Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-20 / 168. szám
1982. július 20. Képújság 3 Â háztáji Pakson - Paksért Egy brigád=350 ezer forint értékű társadalmi munka Vasárnap este tíz óraikor ért a főváros1!, Bosnyák téri piacra a fad'di Leniin Tsz tehenautója, megrakva fehérpaprikával. Tizenöt mázsa volt az, aimit a tenmelőszövetkezet kertészetének fóliását raliban szedték, ugyanannyi a tizenöt háztáji ,Jfóliás” téesztagé. A közös termést „simán" átvették, óim a háztáljilbóf az egyik tagénak mintegy négyötöde másodosztályú volt és csak 20 százalék a kifogástalan minőségű. Az átvevő — lévén monopolhelyzetben, mert vasárnaip éjszdka már nem lehet új vevőt keresni - döntött: „Nincs időnk és emberünk válogatni, az egészet, mind a harminc mázsát csak másodosztályúként tudóim átvenni”. Bosszantó kiszolgáltatottság. Huszonöt forint volt ekkor a fehérpaprika kiskereskedelmi ára, az elsőosztályúért 14—17 forintot kaptak volna, így viszont hat forinttal fizették ki. A téesz szakembere mondja: „Nem hagyjuk annyiban a dolgot." — Mégis, úgy tűnik, reménytelen eset. A piac tele, ilyenkor az átvevő az úr. Inkább a tanulságot kell levonni : az integrált háztáji termelés nagyobb fegyelmet követel a résztvevőktől. Nemcsak a várható nagy pénzt kell látni, hanem a munkát is. A felelősséget a saját munkáért, de a felelősséget a kollektíva iránt is. Ugyancsak az egyik hét végén történt... Ilyenkor a fólia- házitáj'isolk — tizenöten vannak - ügyeletet tartanak. A főlio- • sátrakat rvgyanis egyetlen napra sem lehet „magukra" hagyni. Szombat—vasárrtaponkint ketten-ketten ott tartózkodnak. Az említett esetben a két ügyeletes nem kertészeti dolgozó volt, nem nügyon értettek a fóliázáshoz. A meteorológia záporeső- Zivatart jelzett, erre ők lezárták a sátrakat, nehogy a vihar kárt tegyen bennük. A meteorológia jóslata nem vált be. felmelegedett a levegő. A sátrak azonban zárva maradtak. Szerencsére, másók is kijötték — dolgozni —, ők vették észre, hogy a sátrakban már negyvenfókos a hőség. Ha még egy-két órát késnek a szellőztetéssel, befülled, tönkremegy az egész. Mind a tizenötüké. A két eset megerősíti a téesz- pártvezetőség állásfoglalását, ami a legutóbbi ülésükön született — a napirenden a háztáji és kisegítő gazdaság fejlesztésének alakulása, további lehetőségei szerepeltek — : oda kell hátni, hogy javuljon a fegyelem, a saját és az egymás munkája iránti felelősségérzet azok közt, akik a téesz integrált háztáji termelésében vesznek részt. Tavaly, az év elején szerepelt a vezetőség napirendjén a háztáji gazdálkodás. Akkor a párt- vezetőség megerősítette a szövetkezet vezetősége által elő- -terjesztett tervet: a zöldségter- mesztsében is - hasonlóan az állattenyésztésihez — a szövetkezet integrálja a háztáji termelés egy részét. Nevezetesen : a fóliás termelésnek előbb csak egy részét, majd fokozatosan az egészét adják át háztájiba, ugyanezt teszik fokozatosan a szántóföldi zöldségtermesztéssel is. Segítséget kérnék ebben a mözsiéktől, akik gesztorai a Kertészeti Gazdasági Társulásnak - és ahol már tapasztalatok állnak rendelkezésre.