Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
A^RrÉPüJSÀG 1982. július 24. Munkaruhák, munkavédelmi felszerelések Az egyéni védőeszközök, védőruhák és munkaruhák használatának fontosságáról szólni sem kell, mindenki előtt ismert, hogy a munkavégzés óhatatlanul veszélyekkel is jár és a baleseti lehetőségeket a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Minderre megvannak az adottságok — néha csak elvben, többnyire a gyakorlatban is —, használatuk azonban nem mindig kielégítő, éppen ezért nem kevés az olyan üzemi balesetek vagy károsodások száma, ahol a védőeszközök használatának elmulasztása a bűnös. Pontosabban az a bűnös, aki nem használta ezeket a meglévő védőeszközöket. Megyénkben az egyéni védőeszközök gyártása a Bátaszéki Fémipari és a Dunaföldvári Gumiipari Szövetkezetben történik. Ez utóbbival kapcsolatban hadd tegyünk egy megjegyzést. Termékeikre szükség van, sőt, azokat nyugati exportra is jól lehet értékesíteni, amellett, hogy a hazai igényeket kielégítik. A gyártásfejlesztés elengedhetetlen, részben a hazai, részben az exportigények növekedése miatt. A gumiipari szövetkezetben a gyártás zavartalan és folyamatos. Termékeik mtegfelel- nek az igényeknek. A forgalmazást illetően megállapítható, hogy csak a SZOT Munkavédelmi Kutatóintézete által minősített védőeszközöket forgalmazhatnak és forgalmaznak. Megyénkben a legnagyobb forgalmat a Szekszár- don lévő védő- és munkaruházati bolt bonyolítja le — változó föltételek mellett. Minőségi kifogás az eladott termékekkel szemben alig van. Azért itt ne hallgassunk el egy problémát. A felhasználók, különböző okok miatt, nem jelzik a gyártóknak a minőséggel kapcsolatos kifogásaikat, vagy azokat a tapasztalatokat, amelyeket a fölhasználás során szereztek. Ne tessék meglepődni, de nemcsak arról van szó, hogy a védőeszközök mennyire használhatóak, mennyire tartósak, hanem arról is, hogy mennyire kényelmesek. Sőt — ne lepődjön meg senki — mennyire esztétikusak. Zömmel nőket foglalkoztató üzemben ez külöA hajháló nem disz, a textil- és más iparban kötelező és ajánlatos is nősen fontos, de a „férfiüzemekben" sem elhanyagolható. Hiánycikkek immáron évek óta: a téli vattaruha, az esőkabát, a saválló ruhák bizonyos méretei, a mászóvas, az ágyékkötős biztonsági öv és a színes védősisak. A jelenleg forgalomban lévő ötujjas bőr védőkesztyűk nem alkalmasak a vaslemezek megmunkálásása során való használatra. Két-három órai használat után elszakadnak. Vannak más problémák is. A Bonyhádi Cipőgyár által védőcipőként gyártott cipőt a várpalotai szövetkezet, a gyártó tudta nélkül, átalakította antisztatikus védőcipővé és magasabb áron forgalmazta. A cipő viselése kényelmetlen, kellő intézkedést már tettek az illetékes szakszervezeti szervek. .. Számos intő példa arra sarkallja a dolgozókat is, az üzemi vezetőket is, hogy a munkaruhákat, védőfelszereléseket használják, illetve használatukat biztosítsák. Kétségtelenül Munkavédelmi felszerelések------------------------------a-----------v annak eredmények, de van gond is éppen elég. Kívánatos, hogy a figyelmeztetéseknek higgyenek az emberek, ne pedig az elrettentő példáknak. Lehetek őszinte? Azt mondják, az őszinteség erény. Nem akarok vitatkozni erről a nézetről, de az az érzésem, mégis csínján kell vele bánni. Lehet az őszinteség sértő, tolakodó, esetleg megalázó is. Lássunk egy példát: éveket, évtizedeket gürcöl valaki valahol, egész életét a munkájának áldozza, aztán kisül, hogy mások már jobban csinálják nála. Meg lehet neki mondani: megöregedtél, nem tartunk rád igényt? Kisgyerekek gyakran keserítik anyjuk életét váratlanul ' őszinte kijelentéseikkel. — Nézd anyu, mekkora leje van a bácsinak! •— kiáltja a villamoson a négyéves csemete, és az anyja szeretne a iöld alá süllyedni, bárha a bácsinak tényleg nggy a ifeje. — Mindjárt kapsz egy pofont, és neked lesz nagy a fejed! — jön a vq,lasz, eképp tanulja meg az ember az etikett alapszabályát, hogy testi hibáról nem beszélünk, pláne pem \az érintett előtt. Néhány napja vonaton utaztam, harmadmagammal a fülkében. Egy keresztrejtvényekbe temetkező idősebb úr és egy kosarai közt trónoló termetes asszonyság volt az útitársam. Még az első állomást sem hagytuk el, amikor az asszony családi ügyei kiteregetésébe kezdett. Megtudtuk, hogy útitársnőnk férje minden héten egyszer berúg, hogy a veje autószerelőnek tanul, de nem jön ki jól a mesterével, a kisebbik fia válik, a nagyobbik nősül — Nagykanizsán már azt is tudtuk, hány disznót öltek hetvenkettőben, és milyen fehérneműből állt a lánya hozománya. Mit mondjak: hosszú, fárasztó utazás volt. Hát igen, mindennek megvan a maga helye és ideje. Az őszinteségnek is. Ezt nem tudják megérteni az ünneprontó közlékenyek. Akik egy vagon cukornyi boldogságot is meg tudnak keseríteni ,,néhány őszinte szó"-val. Molnár Ferenc, a drámairó'egyik vígszinházi premierje után barátai és tisztelői jókora csapatával a New York kávéházba vonult pezsgődurrogásos ünnepi beszélgetésre. Az egyik asztalnál egy kritikust pillantott meg. Az újdonsült apa lelkesültsé- gével lépett oda hozzá: — Látta a darabomat? Mit szól, milyen? — A kritikus fölpillantott a mellette álló szerzőre. — Lehetek őszinte? 1— Nem lehet — válaszolta Molnár, és faképnél hagyta. Na jó, ha az ember Molnár Ferenc, könnyű ilyen nagystílűnek lenni. A legtöbb embernek nincsenek ilyen reflexei. Eszembe jutott egy újabb gondolat az őszinteségről, de azt nem akarom följegyezni. Kínos eset kapcsolódik hozzá, amit jobb nem fötbánytorgatni. Tényleg jobb? Miért? Vannak dolgok, amiről az ember soha nem beszél őszintén. Magánügyek is, közügyek is. Beszélni beszél róla, lelét- harmadát elmondja. Félmegoldás ez, de néha talán szükséges. Mert az őszinteség nem veszélytelen eszköz, meg kelj tanulni, hogyan bánjunk vele. BENCSIK GÁBOR Leningrad és Helsinki 5. H Balti-tenger lánya Elias Lönnrot Väinämöinen énekét hallgatja. A Kalevala-szob- rot Emil Wikström 1902-ben alkotta. Ezzel a névvel maguk a finnek illetik fővárosukat, egyebek közt azon a kiadványon is, mely Helsinki város Idegenforgalmi Hivatalának köszönhető és magyar nyelven jelent meg. Nem ez az egyetlen, méghozzá hibátlan magyarságé, ami inkább udvariassági, mint üzleti gesztusnak tekinthető, hiszen az évente ide látogató magyarok száma aligha jelenthet nagy bevételt a finn állam- háztartásnak. A név telitalálat. „lánynézőnket" először a Finldndia-palotával kezdjük. Nem emlékszem, hogy a mi Országházunk kupolacsarnokán kívül valaha is elfogott volna olyan templomi áhítatra emlékeztető hangulat, mint Alvar Aalto remekművében. A Finlandia Helsinki város tulajdona, nagy rendezvényekre bérbe iéhet venni. Koncerttermében írták alá a helsinki egyezmény záróokmányát. Az épület egy centiméterrel se nagyobb a szükségesnél, tökéletesen illeszkedik a tájba. Egyik fala ívben meghajlik, a tervező ugyanis nem engedte kivágni ■ az „útban álló" öreg fákat... A finn építkezéseknél egyébként csak annyi élő fa eshet áldozatul, amennyi az épület a tápterületén van. A 2 méterrel odébb lévőket már mindenki köteles megőrizni. Vajha a mi építésügyi minisztériumunknak is eszébe jutna ezt a példát , követni ! A természet iránti — nincs jobb szó rá — rajongás egyébként mindenhol megfigyelhető. A parlament épülete egybeolvad a sarkánál lévő kőtömbökkel, egy sok millió éves gneisz sziklamaradványf emléktábla jelöl. Fa és park mindenhol, szökőkutak, a tájba tökéletesen simuló Sibelius-emlékmű, valószínűleg az egyetlen művészeti alkotás a világon, melyben sikerült hangokat szinte tökéletesen szoborba önteni. Helsinki városképében nagy jelentősége van az egyúttal