Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

»—•«ft' ^ÊPÜJSÀG 1982. június 6. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kell-e - elismerési díjat fizetni ? Isgum Ferencné, Tolna, Bar­tók B. u. 36. szám alatti jl- vasónk így kezdte a levelét: „A Népújság 1982. április 22-i számában dr. Kertész Éva Az elismerési díj című írásában hasznos és ránk vonatkozó ta­nácsokat adott. £n már 51 éves vagyok, 33 éves munkaviszo­nyom van, egészségi állapotom nem a legjobb, fia én most otthon szeretnék maradni 55 éves koromig, kell-e fizetnem elismerési díjat, és ha elérem a nyugdíjkorhatárt, a mostani keresetem után állapitják-e meg a nyugdíjat?" Nagy Zoltán, a Társadalom- biztosítási Igazgatóság megyei igazgatója válaszolt a kérdés­re: — Amennyiben munkaviszo­nyát megszünteti, úgy nyugellá­tásra az 55. életévének betölté­sekor jogosult lehet. Tehát el­ismerési díjat nem kell fizet­nie, hiszen a jelenlegi életkora és a nyugdíjkorhatár elérése között nincs öt évet meghala­dó megszakítás. — Nyugellátásának megálla­pítása — ha tovább nem dol­gozik és nem rendelkezik tény­leges keresettel — a nyugdíja­zás évében és az azt megelő­ző öt évből legalább három év­ben, annak az átlagkeresetnek alapján történik, amelyet a volt munkáltatójától az ön munka­körének megfelelő munkakör­ben foglalkoztatottak a már em­lített években átlagosan elér­tek. — Kérelmére - ha ez a bér kedvezőbb — lehetőség van ar­ra is, hogy a nyugdíj előtti öt évből, legalább három évben Telefonszámunk: 12-284 elért kereset havi átlaga alap­ján történjen a nyugdíj meg­állapítása. Erre azért van lehe­tőség, mert 50 éves korára már több mint tíz év szolgálati időt szerzett.- A nyugdíj megállapítását egy hónappal az 55. év betöl­tése előtt kérheti. Ebben az esetben a nyugdíjmegállapító határozatot a korhatár betöl­téséig kézhez is kaphatja. Az előírásoknak megfelelően „Rendszeresen olvasom az On kérdez - Mi válaszolunk ro­vatukat. Most én is tennék fel egy kérdést. Remélem nem ma­rad válasz nélkül! - kezdte le­velét Varga Györgyné, Paks. Fenyves u. 2. li/7. szám alatti olvasónk, majd így folytatta: 1973-tól 1978 novemberéig, öt évig rendszeresen fizettem az ifjúsági takarékbetétet. Először 400, később havi nvolcszáz fo­rint összegben. Az öt év lejár­ta után pénzem változatlanul a takarékban volt. A pénzt 1980 februárjában vettem fel, s mi­vel időközben megkaptuk a la­kást, s szükségünk volt még pénzre. Kértünk tehát az ifjúsá­gi takarékbetét után járó ka­matmentes kölcsönt is. Kaptunk is hitellevelet negyvenezer fo­rintról. Viszont egyszeri kezelési és nyomtatványköltség címén 7042 forintot számítottak fel. Ez nem kamat, hanem mi? Jogo­sén fizettetnek-e velem ekkora összeget?” Mivel a hitelt az OTP duna­újvárosi fiókjában vették fel, választ az OTP Fejér megyei Igazgatóságától kértünk. Az igazgatóság az ügyet a helyszínen megvizsgálta és a következő tájékoztatást adta: — ügyrendi előírásaink értel­mében az ifjúsági betéttulaj­donos, aki a megállapodásban vállalt feltételeket teljesítette, a betét felvételétől számított há­rom éven belül, a mindenkori hitelezési irányelvek által be­határolt módon, külön kölcsönt igényelhet. A külön kölcsönt fel lehet venni lakásépítésre és -vásárlásra, valamint áruvásár­lásra. A felvett kölcsön után, attól függően, hogy az mihez kapcsolódott, kamatot kell fi­zetni. Tehát téves az az infor­máció, miszerint ifjúsági betét után kamatmentes kölcsön léte­zik. Itt jegyezzük meg, hogy az említett, felvett kölcsön eseté­ben a következő kedvezmények vannak: — a vásárlandó árucikkre nem kellett előtörlesztést befizetnie Varga Györgynének, — a kamat mértéke is ked­vezőbb, mint az általános felté­telekkel folyósított áruvásárlá­si kölcsön esetében, - a lejá­rati idő pedig 18 hónap helyett hatvan hónap. 1980. február 28-án dunaúj­városi fiókunkban Varga Györgyné 40 ezer forintról szóló hitellevelet kapott. Ez után az összeg után fiókunk, az érvény­ben lévő előírásoknak megfe­lelően, az egyszeri kezelési költséget (kamatot) helyesen számította fel, mivel az igény­lő a kölcsönt hatvan hónapra kapta. Szemétszállítási díj Juhász Árpád, Dombóvár, Ta- nácskötársaság tér 27. szám alatti olvasónk Somogy megyei prőblémájára kért választ, de úgy érezzük, hogy. ez nemcsak Somogybán, Tolnában is gon­dot okoz és okozhat azoknak, a tulajdonosoknak, akiknek sze- métdíjat kell fizetni. Juhász Árpád igazságtalan­nak tartja, hogy Igái község­ben, ia fürdő területén lévő hét­végi háza után a községi ta­nács évi 180 forint szemétszál­lítási dijat vetett ki. Ezt köteles fizetni, ha igénybe veszi a sze­métszállítást, ha nem. Ő nem veszi igénybe, mert olajjal fűt, gázzal főz, a falevelet, füvet komposztálja. El nem végzett munkáért sehol sem jár pénz. Akkor miért kell fizetni mégis olyanért, amiért a tanács sem­mit sem tesz? A kérdésre a Somogy me­gyei Tanács V. B. kaposvári járási hivatal általános igazga­tási osztályának vezetőjétől, dr. Ulrich Károlytól kaptuk a kö­vetkező választ:- 1980-tól az igali községi közös tanács az igali fürdő te­rületén március 15-től október 15-ig szervezett szemétszállí­tást vezetett be. A szemetet he­tente kétszer viszik el - 2/1980. (IX. 23.) szám alatt kiadott ta­nácsrendelet 2. szakasza (7) bekezdése alapján a szervezett szemétszállításba bekapcsolt területeiken lévő éoülete'k után helyiségenként öt forint térítési díjat köteles fizetni mindenki a szolgáltatás igénybevételétől függetlenül.- A szemétszállítás szervezet­ten csak úgy lehet megoldani, ha egyes területeket egysége­sen kapcsolnak be. A tanács­rendeletet nem lehet egyénen­ként változtatni, azt egy közös­ségen belül el kell fogadni mindenkinek. Egy üdülőterüle­ten, kis nyaralóteíken nem Trnfr ném, hogy münden hulladék-. anyagot el tud égetni, vagy ás­ni bárki. Ha mást- nem, a mű­anyagot, a fémes hulladékokat le kell raknia valahová és azt onnan el kell szállítani. MI VÁLASZOLUNK ~~1 A középfokú oktatási f intézményekre vonat­kozó egyes rendelke­zések módosításáról szól a Magyar Nép­........... köztársaság Elnöki Tanácsának 1982. évi 8. számú törvényerejű rendelete, amely szerint a középfokú oktatás szakiskolákban, szakmunkás- képző iskolákban, valamint kö­zépiskolákban történik. A jog­szabály meghatározza, hogy ezeknek az iskoláknak a sikeres elvégzése milyen képesítést ad és milyen munkakörök betölté­sére jogosít. Kimondja a jog­szabály azt is, hogy az üzemi, gyakorlati élettel való szoro­sabb kapcsolat kiépítése, va­lamint a tanulmányok során szerzett ismeretek kiegészítése céljából a szakközépiskolák ta­nulói számára nyári szakmai gyakorlatot lehet előírni, ha pe­dig ilyet előírtak, a felsőbb év­folyamba csak az a tanuló lép­het, aki a szakmai gyakorlaton eredményesen részt vett. A törvényerejű rendelet ki­hirdetése napján — 1982. má­jus 10. - hatályba lépett, s a fenti jogszabály a Magyar Köz­löny 1982. évi 26. számában je­lent meg. Az Építésügyi Értesítő idei 12. számában olvasható az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium közleménye a kisiparosok építőipari irányárainak 1982. január 1-től érvényes árkülön­bözeteiről. A közlemény eligazí­tást ad abban a tekintetben, hogy az építőanyagok fogyasz­tói áraiban, valamint az áru- szállítási díjakban bekövetke­zett árváltozásokból eredő költ­ségeltéréseket a kisioaros mi­ként érvényesítheti, illetve mely árkülönbözetek nem érvényesít­hetők. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumnak a magán­lakásépítési tanácsadó, szerve­ző és szolgáltató szervezetek létrehozásához, tevékenységük ellátásához adott tájékoztatója az Építésügyi Értesítő f. évi 13. számában jelent meg. A tájé­koztató szerint a magánerős la­kásépítés fókozottabb támoga­tására szükség van az építte­tők részére megfelelő szolgálta­tásokat nyújtó szervezetek ki­alakítására - működtetésére. Ezéknek a „bázisszervezetek”- nek feladata, hogy a lakossági igényeknek megfelelően átvál­lalják a lakásépítés előkészíté­sével és megvalósításával kap­csolatos feladatokat, megfelelő tájékoztatást és segítséget nyújtva az építkezés minden fázisában. A szervezetek kiala­kításának és működésének for­máira, feladataikra, szolgálta­tásuk körére vonatkozóan a tá­jékoztató részletes iránymuta­tást ad. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az OKISZ Értesítő idei 8. -számában megjelent, a kis­üzemi termelést és a kisegítő tevékenységet elősegítő, vala­mint a vállalatók közötti kap­csolatrendszer fejlesztését szol­gáló új, korszerű szervezeti for­mák létrehozásához adott irányelvekre, amelyekből itt csupán az alábbiakat Idézzük: „Az Ipari Minisztérium minden olyan szervezet létrehozásához elvi támogatást ad. amelyek lé­tét valós szükségletek, gazda­sági, hatékonysági szempontok egyaránt indokolják, működé­sük a formalitásoktól mentes, monopolisztikus törekvéseket nem szolgálnak. DR. DEÁK KONRAD osztályvezető ügyész Könyvbarátok klubjai Moszkvában jelenleg mint­egy 200 olvasóklub működik. Közülük az egyik lepismertebb a moszkvai Bibliofil Klub, amely másfél évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az Építőművészek Központi Székházéban. A klub munkatársainak tudományos eredményéivel, érdekfesztíő iro­dalmi műsoraival és a meghí­vott népszerű írók, költők, fel­olvasó estjeivel vívta ki hírne­vét. A klub munkatársainak egyik fontos feladata a hazai iroda­lommal kapcsolatos ritka kéz- 5rátok, eltűntnek vélt dokumen­tumok és régi fotográfiák fel­kutatása. Ki szép, Ifi fő A címet loptam. Móricz Zsig- mondtól, ki egy remekmívű el­beszélésének adta ugyanezt, annak idején. Mi szép, mi jó? Van-e, aki vitatni meri, hogy a szekszárdi Arany János utcában, a könyv- vesbolt, a hirdető, meg a virág­bolt kiugró üvegportálja szép? Ha van, akkor nem értünk egyet. Van-e, aki ezeket a ki­ugró üvegportálokat praktikus­nak tartja, Ha van, akkor az­zal se értek egyet. Ugyanis kétségtelenül szép, de prakti­kusnak egyáltalán nem mond­ható. Nem mondható praktikus­nak, már csak azért sem, mert gyerekek is játszanak errefelé, aztán vannak figyelmetlen fel­nőttek is, olyanok se kevesen, akik a harmadik pohár fölös­leges bor után már nem érzé­kelik pontosan, hogy a levegő átlátszó, vagy pedig az üveg. Erről ennyit. Egyébként az előbbiekre is, az utóbbira is volt már példa. De térjünk át a komolyabb dolgokra. Bállá Mártonné, az itteni könyvesbolt vezetője: — Egy idő után, amikor meg­ülepedett az épület, a bejárati ajtó vetemedni kezdett. Á sa­rokforgók elromlottak. Elkezd­tünk levelezni. Nem mentünk vele semmire. Az ajtót lehetett is csukni, nem is (egyébként félujjnyi rések vannak az ajtó­ul szolgáló üvegtáblák között). Télen öt fokos hideget is mér­tünk itt benn. Az eladók ka­bátban, csizmában dolgoztak. — És azóta? — Három hónapja kaptunk egy levelet a beruházási válla­lattól, hogy átépítik a pourtált. Azóta semmi. — Törés? — Arra is volt példa, hogy kitörött az ajtó. A felső részét kénytelenek voltunk bedeszkáz- ni. — Hányszor nyitják ezt az ajtót naponta? — Még soha nem számoltuk, de úgy gondolom, több száz­szor. Tolnai Lászlóné, a virágbolt .vezetője : — Ez a fél ajtószárny decem­ber 30-án törött ki. Nagyon fél­tünk, hogy vagyonvédelmi okok­ból itt kell töltenünk a szilvesz­tert. Azóta is így van, ahogy van. Ha fúj a szél, rezeg. Nyá­ron meleg van, télen meg hi­deg. Legalább szellőzik a bolt. (Ez „akasztófahumornak” jó, de azért az újságíró hadd saj­nálja egy kicsit a virágbolto­sokat.) Ja, igen, amikor kitö­rött az ajtó, egy kislány lábát a szilánk megsértette. És most engedtessék meg egy formabontás. Mielőtt a hirdető ügyére és az ott folyta­tott megbeszélésre térnék, idé­zem, amit a Tambov presszó egyik fölszolgálója mondott: — Szép ez, elegáns is, de nem ilyen helyre való. Befúj a szél, az hagyján, ha keletről jön az eső, még az is hagyján, de itt állandóan nyitódik-csu- kódik az ajtó. Kérem, ez egy presszó. — És ha mólés a tisztelt vendég? — Arról most ne is beszél­jünk. És akkor most már tényleg térjünk be a Magyar Hirdető irodájába, ahol a hivatalveze­tő éppen a beruházó és az épí­tő megbízottjával vitatkozik. Lejegyezte a szerző úgyszól­ván az egész beszélgetést.. Idézni azonban helytelen len­ne, mert az érvek és ellenérvek fölidézésével egy jottányit sem jutnánk előbbre. Inkább bízza rám az olvasó, mit sorakozta­tok föl egyik oldalról is, meg a másikról is. A beruházó azt mondja: ilyen tervet kapott, ezt rendelték meg. A kivitelező azt mondja: er­re kapott megrendelést, ezt csi­nálta meg. A bérlő — használó — azt mondja: ez nem jó. A dolognak tulajdonképpen ez a lényege. Mellékes, hogy „rendeltetésszerűen" használ- ták-e az ajtókat, vagy sem, tu­lajdonképpen az sem jelent — a jelen körülmények között — megoldást, ha fölszerelik azo­kat a bizonyos hélókat, amelyek rugalmas voltuk miatt hivatot­tak a csapódást megakadályoz­ni. Mellékes itt sok minden, a lényeges, hogy elkerüljük a to­vábbi károsodást, főleg az em­beri sérülést. Mert az is volt már. Az újság, pláne az újságíró nem akar itt igazságtévő, vagy békebíró lenni, megelégszik a meglévő állapot krónikásának tisztével, ellenben bízik abban, hogy előbb-utóbb lesz megol­dás. A kivitelező — Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat — jelen volt képviselője megígér­te, hogy a kiugró portálokat megszüntetik, a homlokzati sík­kal hozzák egybe a bejárato­kat és a további gondok meg­szüntetésére is intézkednek. A beruházó képviselője megelé­gedett ezzel, megelégedettek az érintettek is. Ha így lesz és belátható időn belül lesz így, elégedettek lehetőnk mi is. Sztárcsevity Ervinné, a hirde­tő irodavezetője megkérdezte: — Akkor számíthatunk rá, hogy télre lesz ajtónk? Bocz László, a TÁÉV képvi­selőjének a válasza: — Biztosan lesz. LETENYEI GYÖRGY Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Ennek az ajtónak az egyik szárnya már kitörött Szinte felismerhetetlen, honnan ugrik ki a bejárat

Next

/
Thumbnails
Contents