Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-30 / 177. szám
1982. július 30. /<rÓtH*'N KÉPÚJSÁG 3 Mire ösztönöz a fizetés? jk« émely dologról nem szíN vesen beszélünk. Például 11l a fizetésünkről, vagy ami ezzel rokon téma: a munkahelyi vezetőkről, az anyagi érdekeltségről, a munka szerinti elosztás elvének érvényesüléséről. Pedig erről is kellene beszélni, talán többet is, mint eddig. A Bács-Kiskun megyei népi ellenőrök egy vizsgálatuk során arra kerestek feleletet: miként alakulnak az anyagi érdekeltségi rendszerek az ipari üzemekben? Egyetlen megye tapasztalatai ugyan nem alkalmasak az általánosításra, mégis, a Bács- Kiskun megyei társadalmi aktivisták megállapításqin érdemes elgondolkodni. Mint a vizsgálat megállapítja, a vállalatok és szövetkezetek számos intézkedést tettek a termelékenység növelése érdekében, élnek a teljesítmény szerinti bérezés lehetőségével. így a munkabért — mint az ösztönzés egyik eszközét — felhasználják a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására. Ennyit általánosságban. A bérezés és az ösztönzés gyakorlatában azonban találkozunk fogyatékosságokkal. Nézzünk meg néhányat közelebbről. Az önálló vállalatok és szövetkezetek termelési és értékesítési terveik ismeretében határozzák meg bérfejlesztésük mértékét, nem így a vidéki ipar jelentős hányadát képviselő gyáregységek. Igaz ugyan, hogy az ott dolgozók bérfejlesztésének megállapításakor a vállalati központokban meghallgatják a gyáregységek küldötteinek véleményét is. Ám a bérfejlesztést gyakran nem a teljesítmény, mégcsak nem is az anyagi lehetőségek határozzák meg, hanem a szomszéd, vagyis az, hogy mennyit keresnek a környező üzemek hasonló besorolású munkavállalói. A népi ellenőrök készítette táblázat szerint a vizsgált vállalatok és szövetkezetek árbevétele 97—147 százalék között váltakozott, ugyanakkor a bér- színvonal emelkedése 107—115 százalék közötti értéket mutat. Ez az összeállítás azt is elárulja, hogy nem annál a vállalatnál emelkedtek legnagyobb mértékben a bérek, amelynek árbevétele leqinkább emelkedett. Ez különösebben senkit sem ösztönöz jobb munkára, már- csak azért sem, mert a gyáregységek vezetői a legritkább esetben tudják, hogy milyen teljesítményért, mennyi bért lehet fizetni. Nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert többnyire ők sincsenek tisztában a bérfejlesztés kiszámításához szükséges adatokkal, olykor még annak forrásaival és lehetőségeivel sem. így aztán mást aligha tehetnek, mint buzdítják dolgozóikat a többletteljesítményre. Az elismerésre méltó példák között tartják nyilván azokat a vállalatokat, ahol 2—3 millió forint értékű többleteredmény fejenként 160 forinttal növeli a dolgozók havi jövedelmét. Az ötmillió forintot meghaladó terv-túlteljesítés után pedig kilencszáz forint a munkavállaló jutalma. Kérdés persze, hogy a dolgozónak megéri-e ez. Hisz ma ezt az összeget néhány nap alatt megkeresheti napszámban, kőműves mellett segédkezve. Azt is tudjuk, hogy a munkahelyi teljesítmény és kereset nem csupán a dolgozó akaratán, szorgalmán múlik, hanem gyakran az improduktív munkakörben dolgozók tevékenységétől függ. Mert jórészt tőlük függ, lesz-e időben anyag, meddig kell várakoznia a munkavégzéshez nélkülözhetetlen alkatrészre, hogyan szervezték meg az üzemben a munkát. Vagyis: megteremtették-e számára a munkavégzés feltételeit? Talán ez is közrejátszott abban, hogy a vizsgált vállalatoknál alig-alig változott a teljesítményért és az eltöltött időért kifizetett bérek aránya. Mint a népi ellenőrök is megállapították, ez az arány általában a ki nem használt tartalékokra utal. Az pedig, hogy a vizsgált időszakban több vállalatnál indokolatlanul csökkent a teljesítménybérben dolgozók oránya, a vezetők kényelmességét jelzi. Ezek a jelzések — amikor nap, mint