Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-30 / 177. szám

2 Képújság 1982. július 30. Hat napi bombázás után a hetedik tűzszünet Philip Habib, az amerikai elnök különmegbízottja ismét Bejrút­ba érkezett közvetítő ingázása során. Előzőleg Tel Avivban járt, ahol az ellenzék vezetőjével, Simon Perezzel (a képen bal ol­dalt) is tárgyalt. (Telefotó : AP-MTI KS) (Folytatás az 1. oldalról.) Ozislddá bam a másik fő té­ma a 'libanoni—palesztin vi­szony. Egy paleszfinai szóvivő 'kijelentette, 'hogy a Libanon- bizottság keretei között a PFSZ nem hajlandó megvitatni- a Nyugat-Bej rút ban körülzárt pa­lesztinok távozását több arab országiba. A palesztinok sorsá­nak rendezését csak a kérdés átfogó rendezésével lehet elér­ni — mondotta. iNew Yorkban eközben mu-n- kaokmányként körözték azt a francia—egyiptomi határozati- javaslat-tervezetet, amellyel kaipcso latban szerdán Dean F'isdher amerikai külügyi szó­vivő kételyeit fejezte ki — „hasz­nosságát” vonva kétségbe - és amelyet gyakorlatilag Rea­gan elnök is figyelmen kívül ha­gyott szerdai sajátértekezletén. Reagan ugyanis ismételten csak a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozatát említette — holott a BT elé terjesztett fran­cia-egyiptomi javaslat az em­lített határozatok lényeges mó­dosítását irányozza elő: „Ismé­telten megerősíti a térség min­den államának a létezéshez és biztonságihoz való jogát, össz­hangban a Biztonsági Tanács 242-es határozatával”, valamint „Megerősíti a Palesztinái nép törvényes nemzeti jogait, bele­értve az önrendelkezési 'jogát, annak minden velejárójával, tehát azt is, hogy ebből a Cél­ból a paiesztinai népnek képvi­seltetnie kell magát a tárgya­lásokon, amelyeken következés­képpen a Paiesztinai Felszaba- dítási Szervezetnek is részt kell vennie". A tervezet sürgeti az „érintett feleket": „kölcsönösen és egyidejűleg ismerjék el egy­mást". A 'határozat-tervezet Libanon­ban az ellenségeskedések azon­nali beszüntetéslét, az izraeli csapatok kivonását, minden idegen erő fokozatos kivonását, ENSiZ-erők 'bevonását szorgal­mazza. Libanonnal kapcsolatos az a hír, hogy Szaúd-Arábia és Szí­ria washingtoni nagykövetének, valamint az Arab Liga BNSZ- képviselőjének a felesége szer­dán a Fehér Ház előtti Lafayet- te-iparkban egy sátor díszes szőnyegén éhségsztrájkot kez­dett. A diplamatafeleségek cél­ja, hogy Izraelt a Nyugat-Bejrút körüli blo'kád megszüntetésére késztessék. Amíg ez meg nem történik - csak vizet fogyaszta­nak. PANORÁMA BUDAPEST Robert Beaujon, Svájc buda­pesti nagykövete hazája nem­zeti ünnepe alkalmából foga­dást adott csütörtökön reziden­ciáján. A fogadáson részt vett Nagy János külügyminisztériumi és Török István külkereskedel­mi minisztériumi államttikár, Gábor András ipari miniszter- helyettes, valamint a politikai, a gazdasági, a társadalmi élet számos képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képvise­letek több vezetője és tagja. * Ernest Milcent, az Informa­tions Catholiques Internationa­les című francia katolikus fo­lyóirat főszerkesztője vezetésé­vel papokból, orvosokból, ta­nárokból álló 40 fős csoport tett látogatást július 19—29. között hazánkban, hogy meg­ismerkedjen politikai, gazdasá­gi és kulturális helyzetünkkel, az állam és az egyházak kap­csolatával, az egyházak mű­ködésével. A francia csoport látogatást tett dr. Lékai László bíboros, esztergomi érseknél. Az Állami Egyházügyi Hivatal­ban szívélyes légkörben be­szélgetést folytatott Straub Ist­ván elnökhelyettessel. VARSÓ A Lengyel Demokrata Párt vezetőségének meghívására szerdán Varsóba érkezett Gün­ter Verheugen, a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP) főtitkára. GENF Genfben tegnap teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége a hadászati fegyverzet korlá­tozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon. Fellángoltak a harcok Basra körül Az iráni hadsereg szerdán es­te újabb támadást indított Bas­ra iraki város irányá'ban. Csü­törtök reggelig a támadó erők 25 ellenséges harckocsit és csa­patszállító járművet lőttek ki — közölte a téheráni rádió. Az iraki hírügynökség az újra fellángolt harcokról beszámolva azt jelentette, hogy az iraki fegyveres erők megtörték a nagyarányú támadást és - nagy veszteséget — okozva visz- szavonulásra kényszerítették az ellenséget. A bagdadi jelentés szerint ez volt az iráni haderő ötödik sikertelen offenzívája Basra elfoglalására. Brit szankciók Argentína ellen iNagy-Britannía mindaddig fenntartja a fegyverszállítási ti­lalmat Argentínával szemben és a> Falkland-szigetek körüli védelmi övezetet, amíg Buenos Aires nem adja egyértelmű és megbízható jelét annak, hogy véget vet Angliával szembeni ellenségességének - hangzik Francis Pym brit külügyminisz­ternek a képviselőházihoz küldött üzenetében. Az Argentínával szembeni gazdasági szankciók fenntartá­sáról szólva Pym leszögezte, hogy mindaddig nem állítha- tóak vissza a két ország közötti normális kapcsolatok, amíg Ar­gentína alapvetően nem változ­tatja meg álláspontját: Buenos Aires ugyanis de facto elismerte a dél-atlanti térségben az el­lenségeskedés végét, de annak teljes beszüntetését csak akkor hajlandó elfogadni, ha Nagy- Britannia lemond a Falkland- (M allvin) -szigetekről. Kádár János látogatása a sakkszövetségben Kádár János, az MSZMlP Köz­ponti Bizottságának első titkára csütörtökön látogatást tett a Magyar Sakk Szövetség szék- házában. A vendéget Szerényi Sándor, a Magyar Sakk Szövet­ség elnöke és a szövetség több vezetőije fogadta. A látogatás során találkozott Anatolij Kar­pov szovjet sakkvilágbajnokkal, aki feleségével együtt hazánk­ban tölti szabadságát. A talál­kozón részt vett Portisch Lajos nemzetközi sakknagymester és Verőci Zsuzsa női nemzetközi sakknagymester is. Szívélyes légkörben elbeszél­gettek a nemzetközi sakk-élet néhány időszerű kérdéséről és a magyar—szovjet sokk-kapcso­latokról. (MTI) m reform - készpénzért 0 Csütörtök esti kommentárunk. Nem volt a szerda esti Reagan-saijtóértekezletnek egyetlen pontja sem, amely ne keltett volna kisebb-nagyoblb hazai és nem­zetközi vihart. Az elnöknek a szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatos válasza alighanem sokáig emlékezetes marad. Mint mondta, erről akkor lehet szó — amennyiben egyáltalán létrejön —, „ha lesz igazi célja”. Az amerikai és a világsajtó a megdöbbenés hangján ír erről a fogalmazásról. A tarthatatlanul egyenlőtlen politikai mérce alkalmazását azonban talán semmi sem példázza jobban, mint az elnök Sal­vadorral kapcsolatos bejelentése. Miköziben démoszthenészi dör­gedelmekkel szólt a lengyelországi szükségállapotról, valamint az ennek nyomán Washington által tervezett további gazdasági és politikai ,.büntetésekről”, közölte: Salvadorban (ahol egyébként éppen most hosszabbították meg ismétlő szükségállapotot) „érez­hető haladás" történt, és ezért a kabinet javasolja a kongresszus­nak a junta számára folyósítandó, 366 millió dolláros segély meg­szavazását. INem sokszor fordult elő az Egyesült Államok viharos törté­netében, hogy a képviselőház elnöke „valótlannak" minősítse az elnök (Salvadorról száló) jelentését. Themas O’iNeill, a ház elnöke most ezt tette, hetvenöt képviselőtársa pedig határozati javaslat­ban követelte, hogy „tekintsék semmisnek" az elnöki dokumentu­mot! Amerika legtekintélyesebb lapja, a New York Times egy Ro­bert White nevű úr felháborodott cikkét közli arról, hogy Salva­dorban változatlanul egy tömeggyilkos klikk uralkodik. Mr. White pedig igazán a téma meglehetősen jó ismerője kell hogy legyen: nemrég még ő volt az USA Salvador! nagykövete .. . jogos tehát a kérdés: Mit tart az elnök „érezhető haladás­nak” abban a Salvadorban, ahol — mint erre Edward Kennedy szenátor emlékeztetett -, eddig a mészárlások egyetlen felelősét sem állították bíróság elé? Az elnök környezetében erre azt felelik, hogy Salvador jelenlegi vezetői „bizonyos reformokkal kísérletez­nek”. A világ viszbnt mindössze arról tud, hogy a félfeudális óriás­birtokok országában a junta néhány — valóban csak néhány — parasztnak látványos ünnepség keretében pár hold földet juttatott. Aziránt azonban már az időzítés miatt sem lehet senkinek semmi kétsége, hogy a csaknem négyszázmillió dollár készpénz megér egy ilyen soványka álreformot. Hisz a junta kasszájában még a földesurak busás kártalanítása után is rengeteg segélypénz ma­rad ... HARMAT ENDRE Búcsú a Szaljut-6-tól Az emberi jogok nyomában (3.) Sorrendek és fontosságok A politikatudománynak az eddiginél nagyobb figyelmet kellene szentelnie a nemzetkö­zi jogi egyezségokmányokban elfogadott megoldásoknak, sor­rendeknek és prioritásoknak, elsőbbségeknek. A megoldások egy része tökéletlen, befejezet­len, láthatók a szövegezés dip­lomáciai kompromisszumai. Ezek az okmányok azonban már olyan megfogalmazásokat tartalmaznak, amelyeket egyik tábor sem nevezhet egyolda­lúnak. Felfedezhetünk bennük realizmust, bölcsességet is. Nem lehet olyan /prioritás, hogy vannak „nem fontos" em­beri jogok, mert amit emberi jogként ismernek el, az már fogalmilag fontosat jelent. De vannak felsorolási és végrehaj­tási sorrendek, amelyek jó, ha egyezményesek: ma már igen nagyszámú jogról van szó és valamilyen csoportosítás hiá­nya csak a viták felületességét fokozza. A csaknem harminc évi kompromisszumos szövegező munka egyik eredménye, hogy napjainkban nemcsak két cso­portja van az emberi jogok­nak, a politikai és gazdasági jogoké, amelyek értelmezésé­ben a legkisebb az egyetértés és a legnagyobb az ideológiai versengés. Az egyezmények ma már világosan megkülön­böztetik a jogok harmadik kö­rét is, amely logikailag és vég­rehajtási szempontból is az el­ső csoport lett. Ez a csoport az élethez és a személyi stá­tushoz legszorosabban fűződő jogok és eljárási biztosítékok. Ilyen az élethez és testi épség­hez való jog, a törvény előtti egyenjogúság, a jogtalan fog- vatartás, kínzás és megalázás tilalma, a magánélet, a lakás védelme és mindehhez bizo­nyos jogorvoslatok, bírósági ga­ranciák. A prioritás részben abban áll, hogy a sorrendben együtt és elől szerepelnek, részben pedig abban, hogy e jogok azonnal biztosítandók és vég­rehajtásukra alaposabb mecha­nizmust írtak elő, mint a foko­zatosan megvalósítandó gaz­dasági jogok esetében. Bizo­nyos prioritást jelent az is, hogy ezeket a jogokat több­nyire a közrend védelme cí­mén sem lehet korlátozni, mig a politikai jogokat lehet. Az egyezmények ugyanis számot vetnek azzal a realitással, hogy néha — kivételes veszélyhely­zetben — az államok ideigle­nesen kihirdethetik a rendkí­vüli állapotot. Az említeti jo­gok prioritásai ilyenkor külö­nösen fontosak. Szigorú, de logikusan rea­lista válasz ez mind egyes nyu­gati teoretikusok álláspontjára — amely álláspont a politikai szabadságjogokat tartja az ösz- szes alapjog feltételének —, mind pedig a néha a szocia­lista országokban elhangzó né­zetre, ami szerint a munkához, illetve a tanuláshoz való jog minden jog előfeltétele. A ná­cizmus és más emberirtó vagy diszkriminációt alkalmazó rend­szerek történelmileg bizonyí­tották, de a logika is azt tá­masztja alá, hogy az élethez és a testi épséghez, az egyen­jogú személyiséghez és az alapvető jogorvoslatokhoz való 'jogok köre az előfeltétele a többinek, hiszen halottak, meg­nyomorítottak vagy alaptala­nul bebörtönzöttek nem tud­nak sem politikai életet élni, sem munkát vállalni. (Külön­böző prioritások alapján áll­tak például az 1979-es moszk­vai politikatudományi kong­resszuson R. Dahl és Christian Bay előadásai. A hármas cso­portosítás és azon belül a sze­mélyi integritáshoz fűződő jo­gok elsőségének elismerésére hajlott viszont Cvrus Vance 1977-es Georgia állambeli elő­adásában. Az 1977. évi szovjet alkotmány már az egyenjogú­ságot és állampolgári minősé­get említi első helyen. Az 1972-es magyar alkotmánymó­dosítás az élethez és egész­séghez fűződő összetett jogot helyezte előre.) Az élethez, testi épséghez való jogot napjaink vitáiban úgy is értelmezik, hogy az ál­lamok ne lépjenek könnyelmű­en háborúba, törekedjenek a fegyverkezés mérséklésére, mert ezek veszélyeztetik sok ember életét. Nem lenne pontos azon­ban leegyszerűsíteni ezt a jo­got kizárólag a béke