Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

1982. július 17. NÉPÚJSÁG 3 Ifjúságpolitika a nagymányoki termelőszövetkezetben Pár évvel ezel,őtt. mé?------------------------ gyakori volt az a megállapítás, hogy a ter­melőszövetkezetek elöregednek, nő az átlagéletkor a szövetke­zetekben. E folyamat az utóbbi években megállt, sőt, egyre több tsz-ben megy végbe erő­teljes fiatalítás. A nagymányoki Gábor Áron Tsz már évekkel ezelőtt is „ki­lógott" az általános képből. És most is — mint azt Takács Zol­tán elnök az üzemi pártvezető­ség hétfői ülésén elmondta — a megye legfiatalabb termelő- szövetkezete. No, nem a szövet­kezet életkorát tekintve, hanem a tagsági átlagét. Úqy tervez­ték tavaly decemberben, hogy az ifjúsági parlamentre meg­hívják a 35 év alattiakat. A terv azért hiúsult meg, mert kiderült; a szövetkezet összes dolgozói­ból, tagjaiból, 359-ből, 260 tar­tozik ebbe a kategóriába, már­pedig ekkora befogadóképes­ségű helyiség nincs a község­ben. Ezért kellett „megalkudni" és csak a harminc éven aluliak­ra szűkíteni a meghívottak kö­rét. Ök ugyanis „csak” 144-en vannak, kereken 40 százalékát adják az összlétszámnak. A szövetkezetben tehát — éppen eme arány következté­ben — megkülönböztetett fon­tossága van az ifjúságpolitiká­nak. Jelentkeznek olyan prob­lémák is, amilyenek másutt nemigen. Például a tmk-részleg- re nem lehet olyan határozatot hozni, hogy az idősebb szak­emberek adják át tapasztala­taikat a fiataloknak, mert egy­szerűen nincsenek, akik átadhat­nák, lévén a részleg vezetőstül szak- és betanított munkásostul fiatal, harminc év alatti élet­korú. Itt legfeljebb a pár éves szakmai gyakorlattal, tapaszta­lattal rendelkezők segíthetik a fiatalabbakat, a most belépő­ket, vagy a nemrég belépette­ket. Az ifjúságpolitikai KB-,határo­zat, illetve az ifjúsági törvény végrehajtásának helyzetéről, a szövetkezet vezetősége által ki­dolgozott és az ifjúsági parla­menten elfogadott intézkedési terv megvalósításáról számolt be a termelőszövetkezet elnöke a pártvezetőségnek. 'Megszilárdult a termelőszö­vetkezet az utóbbi években. 1979-ben, 80-ban, 81-ben is jó évet zárt. Az eredményes gaz­dálkodásban a tsz fiatal tagjai­nak is jelentős érdemei vannak. Ugyanakkor ezzel sikerült évről évre létrehozni azt az anyagi- pénzügyi alapot, a'mely nélkü­lözhetetlen az ifjúság helyzeté­nek folyamatos javításához. Ez persze nem jelenti azt, hogy valamennyi fiatal képessége legjavát adja, szórványosan elő­fordul, hogy egyesek csak a jogaikat látják, ezen politikai nevelőmunkával kell változtatni. Jelentős előrehaladás történt a fiatalok szakmai és politikai képzésében, tovább növekedett a szakmai képzettséggel rendel­kező fiatalok aránya. Nőtt a közép- és felsőfokú végzettsé­gűek száma és a fizikai dolgo­zók közül egyre többen vesz­nek részt középfokú oktatás­ban. Két alkalommal szerveztek „házon belül" szakmunkáskép­ző tan'folyamot (állattenyésztő, gépszerelő), a részt vevő hatvan dolgozó közt 33 volt a harminc éven aluli. A gépszerelőosztály valamennyi tanulója ezt máso­dik szakmaként sajátította el. Az idén szőlőtermesztő szak- munkástanfolyamot indítanak 25 résztvevővel. Erőfeszítéseket tesz a terme­lőszövetkezet abban az irány­ban is, hogy akik nem fejezték be az általános iskolát, e vég­zettséget itt megszerezzék. Utoljára 1979-ben indítottak ilyen osztályt, tervezik az ősz­szel kezdődő tanévre is, amely­ben érdekelt lehet kilenc, har­minc év alatti fiatal tsz-tag. Többen végeztek marxizmus— leninizmus esti középiskolát, az esti egyetemre évente beisko­lázott két-három dolgozó közt is mindig van fiatal. Sikerült a termelőszövet­------------------- kezetben elérni, hogy minden vezetői poszton — a harminchat vezetőből tizen­egy a harminc év alatti — meg­felelő iskolai végzettségű em­ber dolgozik. Ezen felül kellő kádertartalékkal is rendelkezik a szövetkezet, főleg a fiatalok körében. Aki bármely formában és fokon tanulni akar, megkap­ja a lehetőséget és a kedvez­ményeket. Nemcsak az operatív vezetés­ben kapnak számarányuknak csaknem megfelelő arányban szerepet a fiatalok, hanem a vezető testületekben is. A de­cemberi ifjúsági parlamenten elfogadott új intézkedési terv tartalmazza e követelményt. Az­óta már megvalósult: a tizenöt tagú vezetőség öt tagja fiatal. Nagy gondot fordít a vezető­ség arra a 'fiatalok munkába állításánál, hogy mindenki a képességének megfelelő munka­körben dolgozzon, megkapja a lehetőséget, hogy szakmailag bizonyítson. Előfordult — a szükség vitte rá a szövetkezet vezetőségét — hogy kellő gya­korlati tapasztalat nélkül ke­rültek fiatalok nagy értékű és bonyolult gépekre, vagy felelős vezetői beosztásokba. Ezeknek mind a vezetőség, mind a párt- szervezetek és a KISZ az eddi­ginél nagyobb segítséget kell, hogy adjon. Nem elég, hogy szigorúan betartják az „egyen­lő munkáért egyenlő bér" alap­elvet, hozzá is kell segíteni a fiatalokat ahhoz, hogy eredmé­nyesebb munkát végezzenek. Javulást vár a vezetés a fiata­lok egy részénél a szakmához való érzelmi kötődésben is. Ezt egyrészt a munkahelyi körülmé­nyek színvonalának további emelése, másrészt a nevelő munka segítheti elő. És itt óha­tatlanul előtérbe kerül a KISZ szerepe. Az utóbbi években nem volt megfelelő a KISZ szer­vezeti élete és így az ifjúsági szervezet nem gyakorolta kielé­gítően véleményezési jogát sem. Ez év tavaszán változás követ­kezett be, megszüntették a két gyenge alapszervezetet irányító­üzemi KlSZ-'bizottságot, egyesí­tették az alapszervezeteket, tit­kárnak egy jé képességű agrár- szakembert választottak. Az il­lető jelenleg katona, a vezető­ségnek a helyettese számolt be: a taglétszám 18-ról 25-re emel­kedett Nagymányokon, elkészí­tették az akcióprogramot és an­nak néhány pontját már meg is valósították. A mozgalmi mun­kára van helyiség, azonban a szórakozási programokhoz nincs. Viszont a községi KlSZ-szerve- zetnek e célra is megfelelő he­lyisége van. Megkezdődött az együttműködés a két alapszer­vezet között. Az ifjúság szabadideje el­töltésének feltételei tehát jó­részt változatlanok. A hat köz­ségben — amely a szövetkezet hatókörébe tartozik — e felté­telek, adottságok különbözőek. Minden községben van vala­milyen kulturális élet, van ahol csak könyvtár, másutt klubélet, öntevékeny művészeti együttes, sportkör, amelyeket a szövetke­zet anyagilag támogat, és ki­ránduláshoz, mérkőzéshez ren­delkezésükre bocsátja autóbu­szát. Vitatható, hogy célszerű-e a támogatást továbbra is meg­adni egy-két gyenge falusi sportkörnek, lévén ott csak lab­darúgás, igen szegényes ered­ményekkel és ificsapat nélkül, járhatóbb és célravezetőbb út, amire a szövetkezet az utóbbi években „rákapcsolt": a tömeg­sport támogatása. a szövetkezet a fia­talok lakáshoz jutá­sát is, évente öt fiatal kap tíz- tízezer forintos lakásépítési és -vásárlási támogatást. Amint azt a vezetőség összegezte, ered­ményes ifjúságpolitikai munka folyik a termelőszövetkezetben, az intézkedési terv jól tükrözi a tennivalókat, azok megvaló­sítására folyamatosan szüksé­ges törekedni. J. 1. Megalakult a fogyasztók megyei tanácsa Jogi személy a Hazafias Népfront keretében Tegnap délelőtt a megyei népfrontbizottság ta n ác sko zó - termében megalakult a fogyasz­tók megyei tanácsa. Állami vo- ködnek a fogyasztói érdekvé- nalon már évtizedek óta mű- délm'i szervek, belkereskedelmi vonalon kiépült ennek szerve­zete, az iparban azonban még nem. A négy évvel ezelőtt szü­letett, a belkereskedelemről szóló törvény alapelvként szö­gezte le, hogy „védi a fogyasz­tók érdekeit és a vásárlók jo­gait, tiltja a vásárlók megté­vesztését és megkárosítását”. Szükségesnek mutatkozott a fo­gyasztók érdekvédelmét szol­gáló társadalmi szervezet ki­építése is. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa tavaly no­vemberben határozott a társa­dalmi szervezet létrehozásáról, majd ez év februárjában mi­nisztertanácsi határozat dön­tött e kérdésben, meghatároz­va e szervezet feladatait. Ápri­lisban megalakult a Fogyasz­tók Országos Tanácsa, majd megkezdődött a területi és he­lyi szervek létrehozása. Me­gyénkben már megalakult, il­letve alakulóban vannak a vá­rosi fogyasztói tanácsok, a me­gyei népfrontbizottság március 26-i ülésén döntött az FMT megalakításáról és megválasz­totta annak elnökét is, Korsós István nyugdíjas megyei keres­kedelmi osztályvezető szemé­lyében. A Fogyasztók Országos Ta­nácsa, illetve annak mindegyik helyi szerve a Hazafias Nép­front keretében működő jogi személy. Tagjaik társadalmi munkában védik a fogyasztók érdekeit. Képviselve vannak benne a tanácsok, társadalmi szervezetek, a különböző fo­gyasztói rétegek. Csajbók Kálmán megyei nép­fronttitkár tájékoztatta az ala­kulóülés résztvevőit az előké­születekről, a feladatokról, majd Korsós István szólt részle­tesebben a tennivalókról. Mint mondta, a kormány szükséges­nek látta a fogyasztói érdek- védelmet ellátó állami szerve­zetek, szakszervezetek mellett egy olyan társadalmi szervezet létrehozását, amelynek önálló és alapvető célja a fogyasztók kollektív jog- és érdekvédelme. Olyan szervezet a fogyasztók fanácsa, amelynek nem egyik, hanem egyetlen feladata a fo­gyasztói érdekvédelem. Munkaterv szerint tűz napi­rendre egyes aktuális témákat. A most elfogadott munkaterv alapján októberben az ötnapos munkahét bevezetésének ta­pasztalatait vizsgálja meg a kereskedelem és szolgáltatás területén, decemberben pedig a szerződéses vendéglátói egysé­gek fogyasztói érdekvédelmé­nek helyzetét. Az októberi té­mát megelőzően a városi fo­gyasztói tanácsok fórumokat rendeznek, és az észrevételeket továbbítják a megyéhez. Az alakuló ülés vitájában