Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

1982. július 24. %PÜJSÂG 7 Fiatalok az üzemben A tulajdonostudat meg az újítás Olyan furcsán néz rám Kal­már István, a Tamási Ta-Lux Ipari szövetkezet elnöke... Pe­dig érdekes dologgal hozaködök elő. A tavaszi BNV-n láttam egy állólámpát, amelyet pár hónappal ezelőtt Mihályi An­tal fiatal művezető adott be újításként. Csak az az egyetlen e<-7 prototípus volt belőle, s mégis kiállították a nagyközön­ség elé. Természetesen az el­nök dolga, hogy ezt fontosnak tartja-e, vagy nem. Ő ismeri a szövetkezetét. Egy bizonyos: ilyen gyors kiállítási lehetőség manapság ritkán adódik. De később megtudom, hogy az idei év áprilisában és júniusá­ban összesen 14 újítást adtak be, s ezen sem csodálkozik az elnök. Lassan kezdem érteni. Aztán amikor a kis fejlesztő- üzemben — műhelyecskében — meqiismertet Tóth Istvánnal és Fata Lászlóval, még világosabb lesz a dolog. A műhely tenyérnyi. Három ember és egy-két gép fér, el benne. Semmi több. De, ennyi elég. Az történt, hogy egy új lám­pacsaládot tervezett a fejlesz­tő csapat. A műhelybelieknek az a dolguk, hogy a papírra fektetett rajzokat „megeleve­nítsék", azaz egy működő lám­patestet készítsenek. Ez meg is történt. De. Észrevették, hogy a lámpacsaládot lehet még bő­víteni meglévő alkatrészekből, és ha már ezt tudják, akkor meg is csinálják. A kiállításon és a szövetkezet prospektusán szerepelt is az új gyártmány. Erre föl a két műhelybeli úgy csinál .mintha, nem is emlékez­ne semmire. Olyanok, mint a kisgyerek, aki titkolja a végte­lenségig, hogy rosszat tett. — Maga szerint vannak ölyan egysíkú emberek, akik nem tö­rődnek a céggel? — kérdezi Fata László» de ebben a kér­désben természetesen ott van az ő véleménye is. „Mert az nem is munkásember, akii nem kötődik az üzemhez.” Ezen ér­demes elgondolkodni. Annyi bizonyos, hogy találkoztam már ilyen emberekkel. Erre csak sűrű sajnálkozás a válasz. A beszélgetés természetesen itt nem akad meg. Tovább hala­dunk: szóba kerül a napi nyolc óra, meg az, hogy ha valaki végez a műszakkal, akkor egy pillanat alatt elfelejti, hol is dolgozik. — Ez nem is baj — mondja Tóth István. — Tisztességgel dolgozzuk le a műszakot, utá­na elmehetünk a háztájiba, vagy fusizni, vagy... rengeteg programot lehet készíteni. Az a lényeg, hogy az ember a napi műszakban használja fel az összes ötletét. És itt az üzem­ben legyen lehetősége tisztes­séggé! dolgozni. Ehhez nincs is mit hozzá­tenni. Folytassuk a beszélgetést az elnökkel : — Újítás, amit a műhely­beliek csináltak, vagy nem? — A szó szoros értelmében nem. Csak meglátták a lehető­séget, s azt kihasználták. Ezt mondják ők is. Még az előbb megkérdeztem Tóth Istvántól és Fata László­tól :-r- Kaptak érte pénzt? — Azt hiszem, kaptunk — mondja Fata László. — Kaptak? — kérdezem még egyszer. Egy kis gondolkodás után a válasz: — Valami jutalmat kaptunk, anélkül, hogy szóltunk volna érte. Nekem ennyi is elég. Ezek szerint a Ta-Lux szövetkezetben megbecsülik azt, aki többet tesz az asztalra. Az elnök a fénycsőcsatáról beszél. Hallottam már szén­csatáról, hídcsatáról, minden­féléről, de még fénycsőcsatá­ról nem. Ennek a lényege: — A fénycsőcsatát meg kell nyerni. Nálunk idegenkednek a lakásba beengedni a fénycsövet. Ehhez az is hozzájárul, hogy hidegfényű fénycső van forga­lomban Magyarországon. Az meg tényleg nem való a lakás­ba. Ebből adódik, hogy a gyártó cégeknek kell olyan be­rendezéseket gyártaniok, ame­lyek alkalmasak akár szobába is. Ezért kell nekünk minden eszközzel támogatni az újítást, rajtolnunk kell minden ötletre, vállalni kell a rizikót. Vállalják is. Az első félévben 70 millió forint volt a Ta-Lux terve, ezt 88 millió forintra tel­jesítették. Minden ágazat ered­ményes volt. Keresettek a ta­mási fénycsöves lámpatestek. A következő beszélgetőtár-* sunk egy fiatal meós, Marton György. Újításon dolgozik. Egyelőre titók, amit csinál. Ti­tok azért is, mert még nem készült el, másodszor pedig azért, mert fénycsöves csillárt tervezett, ilyen pedig a hazai piacon nincs. Ilyenkor pedig félteni kell a titkot, mert nagy üzlet lehet belőle. — Újított már? — Igen. — Mit? — Vezefékrendezőt a nővér­hívó berendezés bekötéséhez. — Mennyi volt érte a forint? — 11200. — Ném sok. — Nem. — Elnök elvtárs! Sok újítás­ról beszéltünk idáig. Feltűnt, hogy nagyon kicsik az újítási díjak! Ilyen fukarok? — Nem vagyunk fukarok. Sőt, megvan a pénzügyi ala­punk az újításra. Csak... Az újító választhat: egy összeg­ben kéri a honoráriumot, vagy akkor, ha gyárijuk a terméket, a forgalom után. Lutri. Vállal­ja vagy nem ezt a rizikót az újító, rajta múlik. — Mondana egy példát? — Itt van a tekercselőgép * ügye. Az NSZK-ból lelhet ilyet vásárolni, több mlint kétszáz­ezer forintért. Az egyik kollé­gánk gyártott ilyen gépet, örömmel elfogadtuk újításként. Választhattunk volna úgy is, hogy kap 8—10 ezer forintot. De végül olyan szerződést kö­töttünk az újítóval, hogy min­den legyártott tekercselőgép utón kap 2000 forintot. Azóta legalább 15 darab elkészült, az 30 ezer forint... Az újító vál­lalta a rizikót, több pénzt ka­pott. Ezért van az, hogy úgy látszik, egy-egy elfogadott újí­tásért 1000—1500 forintot fi­zetünk. Gyorsan elismerjük in­kább a munkát, a többi a ké­sőbbiekben történik. — így már érthető. De, egy dolog még foglalkoztat: úgy ve­szem észre, hogy Marton György enyhén szólva nem túlfűtött ember. De, akkor miért újít? — Jóleső érzés, hogy min­denki kíváncsi: mit csinálok. A pénz? Az is lényeges. De, ha jó a munkám, akkor úgy is megkapom a részemet. — Akkor beszéljünk a tulaj­donostudatról — erre megint a megrökönyödés a „válasz”. — Egy kicsit mintha ezt a szót elcsépeltük volna —mond­ja az elnök. — Lehetséges — mondom én. — Éppen ezért vagyok itt. — Akkor beszélhetünk tulaj­donostudatról, ha az a tette­ken látszik. De, akkor meg nem kell beszélni róla — mondja Oz elnök. Nincs több kérdésem... HAZAFI JÓZSEF Fotó: G. X. Laddye, a szupersztár Egy anyának tíz utóda - egyszerre Mínusz I9ó fokon tartják a spermát sertéssperma hűtése egyelőre nem megoldott — sok gazdaság a. salját laboratóriuimá'ban, 'ké­szít spermaadagokat. A hozzá­értők szerint ezzél' kapcsolatban nem a legjobbak a tapasztala­tok, hisz a felszereltség nem mindenütt mondható ideális­nak. A mesterséges termékenyítés egyik nagy előnye, hogy egy bi­kával például 12 ezer állatót tudnak termékenyíteni, szemben a természetes ipároztatással, bhölis egy bikára' ötven nőliivairú állatot számolnak. Az állomás szupersztárja a 4764-es számú Laddye nevű bika, amelytől ta­valy 46 ezer 800 adag spermát termeltek. Laddye efféle minő­ségéiben egyedülálló az ország­iban; hét éve van az állomáson, s ezalatt 250 ezer spermaadagot termeit. Természetes fedeztetés esetén az ükunokák sem fenné­nek képesek annyi állatot ter­mékenyíteni!, mint amit Laddye ez ideig megtett. Az állatókat részben fantom­ra, részben egymásra ugratják, s Igyekszenek steril körülmények között levenni a spermát. Szi­gorú minőségi vizsgálat után történik a hígítás és a fagyasz­tás, - a fagyasztás után egy adag. spermában a spermiumok negyven százalékának kell élő­nek, termékenyítőképesnek len­nie. Csak a minőségileg elllen- őírzött spermát tároljak, még­pedig mínusz 196 Celsius fokon, folyékony nitrogénben'. Egy-egy m űszó Imában lévő „termékenyí­tő anyagiban" 10 millió élő sper­mium van, inszemiháláskor ez kerül a nőivarú állat méhébe. Amennyiben, a megfelelő körül­ményeket biztos, itatni tudják, korlátlan ideig tárolható. A ter­mékenyítést a főállomás salját körjáiratai- és üzemi szakembe­rek végzik. Amennyiben az üze­mi inszeminátor dolgozik, a fő­állomáson veszik meg a sper­mát. A legolcsóbb 100 forintba kerül, a legdrágább pedig két­Valamiféle furcsa, nehezen megmagyarázható álszemérem lehet az oka, hogy meglehető­sen keveset hallunk, beszélünk az állatok mesterséges termé­kenyítéséről. Pedig hát az pél­dául, hogy a hatezer literhez közeledik, vagy azt meghaladja néhány üzemiben