Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-20 / 168. szám

a Képújság 1982. július 20. Moziban Meztelenek és bolondok — Az a bolond, aki ebben a kánikulában be ül a moziba. — e magvas megállapítás egyik közeli hozzátartozómtól szármozik. Azzal „nyugtattam", hogy sebaj, a címből ítélve ott meztelenek is lesznek, ők biztosan kibírják a hőséget, a kedvükért meg a nézők. Hát ami azt illeti, kellett hozzá né­mi akaraterő. Ráadásul a hő­ség „bejött", a meztelenkedés meg éppen hogy csak. Igaz, a látvány nem volt minden­napi. A törénet szerint a Pearl Harbor utáni napokban, vala­hol Dél-Kaliforniában egy meztelenül fürdőző hölgy az éppen felmerülő japán tenger­alattjáró , periszkópján akad fönt. Hogy ez meglehetősen hihetetlen? Annak a filmbeli japán matróznak sem hitték el, aki láta a tüneményt. Lett is ebből kalamajka — no meg még sokmindenből. Például abból, hogy elromlott a ten­geralattjáró iránytűje, meg hogy Dél-Kaliforniában min­denki a japánok partraszállá­sától félt, attól esett pánikba. A filmcsinálók be is vetettek minden elképzelhető fegyvert: emberi fejeken szétfröccsenő tojásokat, több hektóliternyi, különböző színű festéket, nem fogyasztásra, hanem arcon való szétkenésre kárhoztatott habostortát, elszabadult repü­lőgépen történt szeretkezést, jobb- és balegyeneseket, ül­dözést repülőgéppel, motor­hajtóvadászatra és a Harma­dik típusú találkozásokra. Úgy látszik, most ő is megragadt Hollywood keresésénél, mint a filmbeli japán tengeralatt­járó parancsnoka. A nagy igyekezetben azonban mind­ketten melléfogtak. Csakhogy, míg a japán ka­pitány esetében ez érthető, Spielbergnél annál kevésbé. # —gy— biciklivel, tankkal, kétrendbeli kényszerleszállást, házössze­omlást, lövöldözést. Kell en­nél több? Semmi esetre sem. Csak egy valami hiányzott: hogy mindez egységes egésszé álljon össze, valami kis kon­cepció eredményeként. Pedig attól, akin ez múlott, mást vár­tunk. Hiszen Steven Spielberg- nek nem ez az első filmje. So­kan emlékeznek még a ná­lunk is bemutatott Sugarlandi A film e két szereplőjére a film címének nem az első fele vonatkozik... Rádió Könyv ncia nyár Azt hiszem, zavarban len­nék, ha a magyar nyarat kel­lene egyórás rádióműsorban bemutatnom. Épp ezért Se- diánszky János Francia nyár című rádióműsoráról is csak a teljesség igénylése nélkül írhatok. Mindenesetre elöljáró­ban leszögezhetem, hogy kelle­mes egy órát töltöttem el va­sárnap a rádió mellett. Sediánszky érzékletes él­ménybeszámolói jóvoltából szinte láttam a francia bisztró hétköznapi forgalmát, az átlag francia életét, ott voltam a nyári színházi előadásokon, az Orly repülőtér fölött leszállás­ra készülő gépen és a Párizs­tól és Versailles-től egyaránt harminc kilométerre lévő piló­taképző központban. Sokszí­nű, sokrétű ismereteket nyúj­tott a Világvasárnap vasárna­pi műsora. A Párizst többször megjárt újságíró visszaemléke­zései mellett betekintést nyúj­tott a francia irodalomba, és még a francia nyelv szépsé­géből, udvariasságából is kap­hattunk ízelítőt. Jó ötletnek tartom, hogy Apolinaire Kike­ricsek című versét franciául is hallhattuk, majd ezután Rad­nóti Miklós fordításában ma­gyarul. És természetesen a pi­lótaközpont bemutatása sem történhetett meg Antoine de Saint-Exupéry, a pilóták életé­nek világirodalmi rangú be­mutatója megemlítése nélkül. Megszólalt a műsorban Somlyó György, aki a francia irodalom egyik mai ismertető­je nálunk. Tulajdonképpen ér­dekes volt a vele készült in­terjú, csak felborította a mű­sor egészének egyensúlyát. A beszélgetés megért volna egy