merült fel, hogy a városi fogyasztói ta­nácsok megalakításánál legye­nek tekintettel a környező köz­ségekre, onnét is delegáljanak tagokat. Felszólalt az alakulóülésen Garai István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának munkatársa — a Fogyasztók Országos Tanácsának titkára — is. HETRÓLÜUra^ HÍRRŐL Megint eltelt egy hét. Nem volt jobb, nem volt rosszabb, mint a megszokott átlag. Időn­ként a közel-keleti háború eseményei borzolták a kedélyeket, máskor riadtan kémleltük az eget, nem lesz-e „magjuk" a viharfelhőknek. Az aratás rendiben folyik, az őszi árpával már végeztek is, amint közöltük is lapunkban, az átlagtermés jó, most a búzával „birkóznak" a mezőgazdaság nyári szezonjának sztárjai, a kombájnosok, akik minden tiszteletet megérde­melnék. iFölféhetőleg nem emberi felelőtlenség miatt, robbanás történt az egyik szekszárdi tömb- fűtőműben és sajnos, megint „visszaköszönt” a második világháború. Ahogy nézegetem heti sajtótermésünket, egy vezércikkeim tűnik föl: Közérzetünk. Én most nem a vezércikk mondandójához közvetlenül kapcsolódva, hanem kissé más aspektusból, hadd mondjak pár szót. Igaz, hogy a nemzeti jövedelemihez való hozzájárulás tékintetében megyénkben ma már nagyobb súlya van az iparnak, mint a mezőgazdaságnak, de ilyenkor nyáridőben a figyelem mégis csak az utóbbi felé fordul. Nos jó lehet és jó is a közérzetünk. A gabonákról már szóltam, de szépen mutat a kukorica, nem rossz a helyzet a zöldségfron­ton sem és — pedig hovatovább fél évszázada van kapcsolatom a szőlővel — nem emlékszem, hogy ilyentájt ilyen ígéretesek lették volna a szőlők a szekszárdi történelmi borvidéken, mint most. Hát akkor, persze, hogy egészen jó a közér­zetünk. HÍRRE Megyeszerte aratják a borsót. Legnagyobb bor­sóterülete a Paksi Állami Gazdaságnak van, innen is - természetesen - a Paksi Konzerv­gyárba szállítják la termést. Lehet, hogy divatba jöttünk/ Miért e fö'ltűnést keltő kérdés? Visszakérde­zek önmagámnak: miért e nagy jövés-menés Szekszárdon, meg Tamásiban, majd Dunaföld- vórott, Dombévá rótt... és így tovább? Jönnek különbuszok'kal hazánkfiai, aztán jönnék busz. szol, vagy autóval külföldre szakadt hazánkfiai. Jönnek a pionírok és a KISZ-korosztálybeliek. Benépesültek a különböző táborok, nemzet­közi tanácskozás konferenciát követ, amelynek sziint'je ugyancsak nemzetközi volt. Gunarast mindinkább fölfedezik déli szomszédaink, szov- jjetunióbefi vendégeink inkább a megyeszék­helyt és a Sárközt kedvelik. Az NOK-ból jött pionírok Váralján a nemzetiségi nyelvi tálbor­ban segítettek magyar úttörőpajtásaiknak el­sajátítani Goethe, Marx és Thomas Mann nyel­vét, Normandia frandia szülöttei a dombori KISZ-táborban barátkozhattak vagy féltucat nádió hasonló korosztálybéli „polgáraival”. ödülőhelyein'ken, sőt néhb már a városköz­pontokban is, nem az idegen beszédre, hanem arra kapja föl a fejét az ember, ha magyar szót hall. Jó ez? Nékem föltétlenül tetszik. A főtt ételnek párja nincs Nem képzelem be magáimnak, hogy ezzel valami falrengető felfedezést tettem. Hanem olvasván a tudósítást, miszerint a tsz-tagoknak helybe - munkahelybe - szállítják az ebédet, szabadjon valamelyest nosztalgiáznom. Ez mostanság úgyis