* A szövetkezet adja a területet - ennyivel csökkentik egy-egy téesz-tag különben is járó háztáji területét —, elvégzi a ta- lajmunkát, a trágyázást, a vetést, vegyszeres növényvédelmet, öntözést, szállítást, értékesítést, a kézi munka a tago'ké. Természetesen e munkák költségeit az értékesítéskor levonják. Egyelőre az egy hektárnyi fólia- sátoriból 3000 négyzetmétert adtak ily módon át tizenöt téesz- tag nak. Karalábé- és csemege- paprika-termesztésre. A szántóföldi zöldségtermesztésben tizenöt hektárnyi terültetet fűszer- paprika- és fehérpaprika-ter- mesztésre, százötven családnak. Más módszer nem kínálkozott a szántóföldi és a fóliás zöldségtermesztés korábbi szintjének fenntartására, lévén kevés a munkaerő, munkacsúcsok idején - főleg a szedéskor - egyre nagyobbak lettek a gondok. A fűszerpaprikánál a gépi szedés nem vált be, a gép nem tud szakaszosan — ahogy beérik a paprika — szedni, és almikor szed, akkor sem tökéletes a tisztítás. Háztáji formában bevonhatók az ipari részlegek dolgozói is, a családtagok is, a téesz-tagok szabad ideje is felhasználható. Ugyanakkor — lévén korlátozottak a téeszben a bérféj’lesztési lehetőségek — e háztáji módot nyújt — kinek-ki- nek szorgalma alapján - a tagság jövedeliménék emelésére. Megfontolták, hogy ki kapjon előbb a háztájiból, de ami aztán nem ment súrlódás nélkül. Csak olyanok kerülhettek be e „közösségekbe", akik garanciát jelentenék a munkák időbeni elvégzésiére. Mert ha azt mondja a kertész: ma meg holnap mindenki kapálja meg a parcelláját, mert holnaputántól öntözés lesz, akkor kapálni kell. Mindenkinél. Ha pedig szedésre kerül a sor, pontosan megszabják, milyen termést lehet leszedni. Mert ha fejletlen — ami mondjuk három nap múlva lenne csak „érett" — kerül a ládák- ba-zsákokba, veszélyezteti az egész szállítmányt. Mint az a bevezetőiben említett esetben is történt. Ugyanakkor a résztvevők kiválasztásánál számolni kellett a sértődéssel is. Akit a korábban tanúsított hanyagsága, fegyemezetlensége miatt nem „.vettek be", megsértődött. A zöldségtermesztésben tehát folyamatosan terjesztik ki az integrált háztájit. Folytatják ezt az állattenyésztésben is. Nemrég helyezték üzembe a termelőszövetkezet új sertéstelepét - évi hétezer hfzottsertés kibocsátására alkalmas —, és azóta teljesen „feltöltött ék." Ugyanakkor folytatja a téesz a háztáji sertéShízlalás segítését is. Tavaly ezerkétszáz hízottsertést értékesített a tagság a szövetkezeten keresztül, az idei terv 1600 darab, de az első félévben már 846-ot értékesítettek. A téesz kedvező vásárlási feltételek mellett alomszaimát ad a szerződött téesz-tagoknák, el- száimolóáron ad kukoricát, taka hmánybúzát, lucernaparceliât. Természetesen szaktanácsadást, állatorvosi ellátást is a téesz biztosit, majd megszervezi az értékesítést. Voltak és vannak itt is buktatók, akadt olyan gazda, aki 300—500 forintot is „nyert” darabonként, a1 másik százat, de olyan is akadt, aki az elszámoláskor egy fillért sem kapott, mert a vásárolt szalma és takarmány értéke nagyobb volt a leadott sertésért kapottnál. Itt is állást foglalt a vezetőség: nagyobb körültekintéssel kell a szerződéseket megkötni és menetköziben több segítséget adni a gazdáknak. Van léhetőség az integrált háztáji gazdálkodás további kiterjesztésére, jó az a gyakorlat, amit a szövetkezet kialakí- . tott e gazdálkodás segítésére. Ezt tovább fejleszteni, finomítani kell. J. i. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az Országos Szakipari Vállalat paksi kirendeltségének Aranyecset szocialista brigádja elvégezte a paksi városi-járási könyvtár belső tereinek teljes festési-mázoló si munkáit, és mintegy 350 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, kifogástalan minőségben, ráadásul 8 évi garanciát vállalva. Pakson - Paksért. Ez önmagában talán még neim lenne figyelemreméltó tett, de ha hozzátesszük, hogy a brigád egyetlen tagja sem paksi, hanem munkásszálláson lakó beruházási dolgozó, akkor már inkább.. Ha azt is, hogy a napi 10 órás munka után dolgoztak, akkor még inkább. S ha még azt is, hogy a többség soha nem volt egyetlen könytárnük sem tagja, akkor mindenlképpen*. iNem is hagyott nyugodni a gondolat, ezért interjúvoltam meg a brigádtagokat, s a ki- rendeltség vezetőijét. A „miért vállalták?" kérdésre íme a válaszok: — Nem olyan nagy dolog ez, vállaltuk - teljesítettük. Miért? Mégiscsak jobb a szabad idő eltöltése úgy, ha valami hasznos munkát végzünk, mintha mondjuk a „Ragaes"-ban ücsörgőnk peharazva. — Először ódzkodtam ettől a munkától, mert az itteni, beruházási feladataink megvalósítását féltettem, de aztán láttam, hogy... Szóval 'kemény, rendes csapat ez. — Arra gondoltunk, hogy itt a paksiak a beruházáson dolgozókat afféle „g yüt tmentek- nek” nézik- Miért ne bizonyítsuk, hogy mi a paksiakért is készek vagyunk tenni Valamit, akár helyettük is. — Hazudnék, ha eltitkolnám, hogy számítunk valami külön elismerésre is. Ha nem így lesz, nem baj, még így is büszke leszek erre a munkára. — Könyv eddig csak az iskoláskorban volt kezemben. Itt, munka köziben ki-kiemeltem néhányat, s bevallóim, egyet el is vittem... Jövő héten visszahozom, nehogy e kedves lányoknak kelljen a leltárnál kifizetniük. — Sem „Pro Űrbe”, sem „'Pro Bibliotéka” cím elnyerésére nem vagyok jogosult, ha szívem szerint szeretnék is az lenni. Nagyszerű munkát végezték a fiúk, s biztos Vagyok benne, sokáig barátok maradunk. — Megéreztem, hogy éltetni kell azt a „bizonyítást”,, miszerint mi itt nem ,;jött-mentek” vagyunk, hdnem most már Paksért is élő, tenni akaró emberek. — A közös munka mellett az is öröm, hogy „külön szálak” is kialakultak köztük, és lehet, hogy még eljegyzésre is számíthatunk az egyik brigádtag és az egyik könyvtáros között... lEzék a gondolatók fogalmazódtak meg a kirerideltségveze- tő, a brigódtagók, a könyvtárosok körében. A kezdeményezők egyik „vezére" Fonyó Lajos építésvezető-helyettes vált, de jó partnerékre talált a kirendeltség vezetőjében, Subas’its Miihálybán, a1 művezetőiben, Czethoffer Gyuláiban, Kerékes József brigádvezetőben és a brigád tagjaiban. Bízhatunk abban, hogy hasonló felajánlásók ezután is születnek a beruházásokon. Pakson - Paksért. CZAKÓ TIBOR Leningrad és Helsinki (I.) Fehér éjszakák Aki elutazik — mondjuk — a Szunda-szigetekre és szerencsésen meg is tér onnan, az joggal számíthat érdeklődő közönségre, ha élménybeszámolóba kezd, hiszen arrafelé viszonylag kevés magyar fordul meg. De mit csináljon az, aki úticéljául Leningrádot és Helsinkit választotta? Előbbi városban már hazánk fiainak tízezrei jártak, utóbbiról is jó lenne hinni, hogy sokan tudnak nagyon sokat. A továbbiakban tehát arra történik kísérlet, hogy az utas felvázolja, miként látta ő azt, amit előtte már sokan. Minden utazás jóval előbb kezdődik, mintsem az ember jegyet vált az IBUBZ-nál, vagy felszáll az AEROFLOT TU—154 B mintájú repülőgépére. Esetemben például jó negyven éve kezdődött, amikor elolvasva Kodolányi János Suomi, a csend országa című könyvét, szerelemre lobbantam északi atyánkfiái iránt, és fejembe vettem, hogy ide nekem feltétlenül el kell jutnom. Az álom valóra váltása néhány évtizedbe került és annak volt köszönhető, hogy az IBUSZ viszonylag elfogadható áron meghirdetett egy nyolcnapos túrát a Leningrád—Helsinki—Leningrád útvonalon. Nagy Péter városával Alekszej Tolsztoj révén kerültem bensőséges kapcsolatba, anélkül, hogy korábban valaha is orosz földre tettem volna a lábam. Regénye nemcsak a zseniális cárról szóló további olvasmányokhoz vezetett, hanem a kifogyhatatlan energiájú uralkodó főműve, a város iránt is felkeltette az érdeklődésemet. Az útra felkészülni nem ng,- héz, A már említett Kodolányikötet mellett ott van Varga Domokos most megjelent Finn testvérein kje és a Panoráma útikönyvek sora Finnországról éppúgy, mint a Szovjetunióról, külön Leningrádról és egy szovjet kiadású, magyar nyelvű pompás kis útikalauz: „Három nap Leningrádban”. Tüzér felderítőknél katonáskodtam, így bensőséges kapcsolatban vagyok mindenféle térképpel és már a kezdet kezdetén úgy véltem, hogy engem aztán nagy írókedvencem, Dosztojevszkij városában a térkép mezején nem érhet semmiféle meglepetés. A valóság persze egészen más. A pul'kovói repülőtér vámvizsgálatán túljutva azt hiszem, elsősorban a méretek és arányok azok, melyek a magyar utast megdöbbentik. Főleg, ha a térképről csak a parádés áttekinthetőséggel épült város fő irányait, de nem a léptékét véste emlékezetébe. Budapesten a Népköztársaság útja mintegy két kilométer hosszú. Itt a Moszkvai sugárút 20 kilométeres és a kéttucatnyi létszámú csoportunkat véget nem érőnek tűnőén viszi rajta az autóbusz. Ami fővárosunk keréken kétmilliós lélekszámú, Leningrádé: — négy. A város 60 kilométer hosz- szú, 10—12 kilométer széles, 630 négyzetkilométeres kiterjedésével akkora, mint egy me- gyérrkbeli nagyobb járás. A külváros nem szép, amiként egyik európai nagyváros külső kerületei se szolgálnak idegenforgalmi látványosságokkal. Itt azonban mást is számításba kell venni. Azt, hogy- Leningrád a II. világháború befejezésekor gyakorlatilag a nulláról indult. Még egy adalék az arányokhoz: — láttam Budapestet közvetlenül az ostrom után, a romváros minden volt. csak szívderítő nem.-Csakhogy a magyar főváros ostroma másfél hónapig tartott, Leningrádé viszont 900 napig. És tizennégy év leforgása alatt minden házat felépítettek ... Az autóbuszos városnézésben van valami filmszerű. Az ember szeme előtt valósággal „lepereg” egy egész város. Idegen- vezetőnk, az ungvári születésű Kamonyi Péter, valósággal ontja magából az információkat. Mindent megjegyezni természetesen nem lehet, de azért az ilyen nevek, mint Nyevszk'ij proszpekt, Vasziljevszkij-sziget, Fontanka, Admiralitás, Péter- Pál erőd, Izsák-székesegylház elfeledettnek hitt olvasmányemlékeket ébresztenek. Csatornák, folyók és folyócskák. A hídra érve feltűnik egy három kéményes hadihajó szürke acélteste. Szállodánkkal átellenben horgonyoz az Auróra ... A Hotel Leningrád modern, praktikus, a szobái szépek, a hét nagy lift gyors és nesztelen. Az A-szinten télikert, szökőkút- tal, cserregő papagájokkal. Erre visz az út a finom ízléssel épült étterembe. A közönség nemzetközi. Amerikaiak, finnek, németek, spanyolok, angolok. Két brazil a Mondial (akkor számukra még kecsegtetőnek tűnő) esélyéit latolgatja. Magyarok Komáméból, japánok elmaradhatatlan fényképezőgépükkel és Afrika éjszín bőrű fiai. Kosztról és más, az utasnak egyáltalán nem közömbös idegenforgalmi összefüggésekről majd e beszámoló utolsó részében lesz szó. Most befejezésül csak annyit, hogy június utolsó napjaiban a magyarnak egy dolog nehéz Leningrádban: — aludni. A helybeliek szerint ugyan ezek az éjszakák már nem is igazán fehérek, de nekünk éppen eléggé azok. Később Helsinkiben ugyanez a helyzet. A nap kel hajnali 4 órakor, lenyugszik másnap reggel 2 óra 10 perckor. Hogy a két időpont között mennyire tudja kialudni magát, azt tőle kellene megkérdezni. Az utazástól, élményektől fáradt magyar- turista mindenesetre még éjfél előtt félórával Is ott ül az ablakban, és miután kigyönyörködte magát az ezüstös szürke színben pompázó látványban, előveszi az otthon vásárolt Fülest és elkezd keresztrejtvényt fejteni. Lámpára egyáltalán nincs szüksége, hiszen hol van még a napszálita . . .! (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Néva-part I. Péter, oki várost parancsolt a Néva mentére. E. M. Falconet francia szobrászművész alkotása.