művelődési ház funkciókat is betöltő templomoknak. Lett légyen az a szállásunktól két utcányira lévő világhírű sziklatemplom, az Agricola püspök emlékezetét őrző, Vagy az egyetemi városrész fából és üvegből készült aprócska tökéletessége, melynek egyik fala helyén panorámaablak szolgál az erdőre. Alighanem abból a meggondolásból, hogy a legszebb oltár maga a természet. Helsinki viszonylag fiatal város, 1550-ben alapította Kustaa Vaasa svéd király, de építésének minden szakasza magán viseli a tudatos várostervezés nyomait. Sok minden leégett, így a legrégibb résznek a cári nagyherceg ségi félfüggetlen korból származó, tökéletes arányú Szenátus tér számít. Ennek majdnem a sarkán van a főpolgármester szerény, virágos ab- lakú szolgálati lakása. A nemrég lemondott Kekkonen elnöké mellett is elmegyünk, életfogytig tartó használatra szavazták meg neki a finn elnökök nyári rezidenciáját. Kekkonen nevénél érdemes megállni egy pillanatra, ezt ugyanis legalább ismerjük. De melyik honfitársunk van tisztában azzal, hogy a már említett Agricola egyszerre volt a finnek Géllért püspöke és Pázmány Pétere, i. V. Snellman a Széchényijük és a zord Mannerheim marsall is jócskán több volt, mint cári tábornokból lett kétszeres köztársasági elnök... A városépítés teteje kétségtelenül a Helsinkivel határos Espoo részét képező Tapióla és Otaniémiben a dtiá kszö vétség i városnegyed. Írország után a finneknél a legmagasabb a családi házak aránya. Itt a családi házak sora csodálatos szerénységben bújik meg a fák között. Atéllenben középmagas épületek ugyanígy. Az ember egyszerre érzi magát tavakkal teleszórt erdő közepén, egy modern lakótelepen, tanyák és víkendiházalk között. A hangulat Visszdadhatatlan, a fénykép csak ízelítőt adhat. Az autóparkolókat például tudatosan a környező úttestek, járdák szintjénél mélyebbre süllyesztették, hogy a bokrok takarják a járműveket, hiszen ugyebár egy szép bokor mindig esztétilkusabb, mint a legmodernebb Volvo látványa... Távolról látjuk a főváros vidámparkját óriáskerékkel, hul- lámvasúttal. Évi bevételét gyermekvédelemre és egészségügyi kutatásokra fordítják. (Finnországban a legalacsonyabb a gyermekhalandóság és a legmagasabb az infarktusban elhunytak aránya.) A kötelező általános iskola egyébként 9 éves, ingyenes, sőt, a helyi köz- igazgatás köteles a gyerekek szállításáról gondoskodni — akár taxiival is —, ha 5 kilométernél távolabb laknak az iskolától. Az Iskolai étkezésnek a napi kalóriaszükséglet túl-' nyomó részét fedeznie kell. Bármilyen pazar körülmények közt vannak azonban a főiskolák, itt a tanulás drága. Bár a hallgatók tanulmányaik elvégzésére bankkölcsönt kaphatnak, azt a folyósítás idejének duplája alatt vissza kell fizetni. Ez nem könnyű. Némi nosztalgiával nézzük ä buszból az olimpiai stadiont, soha vissza nem tért számú magyar győzelmek színhelyét. Előtte a nagy hallgatag csodafutó, Nurmi szobra. Egy Nurmianekdota, ami egyúttal elég jellegzetesen finn is: „Amilyen könnyed volt a futása, ő maga olyan néhéz ember völt. New Yorkból Chicagóba utazván, kísérője a félúton megszólalt: .Nézd csak, egy téhénl’ Nurmi hallgatott. Másnap reggel a szállodában szólalt meg: ,Nem tehén volt az, hanem bika.” Eay példa a finn humorra. Éva Poiikonen mondta: „Nálunk kevés a termőföld, csak a szikla maradt. A többit a jégkorszak levitte Lengyelországba és Ukrajnába!" Közben elhúz mellettünk egy luxusautó, mögötte hosszú spárgára fűzött, éktelenül zörgő konzervdobozok. Új házasok jönnek az esküvőről. A tengerparton szőnyegmosó stég. Szorgos férfinép mossa a családi szőnyegeket a Baltitenger vizében. Szintetikus mosószerek hasz- hálatp természetesen tilos. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Fotó: Ordas András A húsipari védőkötény és védőkesztyű kötelező a henteseknek Kertvárosi részlet
