Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
io Képújság 1982. június 12. Andrej Logvinov: A zseni Figyelj csak ide, Blinov — mondta a részleg főnöke. — Adok neked egy speciális jegyzetfüzetet. Ebbe beírod, hogy a munkanap folyamán milyen melót végeztél el, és azt is, hogy hány órát töltöttél a részlegben . . . Blinov, az esztergályos, vett egy mély lélegzetet és hanyag eleganciával dobta be a speciális jegyzetfüzetet az esztergapad fiókjába. A munkanap végén elővette a frissen kapott speciális jegyzetfüzetet és a következő szöveget véste bele: „— Pontosan nyolc órát öltöttem a munkadarabok eszter- gálásával ■ .." — Hogy képzeled az egészet, Blinov — dorgálta meg a főnöke az esztergályost. — Ez igy nem elég kifejező. Nem elég részletes. Nem elég világos, hogy tulajdonképpen miért is kapod a prémiumot! A következő napon Blinov ezt jegyezte be speciális jegyzetfüzetébe: ,,— A 258/41/B. tervrajz szerint esztergáltam egész nap és becsületesen letakaritottam az esztergapadot..." # — Igy már jobb — dicsérte a főnöke. — De gondolkozz csak egy kicsit, Blinov. A 258/41 /B.-s tervrajz által előirt munka a fogyasztási szövetkezeti tröszt határidős megrendelése. Az esztergapad rendbetétele pedig munkaköri kötelességed, vagy ha úgy tetszilf, harc a jobb minőségű termékek elöállitásáért! Blinov vett egy mély lélegzetet és a munkanap végén ezt jegyezte be immár munkanaplóvá vált jegyzetfüzetébe: „A friss levegőjű csarnokban a munka frontján harcba vetettem magam a jobb minőségű termékek előállításáért. A munkapadot pedig előkészítettem az újabb feladatok leküzdéséhez ..." — Ez már igen! Derék legény vagy, Blinov! — dicsérte meg a főnök, miután elolvasta a bejegyzést. — Ehhez még csak az kellene, hogy legyél egy kicsit politikusabb ... Másnap Blinov a következő bejegyzést eszközölte: ,,Az éjszaka hűvös volt... A gép túlságosan lehűlt. A hajnali indítás után a kés magas fordulaton élesen sípolt. Végül a munkadarab megadta magát. A fémforgács csak úgy gyűrűzött a gép körül. VégüJ a gép feltüzesedet és megvilágította a holnapi munkalehetőségeket is. Ezzel bizonyította a Hazának, a Népnek a szorgos munka gyümölcséi.. ." • Egy hónap múlva Blinov esz- ergályos leszámolt a részlegnél és belépett az írószövetségbe ... Nemzedékek tanítómestere Illés Endre nyolcvanéves A Felvidéken született egy kis faluban, ott, ahol a Szapolyai- a'knak volt és van kápolnájuk, Csütörtökhelyen. „Abban az alig megtalálható kis felvidéki faluban, melynek különös neve a hét egyik napját rebbenti fel, s aihol Zápolya János építtetett egy szépségében és magányosságában különélő kápolnát". Azt mondja magáról, hogy magányos, vézna kisfiú volt, aki a varázslatos tátrai erdőben már gyerekkorában kereste a csodát, és akit már akkor megfogott annak a magányos kápolnának a szépsége. Innen került az „eretnek városba" a Felvidék Sienájába, Lőcsére. Itt töltötte diákéveit ebben a gyönyörű városban, amely persze elsősorban a gyermekkori emlékekben szép, amikor felnőttként tér 4oda vissza, mint mindenkinek, neki is összezsugorodik. Ügy érzi, ahol nyolc évig dajkálta az idő, az a város a múlté, felnőttként kiürítette az idő. Innen kerül a fiatal Illés End-, re Pestre orvostanhallgatónak. De már akkor író akar lenni. „És hogy megismerjem az embert, a testét és a megtámadott lélek árulkodó vallomásait: orvosnak kellett lennem. Néhány hónap múlva egy kirakatban felfedeztem Einstein könyvét, nyolcvan oldalon mondta el a relativitás elméletét, és én elszédültem a helyéről kimozdított, kitágult világtól. Korányi Sándor volt a legkedvesebb tanárom.” Mert a mindenség szerelmese volt, a tudásé, a műveltségé, s mindenekelőtt az élmény, az igazi élmény felfedezésének szomjazója, akinek szenvedélyévé vált megtalálni a világ dolgaiban — de mindenekelőtt az emberben - a lényeget. Nem tudok magyar írót, aki oly szenvedélyesen küzdene a mondattal, a szavak helyértékével addig, amíg tévedhetetlen érzéke szerint nem pontosan azt fejezi ki, amit ő akar általuk kifejezni. Mesterségünk, hivatásunk legtudósabb tanára. Ha volna kritikustanszék ebben az országban, ő kellene hogy legyen a professzor, de ha volna íróiskola, ott is neki kellene igazgatónak lennie, mert ma senki nem tud többet a magyar irodalom stíluslehetőségeiről, mint ő. Persze nem tudósként: mindig mindenütt az élmény lényegét kereste, azt akarta tetten érni, azt a sajátosan egyedit, amitől az alkotó az, aki. Leghíresebb kötete a Krétarajzok csak 1957Jben jelent meg, de mégis, már korábban is, minden élő kortárs tanult tőle. íMert vannaktmár fiatal korukban olyan emberek, akik nemzedékük tanáraként biztos értékre nd -m eglhatá rozó k, tájékozódási pontok. Először novellái jelentek meg a Pesti Naplóban, Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Illyés Qyula, Tóth Aladár voltak a barátai, Babits és Mikes a segítői, de ez még csak a készülődés ideje. Sokáig tartott az erőgyűjtésnek ez a korszaka. Ezalatt írt irodalom- és színházi kritikát, esszéket, portrékat, és kialakította azt a követendő kritikusi alapmagatartást, amelynek kulcsszavai: a megértés és a megértetés. A művet nem elszigetelt jelenségként közelíti meg, hanem teljes kontextusában, esztétikai és társadalmi összefüggésrendszerében. És mindig minden analízissel a megértett lényeget nyújtja át az olvasónak, oly tisztán és világosan, hogy szinte csodálkozunk: hát ilyen egyszerű ez? A napilapokban, folyóiratokban jelentkező széles ívű kritikusi muiTkássága a két világháború között az egész magvar irodalmi életet átfogja, és ez nemcsak tárgyi értelemben van így. de szellemében is- Ahogy Kolozsvári Grandpierre Emil írta róla: ..ízlésének határai messze meghaladták írói birodalmának határait". Emiatt hosszú évtizedek óta ő a magyar irodalom egyik legfontosabb szerkesztője. Sokszor mondták róla és jogosan, ő az nekünk egyszemélyben, ami volt az ő fiatalkorában Babits, Mikes, Osvátih. S ez nem túlzás. Illés Endre élő irodalmunk lektora, ideális szervezője, akinek hozzáérétése, támogató hite sok generáció tehetséges alkotóját segítette felnőni, és akinél - különösen ebben az elmúlt 25 évben - csak nagyon kevés ember tehetett többet az alkotó magyar szellemért. Hát persze, könnyű neki, hiszen ő egy személyben szervező, kritikus, irodalomtörténész, műfordító és író. Esszéi, tudós kritikái mellett két olyan területe van az irodalomnak, ahol maradandót alkotót. Az egyik a novella, a másik a dráma. Fura módon nincsenek regényei, noha novellafüzérei egy sajátos írói világ mitológiai körképét adják. összefüggően olvashatók, és mint egy totális nagyregényben, felfedezhetők benne az elmúlt ötven év magyar életének összes fontos típusai; a megértés és a kegyetlen pontosság egymásra vetülésében. Igen, kíméletlen az emberi motívumok megértetésében. Addig pontosítja megfigyeléseit, elemzéseit az adott jellemről, amíg teljes meztelenségében előttünk nem áll az alak röntgenképe, pszichológiai analízise. Az író makacs tisztaságvágya a forrásvidéke ennek a kíméletlen pontosságnak egyrészt; humanizmusa, bölcsessége magyarázza a megértésre törekvést másrészt. Pontosan úgy, ahogy ezt Féja Géza írta: „Az emberség határain belül is lehet ítélni, bár századunk csaknem elfeledte”. Drámai a hazugok, a törtetők, az értelmetlenül fél életet élők, az élet elől elfutok, az önmagukat becsapok színpadi vizsgálatai, de nem egyszerűen novelláinak drámai vetületei, sokkal inkább emberismeretének, az ebből fakadó élményvilágnak nagyítóüveg alá helyezett képei. Az emberi jellem, a pszichikum anatómiai vizsgálatai ezek a színpadi művek. A drámai cselekmény szinte érdektelen bennük, és ha nem az, csak azért nem, mert segít felkutatni a jellem velejét, felvillantja annak éles pillanatképét. Első igazi nagy sikerét 1941-ben a Komédia és erkölcsrajz