fogal­mára, hiszen fontos életvédel­mi tennivalói vannak a béké­ben élő államnak is. Vannak, akik a halálbüntetés visszaszo­rítását, a hatósági fegyver- használat korlátozását hangsú­lyozzák, mások □ közbiztonsá­got, az állampolgárnak nyúj­tott életbiztonság védelmét. Mindezek idetartoznak, de ugyanakkor e jog fontos belső ellentmondását is jelzik. Az élethez való jogot nem lehet tisztelni anélkül, hogy a meg­gondolatlan és gyakori halál- büntetéseket, a túlzások és törvénysértések történelmileg megismételt velejáróit be ne szüntessék. Másfelől azonban a világ országainak többsége — az európai szocialista or­szágok is — úgy vélik, hogy a többi ember élethez való jogát nem lehet ma még hatékonyan védeni, amennyiben a legke­gyetlenebb és visszatérő gyil­kosokkal szemben nem tartják fenn a halálos ítélet intézmé­nyét. A polgári jogok egyezség- okmánya kompromisszumot tar­talmaz, nem a halálbüntetés teljes eltörlését, hanem köré­nek visszaszorítását igényli. A jelek szerint meg lehet találni ennek a kompromisszumnak a helyes értelmezését is, amely minden különböző rendszerben élő népnek hasznára válhat. KULCSÁR PÉTER (Következik: Az életbiztonság elsőbbsége.) Pontosan négy évvel és tíz hónappal a Szaljut—6 rajtja után — búcsúzni kell az űr­állomástól: a tudományos program befejeztével földi uta­sítás nyomán olyan pályára tért, amelyen megsemmisült. A stafétabotot azonban már ko­rábban átadták az új, korsze­rűbb űrállomásnak, a Szaljut— 7-nek. Csaknem ötéves fennállása során a Szaljut—6 öt állandó személyzetnek és 11 látogató expedíciónak — köztük az el­ső magyar űrhajósnak —adott otthont. Ezzel — a második generációs űrállomás-család első tagjával — próbálták ki első ízben, s mindjárt sikerrel az utánpótlás teherűrhajókkal történő biztosítását, az alkat­részek, berendezések cseréjét és felújítását, ez volt az első olyan űrállomás, amelyhez egy­szerre két űrhajó csatlakozha­tott. így vált lehetségessé, hogy a csaknem ötéves idő­szakból majdnem két teljes éven, összesen 676 napon at űrhajósok lakjanak és dolgoz­zanak a Szaljuton, 35 alka­lommal csatlakozzék hozzá személy- vagy teherszállító űr­hajó. Emberlakta űrobjektum ilyen hosszú ideig még nem keringett Föld körüli pályán. A Szaljutról végzett vizsgá­latok, az ott végrehajtott kí­sérletek rengeteg új elemmel gazdagították az olyan tudo­mányokat is, mint a geológia, az asztrofizika, a biológia, a csillagászat, a meteorológia, az orvostudomány. Ezek a meg­figyelések igen nagy hasznot hoztak nem csupán a Szovjet­unió, hanem az Interkozmosz- programban részt vevő többi állam népgazdaságának is. Emellett a Szaljut—6 barátsá­gos, viszonylag jól felszerelt otthont adott: a „tornaterem­től" a zuhanyozóig minden szükséges berendezéssel fel volt szerelve. Több mint egy éve annak, hogy a Szaljut—6-ról vissza­tért a Földre az utolsó expe­díció. A Szaljut—6 még utasok nélkül is hasznos volt: auto­matikus berendezései számos adatot szolgáltattak, s amikor összekapcsolták a „Kozmosz— 1267" jelzésű mesterséges hold­dal, gyakorlatilag egy űrállo­más-szekció modelljével, a jö­vő „szekciós" űrállomásaival kapcsolatos feladatok kikísér­letezésére is szolgált. Szerdán, a tudományos program teljes befejeztével, hosszú idő után először ismét bekapcsolták a Földről a Szal­jut—6 hajtóműveit, és új pá­lyára vezérelték. Csütörtökön úgy módosították pályáját, hogy a hozzákapcsolt mester­séges holddal együtt a légkör felső rétegeibe jusson, ahol a fékezés után mindkét űr­objektum megsemmisült, még­pedig a Csendes-óceán meg­adott szakasza fölött, ahol az esetleg a földre visszajutó da­rabjai, szerkezeti elemei sem­miben seim okozhatnak kárt. Az űrállmás megsemmisülé­sét bejelentő közlemény azt hangoztatja, hogy a Szaljut—6 csaknem ötéves útja fontos szakasz volt az állandóan mű­ködő, lakott űrállomások létre­hozásának útiján. Azóta mái újabb szakasz kezdődött meg: a Föld körül immár több hó­napja kering a Szaljut—7, amelyen most már 11 hete dolgozik a legújabb tartós szovjet űrexpedíció.

Next

/
Thumbnails
Contents