Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
NÉPÚJSÁG 3 1982. július 24. Mérlegen az első félévi gazdasági és politikai munka Összevont párttaggyűlés a műszergyárban Évente kerül sor nemcsak alapszervezetenként, hanem összevontan is a beszámoló párttaggyűlésre az MMG-AM szekszárdi műszergyárban. Azonban év közben is tartanak összevont taggyűlést, amelyen az első félévről ad számot és áttekinti a második félévi tennivalókat a pártvezetőség. Most, hétfőn is erre került sor. Meghívták a taggyűlésre a pár- tonkívüli üzemvezetőket, szak- szervezeti bizalmiakat, brigádvezetőket is. Eredményes volt az első félév — mint az az adatokból, az írásos beszámolóból, Antal Géza pártvezetőségi titkár és Horváth Endre igazgató szóbeli kiegészítőjéből és a hozzászólásokból kitűnt. A gyártási programteljesítés 5,4 százalékkal haladta meg a tavalyi első félévit, lényegében azonos létszámmal és annak ellenére, hogy egyes termékek árit csökkent. Kedvezőtlen jelenség, hogy az export — mind tőkés, mind szocialista viszonylatban — nem érte el a bázis- időszakét. Ezt ellensúlyozza, hogy nagymértékben nőtt óz olyan műszerek, többségében újonnan bevezetett gyártmányok mennyisége, amelyeket korábban a beépítő cégek (HIM, FÉG, ELEKTHERMAX) tőkés piacról szereztek be. A gyár első félévi százötvenmilliós össztermeléséből ez 27 milliót tett ki. A változó piaci helyzethez való alkalmazkodást példázza, és az intenzív gyártásfejlesztést tanúsítja, hogy az első félévben öt új gyártmányt vezettek be és ezekből 16,5 millió forint értékűt állítottak elő, az össztermelés 11 százalékát. A tőkés exportnak több mint felét — köztük egy új típusú kapilláris érzékelőt, ami a legnagyobb tételt adja — újdonságok tették, ki. A gyári pártvezetőség és az alapszeryezetek eredményesen ellenőrizték és poltikai munkával segítették a termelést-gaz- dálkodást. Ez nagymértékben elősegítette, hogy a produktív dolgozók féléves teljesítmény- százaléka 103,7 százalékra alakuljon; megértésre talált, hogy a termelés érdekében beosztásától függetlenül mindenkinek többet kell dolgoznia; a nem termelő területről a termelésbe irányított .fizikai és nem fizikai dolgozók többsége' megértette, és lelkesen teljesítette az eredeti munkájától eltérő feladatokat. A pártszervezetek és a pártvezetőség támogatták — egyes esetekben kezdeményezték — az időszerűvé vált vezetőváltásokat. Felvilágosító munkával elősegítették, hogy nagyobb zökkenők nélkül menjen végbe az áttérés az ötnapos munkahétre, megértetve, hogy a rövidebb munkaidő alatt legalább ugyanannyit, helyenként még többet kell produkálni, mint azelőtt. A gyár vezetése 70—80 ezer nor- maóra-megtakaritást irányzott elő egész évre, ebből az első félévben 28 ezer realizálódott. Ennek kisebb része származik a technológia korszerűsítéséből, nagyobb a begyakorlottság fokozódásából. A második félévben már más lesz a helyzet, üzembe lépnek a már megérkezett és rövidesen beépítésre kerülő új, korszerű gépek, berendezések, amelyekkel nagymértékben nő a termelékenység. Sok gondot okozott a félév közbeni számos programváltozás, a készárufőlapok, gyártási utasítások késve jöttek a központtól, azokat is gyakran módosították utólag, ezért javítani kell az információs munkán. De nemcsak „fölfelé" szólt a bírálat: a termelő üzemek nemcsak emiatt, hanem saját kényelmes szemléletük következtében is eltérnek a helyi proaramoktól, ez negatívan befolyásolta — csökkentette — az első félévi árbevételt. Kialakult a taggyűlésen az az álláspont, hoay nemcsak föntről, a közoonttól kell precízebb munkát követelni, hanem itt a gyárban is, nem lehet minden nehézséget áthárítani a központra. Ebben az alaoszerve- zetek sokat segíthetnek. Szóba került a minőség is. Fél százalékot tett ki a selejt, ami a műszeriparban jónak számít, ám a selejtes termékek egy része jelentős mértékben tartalmaz tőkés importból származó anyagot-alkatrészt, ezért ez az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel. Nem elfogadható, hogy mindössze száz forint selejtkártérítést szabtak ki. A második