Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

/ 1982. július 28. rtËPÜJSÀG 3 Verseny akadályokkal, kariatokkal Meglehetősen régi vélemény: hű sikerül megszüntetni a kül­kereskedelmi vállalatok mono- polhelyze'tét, a 'kialalkuló ver­seny ösztönzi maijd a külkeres­kedőiket. Tatán nagyobb oda­adással kötnek üzleteket, ke­vésbé kényelmesen intézik az ügyeket. Igaz, az ellenérv sem megalapozatlan: csak azt ex­portálhaltj'Ulk, amit az iparvagy a mezőgazdaság előállít. Ha a termelőik nem fordítanak kellő gonldot a minőségre, elmarad­nak a gyártmányfejlesztéssel, túl drágán dolgoznak, késedel­mesen szállítanak, áim vessenek magukra. Ment a világpiacon nem fizetik meg az ilyen maga­tartásból származó költségeket! A termelőknek vagy a külke­reskedőknek van-e igazuk? Ese­te válogatja, ám látványos ered­mények még nem tapasztalha­tók. Néhány intézkedés nyomán bizonyos verseny, visszafogott rivalizálás már kezd azonban kialdkulni a külkereskedelem­ben. Korántsem került veszély­be egy-egy külkereskedelmi vál la l at „megélhe tése", de csök­kenőiben van az a biztonság, amelyre a hetvenes években alapozni lehetett. Az elmúlt években jó néhány termelő vállalat kapott külke­reskedelmi jogot. Tizenhatan láthattak hozzá 1980-!ban a k'ü'l- keres'kedéshez, illetve úlj árucso­portokat vonhattak be export- import forgalmukba. A múlt esztendőtől újalblb kilenc terme­lő vállalat kapott erre jogosít­ványt, s két vállalat eseti en­gedélyét meghosszabbították. Lényegesen bővült a külkeres­kedelemmel foglalkozók köre, s jelenleg már a népgazdaság nemzetközi árucsereforgölmá- ban 161 vállalat folyamatosan és egyidejűleg vesz részt. To­vábbi több száz gazdálkodó- egység — rendszerint egy-egy kooperációihoz kapcsolódva — külön-küllőn — általában kis vo­lumenű — forgalmat bonyolít le. Ez mindenképpen hozzájárul a verseny ki alakul ásóhoz, olyan szervezeti, feltételeik megterem­téséhez, amelyek nélkülözhetet­lenek a konlkurrenCia erősödé­séhez, iMás is történt az elmúlt évek­ben. Új külkereskedelmi válla­lat, a Generalimpex alakult 1980-lban, s szabad kezet ka­pott a nem rubel elszámolású exportjához. Bármelyik hazai termelő vállalat megbízását el­fogadhatja és megkötöttség nélkül vállalkozhat 'különféle termékek tőkéspiaci értékesíté­sére. Kezdetben elsősorban a gyorsabb kiszolgálás, a maga­sabb exportárak és az olcsóbb beszerzés reményében, elsősor­ban : szövetkezetek, mezőgazda- sági ,kisüzemek adtaik megbí­zást a cégnek, de a későbbiek­ben néhány nagyvállalat is fel­kereste az üzletkötőiket. S az eredmény? A 'General­impex — ahol nyo lova nőn dol­goznak — tavaly nagy forgalmat bonyolított le, s az idén - ter­veik szerint - megduplázzák ta­valyi forgalmúikat. A Generalim- pex-szel páruözamosan három másik vállalat is, a Hungagent, az Interag, az Intercoop is ka­pott profil nélküli jogosítványt nem rubel elszámolású export­ra. Igaz, ezek a vállalatok csak mostanában láttak hozzá az exporttevékenység megszerve. zéséhez, de mindinkább bővítik a partnerváiasZtás lehetőségét és egyben javítják a verseny- feltételeket. A külkereskedelmi tevékeny­ség decentralizálása lényegé­ben a gépiparban a legelőre- haladottabb. Jelenleg a külföl­dön értékesített gépeknek, be­rendezéséknek mintegy felét a gyártók exportálják. Javaly a nem ru'bél elszámolású gépex­port. csaknem egészére — közel négyezer tonnányi gépterméké­re — megszüntették a gépkül- kereskedélmi vállalatok profil­kötöttségét és árumonopóliu­mát. A nem önálló exportjogú gépipari, vállalatok 13 külkeres­kedelmi vállalat közül választ­hatnak partnert külföldi üzlete­ikhez. Mindezek ellenére sokan ké­telkednek, hogy vajon e néhány változtatás élegendő-e a ver­senyfeltételék megteremtéséhez. 