Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
1982. július 17. io ^Dépüjsâg IRODALOM VERBÖCZY ANTAL: Mindenki mondja a magáét Meteorológus: Az idő, ha rossz, ha jó túlnyomónak várható. Bizonyosan megesik, hogy esik, vagy nem esik. Biológus: Van elmesejt, van sejt-elem és ébred számos sejtelem. Pszichiáter: Hogy akad normális elme? Na és? Annak mi értelme?! Vegyész: Fölröpített sok botort a Bugyborékoló retorla. Kozmológus: Nem keltek én rémhírt bárha egy hang a lülembe-zum, zum- döngicséli: nincs kizárva, hogy lyukas az Univerzum. Fizikus: Képlet a Világ sorsa, nincs azon mit sírni, csak azon, hogy tán soha nem tudjuk lelirni. Részecske-íizikus: Bárki bármit kvarkog, egy napon majd kiderül; léteznek a kvarkok. Asztronauták: — Hódítjuk már a Világűrt! Ez dicső lelettel — Csak a talpát kaparásszuk, még észre sem vette. Építész: Bár a ramaty mindent belep, áll már az új lakótelep! Jöhet az infrastruktúra, aztán az infarktus-kúra. Hogy születik a regény? Csingiz Ajtmatov A magyar olvasók széles tábora is ismeri Csingiz Ajtmatov, a Szocialista Munka Hőse, Lenin- és állami díjas kirgiz író munkásságát. Az UNESCO adatai szerint a kirgiz Ajtmatov a világ egyik legnépszerűbb és legolvasottabb írója. Könyvei több mint 80 országban, több milliós példányszámban jelentek meg. Az APN tudósítójával folytatott beszélgetésében Csingiz Ajtmatov az irodalom aktuális problémáiról, a nemzeti és nemzetközi irodalmi értékek kölcsönös viszonyáról fejti ki gondolatait. * — A szovjet irodalom nemzetközi jellege egyedülálló. Nem ösztönös, hanem tudatosan irányított jelenségről van szó. Minden egyes szovjet író az egységes soknemzetiségű közösség tagjának, az egymást kölcsönösen gazdagító irodalmak képviselőinek vallja magát, amelynek középpontjában súlyát és gazdagságát tekintve a nagy orosz irodalom áll, amely olyan óriásokat adott az emberiségnek, mint Puskin, Tolsztoj, Csehov és Dosztojevszkij. Az orosz irodalom napjainkban is a szovjet irodalom fejlődésének sajátos katalizátora. A szovjet irodalom és művészet tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy a legjobb nemzeti művészeti alkotások szükségszerűen a nagy, általános emberi eszméket, problémákat, gondolatokat hordozzák, méghozzá a szovjet embet eszmei álláspontjából végiggondolva, a társadalmi harccal, a történelemmel és korunk kérdéseivel, az egyén, és a társadalom problémáival kapcsolatos nézőpontból vizsgálva. — Amikor egy új rpűvön dolgozik, <a munka kezdetén van-e valamilyen előre átgondolt „programja"? — Bárcsak minden ilyen könnyű és egyszerű lenne: végiggondolom a mű vázlatát, megírom és a könyv megjelenik. Az alkotásban minden sokkal bonyolultabb, legalábbis, ami engem illet. Ha a művész, mint egyéniséget, mint személyiséget kívánja magát kifejezni, olyan problémákkal, ellentmondásokkal, életkonfliktusokkal találja magát szemben, amelyeket sehogy se lehet meghatározott sémába szorítani. Egyszer ősszel az Isszik-Kul tóhoz utaztam, a szántási erdőkbe. Ott találkoztam egy gépkocsivezetővel, aki elmesélte, hogy valahonnan két rénszarvas tévedt oda. Az egyiket elütötték, a másik azonban elment „és úgy látszik, hogy soha nem tér vissza..." — mondotta bánatosan a gépkocsivezető. Megmutatta nekem ezt a helyet, ahol később „A fehér gőzhajó" című regényemben egy kisfiú életre kelt. Megvolt az impulzus, a találkozás. Igen nehezen írott kisregény lett az egészből: először egy elbeszélést írtam, melyet később részletekkel gazdagítottam, kibővítettem. ,,A fehér gőzhajó”-ban a humán kritériuma az embernek a természethez, minden élőhöz való viszonya. Ebből következik a lelkiismeret problémája, mint az ember egyik legjellemzőbb tulajdonságáé. — „A fehér gőzhajó"-ban ön által vázolt probléma igen kifejezően és hihetően jelenik meg a Kirgizfilm Stúdió által a regény alapján készített filmben. Mi a véleménye a filmművészet és az irodalom kapcsolatáról általában és saját alkotásaiban? — Napjainkban a film rendezőjének lehetősége van arra, hogy új minőségben hosszabbítsa meg egy-egy könyv életét, hogy különleges érdeklődést keltsen iránta. ín, mint irodalmár, a több évezredes történetre visszatekintő irodalmat tartom elsődlegesnek. Az emberek évszázadokon keresztül tökéletesítették, csiszolták azt a képességet, hogy a valóságos világot a szó közvetítésével adják vissza. A filmművészet, az irodalom, a színház, a zene, a festészet gazdag tapasztalataira támaszkodva, a tapasztalatokat általánosítva, lenyűgöz bennünket azzal a képességével, hogy dinamikusan tükrözi világunkat. Éppen ezért én, az író és a filmművészet kapcsolatát mint törvény- szerűséget, mint korunk esztétikai követelményét tekintem. — Publicisztikai Írásaiban nemegyszer hangsúlyozta, hogy jelenleg igen fontos az irodalom azon képessége, hogy megtanítson bennünket: másokról ugyanúgy kell gondolkodni, mint magunkról. Hogyan valósult ez meg alkotó gyakorlatában a legutóbbi regénye feletti munka az „Egy évszázadnál hosszabb nap" alkotói folyamatában? — Regényem alapgondolata nem új, de nem is elcsépelt: a világépület lényege és legfőbb értéke az ember. A regény főhőse egy sivatagban élő munkás. Szokatlan sorsában korunk méreteit szerettem volna ábrázolni. Az örök és a múlandó találkozásában egy kiváló munkás annyiban érdekes és fontos, amennyiben személyiség, amennyiben a kor egész színskálája benne koncentrálódik. Ezért igyekeztem hősömet az embert izgató problémák középpontjába helyezni. K. OMURKULOV L. Dvinszkij- V. Koval: Nem dohányzom Az utcára lépek, s egy szemközt jövő' tüzet kér. Mondom neki, hogy nem dohányzom. — Micsoda alak! — csóválja a fejét, és továbbmegy. Kezdem magáim kelleimetlenü1] érezni. — Megkínálna egy digivél? - szólít meg két csaj a körúton. — Nem dohányzom. — ... nem is iszom, s lányokkal se járóik — utánoz csúfolód- va az együk. De hát mi a csudát akarnak? Hiszen, ugye, van többek között egy hároméves fiam. A feleségemről nem is beszélve. A buszon vágni lehet a füstöt. Pedig itt aztán tilos dohányozni. — Nem hagyná abba a pöfé- kelést? — Én? De hiszen én nem is... — Micsoda? Hiszen egy kilométerre érezni — torkol le egy dzsekis kopasz középkorú. Az asszonyság pedig, aki rám szólt, folytatja: — Nekem, példának okáért, asztmáim van, ugye. Őkéimét viszont, hogy mást ne mondjak, csak a maga dolga érdekli. Pedig még alig bújt ki a tojásból. Hát ilyen egy átlag autóbusz- utas. Ilyenekkel állják le vitatkozni? Nem érdemes. Több bennem az önérzet. Leszállók a buszról. Lépdelek át az udvaron. 'Egy kis vasgyúró rám mutat a homokozóláipátjáva'l: — Bácsi! Visszamosolygok rá. Ebben a pillanatban mellé'hájol a nagymamája : — Látod, Misenyka, ilyen sovány és sápadt leszel, ha majd te is dohányozni fogsz — magyarázza neki. — Nem dohányzom — mondom' komoran. Azért vagyok sovány, mert hallgattam d nagymamára. Alig hogy beérek, hivat a főnök. Alaposan megtárgyaljuk a negyedévi tervet. Befejezzük, s váratlanul így szól: — Szemjonov, adjon már egy cigarettát. Úgy rágyújtanék... Fordította és átdolgozta: Konczek József. Ulrich Winterfeld : Az évszázad ötlete Minden bizonnyal „az évszázad ötletének" lehet nevezni az amerikai hadügyieknek azt a szándékát, hogy a stratégiai rakétákat föld alatti labirintusokban helyezzék el az ellenség megtévesztése céljából. Mint a Pentagon jól értesült köreiből jelentették, a rakéta- technika e forradalmi megújításához egy zoológus adta az ötletet. Ö tett említést a Dél-Amerika sivatagjaiban honos szürke vakondokról, amely váratlanul támad a föld alól esküdt ellenségeire, a kék sasokra. Ez az állat a föld alatti járatok egész labirintusát ássa, meglepetésszerűen közelíti meg ellenségét, és hátulról támad rá. Ezzel megbénítja a sas akaraterejét és megfosztja az ellenállás lehetőségétől. Nekünk is fel kell készülnünk arra, hogy az elkövetkező évtizedekben az NSZK-ban egy hallatlan méretű föld alatti építkezés veszi kezdetét. A Bundeswehr „mélyépítési" hivatalának, amennyiben tényleg el akarja érni a „meglélemlitési effektust", cirka az ország területének egyharmadát kell alagutakkal átfúrnia. A számtalan labirintusban éjjel és nappal (még vasárnap is!) rakéták fognak közlekedni. Természetesen ezt a programot minden módon üdvözölnünk kell. Építőiparunk, amely ma nincs megfelelő mértékben kihasználva, több évtizedre előre megrendeléseket kap. Nincs mit félni a külföldi konkurrenciától sem, mivel a tervezet katonai jellegű, ami azt jelenti, hogy a más országokból származó legelőnyösebb javaslatok is el lesznek vetve. Viharos fellendülés vár a nyugatnémet autóiparra is, amely a szükséges vontatókat és lövegtalpakat fogja gyártani. A termelés annyira megnő, hogy teljességgel el fogja feledtetni a személy- kocsik iránti kereslet csökkenését is. Munkanélküliek ezreit fogják a szó szoros értelmében „az utcáról felvenni", hogy a rakéták mozgatásáról gondoskodjanak. Kétségtelen, hogy egyik-másik polgárnak lesznek bizonyos kellemetlen érzései a labirintusok építése és a rakéták mozgása során. így el kell készülniük arra, hogy az építési technika minden nagyszerűsége ellenére épületek, falvak, s a városok egyes részei a tengerszint alá süllyednek, miközben mélyföldek keletkeznek. Ám ott enyhe lesz az éghajlat, ami elfeledteti az egyéb kellemetlenségeket. A törvényhozók a legrövidebb időn belül megoldják a föld alatti utak forgalmának szervezésével kapcsolatos kérdéseket. Például, hogy két rakéta közül melyiknek van elsőbbsége a szabályozhatatlan útkereszteződéseken való áthaladáskor. A Nyugat- Európa alatt elhelyezendő rakéták ellen irányuló bármiféle polgári kezdeményezések, amelyeket a kommunisták támogatnak, részünkről nem fognak megértésre találni. Elvárjuk, hogy politikusaink tömjék be a protestálni szeretők száját — ezt akár a föld alatti állomás főnöke is megteheti, persze csak akkor, ha megfelelő fizetéskiegészítést kap. Géricault grafikái a Nemzeti Galériában A Budavári Palota C épületében július 6-án megnyílt Theodore Géricault grafikai tárlata. A XIX. század első felében alkotó, a romantika úttörői között számon tartott francia mester rajzait a Roueni 'Szépművészeti Múzeum kölcsönözte a Magyar Nemzeti Galériának. A svájci őrszem a Louvre-ban Lőszerkocsi Bokszolok (Zahemszky László fordítása)