az egy tehén- ' re jutó évi fejési átlag, nemcsak a tenyésztők munkáját, a fajta biológiái potenciálját dicséri, hanem azoknak a regionális központoknak a munkáját is, ahol az apaállatokat tartják, ahol ItevesZik, laboratóriumi kö­rülmények. között feldolgozzák, és tárolják a mesterséges ter­mékenyítés alapanyagát a sper­mát, mely a hím iva-rse-jte-ket tartalmazza. lAz ország hat Mesterséges Termékenyítő Főál 1 o-má sá maik egyike a szekszá-rd-paílániki', amely a három dél-duná ntúli megye állattenyésztő telepeit, kisüzemeit látja él, s így gya­korlatilag minden nagyobb me­zőgazdasági szövetkezettel, ál­lami gazda ságga'l kapcsolat­ban van. A szanvatsimairihát hosz- szú idő óta szinte teljes égésié­ben mesterségesen termékenyí­tik, s a sertést is egyre nagyobb számiban: kisüzemben ötven, nagyüzemben- pedig húsz száza­lékban. Ez utóbbi- azért keve­sebb mert — tekintve, hogy a Folyékony nitrogénben tárolják a spermaadagokat száznegyvenbe. Az iimportsper- ma - amely mindig a bekerü­lési költséget takarja — előfor­dul, hogy háromszázezer forin­tot is ér. Az USA-ibóil, Francia- országból, Kanadáiból importá­lunk spermát, a háztáji állo­mány nemesítése miatt pedig az NSZK-ból és Ausztriáiból hozunk 'be Hegyi tarka spermát. A főállomáson olyan tenyész­bikákat tartanak, amelyek a tej­es hústermelést igen' hatéko­nyan javítják. Ezen kívül olyan -szaporodó sbi o 1 ógiai szóllgáita - tást is végeznek, almelyek je­lentősen elősegítik az alapvető szaporodásbiológiái szakállat- orvosai rendszeres, diagnózison alapuló szaktanácsadást, ellen­őrzést végeznek. A dél-dunántúli regionális központ feladata országosan a Holstein-fríz sperma biztosítá­sa, ezért zömmel Holstein-fríz bikák vannak itt: a számuk 108, magyar farkából pedig 16-ot tartanak. Az évi sperma­termelés másfél, kétmillió adag. A tenyészállatokat im­portból szerzik be, vagy pedig célpárosításból született, kiváló minőségű, tenyésztésnek meg­felelő utódokból választják ki. Léteznek az országban kimon­dottan bikanevelő tehenek, ezek termékenyítésére bizonyí­tottan javító hatású bikák spermáját használják. A nemesítő^ munkában új módszer a. megtermékenyített petesejt átültetéséből származó utódok használata a mestersé­ges termékenyítésiben. Ennek a lényege : az igen jó termelő'ké- pességű téhenet hormonális ke­zeléssel arra késztetik, hogy 15- 20 peteséjt. váljék le egyszerre. A legjobb bika spermájává! in- szeminálják az állatot, majd mesterséges folyadékkal kimos­sák a méhéből a megterméke­nyített petesejteket. Ezeket re­pülőgéppel hozzák Magyaror­szágra, ahol is egy team szűz üszők méhébe helyezi- fel. Ezzel a módszerrel egy időiben, egy apától és egy anyától egy hét leforgása alatt 10 utód szüle­tett, ebből hat bika- és • négy üsző. A Szekszórdorv lévő bikák közül 68 származik transzplan­tációból. Az a tehén, amelyből a megtermékenyített petesejtek származnak, a negyedik lafctá- cióbdn 10 ezer 596 liter tejet adott, 4,29 százalék zsírtarta­lommal. Nyilvánvaló: az utódok is kiváló tejtermelőképességgel rendelkeznek majd. Az átülte­tés gyakorlati jelentősége, hogy egy kiváló célpá rostásból egy­szerre több nagyságrenddel jobb termelők'épességű utódot lehetséges elérni. Ezzel a mód­szerrel a viliágon lévő legjobb tenyészállatok utódait lehet megkapni, aminek kétségkívül a termel ésben mutatkozik meg az eredménye. Ha viszont te- nyészibilbákat importálunk, az utódok itt születnek meg, és a helyi klimatikus viszonyokhoz igen jól alkalmazkodnak. A módszer mindjobban ter­jed : az átültetésiből származó állatok utódai a tejtermelésben az eddigieknél még jobb ered­ményeket produkálnak. Éppen ezért neim elképzelhetetlen,, hogy Palánkon a közeljövőben alakul egy team, amely a regio­nális központban végzi majd a megtermékenyített petesejtek átültetését. DVM Mikroszkóppal vizsgálják a [minőséget Tóth István és iFata László egy újabb fénycsöves lámpatestet szerel össze Marton György a készülő újítással

Next

/
Thumbnails
Contents