félévi program kereken ötvenmillió forinttal haladja meg az első félévit. Rendelésállomány tekintetében nincs gond, vannak jól bevált termékek, amelyeknek jelentős exportpiaca van, mind szocialista, mind tőkés relációban. Ugyanakkor a hazai igény is ugrásszerűen emelkedett egyes gyártmányokkal szemben. A kisvállalkozások számának növelésével megnőtt az igény a hegesztőberendezések iránt. Hegesztőreduktorból például évi ötven-hatvanezer kellett eddig, az idei rendelés 112 000 darab. Az első félévben gyártottak 35 ezret, a második félévi program ennek több mint kétszerese. Tőkés piacon csaknem korlátlanul értékesíthetők az 50 és a 63 milliméteres, lemezházas manométerek, ezek gyártását a második félévben csaknem megkétszerezik- Az első félévben bevezetett egyik új termék — a különféle kapilláris érzékelők (valamennyi tőkés - exportra került) — második félévi tervszáma megközelítően háromszorosa az első félévinek. Ugyanakkor mérsékelni kell a tőkés importból származó anyag-, alkatrész-felhasználást. Eredményes munkát végzett a gyári kollektíva, az első félévben, ebben irányító-ellenőrző munkájukkal, politikai fel- világosító tevékenységükkel segítettek a pártszervezetek. Am nemcsak a termelés problémáival foglalkoztak, hanem a párt belső életével is. Rendszeresebbé, tartalmasabbá vált a pártélet, öt új tagot vettek fel — köztük négyet KISZ-ajánlással, sokat tettek a munkahelyi légkör javítása érdekében. Szervezték — a szakszervezettel együtt — a „Tíz órát a gyárért" mozgalmat. Amint a taggyűlés állást foglalt, az irányításellenőrzést a politikai nevelő munka fokozásával kell elérni, hogy a második félév megnövelt termelési programját is teljesíteni tudja a gyár. J. J. Az agráripari egyesületek tapasztalatai és továbbfejlesztésük feladatai A magyar agrártermelésben a gazdasági együttműködés sokféle formája alakult ki, és működik eredményesen. A termelési szerződések és rendszerek, a gazdasági társaságok és közös vállalatok, a tudományos termelési társulások széles körű lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek a számukra legelőnyösebbet válasszák, illetve alakítsák ki. A gazdasági együttműködés 1976-ban új formával gazdagodott. A Hajdúság élen járó mezőgazdasági nagyüzemei és élelmiszer- ipari vállalatai agráripari egyesülés alakítását kezdeményezték. Példájukat rövidesen követte a békéscsabai, a kalocsai és a szigetközi agráripari egyesülés megalakulása. A négy egyesülésben 65 mező- gazdasági és élelmiszeripari gazdálkodó szervezet vesz részt, területük 270 ezer hektár, termelési értékük 1981-ben meghaladta a 28 milliárd forintot. A tapasztalatszerzés céljából megalakult agráripari egyesülések egy-egy tájegységben a termelés komplex ösz- szehangolását, a termelőkapacitások jobb kihasználását, a termelőberendezések tervszerűbb területi elrendezését, a termelés hatékonyságának növelését, a gazdálkodásban meglévő különbségek csökkentését tűzték ki célul, Az eltelt fél évtized alatt az agráripari egyesülések eredményesen dolgoztak: termelési értékük 5 év alatt 79 százalékkal, nyereségük 93 százalékkal növekedett. Fejlődésük üteme, termelési mutatóik alakulása jobb, mint a megalakulás előtti időszakban, vagy a hozzájuk hasonló más körzetekben, de hatékonyságban még nem érték el a kívánt szintet. Az egyesülések mezőgazdasági nagyüzemeinek 61 százaléka magas színvonalon gazdálkodik. A termésátlagok lendületes növekedése mellett — bár még nem kielégítő mértékben — csökkent a gazdaságok közötti különbség. A nagyüzemi tevékenységgel együtt szélesedett a házáji gazdaságok termelésének szervezése is. Az agráripari egyesülésekben folyó termelés alapegységei és meghatározói továbbra is az önálló gazdálkodást folytató nagyüzemek. Terveik, fejlesztési koncepcióik összehangolása, az egyes ágazatok szakmai, ökonómiai elemzése, az anyagi és szellemi erőforrások összefogása elősegítette a termelési lehetőségek jobb kihasználását, az alapanyagtermelés és -feldolgozás nagyobb összhangját, a párhuzamos kapacitások létrehozásának megszüntetését. Az egys: sülések közös vagyonának értéke eléri a 2 milliárd forintot. Az elhatározott beruházások rövid idő alatt, és jó minőségben készültek el, többségük ma már nyereségesen működik. Egyesülésenként többféle szolgáltatás alakult ki és segíti a taggazdaságolc munkáját. Elsősorban ez tette lehetővé, hogy az 1981. évi eredmények alapján a taggazdaságok vagyoni betétjükre átlagosan több mint 18 százalékos nyereséget kaptak. Ez azonban egyesülésenként nagy szóródást takar. > Az agráripari egyesülések önkormányzat alapján, szűk létszámú ügyintéző szervezettel működnek. A testületek mind alkalmasabb fórumai az érdekek egyeztetésének, a közös fejlesztési koncepciók kialakításának, elősegítik a magasabb szintű közösségi gondolkodást, az egymás ügyei iránti felelősséget. A taggazdaságok legjobb szakembereiből alakult szakbizottságok egy-egy termelési ág átfogó elemzésével, a legjobb módszerek ajánlásával segítik az eredményesebb termelést. Az együttműködésben tovább fejlődött és erősödött élelmiszertermelés vertikuma, bár még nem éri el az alapításkor kitűzött színvonalat. Három egyesülésben az élelmi- szeripari feldolgozás alapanyag-szükségletének döntő hányadát egyesülésen belül állítják elő. A négy agráripari egyesülés fejlődése az eredmények ellenére differenciált. Ennek nemcsak a termőhelyi és infrastrukturális adottságok, hanem a termelési szerkezetben, a személyi és tárgyi feltételekben meglévő különbségek is az okai. Az eddigi tapasztalatok alapján a Minisztertanács megállapította, hogy az agráripari egyesülés mint a gazdasági eqyüttműködés új, fejlett formája alkalmas egy tájegység agrártermelésének ösz- szehangolására, a gyorsabb ütemű növekedés elősegítésére, ezért a kísérleti szakasz lezártnak tekinthető. Továbbra is' elsőrendű feladat a négy agráripari egyesülés munkájának javítása, a köztük meglévő differenciáltság . mérséklése, a hatékony munka feltételeinek kialakítása. HÉTRÖI 1 HÉTRE 1 HÍRRE Alig kétséges, hogy ezen a héten legtöbbet a melegről beszéltünk, amit nyugodtan lehetett hőségnek, vagy éppenséggel kánikulának mi- nösiteni. Anders Celsius fokbeosztása szerint a higanyoszlop még éjszaka is alig sülyedt a 20- as szám alá, napközben pedig felül járt a 30- ason, ha éppen nem a 40-est kerülgette. Munka Ilyenkor természetszerűen gondolunk a strandok Ihűs (emellett persze többnyire zsúfolt) vizére. Ennek megfelelően lapunkból se hiányoztak az ilyen értelmű beszámolók és a víz örömeit mutató képek. Ügy tűnik azonban, mintha attól, hogy neim vagy kevesebbet beszélünk róluk, a legnehezebb munkák nem is léteznének. Vagy annyira könnyűitek volna, hogy szót se érdemes vesztegetni rájuk... Való igaz, hogy a televízióban is láthattuk az egyik termelőszövetkezet aratási 'bemutatóját, amikor afféle első skanzen mintájára megmutatták a fiataloknak a kaszás, kö'télteritéses, kévekötéA munkahelyen 60 Celsius-fok! ses és kepézéses régi metódust. Még szép, hogy akadt, a!ki vállalkozhatott a bemutatóra! Ettől azonban a mai aratás se lett gyerekjáték, a komlbájaíülke se luxusautó, és ámbár az én gyerekkoromban valóban az ország munkaképes lakosságának fele tevékenykedett a mezőgazdaságban, a mai 10—12 százalék körüli létszámnak is van mit csinálnia. Ugyánígy a más, eleve meleg munkahelyeken dolgozóknak. Nagykohó megyénkben nem lévén, fotóriporterünk „egyszerű” és felettébb hdgyo.mányos módon folyó útjavítást kapott lencsevégre, a nehéz testi, sőt kézi munkát végzők iránti legőszintébb tisztelettel. Kisüzemek Ennek az országnak a társadalmi rendje a szocialista termelési viszonyokon alapszik. Gerincét a nagyüzemek képezik, amit persze mindenki tudván tud, de nem árt olykor hangsúlyozni. Hiszen a teljes joggal teret kapott kisvállalkozások ismertetése mellett, mintha hajlamosaik lennénk erről olykor megfeledkezni egy kicsit. Egyik beszámolónk fényképeiről, melyek a szaká'lyi sajtüzemet mutatták, eszembe jutott az az igen kis üzem, mely különösebb dobpergés és fanfárok zengése nélkül működik mégyeszerte. Ezek mellett nap mint nap elmegyünk, írunk is róluk, bár nincs kizárva, hogy több figyelmet érdemelnének. Tulajdonképpen a különböző nagy-, olykor fővárosi üzemek „leányvállalatairól" van szó. Ügy alakult a sorsam, hogy szakmai munkaterületem édeskevés összefüggésben van áz iparral, nem is sókat értek hozzá. így nem merészkednék ezeknek az üzeméknek a rentabilitási számításaiba bonyolódni, bár egész biztos, hogy hosszú távon nem működhetnének, ha ráfizetéseseik lennének. A helyiben 'vagy környéken élő lakosság életszínvonalára gyakorolt hatásukat azonban tudván tudom. Az, hogy a Siimoníornyal Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat egy sor községbe „helyibe viszi” a háztartásiban tévékénylkedő asszonyoknak a munkát; Mőasénytből messzi környéket el lehet látni kiváló minőségű zacskós tejjel; OzoSajtüzemben fáról nem kell kimozdulni az asszonyoknak, mert ott a varroda ; INagydorogon oulkrászüzem működik; Kaijdacson pedig „exportképes" baromfikeltető — nemcsak jövedelmet jelent a helyieknek, hanem nyugodtabb életet is. Jövedelmet bizonyára jelenthetne többet, hliszen pénzből sosem elég. De az, hogy mentesek maradnak az ingázástól, ugyanakkor közelebb a családhoz, nem akármekkora jelentőségű dolog, és ha valaki tudományos alapossággal akarna foglalkozni ezzel a kérdéssel, bizonyára bukkanhatna akár családpolitikai, szociális összefüggésekre is. Figyelmesen Egyik kollégáim az elmúlt héten hosszabb cikkben számolt be a faddi tapasztalatokról. Fadd nem akármilyen községe a megyének, hanem egyike a nagyon jelentőseknek. Azok az eredmények, melyekre a pártszervezet jutott, szintén figyelemre méltóak.. Az olvasó bizonyára emlékszik rá, hogy majdnem baj történt çz itteni fóliás termesztéssel, mert kevéssé hozzáértőkre bízták a sátrak őrzését, így Ids híja befülledt a kincset érő termés. Szó se volt Iho’limü rossz szándékról, a cikk szerzője se ezt 'boncolgatta, hanem az egymás munkája iránti figyelem fontosságát. Mondhatnánk, hogy ez a legtenmészetese’bb és magától értetődő, a gyakorlatban azonban egyáltalán nincs mindig iigy. A „csak okosan, szépen” végzett munka azt is feltételezi, hogy a magamét nem helyezem másoké elébe, hanem egy folyamat részeként értékelem és ügyelek arra, hogy a másokét ne gátoljam. Ennek a rovatnak a Címében szerepel hogy a hetenként egymást váltó szerzők a már megjelent hírek nyomán igyekeznek közölni gondolataikat. A hírek természetesen nemcsak az utolsó oldalon olvasható hírrovatban találhatók, hanem néha nagyobb lélegzetű írásokban, a szöveg közt is el vannak bújtatva. Ezért ragadtaim ki ezt az „apróságot", almi egyáltalán nem az, és azért is, mert hírnek, figyelemre érdemesnek ítéltem, hogy egy pártszervezet a fentebb körvonalé zott kérdéssel foglalkozott. Valószínűleg máshol is megtelhetnék. Export Ne gyümölcs, Ihiűs vagy más mezőgazdasági termékek exportjára tessék gondolni, hanem a kultúránkénál. Tengelicen ezen' a héten ért véget a képzőművészek alkotótábora. Nem voltam ott, bár az egyik művész barátom hívott, hogy keressem fel. A tolnai születésű Szily Gézáról van szó, akinek a művei az idén Szekszárdi táncosok már szerepeltek a hamburgi magyar napok alkalmával, találtak vevőre Londoniban, és őszszel, feleségével, az ismert festőművésznővel, Sirnsay Ildikóval együtt ismét az NSZK-ba készül. Ezúttal kettejük önálló kiállítására, melyen bizonyára szerepéinek majd az itt alkotott művek éppúgy, mint amelyek létrehozására Mórágyon kerül sor, ahol a művész a községi közös tanács segítségével augusztusban egy témagyűjtő hónapot készül eltölteni. Mórágyról egyébként is szó esett a héten. Az Itteni német népi együttes szobrászművésszel készíttetett emlékplakettet, méllyel külföldi útja során vendéglátói nőik kíván kedveskedni. Az itt szereplő képiünk a szekszárdi táncosokat mutatja, akik több más megyénkben együtteshez hasonlatosan már szintén voltak kultúránk utazó nagykövetei. iNem ez „a" legfontosabb a megye életében, de ez lis fontos, mert hozzá tartozik az élet teljességéihez. Melynek talán, mire ezek a sorok megjelennék, megszűnik részévé lenni — a 'kánikula. 0.1.