alcímű Törtetőkkel aratta, ezt azóta még tizenöt mű követte, köztük mesejáték (persze nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek szóló), történelmi dráma, Vas Istvánnal közösen két másik mű, és megkísérelte Stendhal Vörös és feketé-jét, Julién Soréi tragédiáját magyar színpadra állítani. Azt, hoav Illés Endre a legrangosabb magyar műfordítók között foglal helyet, nemcsak a már idézett Stendhal, de a Maupas- sant-összes és a drámák világában Albert Camus Caligulája is jelzi. Illés Endre 80 éves. Életműve, ma is friss, alkotó szellemisége átívelő híd a Nyűgöt nagy nemzedéke és élő irodalmunk között. Mindnyájunk tanítója. Szigorú, szerető segítője mindannak, amit' mai irodalomnak nevezünk. Köszönet érte. SZALONTAY MIHÁLY Bartók Béla Gyémánt László festménye Bisztray Ádám: Égi biciklista A kapra élét megfényezték a szíjas agyagban szikrázó kövek, egy másik éberségben csak őt kerestem, de éneklő, halk és sejtelmes hangja soha nem szólított. Túl a sövényen fünj vezette csibéit, föld-színű szárnyuk rebbent, s én tudtam, sátoros haját ölelte kendő • lébeg s virrad egy juharfaágon. Füst-homólyú hegyek hullámzottak körül, s megérintíhetetlenül hátráltak a messziségbe, elfutó árok mentén a katáng kék szemében egymagám, égi biciklista lobogtam a fehér ingben, karba tett kézzel vitt a foltozott kerék. A Nap lebukott, még fecskék forogtak fejemnél, szelet támasztó puha tollak, fekete-féhér glória. Hajnal reménye mindig megcsalt, alkonyé biztatott.-------------------------------------------------------------------------------r— H AJNAL tmkt Szabó Tamás szobra Eduard Medvedkin: A RYFRFK MIATT m MmWWÊÊmmm mWmÊÊJT% m m A hároméves Kolja füle hallatára veszekedtek a szülei. — Csak a gyerek miatt vettelek feleségül! — üvöltötte az apja. — Csak a gyerek miatt mentem hozzád! — üvöltötte az anyja. — Csak a gyerek miatt kínlódok veled — üvöltötte az apja. — Csak a gyerek miatt visellek el — üvöltötte az anyja. — Elmegyek, hogy ezt ne kelljen a gyereknek hallgatnia — üvöltötte az apja. — Elmegyek, hogy ne zaklassa fel ez a gyereket — így az anyja. A gyerek apja bevágta az ajtót. Utánadobták a bőröndjét. Újból bevágták az ajtót •— a kis Kolját elvitték a nagymamájához. — Elhagyta a családját — panaszkodik a gyerek anyja, és munkatársainak ökölbe szorul a keze. — Kidobott — panaszkodik a gyerek apja és munkatársainak ökölbe szorul a keze. — Kolja anyja keresetet adott be tartásdíjért. Kolja apja válókeresetet adott be. Kolja anyja elsősegélynyújtó tanfolyamra iratkozott, hátha ez javára szolgál, és neki ítélik a gyereket, hisz baleset érheti, és akkor nagy előny, ha ért valaki az elsősegélynyújtáshoz. Az apja abbahagyta a dohányzást — egy nem dohányzó atya nagyszerű példakép a gyereknek. Kolja még két év múlva is a nagymamánál volt. Az apjáról azt mondta, hogy kiküldetésben, az anyjáról meg, hogy Afrikában van. Kolja anyja bundát vett, hogy bosszantsa a gyerek apját. . Kolja apja kölcsönökből autót vett, hogy borsot törjön volt felesége orra alá. Kolja anyja délre utazott a tengerpartra, hiszen egy lebarnult anya ... Kolja apja utolsó filléreiből befizetett egy jugoszláviai utazásra, hiszen egy világot járt apa... .. .Kolja apja és anyja a Hawaii-szigeteken találkozott. — A gyerek miatt szedtem össze ezt a madárijesztőt — bökött a gyerek apja a közelében lévő, papagájosan felcicomázott milliomos özvegyre. — A gyerek miatt szedtem össze ezt a vízilovat — bökött a gyerek anyja a közelben lévő potrohos milliomosra. Kolja szülei akkor elhatározták, hogy együtt felhívják telefonon a nagymamát és a gyereket. — Halló, te vagy az... öööö ... Petya? Vászka? Miska?... ööö Szása?... — kiáltott boldogan Kolja apja a telefonba. Szép kis apa az ilyen — gondolta közben Kolja anyja magában —, még azt sem tudja, hogy Zsorzsiknak, ööö Ivánnak hívják a fiunkat. Fordította: Bratka László (Fordította: Sigér Imre)