külön interjúműsort, de így — bár észrevehetően vágott belőle a szerkesztő —, még mindig túl hosszú volt a mozaikszerűen összeállított műsor többi ré­széhez viszonyítva. Aktuális rádióadás volt a vasárnapi Világvasárnap. Most, Mitterrand elnök látogatása után nem árt, ha egy kicsit többet szólunk a francia— magyar kapcsolatokról, a kul­turális együttműködésről. „Vi­gyázó szemetek Párizsra ves­sétek!" — mondotta már Batsányi, de az azóta eltelt időkben ez elsősorban egyol­dalú szerelmet jelentett. A magyar szellemi életre, a köl­tészetre, az irodalomra nagy hatással volt a francia példa, de viszonzásról aligha beszél­hetünk. Mitterrand magyaror­szági látogatása során talál­kozott a magyar irodalom, a képző- és filmművészet veze­tőivel. Akkor jelentette be, hogy ezután évente tizenöt magyar könyvet adnak ki franciául. Boldizsár Iván fel­szólalásában úgy üdvözölte a bejelentést, hogy ezzel talán véget ért az „egyoldalú szere­lem" korszaka. Elkezdődött az egymás szellemi életének, eredményeinek és hétköznap­jainak kölcsönös megismerése. És ezt a célt jól szolgálta, se­gítette Sediánszky János Fran­cia nyár című műsora is. — Tamási — Magyar szólások és közmondások Harmadik kiadásiban jelent meg iimmár O. Nagy Gátbor „IMagyar szólások és közmon­dások” című 860 oldalas kö­tete, ami ne<m csekély érdeklő­désre Val-lí, hiszen az ilyen fel­sorolás jetiegű művek nem az elsőtől az utolsó oldalig terje­dő kiolvasás, hanem inkább a böngészés célját szolgálják. Böngészni azonban éppúgy is­tenigazában lelhet benne, mint eltűnődni nyelvünk szinte való­szerűtlen gazdagságán. A könyv az ABC sorrendjébe szedve „csak” 17 ezer 966 szólást és közimondást tartalmaz és szó sincs arról, mintha a teljesség igényével akarna fellépni. (Az Abaújban hallott „Szaladgál, mint az egér, amelyik lik nélkül maradt", vagy a vasi eredetű „Kopasznak is hajmeresztő” pél­dául nincs benne.) tizeinek, sava-borsának érzé­keltetésére tulajdonképpen az egészet idézni lelhetne. Kik le­hették Gyeneiék, akiket „Bólo­gat, mint a Gyeneiék lova" szó­lás idéz az ülve bóbiskoló jel­lemzésére? Való igaz, hogy na­gyon gyenge ellenszer a „Ló­darázs ellen pókháló", toválb- Ibá csakugyan kétes értékű örö­me lehet annak, aki „Úgy mu­lat, mint a tényi kuytd a kút­ba n.” Az asszonyszemélyékre ném kevesebb, mint 94 szólás, közmondás vonatkozik, köztük az olyan figyelmet érdemlő is, mint például az „Asszonyból, rosszból, uborkából mindig jobb a kisebb." A férfiakra csak 13, viszont kőtáblára rótt tilalmak ide vagy oda, isten nevét nem kevesebb, mint 154-szer lehet hiába venni. A könyv első szólása egyéb­ként így hangzik: „Ne állj itt úgy, mint egy A betű” — vagyis szétvetett lábbal. Az utolsó: „Zsúp van a házon!”, azaz ne beszéljünk a dologról, mert il­letéktelen is hallja. Aki e kettő közt böngészik maljd, arra alig­ha vonatkozhat a „B” betű alatt található 1201. számú szólás, mely szerint: „Olyan a képe, mint akii böngészni járt, aztán semmit se talált.” O. I. Bukovinai székely népmesék 2. A Tolna megyei Könyvtár, folytatva a megyébe települt szé- kelység hagyományainak ápolása felett kimondatlanul is vállalt védnökséget, Lovas Henrik szerkesztésében kiadta a Bukovinai szé­kely népmesék második kötetét. A folyamatosságot azzal is jelzik, hogy az első kötet meséit sor­szám szerint is folytatják és ma'jd csak a kétszáznegyvenharmadik oldalon, az előző kötetben megkezdett számozást befejezve kez­dődik az újabb sorozat. Mátyás Rózsikét, aki az előző kötetben megkezdett 168 mesét elmondó Fábián Ágostonná (oz óvodások­nak