divat. (Azért nem tudom megállni, hogy ne tegyek egy sanda oldalvá- gást: Mintha azok nosztalgiáznának, akiknek élményei — már csak korúk miatt is — nem az átélt valóságból származnak, hanem elbeszé­lésekből, esetleg ilyen, vagy olyan színvonalú irodallmi művekből. No erről ennyit — talán még sok is.) V'isszaemillékezvén a régi időkre, tudom, hogy a parasztcsaládok egyik nagy gondja volt az étkezés. Nos, nem mintha nem lett volna mit enni, a mi vidékünkön általában nem koplal­tunk, hanem főtt étel — pláne ilyen nyáridő­ben - legföljebb este került az asztalra és az 'is a háziasszony micsoda embertelen fáradsá­ga árán. Ma már megszüntethető ez a helyzet, meg­oldható a gond. Ha igénylik és ha megszer­vezik, délben ott a főtt étel, az ebéd a munka­helyen, kinn a földön. Egyébként - aki akarja veheti sanda oldal­vágásnak is, vagy emlékeztetőnek a nagy át­szervezés vitáira — ha bárki kedve úgy tartja, eheti akár csajkából is. Mondjuk a csirkepörköltet. Galuskával és uborkasalátával. Nem lehet eleget beszélni róla Van egy olyan közhiedelem, hogy az újságíró föltétlenül örül annak, ha történik valami. Ez igaz is, meg nem is - pontosabban csak félig -igaz. A „se hideg, se meleg" eseményről tu­dósítani többnyire kötelesség. Ha valami jó történik, arról beszámolni öröm. Ha baleset, pláne, ha gyerekbaleset, az szomorú. És hányszor facsarodik el a szenvtelent ala­kítani kénytelen újságíró szíve, amikor meg kell írnia, hogy X és Y tiltott helyen fürdött s belefulladt a vízbe. A héten is adtunk hírt ilyen esetről, meg már sokszor ebben az évben is. Félő, hogy még nincs vége a sornak. Ezért mondjuk hát, ha úgy tűnik is, hogy unos-untalan, vigyázzunk a fürdőzéssel. A víz öröm. Szórakoztató a fürdés, de nem teljesen veszélytelen. Nem akarom növelni azoknak a szülőknek a fájdalmát, akik ilyen körülményék között vesztették el gyerekeiket, de az esetek legye­nek figyelmeztetők a többi szülőknek. És még egy: Ne csak beszéljünk róla, hanem tegyünk is annak érdekében, hogy minden gye­rek tanuljon meg úszni. Nem számlát akarok benyújtani, nem felelőtlenül követelőzni, hiszen tudom, hogy anyagi lehetőségeink végesek. De hiszem, vallom és kimondom: vajmi keve­set tettünk annak érdekében, hogy gyerekein­ket a víz urává tegyük, ne váljanak a víz ki­szolgáltatottjaivá. Így is lehet, itt lis lehet fürödni - a tamási strandon Nem a kutyák ellen szólok legyünk pontosak: Nem azok ellen a kutyák ellen emelem föl szavamat, amelyeknek rendes gazdájuk van, aki gondjukat viseli, eteti őket, sőt arra is ügyéi, hogy ne bitangoljanak el. Viszont kénytelen vagyak fölemelni szavam'at a kóbor kutyák ellen. Egyre több lesz belőlük. Elsősorban a városokban és legelébb a megye- székhelyen. Az még hagyján, hogy a kukákat - élelem után kutatva - földöntögetik, de lassan az esti, vagy estközeli órákban a gyerekek és a nők nem mernek kimenni az utcákra, főleg a d o m'bo'1 da lü I alkot e lepek e n. Nem akarok én fölszólítani valamiféle kutya- irtásra, már csak azért sem, mert nem akarom imagamra vonni az állatvédők átkát, de halija, akiit illet: Valamilyen megoldást keresni és ta­lálni kell ! LETENYEI GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents