Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
a Képújság 1982. június 8. Moziban Szívzűr Ifjú orvos tűnik fel Böszörményi Géza új filmjének kezdő képein, olyan orvos, aki mutatós feleségével lement dolgozni falura. ’Hogy miért, azt néhány beállítás gyorsan nyilvánvalóvá teszi: szerelmükön kívül nem sok az induló tőkéjük. A hangsúlyt inkább az igék ötön van: „le” mentek. Budapestről az emberek falura mindig lemennek, még ha a térkép szerint a tengerszínttől sokszáz méterrel magasabbra, vagy éppen északabbra is fekszik ez a helység. Falura sokszor még a kamera objektívje is „le”-néz, bár irányítója esetleg maga is úgy került „fel” hazánk alaposan túlfejlett szívébe. A vígjáték (szatíra? groteszk? nonszensz?) lényegéhez, persze, hozzátartozik a torzítás. Ám a torzképet azért érezzük élethűbbnek a szépre retusált fotónál, mert valami lényeges vonást hangsúlyoz a nevetségességig. Ezzel szemben a görbe tükör mindent eltorzít. Azért nevetünk, amikor belenézünk, mert tudjuk, hogy ennél mindenképpen szebbek vagyunk. Böszörményi alkotói módszere azzal, nehezíti meg a valósághoz viszonyítást, hogy torzképeket mozgat görbe tükör előtt. Ezzel az egyes epizódoknál ellenállhatatlan nevetésre ingerel, aztán rájövünk, 'hogy csak a trükk eredeti, a torzképe'k ismerősek, mert előregyártottak. így a sopánkodó, de valami anyáskodó módon végül mindent valahogyan elrendező tanácselnöknő. A kurtán-furcsán paracsolgatá tsz-elnök, akinek fellépése azért megérteti, hogy miért nem hal éhen a falunak bolondos népe. Van még csalánnal kiütéseket varázsló táppénzcsaló, beteg- állományt pénzen vásárolni akaró ügyeskedő. Faluról elszakadt Nagy Káder is, akinek autója előtt is utat nyitnak a Jelenet a filmből Színházi esték Kedves hazug Jerome Kilty neve valahol az irodalomtörténet peremén lebeg, ha ugyan ezzel is nem túlozzuk el jelentőségét. Színészként, rendezőként működött, s közben megírta Kedves hazug című darabját, ami valójában nem is színmű, inkább párbeszédekkel meg-megszakitott kettős elbeszélés. Alkalmi darab, de nem abban az értelemben, ahogy Goethe nevezte verseit, itt ugyanis feltehetően előbb volt meg a két szereplő, s hozzájuk — figyelembe véve életkorukat is — kellett szabni a színmű anyagát. Kedves semmiség lett az ötletből; úgy látszik, ez is a világsiker titka. Egyébként G. B. Shaw-nak Patrick Campbell színésznőhöz fűződő ártatlan barátságát meséli el, csendes humorral és alig érzékelhető iróniával, ami pedig nem hiányzott Shaw- ból, vonzalmaiból, feleségéhez, Charlotte-hoz fűződő elég laza kapcsolatából sem. A maga módján itt minden a helyén van, s amikor az író nem bírja szusszal, megáll a játék, s a két szereplő magánbeszéde pótolja a cselekményt. A nézőnek nem kell megerőltetnie magát, viszont a sikert csak két kitűnő színész garantálhatja, mint a magyar előadásban is, immáron több éve. Tolnay Klári és Mensáros László — sokszor leírták róluk — minden tud, ismeri a hatás titkát, s csak rajtuk múlik, hogy az időnként kifulladó szövegbe élet költözik. Nélkülük Jerome Kilty régen megbukott volna, de az is lehet, hogy elő se adják. így viszont két kitűnő művész jóvoltából időnként jobbnak hisszük a darabot, mint amilyen. Két úr szolgája Goldoni viszont nem szorul magyarázatra, ma is eleven és jókedvű. Rengeteget irt, s köztük jó néhány mesterművet. Ilyen a Két úr szolgája is, ami 1745-ben keletkezett, s Goldoni művészetének fordulópontját jelenti: sok van még benne a commedia dell’artéból, de a típusokat itt már egyéniségek képviselik, határozott vonásokkal megrajzolt jellemek. S a hagyományos bohóctréfák helyébe pergő cselekmény lép, melynek minden fordulata tartogat vidám meglepetést. Szerencsés ötlet volt Kaposvárott, hogy felújították a Két úr szolgáját, annyival is inkább, mert nálunk újra meg újra fel kell fedezni a velencei mestert. Ács János tiszteletben tartotta a klasszikus komédiát, nem terhelte Goldonit váratlan ötletekkel, s ennek köszönhetjük, hogy minden a helyén maradt s minden frissen, belemagyarázások nélkül hat, úgy, ahogyan meg vagyon írva. A színészek pedig kedvükre komédiáznak, elsősorban a nagyszerű Koltay Róbert, aki ideális Truffaldino, de a társai is pontosan tudják helyüket a velencei vígjátékban, mint Csákányi Eszter, Básti Juli, lázár Kati, Spindler Béla, Bezerédy Zoltán. v A nézőtéren időről időre felcsattanó nyiltszini taps jelezte, hogy mindenki jól szórakozott a felhőtlenül vidám előadáson. CSÁNYI LÁSZLÓ falut körülvevő katonai gyakorlótér nevetségesen ósdi harceszközei, de akinek édesanyja „halálos beteg” 'lesz minden látogatásakor. Ismerős a két, férfire éhes tanítókisasszony, (de ismét csak filmről és papírról, — tessék odaállni Szekszár- don a főiskola kapujához és hasonlókat keresni!) Mulatozó főnökük, meg az örökké mámoros második feleségét terelgető állatorvos, továbbá a volt olimpikon 'bájgunár már csak nem hiányozhat à filmből, akár a blőd közhely képi igazolása sem, amely szerint a magyar (falusi) értelmiség előtt két út áll. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Az egész együtt azért nem csupán a látószög miatt nem olyan mulatságos, hanem mert egyszer csak előbukkan Böszörményi más filmjéből már ismert tétele: egy idő múlva a legjobb emberi kapcsolatok is megromlanak. Vagy nem mentik meg az embert sorsától. A világot kissé passzívan szemlélő, kisfiús dok- torka magára marad. Felesége képletesen, a féligmeddig barátjává vált habókos ácsmester a szó szoros értelmében elrepül. Az ácsot a Szigorúan ellenőrzött vonatok Jiri Menzelje játssza. Ezt az arcát sem felejtjük el sokáig. Kitett magáért a magyar szereplőgárda is, amelynek fiataljai — Básti Juli, Pogány Judit, Udvaros Dorottya, Máté Gábor — sem szorulnak a mi felfedezésünkre. A Nők kapja kritikusa szerint a filmnek Budapesten nagy a közönségsikere. Bizonyára itt „lenn” sem marad nevető nézők nélkül. A filmet záró geg csakugyan meglepő, az egyéb dolgok meg, ugye, mindig csak a szomszéd községben esnek meg... CSONTOS KÁROLY Kossuth könyvek Magyarok a francia munkásmozgalomban Pécsi Anna könyve, a „'Magyarok a franciaországi forradalmi munkásmozgalomban" a círrtben jelölt témát 1920-1945- ig tekinti át. 'Az első világháborút követő időszakban Franciaországba egész Európából érkezik az emigráció. A forradalmi mozgalmak leverése után a politikai emigráció célpontja is Franciaország, de sokan „csak” munkát keresve érkeznek az országba. A Tanácsköztársaság leverésétől a második világháború végéig körülbelül negyvenezer magyar emigráns éltes dolgozott hosszabb ideig Franciaországban. A gazdasági okokból kivándorolt munkások naqy része is bekapcsolódott a politikai mozgalmakba, részt vett a francia munkásosztály gazdasági harcaiban és szerzett életreszáló éá^ényeket és politikai tapasztalatokat, a népfrontmozgalom és az antifasiszta ellenállás küzdelmeiben. A francia párt- és az osztályharcos szakszervezet, szervezett kereteket biztosított a Kommunisták 'Magyarországi Pártjával egyetértésben, a magyar emigránsok részvételéhez. A könyv az események időrendi áttekintésén kívül elemzi azok hátterét és érdekes kép bontakozik ki a KMP és a francia párt kapcsolatáról, valamint a magyar vezetők nézeteiről, és az egymással folytatott vitákról is. Rádió Útközben, hazafelé Ha azt mondám „útközben", úgy gondolom, Magyarországon nagyon sok ember nemcsak a két pont közötti haladásra, közlekedésre gondol, hanem eszébe jut a Petőfi rádió egyik közkedvelt és sokak által hallgatott műsora. Az „Útközben hazafelé” közkedvelt és hallgatott voltáról az elmúlt napokban végzett maszek közvélemény-kutatásom is meggyőzött. Közlekedés, zene, sport — hirdeti a műsor alcíme és Oki rendszeres hallgatója, az tudja, hogy a felsoroltakon kívül még sok más, értékes információval szolgál a több órás műsor. (Most néhány perces aktuális közlekedési információkról ne is beszéljünk.) Az Útközben hazafelé elmúlt vasárnapi adása is bizonyította, hogy lehet könnyed szórakoztató műsort nyújtani, úgy, hogy az a legszélesebb rétegek ízlésének is megfeleljen. Ebben persze nagy szerep hárult a zenei szerkesztő. Török Máriára, no és a két szerkesztő-műsorvezetőre: Petress Istvánra és Vass István Zoltánra. Art hiszem, útközben, hazafelé — mondjuk a Balatonról Budapestre tartva, amely útvonalra a legtöbbször gondoltak a műsor szerkesztői közlekedési információik összeállításakor — a gépkocsi rádióját hallgatva a legtöbb ember nem is kíván más műsort. Mert amíg hazaér, addig megtudja például Pálfal- vi Gábor rövid összefoglalójából, hogy mi történt a Nagykanizsa—Nyíregyháza meccsen, vagy azt, hogy beérve Budapestre, melyik hídon tud a legkönnyebben átjutni a pesti oldalra. És ha valaki a műsort nem az autóiban Budapest felé tartva, hanem mondjuk szőlőkapálás közben hallgatja, igaz ugyan, hogy hozzájut néhány számára érdéktelen információhoz is, de a műsor egészét mégis érdekesnek, szórakoztatónak tarthatja. TAMÁSI \ Tévénapló Környezetünk védelme Mintha nagyon is sokat beszélnénk róla, az eredményeket tekintve mindenképp. Van természetvédelemből szóló törvényerejű rendelet, környezetvédelmi világnap, meglehetősen jelentős állami segítség, környezetünk mindezek ellenére is fokozott védelemre szorul. Hol a hiba? Az is igaz, hogy az eredmények lelett könnyen napirendre térünk, de közben új meg új gondok jelentkeznek, szemétrakások, halpusztulások, piszkos környezet a katasztrofálisan mocskos WC-k képében, ahogy egy nyugat1 turista megjegyezte. Mert ez is környezetünkhöz tartozik, miként az is, hogy oktalan zajjal, motorok, rádiók, magnók idétlen bömböltetésével mennyire tesszük elviselhetetlenné egymás életét. A környezetvédelmi fórum asztalai mellett tudós szakemberek ültek, de időként mintha elbizonytalanodtak volna, s Vitrai Tamás hősi provokálásait is rezzenéstelenül tűrték. Mit tagadjuk, némi csalódást is éreztünk, ment arra számítottunk, hogy környezetünk harcos védelmezőivel találkozunk, akik nemcsak tudják a dolgukat, de kellő eréllyel meg is védik életünk kereteit. A kérdés természetesen meglehetősen szövevényes, több érdek is találkozik, rendelet pedig mindenre van, s mindegyikre lehet hivatkozni, önmagában valószínűleg mindegyik rendelet jó, s azt is csak helyeselni lehet, hogy a környezetvédelemnél fontos szerep hárul a helyi tanácsokra, bár időnként volt olyan érzésünk, hogy többet várnak el tőlük, mint amire képesek, minden jószándékuk ellenére. Nem kétséges, a helyi tanácsok sok mindent jobban tudnak, s nem is lehet mindenre átfogó rendeletet hozni. De az eljárás sok esetben nagyon bonyolult. Sokfelé szemétdombok éktelenkednek, irtják az erdőt, hordják a követ, — mit tehet ilyen esetben a tanács? Valószínűleg nagyon keveset, hisz gyakran még az illetékességi kérdés is fölmerül. De a környezetvédelem legelemibb fokán is nehéz az ügyintézés, gondolok elsősorban a csendrendeletre, aminek betartása elsőrendű feladat lenne, még akkor is, ha pillanatnyilag „országos szabvány" nincs nyugalmunk érdekében. Viszont nagyon határozott formában gátat kellene szabni a notórius za- jongóknak, akik úgy bőgetik rádiójukat, magnójukat, mintha tökéletesen szigetelt lakásokat készítene az építőipar. De vannak olyanok is — egyre többről hallani —, akik éjszakánként részegen olyan családi botrányokat rendeznek, hogy ajánlatos lenne őket eltiltani mindennemű alkoholtartalmú Ital élvezetétől. Erre nincs mód, arra viszont lenne, hogy a szomszédság állampolgári jogaira is tekintettel Jegyünk. Csorba Győző, a költő, azt javasolta, hogy csendháborítókat úgy büntessék, mint a testi sértést okozókat. Egyelőre még nem talált meghallgatásra bölcs javaslata. Pedig időnként érdemes lenne a költők szavára Ügyelni. Cs. L. Egye meg Lieven! Molnár Margit „Főzőcske" című műsorának különkiadásával „örvendeztette" meg az elmúlt csütörtökön a nézőket a Magyar Televízió. Hacsak az nem volt a cél ezzel, hogy egy rokonszenves nyugatnémet színésznek kellemes és minden valószínűség szerint jól dotált vikendet biztosítsanak Magyarországon, akkor teljes rejtély maradt, hogy miért. Előbb összeültették Bujor Istvánt, Harsányi Gábort, Sztankay Istvánt és Zenthe Ferencet, különböző magyar sorozatok szereplőit egy kis anekdotázásra. ízesen anekdotáztak. Aztán Harsányi Eljátszotta, hogy nem tud főzni, Zenthe pedig az ellenkezőjét, de végeredményben mindketten csak kuktáskodtak. Ezután felbukkant Siegfried Rauch (alias Thomas Lieven)." Előbb esti órán kinyitották neki a Skálát, ahol egy iüzérosztály ellátására elégséges alapanyagot vásárolt, és még csak fizetnie se keleti érte. Mindebből elkészített egy rakott nokedlifélét, sután, ügyetlenül, kezdő szakács módjára. Bujtorék ugyan tapsoltak a teljesítménynek, de a nézőben az a kívánság kélt, hogy főztjél egye meg Ueven-Rauch maga. Végül a „magya- rosch" hejretyutyutyú kevéssé haladó hagyományaihoz híven beperdült néhány népviseletbe öltözött hölgy, ropta a táncot, ami ugyebár az ilyen díszvendégekkel elegy tömegtáplálkozásnál nélkülözhetetlen. A hölgyek szerencsére nem estek hasra a német vendég előtt, amit a rendezésről már nem lehet elmondani. Végül egy cseppet sem mellékes megjegyzés. A „Nem kell mindig kaviár" című jól sikerült tévébohóságban Siegfried Rauch nem szerzőként, hanem főszereplőként jelent meg a képernyőn. Az általa elmondott receptek és részben kotyvasztott ételek a tv-film alapjául szolgáló könyv szerzőjétől, bizonyos Johannes Mario Simmeltől származtak. Róla szó sem esett. Pedig ha meghívják, talán kiderül, hogy ő valóban tud főzni. Mármint Simmel... ORDAS IVÁN A netpheni kórus hangversenye Népek, nemzetek, nemzetiségek egyetértésének, barátságának szimbólumává vált a netpheni férfikar, a szekszárdi Liszt Ferenc pedagóguskórus és a német nemzetiségi baráti kör énekkarának közös koncertje a Babits Mihály művelődési központ színháztermében. A nézőteret zsúfolásig megtöltő hallgatók, s a színpadon közreműködő énekesek, bár különböző nyelvet beszélnek, mégis tökéletes szintézist találtak a legszebb hangszer, az emberi hang húrjain. Először a hagyományőrző német nemzetiségi baráti kör kórusa (karnagy: Eicherné Müller Katalin) mutatott be dalaiból egy csokorra valót. Dekoratív népviseletükkel, hangulatos énekükkel elnyerték mindannyiunk tetszését. Fejlődésük jól érzékelhető, amit a legutóbb elért, „országosan jól minősült" fokozat is jelez. Őket a színpadon a Liszt Ferenc pedagóguskórus (karnagy: Thész László, s ezúttal Fertőszögi Béláné) követte. Jacobus Gallus: Ecce, quomodo mori- tur (íme, miként hal meg az igaz) c. szerzeményével indították műsorukat. Az egyszerű harmóniákkal építkező mű bensőséges hangulatát sikerült visszaadniuk. Mozart: Ave verum-a, majd Dowland, Gastoldi, Hassler, Certon egy-egy madrigálja következett. Többször hallottuk már a kórustól Bárdos: Csiflag- virág c. néodalfeldolgozását, mely ezúttal is hatásosnak bizonyult. Vavrinecz Béla: Széles a Balaton c. ugyancsak népdalfeldolgozásával zárta a pedagóguskórus műsorát. A hangverseny második felében sikeres pécsi, majd bajai szereplés után az NSZK- ból érkezett 110 tagot számláló, nagy érdeklődéssel várt netpheni férfikar mutatkozott be. A megjelenésével is impozáns együttes Észak-Rajna- Vesztfália tartományának legnagyobb,/ és legsikeresebben működő kórusa. Rendszeresen díjazott résztvevői a hazai versenyeknek. Nemzetközi fesztiválokon is sokszor bizonyítottak. 1975-ben Montreaux-ben első díjat, 1977-ben Hágában második díjat nyertek. A Német Kórus Szövetség minősítése szerint ° legjobbaknak járó „Mesterkórus" fokozat tulajdonosai. Karnagyuk Hans Lin- gerhand zenei igazgató. Először az Agnus Dei, az O Bone Jesu és a Herr Deine Güte kezdetű biblikus témájú műveket szólaltatták meg, majd négy Schubert-dalt hallhattunk. Közülük a Der Lindenbaum (A hársfa) külön is említést érdemel. Ezután nyolc nemzetközi népdalfeldolgozás következett. Előadásmódjukat a tökéletes biztonság (kotta nélkül énekeltek), a szólamok kiegyenlítettsége, a tiszta intonáció, a kultúrált hangzás jellemezte. Nem a létszámuk alapján könnyen elérhető hangerővel, hanem az árnyalt, dinamikai megoldásokkal törekedtek hatásra. Jól érzékeltették a germán kóruskultúra hagyományait. Azt nem tudtuk felmérni, hogy a XX. századi, vagy avangard kompozíciókat milyen zenei értelmezés szerint interpretálják. Képességeik alapján szerettünk volna többet megtudni a mai német kórusmuzsika törekvéseiről, új utakat kereső próbálkozásairól. A közönség élvezettel hallgatta dallamos szórakoztató műsorukat és nagy tapssal jutalmazta, melyet ráadásszámokkal köszöntek meg. Vendégeink koncertjére kellemesen emlékezünk. LEMLE ZOLTÁN