iMári néni) óvodás tanítványa volt, még négyen követik a me­séiéiben: Fábián Ágoston, Győrfi Rudolf, Győri! Rudolfné és Győr- fi Ferenc. Így a második kötet összesen 127 mesét tartalmaz. Szójegyzék, jegyzet és függelék teszi teljessé az ilymódon tekin­télyes vastagságúvá duzzadt könyvet. iÉs, hogy a végén felsorakoz­tatott segédanyagra szükség van, azt az tudja leginkább, aki meg­próbált ebből a könyvből mesét olvasni az óvodás korú gyerme­kének. (Különösen, ha a székelységet jellemző hangképzés helyett ő inkább a palócot hozta a szülői házból.) Mert tény, hogy a kétségtelenül hasznos kuriózum, sőt kultúrtör­téneti mivolta mellett, mivel a mai gyerekek is élvezettel figyelik, mondhatni a meséknek napi használati értéke is van. A népmesék hangulatát csalhatatlanul felidéző, olykor az igaz­ság érdekében még bizonyos erkölcsi normák felett is szemet há­nyó hosszabb, rövidebb meséi a felnőtteknek is gondűző órákat adhatnak. (f) Csíkszeredaiak sikere Konyhádon A népszokások és népművé­szetek valóságos virágoskertje Erdély. Sajátos helyzete foly­tán a népi műveltség számos, másutt már * elmosódott ele­mét őrizte meg. Tapasztalatot adottját apa a fiának. Így öröklődött a kultúra szájról szájra. A hagyomány nemcsak köt és kötelez, hanem korról korra ‘ változik is. Ferenc Pál, a Csíkszeredái művelődési ház igazgatója a bonyhádi előadásuk előtt mu- \ tatta be az együtest: — A munkcDÉbkból, ^isztvise^ lökből és diákokból álló 50 ta­gú csoport fő feladata az er­délyi román és székely nép­dal- és néptáncmotívumok gyűjtése, a hagyományok ápo­lása és beépítése a közműve­lődés mai formáiba. A „Balla­da Ének- és Táncegyüttes" magyarországi vendégszerep­lésére a Romániában rende­zett fesztiválokon elért ered­ményeik alapján került ismét sor. Nagy ajándéknak tekint­jük, hogy az 1973-as, 1980-as útjaink után megint eljutot­tunk a Dunántúl, a Völgység székelylakta vidékére, üzenetet hoztunk az Oltnak partjáról. Maros forrásától. Hoztunk ta­risznyánkban ezerféle nótát, ezerféle táncot — hallottuk a beköszöntő szavaiban. A nagy érdeklődéssel kísért műsor legfőbb jellemzője és sikerük titka a lendületes jó­kedv, technikai biztonság és eredetiség. Ezzel jutottak a „Megéneklünk Románia" or­szágos fesztivál élvonalába, így jutottak a kaposvári me­zőgazdasági és a tanítóképző főiskola meghívására most Magyarországra. Bonyhádi előadásukban az együttes népi zenekarának nyi­tánya után nyárádmenti for­gatást láttunk, felső Maros­menti román népdalokat hal­lottunk. A ménasági népdal­csokor után erdélyi román le- gényes következett. Kászonal- tizi székely népballadák han­gulatát felcsíki leánytánc ol­dotta. Taplicai román népda­lok, székely népdalkettősök váltották egymást. Az előadás szünetében sem pihentek a táncosok, akkor a tv-híradó számára ismételték meg csíkszentdomokosi tánc- szvittjüket. A zenekar vezető­je, Hajdú Gabriella, a ko­reográfus és műsorvezető, Jó- zsa László fáradhatatlan szor­galmának koronája volt a bonyhádi előadás. Magyaror­szági fellépéseik során még Siófok, Mohács, Fonyód, Ba- latonföldvár közönsége előtt is öregbítik az együttes hírét, kötik szorosabbá a két ország testvéri barátságát a népdal és néptánc romániai követei. DECSI KISS JÁNOS Tévénapló Modern szobrászat Visszatérő panasz: gyenge lábakon áll képzőművészeti kultúránk, amihez egyaránt szolgáltat érvet az ízlés, a mű­kereskedői forgalom, de nem egyszer a kiállítási gyakorlat is. Köztudott, s az okokat itt kell keresnünk, szegényes a képzőművészeti oktatás — ha egyáltalában van —, követ- . kezésképp hiányosak az ismeretek, s a tárlatlátogató, d& <& . nagyon gyakran a vásárló is ofrfcor iekipiplyes sommá pén^ zével a „tetszik—nem tetszik" felettébb kétes lehetőségével kénytelen beérni. A televízió d maga módján igyekszik pó- tolni a hiányokat, egyebek között most már jó ideje „A hét műtárgya" című szerencsés Sorozatával és a magyar kortárs művészek sikerült vagy kevésbé ‘sikerült bemutatásával, il­letve olyan összefoglaló filmekkel, amelyek egy-egy korsza­kot igyekeznek bemutatni. Mint a most kezdődött amerikai filmsorozat, amely a modern szobrászat mestereit vonultat­ja fel Rodintől napjainkig. Az első rész időrendi sorrendben mutatja be az úttörőket, s alkotói régi filmeket, nem egyszer amatőr felvételeket ke­restek elő, s igazán szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk Rodint, Matisse-t, Maillol-t Brancusit. De rögtön ide kíván­kozik egy tapintatlanság: kár, hogy a magyar szöveg telje­sen elnyomja Maillol vagy Brancusi hangját, mert a hang is az ember elidegeníthetetlen tulajdona. Jó sorozat indult? Nehéz rá egyértelműen válaszolni. Azok, akik valamennyire járatosak a modern szobrászat tör­ténetében, felidézhetik a század első évtizedeinek mestere­it, köztük olyan mesterekkel is találkoznak, akiknek híre, legalábbis nálunk, nincs arányban jelentőségével, mint Ja­ques Lipchitz vagy Henri Laurens, azoknak, azonban, akik most akarnak megismerkedni a szobrászat e nagy korsza­kával, olybá tűnhet ez a film, mint egy illusztrált telefon­könyv. Sok név, felvillanó arcok, néhány mű, de arra már nem ad váaszt a film, hogy mi jelenti Rodin korszakos je­lentőségét, s miért járt hozzá minden szobrásznövendék, aki túl akart lépni az akadémizmus gátjain. Az amerikai szer­zők nagyvonalúak voltak, s bármennyire is szépen fényké­pezték az egyes műveket, általában hányzik a világos ma­gyarázat, az okos elemzés, a művészettörténeti folyamat lo­gikája. Éneikül pedig csak hiányos lehet minden olyan vál­lalkozás, ami egy korszakot igyekszik bemutatni. Az teljesen érthető, hogy az óceán másik oldalán semmi nem tűnt fel a magyar művészetből, éppen ezért lett volna szükséges, hogy a magyar változat legalább a kézenfekvő összefüggésekről ne feledkezzék meg. Egyetlen példa: Maii­tól barátja volt Rippl-Rónai, sokáig együtt dolgoztak, a ma­gyar mester le is festette, s kölcsönösen jelentős hatással voltak egymásra. A tanulság már most levonható: az egyébként nagyon hasznos és látványos amerikai sorozat után jó lenne látni a modern magyar szobrászat útját is, amit az elmúlt ötven évben olyan nemzetközileg is elismert mesterek jeleznek, mint Moholy Nagy, Martyn, Borsos Miklós, nem is beszélve azokról, akik korán külföldre kerültek, akár a világsikerig is eljutottak, s nevük most már itthon is ismerősen cseng, sőt nem egy munkájuk haza is került. CSÁNYI LÁSZLÓ Jogi esetek Szerencsés volt a múlt hetünk. Részünk lehetett a tévé legsikeresebb műsorai közül kettőben is. A Kék fényre és a logi esetekre gondolok. Ez utóbbinak nem „profi" szereplői adásról adásra hivatásosokat leköröző tévés személyiségek­ké fejlődnek. Fluckné dr. Papács y Edit éppúgy, mint a pá­ratlan humorérzékű, született népművelő, dr. Erőss Pál. Mert az ugyebár nem lehet kétséges, hogy e műsor keretében népművelés folyik, méghozzá a javából. Fogyatékos jogi ér­zékünket csiszolgató, alakitga ó esetek felhasználásával, me­lyek egyúttal az élet változatosságára is szolgálnak példák­kal. A könnyelmű kutyatulajdonos és a nem kevésbé köny- nyelmű kutyasétáltató „jóvoltából" megesett ebre éppúgy gondolva, mint a