nap a teljesítmény-központúság fontosságáról és szükségességéről, valamint az érdekeltségi rendszer kidolgozásáról beszélünk — egy ellentmondásra hívják fel a figyelmet. Ezt csak úgy lehet feloldani, ha a jól képzett szakmunkás az üzemben végzett munkájával, és nem a munkaidőn kívül, szakképzettséget sem igénylő tevékenységgel teremti meg boldogulásának feltételeit. Mert az üzemben végzett jó munkája közös céljaink valóra váltását szolgálja. És — elvileg — az ott végzett több és jobb munkáért prémium is fizethető. Csakhogy — mint az említett vizsgálat is leszögezi —, prémium- és jutalomfizetésünk gyakorlata még nem tökéletes. Néhány vállalatnál már a prémiumfeltételek megfogalmazásakor kezdődnek a gondok. Megesik, hogy prémiumfeladatként számszakilag nem értékelhető, csupán szubjektív megítélés alapján minősíthető, jobb esetben pedig a munkaköri kötelesség teljesítését fogalmazzák meg. Olykor az értékelést egyéni elbírálás alapján végzik, s előfordul, hogy az el nem végzett munkáért is kifizetik a célprémiumot vagy a jutalmat. De tudunk olyan prémium- feladatokról is, amelyek a prémium kifizetésének feltételeként az anyag- vagy energiatakarékosság eredményességét vagy éppen a munka jobb megszervezését fogalmazzák jieg. Lehet, hogy ezekben az üzemekben jelenleg kevesebb munkavállaló nevére számfejtenek prémiumot és a jutalom kifizetésében sem döntenek rekordokat. De aligha kétséges, hogy ha a vállalatok megítélésében a termelés gazdaságossága lesz az elsőszámú szempont és a munka szerinti elosztás elve érvényesül, ezek a vállalatok előnyben lesznek. Cs. N. L. Hőszigetelés bazaltgyapottal A keménységéről ismert bazaltból is lehet puha paplant készíteni, amelynek tulajdonsága, hogy kiváló hőszigetelő. A KOSZIG tapolcai szigetelőanyag-gyárában 14 ezer tonna bazaltgyapotot állítanak elő hazai értékesítésre. A hőszigetelő alkalmazásával jelentős hőenergia takarítható meg. Sokat használnak fel belőle a házgyárak, a magánerővel építkezők és az ipari-mezőgazdasági létesítmények építői. Az igények növekedése végett a DÉLKŐ Vállalat — az uzsai, a sümegi és a zalalhalápi bazaltbányáira alapozva — további 18 ezer tonnával növeli majd termelését. Az ötezer négyzetméteres új gyártócsarnok és kúpoló 1983 végén kezdi meg a fenolgyantával erősített bazaltgyapotlemez és cső- héj előállítását. Gyorsan, pontosan, megbízhatóan (IV.) Mérnökök, mozdonyvezetők A MÁV az ország legnagyobb vállalata. Dombóvár a Pécsi Igazgatóság egyik jelentős vasúti csomópontja. Itt közel négyezer ember dolgozik. Pontosan, megbízhatóan látják el feladatukat. Az a céljuk, hogy munkájuk mind hatékonyabb legyen, s kiszolgálják a gyárakat, bányákat, üzemeket és kulturált körülmények között szállítsák el az utasokat. Riportsorozatunkban bepillantunk a dombóvári vasutasok mindennapi munkájába. A fűtőház... Már nem a régi. Szén talán csak annyi van, hogy a kovácsok tudjanak dolgozni, s legyen a fürdővizet melegítő kazánnak energiája. A fűtőházra nem .lehet ráismerni. Nap mint nap változik. Amelyik iroda tavaly még itt volt az első épületben, most beköltöztették a főnöki épületbe. A szakszervezeti irodát bevitték az oktatási épületbe, az állomáshoz, a beírószobát pedig a régi oktatóba költöztették. A külső változások egyébként tükrözik a belső változást is. Farkas József mozdonyvezetővel beszélgetünk. A beírószobában társaival ül, pihen. Juhász József Farkas József Előttük agyonkoptatott kártyacsomó. Ketten újságot olvasnak, négyen bóbiskolnak, és vagy öten a televíziót figyelik, mert bár délelőtt van, a műsor izgalmas, valamilyen revű- filmet vetítenek. Persze tisztaság van itt is, rend, és még minden, ami a szolgálatban lévőnek szükséges: parancskönyv — ezt mindennap el kell olvasni — eseménykönyv — ezt meg azért érdemes fellapozni, hogy mi történt a kollégák szolgálata alatt —, rendeletek a falitáblán — mindet egy betűig ismerni kell —, új intézkedések, hol milyen a pá.lya, az időjárás-jelentés. Takács Gyula reszortfelelős: — Valamivel több mint kétszáz mozdonyvezető tartozik hozzám, és persze a gépeik. Én azonban elsősorban az emberekkel, beosztásukkal, hangulatukkal, képzésükkel, stb. foglalkozom. A műhelyi, technikai résznek is van felelőse, így az ember a saját dolgára jobban tud összpontosítani. Olyan csapat alakult ki az utóbbi évtizedben, hogy megoldhatatlan feladatot nem tudnak számunkra adni. A jó kollektíva ereje óriási. Előfordulnak rendkívül nehéz helyzetek, az embereknek többet kell vállalni, megmagyarázzuk, miért van erre szükség, megértik. A napokban például hat mozdonyt — személyzettel együtt — a fővárosba irányítottunk, ott rendelkeznek velük. Farkas József mozdonyvezető: Minden bizonnyal sokan emlékeznek arra a tv-riportfilmre, amikor a Magyar Néphadsereg egyik alakulata bravúros hídépítést mutatott be. Ezen az ideiglenes, pontonhídon Farkas József vezette át az első vonatot. — Huszonöt éve mozdony- vezető vagyok. Gőzösökkel kezdtem... Vezettem minden olyan gépet, amelyek abban az időben a térségünkben közlekedtek, azaz amelyek a fűtőház állományában voltak. Nehéz, fárasztó volt a gőzösön dolgozni. Volt amikor két fűtő sem győzte a munkát, rossz volt a szenük, nagy a vonat, jött az emelkedő, bizony sok alkalommal megálltunk a nyílt pályán gőzt fejleszteni. Akkor elmentünk szolgálatba, s két- ,három nap is beletelt, mire egy útról a 4'11-es sorozatú mozdonnyal visszatérhettünk. Közben éjszakáztunk a Dunántúl majd minden vasúti pihenőjében, vagy éppen fáztunk a mozdonyon. Most más a helyzet. Az ember lejön szolgálattételre az értesítés szerint. Egy órával előbb kell jelentkezni. Az ember átveszi a gépet, kiáll, az állomáson már várja a vonat, azt rendezzük, előkészítjük, és máris mehetünk. Az új beosztás szerint sikerült az úton, tehát a lakóhelytől távol töltött órák számát csökkenteni. Takács Gyula Juhász József a mozdonyvezetők középgenerációját képviseli. 420-as sorozatú mozdony volt a kedvence. De dolgozott 411-esen, 4;24-esen is. A szolgálat előtti jelentkezési időt nem tv-nézéssel tölti, hanem társadalmi munkával. Az előbb hagyta abba a sakkpartit, Göndöcs Vilmos ll-es vontatási dolgozóval volt kemény csatája. — Göndöcs barátom is fűtő volt, most kettes vontatási dolgozó. Tehát az a tennivalója, hogy ápolja a mozdonyt, kenés, ellenőrzés, valójában a mozdonyt állandóan üzemképes állapotban tartja. A nagy mozdonyokon most is két ember teljesít szolgálatot. Én például most kicsit hosszabb ideig voltam otthon, mert passzolt a szabadnap, meg az új beosztás. Mostanában, bármekkora is a forgalom;? olyan jól tudják szervezni a munkát, hogy nem vagyunk nagyon sokat és hosz- szú időre távol a lakástól. A szolgálat előtt- jelentkezni kell, s amíg gépre, indulásra várunk, addig mindenki'azzal foglalkozik, amihez kedve van. Én például a parancskönyvet ra- gasztgatom, meg a nyilvántartó könyvet. Ez társadalmi munka. Az ember levágd alja itt a papírcsíkokat, aztán fölragasztja a könyv lapjainak sarkára... Pihentető, szolgálatba állás előtt. — Nehéz a mozdonyvezetői munka? — kérdeztük Juhász Józseftől. — Minden munka nehéz. Itt nemcsak a fizikai igénybevételünk jelentős, hanem a szellemi munka is. Minden méterre oda kell figyelni, minden jelzést fejben tartani, előttünk nem ismeretlen mór egyetlen vasútvágány-kilométer sem, mégis minden szolgálat új, mindig valamilyen új feladatot kell megoldani, még ha hónapokon keresztül is azonos időben és azonos súlyú vonatot viszek. P. J. Az ülepítőkamrából vattaszerű anyagfolyam halad az edzőkemence felé, ahol fenolgyantát adnak hozzá szilárdító kötőanyagként. Indulás előtt az M 62-065-ös sorozatú mozdony