'Egyáltalán így, csak klis lépé­sékkel elérhető-e a cél, vagy generális változtatásra van szükség? Többek között tény, hogy a Generalimpex minden­féle terméket exportálhat, de ez az engedély csak a nem rubel elszámolású kivitelre terjed ki, és csak a kivitelre. Importjoga korlátozott és kooperációk szer­vezésére, termelési együttműkö­dések létréhozására nincs lehe­tősége. Korlátók másutt is lép- ten-nyomon találhatók. A hazai k ü l'ke reskedélmi gyalko Hatba n egy-egy komolyabb üzlet meg­kötése megléhetősen bonyolult. A legtöbb esetben több külke­reskedelmi vállalat is bekapcso­lódik egy üzletbe - főleg, ha az eladásókat összékötilk a vásár­lásokkal -, ami még hosszadal- masaöbá, néhézkessebbé teszi az üzletkötést. Az idő pedig a külkereskedelemben is pénz, a késlekedés jelentős vesztesége­ket okozhat, olykor üzleteket is meghiúsíthat. A vállalkozásokhoz, a haté­konyabb külpiaci munkához azonban nemcsak az eddigi kö­töttségék feloldására, hanem a termelők és a külkereskedők szoros együttműködésére is szükség vön. örvendetes, hogy mind több termelő és külkereskedelmi vál­lalat köt társasági szerződést egy-egy ügylet lebonyolítására. Közösen vállalják a kockázatot, osztozkodnak a többletnyeresé­gen, adott esetben a vesztesé­gen. Hasonló a helyzet, ha a külkereskedelmi vállalatok részt vesznek exportfejlesztő beruhá­zások finanszírozásában is. Fő­leg, ha nem kölcsön adják a pénzt, a fejlesztési alapot, ha­nem saját tőikével, tulajdonos­ként társulnak. Az interinvest fejlesztési betéti társaság - amely a külkereskedelmi válla­latok fejlesztési alapjai egy ré­szét koncentrálja és helyezi ki — megalapítása óta, vagyis a múlt esztendőben és az idei fél­évben valamivel több mint egy­millió,rdot fordított az export bővítésére. Maguk a külkereske­delmi vállalatok évente átlago­san 400-500 milliót bocsátanak a termelőik rendelkezésére. Jó béfektetések ezek. Elsősorban azért, mert olyan gépvásárlá­sokra, csomagolás-korszerűsítés- re, kapa'óitásibőlvítésre fordítják a pénzt, amelyek gyorsán kivi­telezhetek, s így rövid időn be­lül lehet az exportot növelni. Emellett az érdekek is közösek, s ez a sikeres együttműködés alapfeltétele. Átalakulóiban van a külkeres­kedelem, megújul a szervezet, fokozatosan változik a 'munka- módszer, a pártnerek együttmű­ködése. Az útkeresés azonban még ne,m fejeződött be. Két­ségtelenül sók minden történt, lényegesen gyorsabb volt a fej­lődés az elmúlt két év folyamán, miiolt történetesen a hetvenes években. De nem elég gyors. Marosaik azért sem, mert a kül- gaz'da'sági egyensúly stabilizá­lása jelenleg is igen fontos fel­adata a népgazdaságnak. P. F. Közös vállalkozásban A svájci ZYMA-cég a debreceni BIOGAL Gyógyszergyár és a MEDIMPEX 1981-ben kötött szerződése alapján közös vállalkozásban, B+Z KFT néven gyógyszeralapanyag-gyártó üze­met létesít Debrecenben. Az épülő gyárban már a technológiai berendezéseket szerelik. Szeptemberben megkezdődik a próbaüzem, s ez év végére már 40 tonna CIANIDANOL ha­tóanyagot állítanak elő. Ennek feléből a BIOGAL Gyógyszergyárban készitenek, eddig im­portból beszerzett, főként a májbetegség gyógyítását szolgáló gyógyszert. A képen: Helyé­re emelik a szárítóberendezést. Gyorsan, pontosan, megbízhatóan (II.) Arcok, sorsok A MÁV az ország legna­gyobb vállalata. Dombóvár a Pécsi Igazgatóság egyik je­lentős vasúti csomópontja. Itt közel négyezer ember dolgo­zik. Pontosan, megbízhatóan látják el feladatukat. Az a céljuk, hogy munkájuk mind hatékonyabb legyen, s kiszol­gálják a gyárakat, bányákat, üzemeket és kulturált körül­mények között szállítsák el az utasokat. Riportsoroza­tunkban bepillantunk a dom­bóvári vasutasok mindennapi munkájába. A vasút mindig arról volt hí­res, hogy a szabályok, külön­féle utasítások irányítják a for­galmat, a vonatokat és az em­bereket is. Aki nyolc-tíz évet eltölt a vasúti szolgálatban, az legalább tucatnyi vizsgát tesz. A szolgál'attételre való jelent­kezés egyben azt is jelenti, 'hogy vállalja az ember a ve­szélyt, a nehézséget, a meg­próbáltatást — a munka örö­me mellett. Itt mindenki elhi­vatott, félszíwel, fél lelkese­déssel nem lehet felelős posz­ton dolgozni. A dombóvári forgalomirányí­tás és -szervezés néhány em­berével beszélgettünk. Minde­nekelőtt Nagy Károly állomás- főnök-helyettest faggattuk a munka szépségéről. — A munka megszervezése a legfontosabb tennivaló. Az a lényeg, hogy minden embert olyan helyre osszunk be, ahol képessége szerint tud dolgoz­ni, ezenkívül az illető ’ rendkí­Dömötör István rendelkező szolgálattevő vüli helyzetben tudjon dönteni, és főleg ismerje az összes sza­bályt, utasítást. Az utóbbi években szerencsésen előre­léptünk: mind több fiatal, jól képzett ember kerül hozzánk, akik szeretnek dolgozni, szere­tik a vasutat. Régen voltunk olyan helyzetben, mint most, ugyanis válogathatunk az em­berek között, és mindenkit oda tudunk helyezni, ahol akar dol­gozni — illetőleg néhány hét múltán, ha kiderül, hogy több­re képes, vagy nem felel meg a beosztásában, más területre tudjuk irányítani úgy, hogy a forgalom nem szenvedi kárát. Dömötör István rendelkező­szolgálattevő. Fiatol, szakkö­zépiskolában végzett. Már a nagyapja is vasutas volt. — A szakközépiskolában megkapjuk az alapot a mun­kához. Megismerjük a vasút egészét, nagyjából tudjuk, ho­gyan kell dolgozni, melyik szol­gálati helyen mi vár ránk. De a tényleges megismerése a vasútnak csak a munka közben lehetséges. Én például Sásd ál­lomáson egy idősebb kolléga oldalán kezdtem a szolgálatot, három hónap után már önálló voltam. 1975-ben kezdtem a szolgálatot, háromezer-hétszáz forint körül volt o fizetésem, pótlékok nélkül. Most négyezer­háromszáz, s rájön erre a mű­szakpótlék, meg egyéb más ki­egészítés. Nőtlen vagyok. En­nek ellenére nem csinálok be­lőle problémát, ha nem „pasz- szol" minden szombat meg va­sárnap. De mostanában olyan (jól szervezik a munkát, hogy lehet bőven pihenni is. Külön­leges beosztásom van, négyes turnusban váltjuk egymást. Én nagyon szeretem a vasutat, és azt, hogy minden órában dön­tenem kell, nem is egyszer! A forgalmi szolgálattevők ál­talában férfiak. De a csomó­ponton két nő is e beosztásban szolgál. Pólyák Ilona a tiszti­iskola után Baté állomáson dolgozott, most itt. Majer Bé- láné gyesen van. Valamivel több mint húsz ember látja el a forgalmi szolgálatot az állo­máson. A legtöbb munka és a legnagyobb felelősség az állo­másirányító forgalmi szolgálat- tevőre hárul. Tulajdonképpen ö a „mindentudó”, Molnár Ká- rolynak hívják. — Valóban, minden vonat­ról, minden eseményről tudnom kell. Négy fő csoportra tagol­hatom tennivalóimat. Tehát a vonatok — a munka — terve­zése, a forgalmi szolgálat szer­vezése, a vonatok összeállítá­sa és a személyzeti problémák. A hatásköröm Pécs aályaren- dező, Gyékényes és Pusztasza- bolcs állomásokig terjed. Te­hát a térségben közlekedő, in­dításra, érkeztetésre váró vo­natokról mindent tudnom kell. Problémám? Csak egy, de ez lényeges... Nehéz tervezni! Ke­vés az adat, az információ. A fuvaroztatók jelentős része rendszertelenül rakodik, a ter­vezett vonatok ezért nem ér­kezhetnek meg időben. Huszon­négy órában általában har­minc vonat, tehervonat sorsa függ a munkáimtól. Szerencsém, hogy kitűnő kollégákkal dolgo­zom itt az állomáson, s a kap­csolódó szolgálati helyeken is. A tehervonatok közlekedtetésé­nek tervszerűsége népgazda­sági érdek. Ha van egy jelen­tős vonat, például Boly határ- átkelőhely felé, azt legjobb úgy szervezni, hogy gyorsan halad­jon, s a külföldi vagonok, illet­ve a maqyar vagonokban a magyar áruk mielőbb kimenje­nek a határállomáson. Mura- keresztúr, Boly és Gyékényes a kényes pontok. De ugyanígy vagyok például a ferencvárosi vonatokkal. S most ezekben a napokban pedig a mórágyi alagút felújítása miatt kell a békéscsabai és az orra felé irányított vonatokat kerülővel küldeni, lehetőleg úgy, hogy 'ne késsenek. Tehát Dunaföld- vár, Kecskemét, Szolnok és Mis­kolc is negyedóránként vissza­térő partnerom — vonatok után érdeklődöm, vonatokat ajánlok, teherszállítmányokat keresek. Ők ugyanígy jönnek hozzám, persze rádión, tele­fonon. Azt mondják, minden szak­mának vannak „különlegesen” kezelt művelői. Kurucz János úaynevezett külsős forgalmista. E helyen nem illik leírni, hogy a külsős forgalmistát minek ti­tulálják, a lényeg azonban az, hogy mindig kint van a tere­pen. Tehát egyik váltótoronytól a másikig „száguld", a rendező­pályaudvar vonatai között in­tézkedik, és örökké kapcsolat­ban van vonatrendezőkkel, for­galmistákkal, mozdonyfelügye­lőkkel. Kurucz János, a „kül­sős”: — Az a helyzet, hogy nem­csak a személyszállító vonatok összeállítása és kiállítása, fo­gadása a dolgom-gondom, ha­nem tudnom kell, hogy milyen lesz öt óra múlva, öt nap múl­Nagy Károly állomásfőnök- helyettes Kurucz János „külsős" for­galmi-szolgálattevő Molnár Károly állomási irá­nyító-szolgálattevő va a várható forgalom. Tehát még egyszer mondom, nemcsak a vonatok indítása-összeá11ítá- sa a gondom, hanem ismerem a távolabbi, néhány napos ter­vezést is. Melyik vágányra, mi­kor, milyen szerelvényt állí­tok össze, és kikkel... A helyzet alakulhat, változhat, de nekem mindig tudnom kell, hogy most ebben a pillanatban, amikor szolgálatban vagyok, a vasút­állomás rendezőpályaudvarán mi történik, s mikor indul, mennyi kocsival, hova egy-egy szerelvény. Nekem az tetszik, hogy ez a felelősségteljes mun­ka igen változatos, izgalmas, és az embert értékelik, tehát elismeri a főnököm, ha jól ol­dok meg valamilyen fontos fel­adatot. És ha sikerül egy szol­gálati időszakot jól lezárni, nyugodtan megyünk pihenőre. Különben én is itt kezdtem a szakmát, és úgy gondolom, hogy vasutasként, és innen me­gyek majd nyugdíjba is. Addig azonban sok vagon legurul még a dombóvári cso­mópont gurítóvágányán...-Pj­Exportfejlesztő hitelek terven felül A Magyar Nemzeti Bank 1982-ben, a beruházási hitel­kereten belül, de a tervezettnél több kölcsönt nyújt a vállala­tok és szövetkezetek exportfej­lesztő beruházásainak finan­szírozásához. A korábban számításba vett 9,7 milliárd forinttal szemben a bank ebben az évben vár­hatóan 10,2 milliárdot bocsát a vállalatok, szövetkezetek rendelkezésére, hogy megvaló­síthassák exportárualap-bővítő fejlesztéseiket. Az 500 milliós többletet azok a vállalatok és szövetkezetek kapják, amelyek igen rövid idő alatt megtérülő beruházásokra vállalkoznak. Olyan beruházásokra, amelyek építés nélkül, elsősorban új gépek üzembe helyezésével — többnyire már hazai raktáron lévő berendezések, gépek meg­vásárlásával és üzembe állításá­val — növelik a termelést és bővítik az exportot. Cél az is, hogy a fejlesztések már a jö­vő évben a ráfordításokat meg­haladó devizabevételt eredmé­nyezzenek.

Next

/
Thumbnails
Contents