hivatal packázása (szebben szólva „ad­minisztrációs hiba") révén majdnem nászéjszaka nélkül ma­radt nászutasokra, vagy a csendrendelet — mondjuk így — félreértelmezőire. Vajha ez utóbbi példa egyként nevelő hatású lenne házi Hi-Fi-koncertek kéretlen szolgáltatóira, szemetes konténerek hajnali döngetőire, egyik-másik vendéglátóipari egység kö­zönségére és úgy általában valamennyiünkre ... —s. —n. Tolnai njfári esték Benkó Dixieland-hangverseny „IDixi tanár úr”: így emleget­te Benkó Sándort a szombat esti tv-híradó, és másnap, való­ban fellépték Tolnán, úgy, ahogy azt kedvenc hírközlő ma- slnáTik egész országunkkal tu­datta. iHogy miért fontos, miért ér­dekes ez a dolog? Egyszerűen azért, mert a Benkó Dixieland Band (a tv-lhírüdás is erről be­szélt) az előző napokban érke­zett meg a „'Sacramento Jazz Jubilee” amerikai fesztiválról1, mégpedig első díjjal. Felesle­gesnek gondoljuk bővebben ecsetelgetni, mit jelent ez iga­zaiból; mintegy 100 együttes kö­zül, 200 ezernél több néző vé­leménynyilvánítása alapján, a jazz ősihazájában, „sápadtarcú európaiakként" az élre törni... (Mindenesetre ez történt, a té­nyék pedig makacs dolgok...) IMaga Benkó mondta a tolnai fellépéskor: Lehetséges, hogy az amerikai ősindítás után euró­pai friss áramlatok emelik to­vább a jazzt?... Biztos argu­mentáció még nem tehető, az azonban újfent tény, hogy ez a turné a győzelmen kiéül olyan emberek barátságát is hozta számukra — s rajtuk keresztül természetesen a magyar jazz számára — mint Dizzy Gillespie, Major Halley, Abe Most, Bill Allred...; közben játszottak New Yorkban és New Orleans utcá­in, felléptek Las Vegasban, Los Angelesben, San Franciscóban és Memphisben, azokon a he­lyeken, ahol a nügy példakép, Louis Armstrong is megfordult. Armstrong neve többször is előfordult az est folyamán. Arról feltétlenül tudnunk kell: az esemény inkább zajlott klub­szerű kereték közt, mint merev koncertfölá Hóéban. Az együttes tagjai — Benkó Sándor, Hal­mos Vilmos, Járay János, Vajda Sándor, Nagy Jenő, Zoltán Bé­la, Nagy Iván — alig néhány lépésnyire, mindössze pár cen­timéter szintkülönbséggel az el­ső sortól, játszottak. A tolnbi közönség kissé elfo­gadott volt. Ez persze érthető, hisz számára nem mindenna­pos esemény, hogy tudniillik egy világjáró jazzegyüttes az USA-ból egyenesen a lába elé repül... A hangulat azonban fokról-fokra oldódott, emelke­dett (szekszárdiak is voltak szép számmal). A siker végül is olyan méreteket öltött, hogy a Lehot- ka-orgondest és a mostani al­kalom ismeretében túlzás nélkül jósol hatjuk : a tolnai nyári es­ték méltó partnere (akár ne­mes értelmű riválisa) lehet ha­marosan a szekszárdi zenélő nyárntak. A dolog „esszenciáját” maga az együttesvezető fogalmazta meg a legfrappánsablban : mi­ért, miért sem, nem tudni, de a dixflmuzSiika hallatán száz em­berből kilencvenkilencnek mo­solyra szalad az arca... A tolnai közönség ezzel az emelkedett derűvel - ,a műsor- véghez közeledvén pedig mind viharosabb tapsokkal - fogad­ta a számokat; ezek közt pl. Georgia ón my mind, Yes Sir, Szentek,- Bourbon Street Para­de, Clown,' Bill Bailey..., és ha­talmas tetszését nyilvánította a ibendzsós Nagy Jenő-szerze- mény, a Rágógumi iránt is. IMi lehet Benkóé'k titka? Benkó Anmstrongot citálta; azt, hogy a jazz néhai nagy öregje igazából életkora máso­dik harmadára „érett be", vált Igazi Ärmstronggá". Benkóékrál azt tudjuk, hogy az együttesben mintegy kétév- tizedes közös munkát folytat egy csapat kiemelkedően tehet­séges muzsikus. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents