Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

1982. június 8. Képújság 3 Életet mentett Tegnap Császár József, a megyei tanács elnöke Körösi István, Szedres-bidjapusztai la­kosnak átadta a Miniszterta­nács által adományozott Élet­mentő Emlékérem kitüntetést. Az ünnepségen jelen volt dr. Adrián Zsigmogd rendőr ezre­des, megyei rendőrfőkapitány, Koleszár Mihály, Szedres község tanácselnöke és Somorjai Sán­dor, a szedresi mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke. Ez év április 4-én, délelőtt Gyányi András és társai a hid- japusztai közkút fertőtlenítését és tisztítását végezték. A kútba leeresztettek - a víz egy részé­nek kiszivattyúzása után - egy benzinmotoros búvárszivattyút, Gyányi András kötelén lement és beindította. A motor azon­ban nem üzemelt rendesen és Gyányi Andrásnak többször is le kellett mennie mintegy 17 méterre, a víz színéig. Az utol­só leereszkedéskor a kút feltöl­tődött gázzal, Gyányi András rosszul lett és kérte, hoay gyor­san húzzák fel. A kötél azon­ban beszorult a vízkivezető cső és egy gerenda közé. A két társ tanácstalan volt, és azok is, akik odagyűltek. Ekkor haladt el a kút közelé­ben Körösi István, a téesz dol­gozója, párttitkár és a bajt látva, a veszélyt át sem gon­dolva a kút fedlapjának résén át a vízcsőre kapaszkodva le­csúszott a kútbo. A mélyben az ájult embert megemelte, így őt a kiszabadított kötélen felhúz­hatták. Diákkezek - munkás kezek Acéltapéta A diákok zöme 'hamarosan vakációzni indul, rövidebb­-------------------------------------------------- hosszabb táborozásra, pihenésre, ám a tanulók egy része, a hetedikes—'nyolcadikos, valamint a középis­kolai korosztály más elfoglaltságot keres 'magának a nyári szünet idejére: dolgozni megy. Lesznek, akik csak néhány hétig kötik le magukat, mások viszont a két és fél hónapos vakációt szinte végig munkával töltik el. . Több évtizedes hagyománya van már hazánkban a diákok nyári tömeges munkavállalásának. 1975. óta miniszteri rendelet szabályozza a tanulók munkába állításának feltételeit, előírja pél­dául, hogy szünidei foglalkoztatásban csak azok a fiatalok vehet­nek részt, akik a tizennegyedik életévüket már betöltötték. Az utóbbi években csaknem másfél százezerre rúg a munkavállaló diákok száma a KISZ építőtáboraiban részt vevők népes gárdáján kívül. Ennyi dolgos kéz hatalmas erő, melyben nagy gazdasági le­hetőségek rejlenek, ha ügyesen és ésszerűen bánunk vele. Amikor az ország a termelés és a szolgáltatás számos területén, például az idényjellegű ágazatokban, rendszeresen munkaerőhiánnyal küzd, akkor valóban kincset ér ennyi munkáskéz. Nemcsak idén, hanem a népességszám várható alakulásának, valamint a gazdasági szerkezet fejlődési irányának ismeretében a távolabbi jövőben is számolnunk kell tanulóifjúságunk nyári fog­lalkoztatásával. Fontos népgazdasági érdek ez. Számos vállalat­nak égető szüksége lesz a diákmunkára, a tanulóknak pedig jól jön a nyári kereset, tehát az egyéni érdek és a társadalmi igény szerencsésen összefonódik ebben az esetben. Kár volna azonban elhallgatni, hogy a diákság nyári foglal­koztatásának vannak árnyoldalai is: még mindig akadnak olyan üzemek, intézmények, amelyek elsősorban azért vesznek föl — kis keresetű, erre a célra kreált munkahelyekre — diákokat, hogy ez­által a bérátlaguk kedvezőbben alakuljon. Egy másik sötét folt a munkaerkölcs helyzetével .függ össze. Idevágó gondjaink jórészt a munkahelyi lazaságokból, a kö­zömbös vagy hanyag munkavégzésből fakadnak. Lélekromboló ha­tása lehet annak is, ha a fiatalokra nem bíznak értelmes munkát az üzemben, ha ténfergésre kárhoztatják őket. Sajnos, munkavál­laló gyerekeinknek gyakran van részük hasonló élményben, ami a gazdasági káron kívül azért is nagy hiba, mert óhatatlanul hat a fiatalok személyiségének alakulására. Nem véletlenül hívja föl az említett miniszteri rendelet a munkáltatók figyelmét arra, hogy a szervezett nyári fogalkoztatásnak a hasznos termelő tevékenységen kívül fonos célja az ifjúság munkára nevelése is. Sohasem lehet e'e9et beszélni a munkára nevelés fontos- ------------------------------------------------- ságáról. Amióta rendszeres iskolai taní­tás létezik, azóta a munka mindig előkelő helyen szerepel a neve­lés célrendszerében. Még a régebbi korok iskoláiban is folyt mun­kára nevelés, igaz, hogy jobbára csupán a szó erejére támaszkod­va. A szocialistaMskola, amely kezdettől fogva legalapvetőbb fel­adatának tekinti az ifjúság felkészítését a hasznos társadalmi te­vékenységre, azt vallja, hogy munkára legeredményesebben nem szólamokkal, hanem munkával Jöhet nevelni. M inden felnőtt, akire a nyáron kiákgyerekeket bíznak a felet­tesek, pedagógussá válik erre az időre, de még az a dolgozó is, akinek munkáját, az ahhoz való viszonyát a fiatal nem közvetlen közelről szemléli. Jó vagy rossz pedagógussá! Régi igazság ugyan­is, hogy a felnőttek nem intelmekkel, hanem saját példájukkal tud­nak legjobban hatni a gyerekekre. Anélkül, hogy a termelés je­lentőségét lebecsülnénk, a munkának az ifjúi személyiség fejlődé­sében is óriási szerepe van. Erre mutat rá az MSZMP programnyi­latkozata is: „A személyiség erkölcsi arculatának formálódásában, a szocialista erkölcs normáinak, szabályainak gyakorlati elsajátí­tásában legnagyobb szerepe és nevelő ereje a munkának van”. iHa munka- és rendszeretetet lát maga körül a diák, ha az il­lető üzemben, hivatalban becsben áll a kötelességteljesítés, akkor neki sem a lógás, a henyélés jár az eszében. Ha viszont szaval Vagy példával arra „okítják", hogy ne törje magát, mert úgysem lesz több pénz a borítékban, mint amennyivel fölvették, akkor va­lószínűleg több kár származik a nyári munkából, mint haszon, mert a fiatalra könnyen ráragadhatnak a közömbös életviteli elvek. Természetesen nem mindenütt sötét a kép. A szeptemberben diákká visszavedlő fiatalök gyakran mesélnek olyan nyári élmé­nyekről -is, hogy nem engedték őket őgyelegni a gyárudvaron, ha­nem nekik is olyan tisztességgel kellett dolgozniuk, mint bárme­lyik felnőttnek. Csak az ilyen munkának van értelme: a gyerekek megismerhetik, hogy mindenfajta sikernek a titka az erőfeszítés­ben, a helytállásban rejlik, s megízlelhetik a kitűzött cél elérésé­nek örömét is. Néhány hét múlva munkaruhát ölt magára sok diák. Ha az----------------------------------------üzemben, a szántóföldön, a hivatalban eltöltött napok-'hetek tanulsága az lesz számukra, hogy munka nélkül nem lehet élni, mert a munka az emberi lét legfontosabb tevékenysé­ge és szorgalom, fegyelem nélkül a legszebb elképzelés is csak hiú ábránd marad, akkor a megtermelt millióknál többet ér ez az erkölcsi tőke, mert ez egy életen át kamatozik — az egyénnek is, a társadalomnak is. P. KOVÁCS IMRE A borgazdaságok, sörgyárak tárolóinak különleges belső „tapétázására" vállalkoznék a Vegyépszer tamási gyárának szakemberei. Az új, acéllemez­ből készült borítás jóval ol­csóbb, mint a jelenleg alkal­mazott csempe- és műanyag burkolat. A csempe nem követi elég rugalmasan a tárolótér hőmérsékletének ingadozásait, könnyen megreped, és így a folyadék elfolyik a repedéseken, illetve gyorsan megromlik. A műanyagbevonat készítése pe­dig igen költséges eljárás és háromévenként feltétlenül meg kell ismételni a műveletet, újabb rétegeket kell felhordani az előzőre. Az új, egy-két milliméter vas­tagságú, saválló lemezből készülő „tapétát” a gyárban pontos szabásminta alapján szabják ki a megfelelő formá­kat. A helyszínen először vé­kony lemezcsíkokat erősítenek fel a falra és erre a vázra sze­relik fel a nagyobb táblákat, összeillesztés után a találko­zásvonalak mentén egymáshoz hegesztik a lemezeket, végül vákuumosvizsgálattal- ellenőrzik, hogy nem maradtak-e kis re­pedések a borításon. Az újfajta „acéltapéta" a rna használatos csempe- és mű­anya gbo rításoknői hat-nyolcszor hosszabb ideig, mintegy húsz évig nyújt védelmet. Sajtótájékoztató A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság június 11- én és 12-én Budapesten, az Építők Székházában rendezi meg a gazdasági és személy­zeti vezetők második országos tanácskozását - jelentették be a szervezők a hétfőn tartott sajtótájékoztatón. Elmondták, hogy a tanácskozáson különbö­ző vállalatoktól, szövetkezetek­től több mint 1200 gazdasági és személyzeti vezető, politikai és társadalmi tisztségviselő vesz részt. Az eszmecsere al­kalmával megvitatják: milyen a személyzeti munkával hivatás­szerűen foglalkozók tevékeny­ségének színvonala; hol tart az új képesítési követelményrend­szer kialakítása; ismertetik a pszidhológiai és szociológiai kutatások eredményeit, és hasz­nosításuk lehetőségét a sze­mélyzeti munkában. A vitaindító előadások után a résztvevők hat szekcióban 'be­számolnak a vállalatuknál al­kalmazott bevált módszerekről, kicserélik tapasztalataikat a széles körű hasznosítás céljá­ból. Tó> lett a haltároló Paksi tervek tisztújítás után A szövetkezet elnökének iro­dája olyan közel van a Duná­hoz, hogy a nyitott ablakból erőteljes lendülettel be lehet­ne dobni egy pontyot a vízbe, persze zacskóval együtt, hogy ne csússzon a kézben... Sok szatyorral, zacskóval, sőt, nylon­zsákkal megfordulnak itt a parton, a bárkán vagy a rak­tárban halat vevő emberek, akik közül talán több az átuta­zó, mint a paksi. Nagy híre van ennek a szövetkezetnek, ennek a bárkának. Az élő hala%veszi és viszi mindenki. De a szövetkezetről tudomást szereznek azok is, akik a paksi halászcsárdában „kötnek ki”; a szép kilátású étteremben, illetve nyáron in­kább ennek a teraszán, vagy lent a bisztróban, ez utóbbi helyen sült keszegre, babgu­lyásra. Keszeg biztosan van, amikor nyitva az ajtó. .. Új elnök került a paksi Vö­rös Csillag Halászati Tsz élé­re március végén, Sinorovits István, aki előzőleg főagronó- musként dolgozott itt, koráb­ban meg a járási pártbizott­ság politikai munkatársa volt, még korábban pedig a Paksi Állami Gazdaságban dolgozott agrármérnökként. Sinorovits Istvánt két nap választja el a debreceni államvizsgától, ahol haltenyésztő szakmérnöki is­meretekről tesz bizonyságot. Pokolian meleg volt az el­nöki iroda — és nyilván a többi helyiség is ä szövetkezet irodaépületében, ami hajda­nán hajóállomásnak készült. A hőségből kimenekültünk a • Duna-part gesztenyefái alá, egy padra. Az elnök elmondta: most már a főkönyvelő is új, Ma- dács Ferenc. Úgyszintén új ember a belső ellenőr. Sza­bó Józsefné. Tisztújítás