Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

8*HPÜJSÀG 1982. július 17. KNDK Új mezőgazdasági gépek A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban az állam jelen­tős összegeket fordít a mező- gazdaság fejlesztésére. Ma az országban minden 100 hektár megművelt földterületre 6—7 traktor jut. A talaj termőképes­ségét hektáronként átlagosan 1,5 tonna műtrágyával javítják, s a rizsföldek 97 százalékán vé­geznek vegyszeres gyomirtást. A mezőgazdaság fejlesztésé­ben jelentős szerepet vállal az Agrártudományi Akadémia Gé­pesítési Kutatóintézete. Az inté­zet munkatársai számos újítási javaslattal és új konstrukcióval segítik a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. Kifejlesztet- ék például a Taedonggang rizs­ültetőgép új típusát, amely jól igazodik a hazai talajadottsó- gokhoz és könnyen kezelhető. A korszerű gép segítségével megtakarítják a fáradságos kézi munkát és egyenletesebbek lesznek a rizstáblák. Másik gépújdonságuk a Mo- rabong rizsarató, amelynek tel­jesítménye a háromszorosa a ré­gebbi típusénak, s jóval keve­sebb üzemanyagot használ fel. Az intézet tervezői gondos­kodnak a hegyi kisgazdaságok­ról is. Számos kisgép-családot alakítottak ki a számukra. Korszerű tárolás NDK-gyártmányú alumínium szemestermény-silók, amelyekből tetszés szerinti mennyiség sora­koztatható íegymás Imellé a tárolótelepen. Az ilyen silósorban az optimális szellöztetési idő­pontok ímeghatározása és a kezelés önműködően történik. A sziemesterrrfékek tárolására szolgáló órliás vasbeton Silók költséges létesítmények, és el­készítésük időigényes. Ezért ve­lük párhuzamosain gyorsan és olcsón megépíthető könnyű-szer­kezetes tárolókat is, létesítenek (a megfelelő technológiai be­rendezéseikkel.) Ilyenek például a rendszerint alu-mini um bál készülő fémsilóik, amelyeket a szerelőüzemben állítanak össze, s különleges járművekkel — ne­tán helikopterrel - szállítanak a telepítés színhelyére, hogy ott igen rövid időn- belül elláthas­sák feladatúikat. A fémsilók leg­kritikusabb része a perforált fenéklemez, amelyre néhány száz mázsa terméktömeg nehe­zedik, így különleges alátá­masztást és mereVítést igényel. Újabban el is hagyják a költ­séges fenéklemezt, s helyette magában a sík alaptestben nyolcsuganas elrendezésű szel­lőzőcsatornát képeznek ki. A fémsilókban, a legfontosabb kezelési művelet az aktív szel­lőztetés, a,m-i a minőségmeg­óvás feltétele. Döntő szempont a tárolás gazdaságos, energia­takarékos megoldása is. Az utóbbi időben a szemestermék­tömegen átfuvatott hűtő-levegő áramlási törvényszerűségeinek tanulmányozása révén a régeb­binél jóval, kisebb energiaszük­ségletű szellöztetési módokat dolgoztak ki. Azzal is kísérletez­nék, hogy a- szemestermékkel telt silóból1 nitrogénnel kiszo­rítsák az oxigént. Ilyen körül­mények között ugyanis akár fél évig is jól konzerválható sok száz mázsa terméktömeg, min­denféle szellőztetés és átforga­tás nélkül. E módon megszün­tethető a rovarkártevők, a pe- nészgomlbák elterjedése is, amelyek már 2 százalék oxigén jelenj,étéslben is fertőzőképesek. Ho Si Minh város Történeti Múzeuma Ho Si Minh város Történeti Múzeuma az elmúlt években sok érdekes kiállítási tárggyal gazdagodott, amelyek mind az itt élő népek múltjának érdekes tanúbizonyságai. Szerszámok, emberi csontok, fogazatok ad­nak hírt az őskor és az újkőkor itt élt emberéről. A kőszerszá­mok mellett a bronzkor, a vas­kor különféle emlékei is a le­tűnt kultúrákat idézik. Számos emléket őriznek az országalapí­tó Hung király idejéből. Legújabban a Dong Nai tar­tományban végzett ásatás során felszínre hozott kőszerszámok­kal, agyag-eszközökkel, a Song Be tartomány területén lelt cse­répedényekkel, a Phu Khanh-i lithopon-nal (fehér festék) gaz­dagodott a Történeti Múzeum gyűjteménye. Külön teremben őrzik a Vietnami Szocialista Köztársaság területén élő nem­zetiségek történetének az utó­korra maradt tárgyait. T urizmus A Duna-deltában, amely nemcsak Románia, hanem egész Európa legszebb helyei közé tartozik, már javában tart a tu­ristaszezon. Az egyezmények alapján erre a környékre az idén körülbelül 250 ezer hazai és külföldi vendég látogat, csaknem 40 ezerrel több, mint az előző évben. Szovjet mezőgazdaság : mítosz és valóság Ki emlékezik arra, hogy — mondjuk — Anglia mit expor­tált az évszázad elején, vagy mit importált azokban a távo­li években az Egyesült Államok? A szakembereken kívül — senki. De napjainkban újabban „napirenden van", hogy „a forradalom előtti Oroszország Európa éléstára volt, temér­dek mézet, gabonát, angolszalonnát és vajat exportált". Ez a történelmi emlék minden alkalommal feléled, amikor a szó a szovjet gabonavásárlásra, vagy a szovjet élelmiszerhely­zetre terelődik. A történelmi tényt azonban, sajátos politikai magyarázattal fűszerezik. Képmutató sajnálkozással. Hozzá­teszik, hogy „a virágzó, gazdag Oroszország addig táplálta Európát, amíg nem voltak kolhozok. Ma viszont a Szovjet­uniónak nincs elegendő gabonája és élelmiszere, annak egy részét külföldön vásárolja meg. Következésképpen — a kolhozok juttatták az országot ebbe a helyzetbe". A forradalom előtti Oroszország valóban élelmiszerexpor­tőr volt. Az 1911—12-es évben például a világ gabonaex­portjának egynegyed részét Oroszország produkálta. Éven­te több mint 13 millió tonna elsőrendű búzát szállított az európai piacra. Ez tény. Ám az is tény, hogy ugyanabban az időben 30 millió orosz paraszt — az ország lakosságának egyötöde — éhe­zett. íme, az akkori orosz belügyminisztérium hivatalos fel­jegyzése: „Az éhhalál réme évente földműveseink jelentős részét fenyegeti.” Az 1911 — 12-es éhínség a birodalom 78 kormányzósága közül 60-at érintett. A nagybirtokosok, a nagykereskedők és a kereskedők óriási vagyont kerestek a gabona, a vaj, a méz és hús exportján és mit sem törődtek honfitársaik sorsá­val. Ez volt az ára akkoriban az élelmiszer-exportnak. Igen, Oroszország valóban élelmezte Európát, de ehhez hozzá kell tenni: az éhező Oroszország táplálta. A falu szocialista átalakítása a mezőgazdaság kollekti­vizálása előtt 1924 és 1928 között — a gabonatermelés há­romszorosára, átlagosan évi 69,3 millió tonnára nőtt. 1976 és 1980 között a gabonatermelés már elérte a 205 millió tonnát, a hústermelés 14,8 millió tonnát. így hát ma már nemcsak éhségről, de hiányos táplálkozásról sem beszélhe­tünk, még az aszályos években sem. Ma egészen másról van szó: a táplálkozás szerkezetének javításáról, a fehérjedús élelmiszerek — elsősorban a hús és a tej fogyasztásának növeléséről; s egyúttal a lisztből és burgonyából készült élelmiszerek fogyasztásának csök­kentéséről. Más szóval: nem az ország ellátása okoz gon­dot, hanem a nép létfontosságú szükségleteinek a .teljes ki­elégítése. Pontosan ez a cél áll a Szovjetunió előtt a nyolc­vanas években. Ma a Szovjetunió saját, belső termeléséből ezt a problé­mát még nem tudja megoldani. Azért importál takarmány- gabonát és néhány más élelmiszert, hogy növelhesse az ál­lattenyésztés intenzitását. Az egy főre jutó évi húsfogyasztás 1980-ban elérte az 58 kilogrammot. A forradalom előtti Oroszország húsfogyasztásához — évi átlag 29 kiló — ez sok. A tudományosan megalapozott normához viszonyítva azonban — kevés. Ennek az 58 kilogrammnak a nagyobbik részét — 56,5 kilogrammot — a Szovjetunió saját húserme- lése szolgáltatja, a többi az import révén kerül az ország­ba. Az élelmiszerprogram 1990-ig a húsfogyasztás jelentős nö­velését, a háztájiban és az álattenyésztő telepeken a terme­lés fokozását irányozza elő. A Szovjetunió a kapitalista or­szágokból a behozatal csökkentését, majd a búza, s néhány más mezőgazdasági termék exportjának fokozatos növelé­sét tervezi. LEV VOSZKRESZENSZKIJ Tökéletesebb hegesztőmaszk Újonnan felmertek a Föld vízkészletét Szovjet tudlások a madarak — többek között a gotauríboik — lá­tásának, szem szerkezetének kö­zelebbi tainuilimányozása során megtalálták egy sokáig rejté­lyesnek tűnő jelenség magyairá- zatát. Eddig megmagydrázha- tatla-n kérdés volt, miiként ké­pesek a mádairdk - akár hosz- szú időn keresztül, is - a nap­ba tekintem anélkül, hogy a fény elvalkítaná őket. A kutatóik megállapításai szerint a rend­kívüli fényállóság a madár- szemben végbemenő pigment- képződéssel függ össze. Pon.to- sabba'n fogalmazva arról van szó, hogy a madarak szemében bizonyos pigmentklépződmé- nyékből álló „védőszemüveg” található, amelynek egyébként más funkciók betöltésében — például a tájékozódódban - is szerepe von. Műszeres mérésekkel kimu­tatták, hogy a gala mb recehár­tyájának ilboelektromos poten­ciálja erősödik, ha a napfény alulról jut a látószervbe, és gyengül, ha a napsugarak fe­lülről hatolnak a madár sze­mébe. Kiderült, hogy amíg d napsugarak a madár csőréinél magasabb szögben hatolnak szemébe, addig az állat azt nem érzi kellemetlennek. Ha viszont a sugaraik aluliról jiutnak a szembe, a madarak lehajtják fejüket, megváltoztatván' a fény­sugár beesési szögét. Köztudomású, hogy az em­bernél súlyos szemgyul'ladáshoz vezet a hegesztési ívfény láng­jába való nézés. A madarakat viszont — a kép tanúsága sze­rint is - csöppet sem zavarja az erős fényhatás, sőt, kíván­csian direkt oda,néznek a fény­forrásra. Szovjet szalkemlberek megpróbálták a madarak szem­szerkezetéhez hasonló szemüve­get és maszkot létrehozni a he­gesztők számára. Ennek eddig kétféle változatát dolgozták ki : az egyik gyengíti a szembe alul­ról jutó fénysugarakat, a másik pedig a fényein,yelő réteggel védő a szemet a káros fénysu­garaktól. Szovjet hidrológusok legújabb számítása szerint az eső, hó, zúzmara és jégeső alakjában évente leeső csapadékmennyi­ség 550 000 köbkilométer édes­vizet tesz ki. Ez háromszor any- nyi, mint amennyit eddig felté­teleztek — közölte nemrég egy szakmai értkezleten dr. Alekszej Szokolov professzor, a Lenin­grad i Hidrológiai Intézet igaz­gatója. A Földön lévő víz valameny- nyi fajtájának részletes-számba vétele az óceánoktól kezdve egészen a föld alatti forrásokig, a bolygónkat körülvevő „kék le- pel"-ről alkotott eddigi elkép­zelések jelentős kiigazításához vezetett. A szovjet tudósok a jelenlegi összvízkészletet 1386 millió köb- kilométerre becsülik; ennek több mint 96%-a található az óceánokban. Ez 32 millió köb- kilométerrel kevesebb víz, mint amennyit korábban feltételez­tek. Erre a kiigazításra az óceá­nok talajdomborzatáról kapott legújabb ismeretek figyelembe­vétele nyomón került sor. A készletekhez tartozik továb­bá a tavak, folyók, mocsarak, a föld alatti tárolók vize, vala­mint a gleccserek, az örök hó és jég formájában tárolt víz. Ki­számították, az úgynevezett bio­lógiai vízállományt is, amelyet az élő szervezetek tartalmaznak és amelyet eddig többnyire fi­gyelmen kívül hagytak. Ez mint­egy 1120 köbkilométert tesz ki. A leningrádi északi-sarki és déli-sarki kutatóintézet munka­társai ezzel párhuzamosan fog­lalkoznak a világtengereken úszó jégtömegekkel. Műholdak által kapott információk kiérté­kelése és víz alatti kutatások nyomán tömegüket több mint 35 000 köbkilométerre becsülik. A sarkkutatók megállapították, hogy az Északi-Jeges-tengerben és az északi félteke más tenge­reiben minden télen kétszer annyi jég képződik, mint a déli sarki vizekben, amelyek viszont megintcsak lényegesen több jéghegyet „produkálnak". Kö­vetkezésképpen úgy számolják, hogy a grönlandi gleccserekből évente 40—50 ezer jéghegy vá­lik le, amelyek víz fölötti ma­gassága a 150 métert is eléri. Ugyanabban az időszakban a Déli-sark jegéről — főként a Weddel-tengeren, mintegy 200 ezer lapos, úgynevezett táblás jéghegy válik le, amelyek átlag­ban ugyan lényegesen alacso­nyabbak, mint az északi-sarki jéghegyek, de összterjedelműk­ben ezeket jóval túlszárnyalják. A „Pobjeda” nevű jégsziget, amelyet szovjet tudósok megfi­gyeltek és a világűrből felmér­tek, például 160 km hosszú és 72 km széles volt. 2500 köbkilo­méter édesvízből állt. A szovjet tudósok különös fi­gyelmet szentelnek az édesvíz- készletek kiszámításának és el­lenőrzésének. Nem osztják^ azo­kat a pesszimista előrejelzése­ket, hogy hamarosan a „vízín­ség” úgynevezett veszélyével kell szembenéznünk, kiemelt vi­szont, hogy nemzetközi méretek­ben döntő intézkedésekre i van szükség bolygónk víztartalékai­nak védelmére és racionális ki­használására. Ezt a célt szolgálja a Szovjet­unióban az ország gleccserek borította .területeinek a kutatása is. így például nemrég a leve­gőből felmérték Kazahsztán gleccsereit. Az egyik legjelentő­sebb hegytömböt, a dzsungáriai Alataqut egy 450x250 km-es fe­lületen borította örök hó és jég. A több mint 1300 gleccserből álló jégpáncél, ahogyan meg­állapították, kb. 40 köbkilomé­ter édesvizet tartalmaz. Tekin­tettel arra, hogy Délkelet-Ka- zaihsztán sok folyóját gleccsenviz táplálja, az új mérések hasznos segítséget nyújtanak a köztár­saság száraz területei részére létesítendő öntözési rendszer ki­építéséhez. A madár 'szeme 'bírja pz 'erős fényt

Next

/
Thumbnails
Contents