Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

1982. július 3. NÉPÚJSÁG 3 Az intézmények együttműködése A művelődés közös ügyünk Az iskolák és a művelő­______________ desi intézmé­nyek együttműködése nem új téma, és a gyakorlatban is sokkal régebben jelent meg, mint a gazdasági összevonás, divatos szóval az integráció. A közigazgatást azonban nem­csak gazdaságossági szempon­tok indokolják, célja az okta­tás és a közművelődés valódi összhangjának megteremtése. Ha az iskola tanulói természe­tes igényként használják a könyvtárat, a művelődési ház programjait, már általános is­kolás korukban „odaszoknak”. A megyei NEB és két járási bizottság Vizsgálta meg, ho­gyan is van ez a gyakorlat­ban? Vizsgálták a fentieken kí­vül, hogy az intézmények ho­gyan készültek fel az ötnapos tanítási hét bevezetésére. A vizsgálat kiterjedt négy általá­nos iskolára, Ihárom alsó fokú integrált intézményre és három középfokú iskolára, kilenc me­gyei, városi és községi közmű­velődési intézményre és nyolc tanácsi szakigazgatási szervre. Nyilvánvaló, hogy az igazi és tartalmas integráció azt ielen- ti, hogy az iskola zárt formái közé behatolna a közművelődés oldottabb módszere és fordít­va, a diákokat „kihozzák” az iskolából. Vannak is jó oéldák mindegyikre, mégsem léhetünk elégedettek. Az általános is­kolai .szakkörök egy része mű­velődési 'házban működik. A Tolna megyei Moziüzemi Válla­lat kezdeményezésére szinte minden iskola 5—hO előadást néz meg évente. A középisko­lákban filmklubok is működ­nek. A különféle közösségi ün­nepeken a műsor összeállítá­sa, az iskola feladata, ez kis településeken nem is lehet más­ként, és ennek eleget is tesz­nek. A -nagyobb településeken színházlátogatást is tartalmaz­nak az iskolai munkatervek. A középiskolákban még szí­nesebb az élet, hiszen itt már számíthatnak a diákok önálló kezdeményezésére. A dombó­vári Gőgös Gimnáziumban pél­dául húsz szakkör működik, amelyek eredményesen egészí­tik ki a tanítási órák anyagát Hatvanadik alkalommal ün­neplők a viliág szövetkezői va­sárnap a nemzetközi szövetke­zeti napot. Megyénk ipari, me­zőgazdasági és fogyasztási- szö­vetkezeteiben az e napokban esedékes testületi üléseken em­lékeznek meg a nemzetközi szö­vetkezeti napról, a megyei ün­nepséget pénteken délután Gyönkön tartották, a községi művelődési házban. Körcsönyei József, a nagy­községi tanács elnöke köszön­tötte az ünnepség részvevőit — gyön'ki szövetkezeti tagokat, dol­gozókat, párt-, álfami és tömeg­szervezeti vezetőket, a három megyei szövetség, a TESZÖV, a MÉSZÖV és a KilSZÖV vezetőit, elnökségi tagjait, majd átadta a szót Fodor Tibor KfSZÖV-el- nöknek, a megyei szövetkezeti koordinációs bizottság soros el­nökének. Fodor Tibor, ünnepi beszédé­nek elején megemlékezett a 28 roohdalei szövőmunlkásról, akik 138 évvel ezelőtt a szövetkezeti mozgalom úttörői voltak, meg­alapították a munkás fogyasz­tási szövetkezetét. Azóta a mozgalom kiterebélyesedett, ma a világon meghaladja a 380 milliót a szövetkezeti- tagok száma. A szocialista világrend- szer létrejöttével új tartalmat kapott a mozgalom, a világnak e részében a fennálló társada­lom céljaival megegyező célo­kat hirdetnek és valósítanak meg a szövetkezetek. Vannak és hasznos időtöltést jelente­nek a fiatalok számára. Ki­mondottan