történt a paksi csárdában is, tapasz­talt szakemberek vették át az irányítást. A szövetkezet buda­pesti halászcsárdájának veze­tője hosszú évek óta sikeresen és megbízhatóan irányítja a csárdát, sokkal rtagyobb for­galmat érnek el, mint a kör­nyék bármelyik vendéglátó he­lye. Most, a kora tavaszi vá­lasztás alkalmával végre be­került a tsz-vezetőségbe egy vendéglátós szakember is, a budapesti halászcsárda veze­tője. Akárhogyan nézzük, a nyereség jelentős részét a csár­dák produkálják. A tanulmányi szabadságról a gesztenyefák alatti beszélge­tésre idejött elnököt a terveik­ről faggatom, aminek csak egyik végcélja, hogy minél jobb jövedelemhez jussanak a szövetkezet tagjai, a másik ál­landó célja a halellátás. A ket­tő természetesen összefügg, de nem olyan egyszerű a képlet, hogy ha sok halat ad el a halászati tsz, akkor sok pénze, nyeresége lesz. Itt is szigorúan, jól, okosan kell gazdálkodni mindennel, csak így várható siker. — Hárommillió forint tarta­lékunk van fejlesztésre — mondta az elnök —, de ez ke­vés, hiszen hatalmas összegek kellenek halastóéoítéshez. Mi úgy tervezzük, hogy olyan he­lyen készítünk új tavat, ahol nem kell körbe gát, hanem elég, ha völgyzáró gátat hú­zunk. A gyűrűsi tórendszer to­vábbfejlesztése lesz ez. Két tó már van itt, s ki lehet még építeni 20—30 hektáron új ta­vat. A jobb halellátás ugyan­úgy közügy, mint a húsbőség vagy bármelyik alapvető élel­miszer megtermelése. (Csak megkülönböztetésül te­szem zárójelbe: a tsz tervtár­gyaló közgyűlésén azt mondot­ta Sinorovits Isfván, egyebek között; „Pakson továbbra is politikai kérdésnek tekintjük a lakosság hallal való ellátását, mind teljesebb kielégítését...") A gyűrűsi tórendszer bővíté­se nem az idén valósul meg. Ami viszont már ebben az év­ben többletnek ígérkezik, hal- termelésben és nyereségben, az sem kis munkát jelent. A meglévő tavak jó kihasználását tűzték’célul maguk elé. Biritón két. haltároló tavacskába is tettek ivadékot: összesen 14 ezer pontyot és kétezer amurt. Szintén az idei tavaszon ke­rült 14 ezer pontyivadék meg ötezer amur a kéményesi holt­ágba. A Dunában hatalmas üte­mű „javítást” végzett el a szö­vetkezet: előre halasított 1985-ig, vagyis 700 ezer forint ára ivadékot tettek a halászok a Dunának azokba a szaka­szaiba, ahol ez a „legjobb". A horgászok is nagyon jól jár­nak. Süllő-, csuka-, kecsege-, márna-, balinivadék került a vízbe. Először húszezer nagy, előnevelt csukát tettek a Du­nába, aztán tízezer kecsegét, a múlt pénteken hoztak Száz­halombattáról tízezer balint, ötezer süllőt. A halászati jog 44 kilométer hosszú Duna-sza- kaszon ezé a szövetkezeté. Elő­írás szerint minden tonna kifo­gott nemes hal után két má­zsa kétnyaras pontyot vagy más nemes halat kell vissza- telepiteni. A dunai természetes vízi halászatban a Vörös Csil­lag Halászati Tsz kilenc tagja vesz részt, évente hét-nyolc vagon halat fog. Ebből, elég sok a keszeg. A biritói, tavi létszám nyolc ember, ők 20 va­gon halat termelnek. Szakirá­nyítással persze. Mindehhez hozzátartozik az. egészségügyi feltételek megteremtése, a ta­karmányokkal való ésszerű gaz­dálkodás és a többi munka. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Készülődés a dunai halászathoz A halasbárka, amelyet a fél ország ismer A zsákmányból: kecsegék és márna A megyei fanács elnöke méltatja Körösi István helyzetfelisme­rését, emberségét és határozottságát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents