartásával az állami szer­vek politikai leszámolás céljá­ból visszaélhetnek. INern jelenti az emberi jogok legjobb szolgálatát egyes lob­byk látszólag liberális álláspont­ja. Ezt példázzák a halálbünte­tés teljes eltörlésének, valamint a szabad fegyvervásárlás hívei­nek nézetei. De felvethető: nem okoznák-e több kárt, miint hasz­not egyes kivándorlási lobbyk is, az emberi jogok értelmezé­sének félresiklatásával. Az uta­záshoz és kivándorlásihoz való jogok valóban fontosak, és kü­lönös jelentőségre is tehetnek szert akkor, almikor valahol át­menetileg drámai a helyzet, vagy pedig tárásán és 'különö­sen tűrhetetlen állapot alakul ki. Általában és az emberi jo­gok valóságos logikájában azonban előbb állnak a meglé­vő otthonhoz és hazához fűződő jogok, a jogok egyenlő élveze­te ott, ahol már élünk. A kíván, dorlási lobbyk viszont tömege­sen és állandóan bátorítják az országok elhagyását. Hivatkoz­nak az emberi joaokra, de va­lójában különböző partikuláris érdekeket képviselnek. Az ame­rikai szenátus például az emberi jogok mérdélj'ének sokszor ki­zárólag azt tarfia, hogyan en­gedélyezik a kivándorlást — azon belül is egy-egv tötea ki­vándorlását — a másik állam­ban. Ennek a nézetnek az em­beri jogók nemzetközi felfogá­sára gyakorolt káros hatása nemcsak abban áll, hogy felbo­rul egy logikai sorrend, hiszen a szabad kivándorlás révén megváltozhatnak egész orszá­gok néprajzi, hivatásbeli vagy vallási térképei, méghozzá a kultúrák történelmi fejlődése, az asszimilációs gazdagodás szem­pontjából mindenképpen hátrá­nyosan. Emellett fennáll az a veszély is, hogy általában véve a kíseibbségékkeí szemben a könnyebb „megoldás” vonalára terelődnek az állalmo'k; azaz bi­zonyos hazai konfliktusok meg­oldása érdekében egész em­bere so po rt októl i g yelkez n ek megszabadulni. A kivándorlási lobbyk tehát egyes jogok és konfliktusok behatóbb hazai megoldását akadályozzák. A felsorolt prioritások, sorren­dek, arányok természetesen nem arra utalnak, mintha az egyes politikai jogok nem lennének nagyfontosság úak. Ellenkezőleg : az ember a fejlődés magasabb szintjére akkor tud lépni, ha nemcsak él és eszik, hanem közéleti véleménye, részvétele is van. De a jogok megvalósí­tása a nagyon különböző or­szágokból álló világban foko­zatosságot kíván, bizonyos ará­nyok és lehetőségek figyelembe­vételét, szilárd alapot jelentő „infrastruktúra" megalkotását. Ezért elsődleges az életihez va­ló jog, a közbiztonsághoz és életbiztonsághoz fűződő jog. Ezért előibbrevaló az egyenjogú­ság, továbbá az otthonhoz és a tartózkodási hely megválasz­tásához való jog mindenekelőtt a saját hazánkban, s ezért kö­vetkeznek csak ezután az uta­zásihoz és kivándorlásihoz való jogok. (Ez utóbbiak közül is előlbbrevalónak tűnik az utazás­hoz való jog, mert kevesebb az elvándorlás iránti vágy is akikor, ha mód van világlátásra, uta­zásra, átmeneti tartózkodások­ra.) IA megfelelő személyi polgár­jogok a politikai jogok fejlesz­téséhez is „'infrastruktúrát” nyújthatnak, mint ahogy az egyezségokmány szerint a poíi- tikali jogokon belül is vannak már bizonyos kialakult, komp­romisszumos elsőbbségek. A sa­ját meggyőződés fenntartásá­hoz való megkülönböztetés- mentes jog — hiszen ezt nem le. hét korlátozni - például okkal erősebb az okmányban, mint a vélemény nyilvános hirdetésé­hez való jog. Az információk ke­reséséihez, megíslmeréséhez és továbbadásához való jog is ilyen kompromisszumos prioritást élvez, szemben a sajtószabad­ság jogával általában. Bizonyos jogok közösen elfogadható megfogalmazása ma még na­gyon nehéz, de egyáltalában nem kizárt, s korántsem aka­dálya, inkább segítőije lehet, hoay a többiben is megegyezés szülessék. (Vége) KULCSÁR PÉTER Utazás, kérdőjelekkel Péntek esti kommentárunk. Indira Gandhi amerikai útja sok világláp első oldalán, ka­pott helyet. INern .nehéz megjósolni, hogy ez az utazás még sokáig foglalkoztatja majd a kommentátorokat. Ha a legerősebb tőkés hatalomnak és egy ázsiai haíalömnak, a világ második legnépe­sebb országának vezetője — hosszú szünet után —1 találkozik egymással, az eleve figyelemre méltó esemény. Ezúttal azonban bizonyos jelek és körülmények arra engednek következtetni, hogy most többről van — vagy lehet i— szó. Az el nem kötelezették mozgalmának egyik vezetője, India és az Egyesült Államok között hosszú esztendők óta feszültséggel ter­hes a viszony. Az 1974-ben kirobbant incidens, amelynek nyomán Washington, a korábbi megállapodás ellenére, megtbgadta, hogy dúsított uránt szállítson az indiai Tarapur atomreaktorához, már csak következmény volt. ,És mi az elő/mény? India és a szomszédos Pakisztán az „oszd meg és uralkodj!" elvén alapuló brit politika továbbélő örökségeként afféle ős­ellenségek a független állami lét első pillanata óta. Washington, elsősorbán katonapolitikai meggondolások alakján, Pakisztánt tá­mogatta; Peking hasonlóképpen. Volt idő, amikor Pakisztán tá­mogatása Indiával szemben a kínai és az amerikai külpolitika szinte egyetlen érintkezési felülete volt. S miközben mind Wa­shington, mind Peking ingerülten figyelte Delhi el nem kötelezett­ségi politikáját, a Szovjetunió egyértelműen India megbízható barátjának bizonyult. Delhiben mindmáig emlékeznék az India elsöprő győzelmével véget ért legutóbbi Pakisztán elleni háború­ban kapott szovjet erkölcsi-politikai támogatásra. Mivel Pakisztán­hoz hasonlóan Kína is .nyílt határ menti területi követeléssel lép fel Delhivel szemben, Indiában elégtétellel nyugtázták, hogy Moszkva kiáll a határok sérthetetlenségének elve — és gyakor­lata — mellett. 'India magatartása a világpolitikában pozitív. Delhi elítélte az Indiai-óceán miiitarizálásóra vonatkozó washingtoni térveket és — egyébek között — azt a kínai—amerikai összjátékat, amely a tömeggyilkos kambodzsai Pol Pot-rezsím átmentését szorgalmazta. Az indiai kormány Afganisztán ügyében sokkal árnybltabban fog­lalt állást, mint ahogyan ezt Washingtonban és Pekingben szeret­ték volna. Az indiai—amerikai ellentétéknek ezen a masszív tömbjén tavtaly, a cancuni csúcstalálkozón repedés jelentkezett. Reagan, és Indira Gandhi kölcsönösen közeledett egymáshoz, és az ezt kö­vető levélváltás kikövezte Indira Gandhi Washingtonba vezető útját. 'Hogyan értékeljük ezt? Fordulatnak az indiai—amerikai kap­csolatban, esetleg a dél-ázsiai erővonalak alakulásában? A válasz nem léhet egyértelmű igen, hiszen India számára a pakisztáni és a kínai fenyegetés éppúgy alapvető tény marad, mint a Szovjet­unió — Usztyinov marsall tavaszi látogatása során újra megerő­sített — barátsága. Viszont a washingtoni látogatás tényét sem lehet figyelmen kíVül hagyni. Egyelőre csak az biztos: Indira Gandhi az ország növekvő gazdasági gondjainak némi enyhítését várja Washingtontól, amely ezt — szokása szerint — nyilván meg­próbálja ooíiti'kai feltételeidhez kötni. HARMAT ENDRE Dalmandon befejezték az aratást A Dalmandi Állami Gazda­ság befejezte 2300 hektár te­rületen fennállása óta máso­dik leggazdagabb aratását. Az eltolódást egy kényszerszü­net okozta, ugyanis igen bő­séges csapadék volt az elmúlt napokban. A múlt hét pénte­kétől ez ideig a gazdaság te­rületén T60 millimétert megha­ladó átlagos csapadék hullott, amely gátolta az aratást és a szalmabetakarítási munkálato­kat, azonban igen kedvező volt a kapásokra. A gazdaság most nagy erő­vel folytatja a szalmabetaka­rítási és tarlóápolási munká­kat, s megkezdte a szerves- trágyázást is. Az őszi árpa után vetett 400 hektár tarló­vetés — amelyből 280 hektár silókukorica — szépen fejlő­dik. A gazdaság 12 Claas Domi- nátor kombájnjával és 6 pót­kocsis szemszállító járművével a szomszédos — attalai, ko- csolai és naki — termelőszö­vetkezetek segítségére sietett, hogy ott is meggyorsuljanak a fontos betakarítási munkák. PANORÁMA BUDAPEST A Minisztertanács Karasz La­jos belügyminiszter-helyettest — érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására te­kintettél - e tisztségéből fel­mentette. A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa Karasz Lajos rendőr aítábornagynak, belügyminiszter-helyettesnek eredményes munkássága elisme­réseként, nyugállományba vonu­lása alkalmából, a Vörös Zászló Érdemrend ktüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője és dr. Horváth István belügyminiszter. * Az Elnöki Tanács Péter Já­nost, az M'SZM'P KB volt osztály, vezető-helyettes'ét rendőr vezér­őrnaggyá, egyidejűleg a Minisz­tertanács bel ügy ml niszte r-lhe­lyettessé kinevezte. (MTI) BAGDAD 'Iraki részről is elismerték, hogy az iráni csapatoknak a két héttel ezélőtt indított „ra­madan" hadművelet ötödik na­gyobb offenzívája során sikerült mintegy 7 kilométerre behatol­niuk az ország területére. A hc­díjelentés ugyanakkor azt han­goztatja, hogy az iraki erők az „előzetes terveknek" megfele­lően „kemény ellenállást” fej­tenek ki, és „súlyos vesztesége­ket okoznak az ellenségnek". KHARTOUM Gaafar Nimeri sz-udáni elnök a jökő hét elején Kenan Evren államfő meghívására háromna­pos hivatalos látogatást tesz Törökországban. A szudáni el­nök ezután — szintén három napra-— Romániába látogat. MAPUTO A dél-afrikai hadsereg újabb provokációt követett el Mo- zambi'k ellen — jelentette a mo­zambiki hírügynökség. Ressano García város körzetében a1 dél­ai rikali csapatok több 'kilométer mélységben hatóitok be mo­zambiki területre. A mozambiki hadsereg alakulatai visszaverték a támadást. BERN iFritz Honegger, a Svájci Ál­lamszövetség elnöke és Pierre Aubert alléi nők, külügyminiszter, búcsú'látogatáson fogadta Zá- gor Györgyöt, hazánk berni nagykövetét.

Next

/
Thumbnails
Contents