élénk, színes kultu­rális életet találtak a népi el­lenőrök a szekszárdi 505-ös szakmunkásképzőben. Kilenc szakkör működik mintegy két­százötven tanuló részvételével, de ezenkívül is tömegesen vesz­nek részt az iskola diákjai a különféle vetélkedőkön. Az is­kolai közművelődési élet ese­ményeinek szervezője gyakran a KISZ. Némiképp más a helyzet a községekben, mint a városok­ban. Az előbbiekben az általá­nos iskolások alkotják a mozi, a művelődési ház és a könyv­tár látogatóinak nagyobb szá­mát, míg a városokban ez a KISZ-korosztályúakra tevődik át. A pedagógusok egy része szak­körvezetést vállal a művelődési házakban. A vizsgált mûvelôdési há­--------------—— zaknak, könyv­táraknak minden általános és középiskolával van kialakított kapcsolatuk, ezt Pakson és Dombóváron megállapodásban is rögzítették. A megyei és já­rási közművelődési intézmények tárqyi és személyi adottságaik­nál fogva rendszeresen és gaz­dag programajánlattal látják el az iskolákat, műsorfüzeteket, plakátokat küldenek, személye­sen is felhívják az iskolaveze­tők figyelmét a lehetőségekre, amelyek között vannak -báb- matinék, játszóházak, színház- és hangversenybérletek, rend­hagyó i-odalomórák; író—r- olvasó találkozók, szakkörök, klubok. A megyei könyvtár fél­évre előre egyezteti az iskolák­kal a foglalkozások idejét, szer­vezés biztosítja, hogy minden általános iskolai osztály éven­te legalább egyszer eljusson a könyvtárba. Ugyanez nem mondható el a falusi művelő­dési házakról és könyvtárakról, de a lehetőségek is mások. Gondolunk itt elsősorban a be­töltetlen népművelői állásokra, vagy a szakképzetlen népmű­velőkre. A z ötnapos tanítási hetet il­letően 'nincs előrelépés. Ugyan­így még a közös intézmények sem terveznek nyári programot, azonban közös vonások is, itt is, a tőkés világban -is a tagság boldogulásáért, a társadalmi haladásért, a világ-béke megte­remtéséért küzdenek. A továbbiakban a hazai szö­vetkezeti mozgalom eredmé­nyeiről szólt, majd a megye szö­vetkezeteinek tevékenységét méltatta. A megyének szinte minden lakosa kapcsolatban áll a mozgalommaf, a mező- gazdasági téeszek 25 ezer tag­ja a mezőgazdasági termelés 70 százalékát produkálja, a fo­gyasztási szövetkezeteknek százezer, a takarékszövetkeze­teknek 30 ezer tagja van, az ipari szövetkezetek tízezer tag­ja, dolgozója a múlt évben 2,3 milliárd forint értékű terméket állított elő, szolgáltatást vég­zett. Nagy a jelentősége a szö­vetkezetek politikai-mozgalmi, kulturális és sporttevékenységé­nek. Gyönkön még a megyeinél is nagyobb az arány: a kere­sők fele a helybeli szövetkeze­tekben dolgozik, a községi cé­lokat szolgáló társadalmi mun­kának 60—70 százalékát a szö­vetkezetek dolgozói végzik. — A hatvamtadiik nemzetközi szövetkezeti napot a szövetke­zetek nemzetközi összefogá­sának a jegyében ünnepel­jük, abban a meggyőző­désben, hogy a párt XII. k o n g res s z-u sa ha t á rozata-i n ak megvalósításával tehetjük a leg­többet a tagság boldogulásáért, szocialista hazánk további erő­södéséért. pedig a művelődési házak reg­geltől este hatig erre jó lehe­tőséget biztosítanának, hiszen a felnőttek foglalkozásai csak ezután kezdődnek. Vannak mű­velődési házak, amelyeknek je­lenlegi állapota nem is tenné lehetővé az újabb igények ki­elégítését, ilyen például a nagydorogi, a pálfai és a döb- röközi. Nagydorogon nem tud­ják beindítani a szabás-varrás tanfolyamot, Dunaföldváron egy lakásban működik a fa­faragó szakkör. A könyvtárak is zsúfoltak, a megyei működé- dését már most is gátolja a szűkös hely. Nincsenek jobb helyzetben az iskolák sem — ami nem jó ugyan, de azért előnyei is van­nak annak, hogy tartanak tan­órát, vagy napközis foglalkozást a szekszárdi úttörőházban, mű­velődési központban, amire van példa Dombóváron, Szakoson és Pálfán is. A jövőben pedig Pakson előfordulhat, hogy egyes helyiségeket oktatási cél­ra kell igénybe venni. Külön kérdés az iskolai könyv­tárak ügye, mert ezek egy ré­sze csak van, de nem működik, mert nincs hozzá szakember, nem megfelelő a nyitva tartási idő. Könyvtárügyben és általá­ban a jobb közművelődési szem­lélet kialakításában többet te­het a jövőben — például — a Pedaqógus Továbbképzési Inté­zet. Jó a helyzet a vizsgált há­rom középiskolában, amelyek mindegyikében rendezett, 10— 15 ezer kötetből álló könyvtár működik. Már van, ahol összevonták az iskolai könyvtárat a közműve­lődésivel, például Pakson. Má­sutt is vannak kezdeményezé­sek, de ebben az ügyben meg kell várni az országos állás- foglalást, csak azután kerülhet sor a további összevonásra. Komplex intézmény, iskola, mű­velődési ház, könyvtár közös irányítás alatt van például Szak­oson, Gyulajon, Újdombóváron, megyei fieb a témát tár­----------—-----gyaló ülésén úg y döntött, hogy a művelődési szakcsoport jövőre tér vissza a témára, utóvizsgálatot pedig íkét év múlva tartanak. Zöldborsószezon Teljes a nagyüzem a konzerv­gyárakban. Jelenleg éjjel-nap­pal fogadják, dolgozzák fel a beérkező zöldséget, gyümölcsöt. A legtöbb munkát a zöldborsó adja, a 16 gyár közül 11-ben e termek tartósítására rendezked­tek most 'be. Az elmúlt hetek esőzése jót tett a szemeknek, s előreláthatóan a tervezett mennyiségű borsót dolgozhat­ják fel a gyárak. A termés na­gyobb részét gépi kaszálás utón külön telepre szállítják, ahol ki csépelik, azután kerül a szem a gyárakba. A borsó mellett tart még a málna, a cseresznye és a meggy szezonja. A málna na­gyobb részét Dunakeszin, a Bu­dapesti Konzervgyárban és az óvári üzemben dolgozzák fel, hordókba rakják, hűtve szállít­ják a tőkés országokba, ahol üd ítőita l-a l'a pa nyag k ént hasz­nosítják. A meggyből és a cse­resznyéből lekvár és befőtt ké­szül; elsősorban a paksi, a nagyatádi és a dunakeszi gyár rendezkedett be feldolgozásuk­ra. Megmunkáló­központ az NSZK-ba Egymillió dollárt érő korszerű megmunkálóközpontot adott el a TeChnoimpex Külkereskedel­mi Vállalat NSZK-beli képvise­leti vállalata egy nyugatnémet gyárnak. Méreteit tekintve ez az eddigi legnagyobb berendezés, amelyet a szerszámgépeket ex­portáló külkereskedelmi vállalat valaha is határainkon túlra küldött. A megmunkálóközpontot a Szerszámgépipari Művek eszter­gomi marógépgyára készíti, és a szerződés alapján 12 hóna­pon bélül átadják az úgyneve­zett mozgóportálos berendezést. Nemzetközi szövetkezeti nap Megyei ünnepség Gyönkön HÉTRŐL HÉTRE hírről HÍRRE Az esztendő huszonhatodik hete bővelke­dett eseményekben. Mindenekelőtt a nyár nagy erőpróbájáról kell szólni, az aratásról. Az őszi árpa betakarítása az előző héten kez­dődött meg és e héten csaknem mindenütt befejezték. Valamikor ilyentájt tele volt az újság aratási tudósításokkal-riportokkal, most „mértékkel” foglalkozunk vele, nem mintha fontossága, jelentősége lenne vitatható, ha­nem egyszerűen azért, mert különösebb gond, fennakadás nélkül megy. Egy rövid információ a KSZE-ügyeletről, egy vezércikk és egy rövid tudósitást a búza aratására való felkészülés­ről. Itt a nyár, a szabadságolások ideje. Keres­sük X-et, vagy Y-t és a válasz: szabadságon van. Ám nincs kiesés a munkában, a gyárak termelnek, a boltok árusítanak, a hivatalok intézik az ügyeket... Szakszervezeti ifjúsági napok A szakszervezetek a múltban is nagy fi­gyelmet fordítottak az ifjúságra, fokozódott ez a felszabadulás után, különösen pedig a tizenkét évvel ezelőtt hozott ifjúságpolitikai párthatározat nyomán. Néhány éve határoza­tot hozott a SZOT a szakmunkástanulók közti szakszervezeti munkáról — akkor a tanulók­nak mintegy fele volt szakszervezeti tag, je­lenleg nyolcvan százalékos az arány. Az if­júságpolitikai munka fejlesztése jegyében ja­vasolta nemrég a SZOT szakszervezeti ifjúsági napok rendezését. E rendezvénysorozatra me­gyénkben első ízben most került sor. Vasár­nap tudósítottunk a sötét-völgyi megnyitóról, a változatos kulturális és sportprogram sike­réről. A sorozat folytatódik rejtvénypályázat­tal, melynek témája a szakszervezetek ifjúság- politikai munkája — lapunkban jelennek meg a rejtvények —, képzőművészeti és irodalmi pályázattal: a fiatalok, a fiatalokat foglalkoz­tató kérdések, az alkotó munka, a munkás­élet ábrázolása. Szeptember 17-én gazdaság- politikai fórumot rendeznek arról, hogy mi­lyen feladatok hárulnak a fiatalokra a haté­konyság, a minőség fejlesztése és a munka- fegyelem javítása területén, majd egy héttel később kerül sor a szakmunkásképző intéze­tek tanácskozására és a zárórendezvényre. Energiatakarékosán Régi emlékeket ébresztett bennem az ener­giatakarékos szénakészítésről szóló képes tu­dósítás, amelyből kiderül — legalábbis a Szekszárdi Állami Gazdaságban immár ne­gyedik éve alkalmazzák a módszert —, hogy hideg levegő átfúvásával is lehet szárítani a lucernát. (Gondolom, azért minél melegebb az a levegő, annál jobb, e napokban nem szűkölködünk meleg levegőben.) A lényeg: a szárításhoz nem föltétlenül szükséges fűteni. Nagyapám is energiatakarékoson készítet­te a szénát. Hát nem éppen az emberi ener­giával takarékoskodott, a kasza, a nagygereb- lye, a villa szívta az ember erejét, de a szá­rítást a napra, a szélre bízta. Negyvenöt ele­jén a Vörös Hadseregnek dolgozott a paksi konzervgyár. Feldolgoztuk, szárítottuk a hagy­mát, sárgarépát, káposztát. Amikor a nyers­anyag elfogyott, szárított tésztát kezdtünk gyártani. Két hét múlva — mire kitavaszodott — elfogyott a szén is. Utánpótlásra semmi remény. Valakinek támadt egy ötlete: ára­munk van a szárítógépek ventillátorainak meghajtásához, próbáljuk meg hideg levegő­vel. Sikerült. Most már abban is reménykedem — mi­közben egy korszerű, új épület irodájában délután kettőkor villanyfény mellett kopogta­tom e sorokat —, hogy az építészek is rájön­nek: a Nap ingyenes fényforrás. Nem lenne szükségszerű, hogy csak egy példát említsek, fényes nappal „egyiptomi sötétségnek” borul­nia a nemrég elkészült szekszárdi Domus Áru­ház emeletére áramszünetkor. Tudományos konferencia - Dunaföldváron örvendetes, hogy az utóbbi években egy­re több alkalommal tudósíthatunk megyénk­ben rendezett országos, sőt, nemzetközi tudo­mányos tanácskozásról. Budapest hazánk fő­városa, de nem egész Magyarország. Persze, ezt nem mindenki veszi szívesen tudomásul. A Dunaföldváron és Kalocsán megrendezett „Afrika-kutatás Közép- és Kelet-Európábán a XIX—XX. században” nemzetközi tudományos konferencia egyik rendezőjétől hallottuk, hogy amikor az egyik országos napilap munkatár­sát invitálta a rendezvényre, az illető kifa­kadt: Miért kellett ezt Pesttől nyolcvan kilo­méterre megrendezni? Megkapta a választ: Vannak a résztvevő tudósok közt, akik két­ezer kilométert utaztak, hogy lássák, hol töl­tötte fiatal éveit a legnagyobb magyar felfe­dező, Afrika-kutató és leróhassák kegyeletü­ket, koszorút helyezhessenek el Magyar László emléktábláján. És természetesen a három­napos konferencia eredményes volt, résztvevői kicserélték ismereteiket, tapsztalataikat, a két vendéglátó — a dunaföldvári nagyközségi és Jákli Péter dunaföldvári tanácselnök köszönti a tudományos konferencia résztvevőit a kalocsai városi tanács — gondoskodott ar­ról, hogy jól érezzék magukat. A szolgáltatás is... Dinamikus fejlődését elsősorban az iparo­sításnak köszönheti Dombóvár. Az utóbbi egy-másfél évtizedben új üzemek egész sora gyarapította a várost, gyors tempóban fejlő­dött a kereskedelmi-vendéglátó ellátás is. A héten a személyi szolgáltatásban bekövetke­zett elmaradás megszüntetéséről adhattunk hírt: átadták rendeltetésének az új szolgál­tatóházat. Miközben a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet elnöke végigvezette a ven­dégeket — a szociális helyiségektől a koz­metikáig —, valaki megjegyezte: ez igen, ez már fővárosi színvonal. Az egyik fodrásznő halkan ellenkezett: jártam sok budapesti üz-- letben. Kevés volt köztük, amelyik fölvehetne a versenyt a miénkkel. Érdekességként hangzott el az avatóünnep­ségen, hogy ugyanebben a társasházban — amelynek földszintjének egy részét kapták a szolgáltatók — egyszer már volt hivatalos ün­nepség. Itt adták át tavaly a megye ezredik OTP-lakását. % A férfifodrászat az új, dombóvári szolgáltató­házban Új vasúti felüljáró Három hónapon keresztül mindennap hall­hattuk a rádióban az Útinform közleményét, mely szerint a 6-os számú főúton Tolna tér­ségében útépítés miatt elterelik a forgalmat. Szerda este hangzott el az utolsó, amely sze­rint ismét a régi útvonalon közlekedhetnek a járművek. Nem tudnám összeszámolni, hányszor jár­tam ezen az úton. Első ízben 1951. decembe­rében — lekésvén a buszt —, gyalog. Akkor készült el. Aztán kerékpárral, motorral, majd gépkocsival. Nem vettem észre, hogy a felül­járónak valami baja lenne, a szakemberek azonban igen. Megviselte az idő, a nagy for­galom, szükségessé vált a teljes átépítése. Most már az új normák szerint, a réginél erő­sebbre, szélesebbre, megemelték előtte is, utána is az úttestet, enyhébb legyen az emel­kedő-lejtő. A kivitelező jó és gyors munkát végzett, határidőn belül adta át a közel- húszmilliós beruházást. Bárcsak elmondhat- nánk-leírhatnánk ezt minden jövőbeni beru­házásról. JANTNER JÁNOS Az útelzáró korlátok eltávolítása után megin­dult a forgalom a felüljárón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents