Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
a Képújság 1982. június 30. „Görögnek születtem” Ha az életét vizsgáljuk, mindenképpen az a furcsa meggyőződésünk alakul ki, nincsenek véletlenek, önéletrajzában írja, hogy nagyanyja több mint harminc esztendőn át volt Athén polgármestere, és akkoriban a két világháború között ez nagyobb hatalmat és tiszteletet jelentett. Melina Mercouri apja is már huszonkét évesen kezdte el politikai karrierjét, ilyen fiatalon választották meg a parlamentbe képviselőnek. Ezért csöppet sem tűnhet túlzásnak a megállapítás: Mercouri sorsa nagyon is összefonódott Görögországéval. így hát csakugyan több volt, mint hír számára a bejelentés 1967. április 21-én, hogy három magas rangú katona magához ragadta a hatalmat abban a városban, ahol tulafjdonképpen kitalálták a demokráciát. Göröqnek születtem — ez a címe a színésznő-politikus — vaav inkább politikus-színésznő — könyvének, amelv őszintén, pátosz és öndicsőítés nélkül kívánja összefoglalni életútja jelentősebb tanulságát, de amelyik mégis végső soron nemcsak színpadi és filmes sikerek és kudarcok naprakész krónikája, hanem egy hatalmas és megindító szerelem rajza is, azé a kapcsolaté, amely máin is szülőhazájához köti, a qörög naphoz, a aörög dombhátakhoz, a aörög tengerhez és persze a görög néphez. Éppen hcrtvanesztendősen bizonyítja, hogy. a művészet nem csupán szerepekre sarkallhatja az embert, hanem arra is, hogy ezek által valósítsa meg törekvéseit, hogy közéleti szándékai ■mindig" megtalálták az érvényesülés lehetőségét nemcsak drámai feladatokban, a görög klasszikusok népszerűsítésében, de tüntetésekben, békemenetek szervezésében,' és most a kulturális miniszteri székben is. Mercouri századunk talán legmagasabbra emelkedett színésznője, aki úgy készült erre a pályára - nemcsak a tradíciók miatt —, mint egy szép Szo- phoklész-srerepre. ■Nemcsak görögül, de később, második hazájában franciául is elkápráztatta nézőit, hallgatóit kirobbanó temperamentumával, természetességével, érzékenységével - s később már angolul is. A Cotopouli Színház hírneves tragifcóia azonban világsikerét Jules Dassin Akinek meg kell halnia című filmjével vívta ki, ebben a modern körülmények közt feltámasztott finom Jézuslegendában mint Mária Magdolna, s egyszeriben nemzetközi meghívásokkal árasztották el, de egy pillanatra sem ingott meg. Csak olyan feladatot vállalt, amely megerősítette hitében, hogy így is tud tenni valamit az emberekért, elsősorban a nőkért, akiknek kiszolgáltatottsága ellen már fiatalon is berzenkedett. Valamennyi nagy filmje, a pályakezdő Stella (1955), de a tévében játszott, modernizált Médeia, a hatalmas sikerű Phédra, A villamos zongorák, és nem utolsó sorban a szellemes, ironikus Vasárnap soha - mind-lmind Melina Mercouri küzdelmei az elnyomatás, az alábecsülés, a prostitúció ellen, és hittétel az emberi méltóság mellett. Ezért aztán csak további lendületet adott neki az ezredesek rendelete, amely megfosztotta állampolgárságától. A katonai junta ellen nemcsak ellenzéki álláspontot foglalt, de a maga módján hatásos háborút vívott szólamaik leleplezéséért, lejáratásukért. Turnékat szervezett a nagy európai városokba, hogy közvetlenü megmagyarázza, mi is történik Athénban. „Görögnek születtem és görögként halok is meg" — érvelt hét éven át, mígnem 1974-ben végre győzedelmesen visszatérhetett hazájába. A nagy lelkesedés, a rajongók sokezres tábora nemcsak a különös szépségű, egyéni stílusú filmsztárnak szólt, hanem az elszánt politikusnak is, aki a di- csöséglben is tudta mivel tartozik népének. Mint a PASOK, a görög szocialista párt aktív tagja egyelőre elsősorban a közéletnek él. Mint miniszter egyik első rendelkezése a cenzúra eltörlése volt. A filmművészet elvesztett egy nagy színésznőt, egy sziporkázó sztárt, de helyette talált egy új, tüzes védelmezőt. Nincsenek véletlenek - mondhatná valaki Melina Mercouri pályafutása láttán. De így pontosabb: nincsenek véletlenek, csak erős akaratok. NEMLAHA GYÖRGY Lajtha László zeneszerző emlékezete Budapest közepén, a Váci utca és Havas utca íarkán egy épületen elhelyezett márványtábla hirdeti, hogy ,;E házban élt és maradandó értékű műveket alkotott dr. Lajtha László Kossuth-díjas zeneszerző és népzenetudós”. A szűkszavú, de minden zenét szerető emberben tiszteletet keltő szöveg nem kisebb művésznek állít emléket, mint annak, aki Bartók Béla és Kodály Zoltán után a magyar muzsika rangidős mestere volt, egyben társuk a népdalgyűjtésben. Lajtha 1892. június 30-án született Budapesten, tehát most lenne kilencven esztendős. 1963. február 16-án halt meg. Lajtha László igen termékeny zeneszerző volt. Kilenc szimfóniát, tíz vonósnégyest, sok zenekari és kamarazenei művet, több filmzenét, balettet, számtalan a capeila kórust komponált, és opuszait népdalfeldolgozásokkal egészítette ki. Ilyenek: a Széki csárdás, Udvarhelyi táncok, Soproni képek, Vas megyei kuruc képek. Tekintélyes mennyiségű fonográf- felvételt, cikket, tanulmányt hagyott hátra. Publikációkat, melyek főleg a népzenével, népdal- gyűjtéssel foglalkoznak. A Zeneakadémián Herzfeld Viktor kedvenc tanítványai közé tartozott. Herzfeld a zeneszerzésre, Szendy Árpád zongorára oktatta. Tanulmányait még az első világháború előtt Lipcsében, Genfben, majd 1911-től Párizsban folytatta Vincent d’lndy növendékeként. 1914-ig évente sűrűn töltött hónapokat a francia fővárosban, megismerkedett a kor legjobb művészeivel, sikerei voltak, és több szerzeményének párizsi kiadója lett, így a Salabert, Leduc cég. 1913- ban a budapesti tudományegyetemen politikai gazdaságtanból szerzett doktorátust, és hamarosan a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének őre, utóbb a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának munkatársa lett. Bartók és Kodály népzenekutató és -gyűjtő munkájába 1910-ben kapcsolódott be. Mindmáig jelentősek a Nyugat és az Ethnographie hasábjain megjelent tanulmányai a népzenéről, a kutatás módszereiről, a magyar zenetudomány tedhnikai előfeltételeiről, a népies játékokról hazánkban. Szerkesztette a „'Népzenei monográfiák" című sorozatot. — Igen néhéz a népzene fogalmát meghatározni — írta 1936-ban —, mert azt jelentené, hogy a valódi képét akarjuk megrögzíteni egy olyan folyamatnak, amely állandóan változik. Feltűnést keltett „A magyar néptánc" című tanulmánya, hiszen akkor még a néptánckutatás a legfiatalabb tudományok közé tartozott. A többi között megállapította: — Páros táncaink általános jellegzetessége az, hogy a férfi és a nő nem azonos stílusban táncol. A magyar paraszttáncban a nők sohasem táncolnak az úgynevezett „nagy lépés"- es stílusban, nemigen ugranak, és mindig több mértékkel és kevesebb heves mozgással járják, mint a férfiak. Ami Lajtha pedagógiai tevékenységét illeti: sok eredménnyel büszkélkedhetett. 1919-ben a Nemzeti Zenede tanára, később Igazgatója, majd tiszteletbeli igazgatója lett. Nála tanult kiváló karmesterünk, Ferencsik János is. A felszabadulás után a Magyar Rádió igazgatói posztján működött. 1951-ben népzenekutatói eredményeiért tüntették ki Kos'suth-díjjal. Egyébként korán érték elismerések. Már 1929- ben elnyerte III. vonósnégyeséért az amerikai Coolidge-díjat. Ö volt az első magyar művész, akit a Francia Akadémia levelező tagjává választott. Betöltötte a Nemzetközi Népzenei Tanács alelnöki posztját. Nagy visszhangot keltett a magyar népzenéről szóló előadása 1962-ben a párizsi Sorbonne egyetemen. Hasonló érdeklődés kísérte Oslóban és Stockholmban „Cigányzene és magyar népzene" című előadását. Mai értékelés szerint „zeneszerzőként sikerrel egyesítette kompozícióiban a francia zenei hagyományokat a magyar zenei hangvétellel". A Zeneművészeti Főiskola harmadik emeletének 24. számú tantermében függ a falon dr. Lajtha László fotóportréja számos híres magyar muzsikus arcképével együtt. Ott tanította egy esztendőn át, hogyan kell népzenét gyűjteni és lejegyezni. Halála után Párizsban jelentős francia zenetudósok és zeneszerzők külön kötetben értékelték .Lajtha nagyszerű munkásságát. KRISTÓF KAROLY SZOVIETUNIÓ Kazahsztán, a Szovjetunió második legnagyobb és harmadik legnépesebb köztársasága. Mint a szűzföldeket termőre fordító gabonatermesztő, nagy nyersanyag- és alapanyagtermelő terület tett szert országos, illetve nemzetközi rangra. Dinmuhamed Kunajev, a Kazah Kommunista Párt első titkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja kettős alkalomból méltatja a köztársaság eredményeit: 60 éves a szovjet államszövetség és 250 éve csatlakozott Kazahsztán Oroszországhoz. A Dagesztóni Autonóm Köztársaság néhány fejlődési sajátságát világítja meg A megértés magaslatai című cikkben M. Umahanov, a kis kaukázusi állam parlamentjének tagja. Kifejti, hogy a más szovjet népekkel való szoros és tartós kapcsolatok, valamint az orosz nyelv elterjedése ellenére hogyan maradnak fenn a Dagesztánt lakó seregnyi nép hagyományai, és a vezető szervekben miként kapnak helyet a legkisebb lélekszámú népek képviselői is. Hol a „másik" értelem? — kérdezi V. Kjucsarjanc, a tudományos témák színes stílusú feldolgozója. Arról, hogy más égitesteken is létezhetnek fejlett civilizációk, a szovjet tudósok véleménye is megoszlik. A világszerte elért kutatási eredményeket hasonlították össze a közelmúltban Tallinn- ban rendezett nemzetközi konferencián, amely a Földön kívüli értelem létezését vizsgáló SETI-program keretében került sorra. Karikatúrák kíséretében mutatja be főszerkesztője a Kro- kogyil című szatirikus hetilapot — az újság hatvanadik születésnapján. Noha munkanélküliség már fél évszázada nincs a Szovjetunióban, de munkaerőhiány van és vannak olyan emberek, akik nehezen találnak az igényeiknek megfelelő állást. Egy, az ilyen gondok megoldására hivatott pezsgő életű leningrádi hivatalba vezet A munkaközvetítőben című riport. A belorusz fizika atvja, Szeged díszdoktora című cikk a nemzetközi hírű Borisz Sztye- panov akadémikussal ismertet meg, aki már a háború előtt is kapcsolatban volt magyar fizikusokkal. Belorussziái színhelyre visznek el a Bábolnáról Barano- vicsiba című riport szerzői is. Itt épül fel annak a négy baromfigyárnak egyike, amelyet a magyar kombinát szállít a Szovjetuniónak. LÁNYOK ASSZONYOK A folyóirat júliusi számában megkezdi Az én hazám című fotópályázatra érkezett fényképek közlését. A beküldési határidőt a szerkesztőség 1982. december 31-ig meghosszabbította. A moszkvai napok Budapesten című írásban Weisz Györgyi számol be a mozgalmas rendezvénysorozat eseményeiről, Pikier Magda riportja a népszerű és egyre nagyobb forgalmat bonylító Gorkij Könyvesboltba kalauzolja el az olvasót. A júliusi számban köszönti a szerkesztőség a Lányok, Asszonyok laptársát, a 60 éves Kresztyenka (Parasztasszony) folyóiratot, a falusi asszonyok népszerű lapját, amelynek hétmillió előfizetője van a Szovjetunióban. Az életért és a jövőért címmel M. Vire-Tuominen, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkára arról számol be, hogyan erősödik a nők együttműködése az atomháború veszélyének elhárításáért. Július közepén Stockholmból rajtol a Békemenet '82. Az előkészületekről nyilatkozik Éva Nordland, neves norvég közéleti személyiség. A régi Oroszország gyöngyszemei című sorozatban ezúttal a Szejm folyó meredek partjára épült Putyivl ősi várossal ismerkedhet az olvasó. Akik szeretik a kézimunkát, elgyönyörködhetnek Az örmény csipke című szép, kétoldalas, képes összeállításban. A barátság — kapcsolatok — találkozások című' rovatban a magyar filmek, könyvek moszkvai sikeréről olvashatunk. A lap melléklete makramétáska, kötött kantáros mellény, a hímzett reggelizőszett, horgolt abrosz, keresztszemes abrosz, kertésznadrág készítéséhez nyújt segítséget rajzaival és leírásaival. A melléklet Magyar zeneszerzők és Világhírű sanzonénekesek címmel két keresztrejtvénnyel zárul; SZOVJET IRODALOM Érdekes olvasmánnyal szolgál a Szovjet Irodalom júliusi száma, mely próza-antológiaként jelenik meg. A költőként a hatvanas években világhírűvé vált Jevgenyij Jevtusenko kisregénye, Az ardabio- la a lap szenzációja. A mű a mindennapok olyan problematikus jelenségeire hívja fel a figyelmet, amelyek általánossá válva akadályozhatják az értékek kibontakozását, eszményeink megvalósulását. Hogyan torzulnak el a célok, a magatartási normák a fiatalság nem jelentéktelen hányadában? Miként mérgezi valamennyiünk közérzetét a durvaság, az agresszivitás, ha nem tudunk kellőképpen védekezni ellene? Ezekre és más kérdésekre figyelmeztet a prózaírónak is figyelemreméltó költő a kisregényében, a tudományos kutatás és a gyógyítás etikai problémáit is érintve. önéletrajzi ihletésű Vlagyimir Danyenburg dokumentumregénye, a Katona hangja. A szerző a háborúban súlyosan megsebesült, három koponya- műtétet hajtottak rajta végre, bal oldala megbénult, jobb karja könyökig csonk. A regény nyomon követi a hős fokozatos felépülését, tanúi lehetünk annak a hallatlan lelkierőnek és akaratnak, amely végül is visszasegíti őt az emberek közé. Jó olvasmány Izrail Metter Barátom, Anton című elbeszélése is, amely egy vad- és halőr hétköznapjait írja le, valamint a méltán kedvelt Hrant Matevoszjannak egy kisregénye. Lev Ginzburg Szívem tört össze csak című regényének részlete magyar vonatkozása miatt is érdekes: a háború előtti évek neves színésznőjének, Gaál Franciskának az alakját idézi fel a szerző, valamint a Hegedűs Tibor rendezővel készített interjú. Az évszázad üzletének nevezik a Nyugat-Szibéria—Nyu- gat-Európa között húzódó 5000 km-es gázvezeték építéséről aláírt szerződést. Noha az üzlet előnyei egyértelműek, Washington igyekszik az egyezményt megtorpedózni. Erről olvashatunk a Mit jelent Európának a szovjet földgáz? című írásban. A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából indított sorozatban a folyóirat ezúttal egy balti köztársaságot mutat be Hazájuk: Litvánia címmel. A zord éghajlatú sarki övezetben található a Szovjetunió nyersanyagkészletének a fele. A kitermelés, a szállítás az időjárási viszonyok miatt nagyon nehéz. A Megéri-e a befektetést? című anyagból az olvasó arról tájékozódhat, hogy a Szovjetunió a sarkvidék partjai mentén erőteljesen folytatja az északi hajóút „kiépítését". Kik pénzelik az úgynevezett szovjet „másként gondolkodókat"? Miért ítélték el Anatolij Scsaranszkijt? Miért vesz védelmébe az Amnesty International egy közönséges rabló- gyilkost? Ezekre a kérdésekre és sok hasonlóra talál választ az olvasó az Orosz illegalitás című tanulmányában. Különleges emberi sorsokról, egy nyomozásról és egy rendhagyó házkutatásról ad számot az Ismételt házkutatás című bűnügyi riport. A kulturális rovat anyagai közül felhívjuk az olvasók figyelmét a szovjet popzenét bemutató írásra és egy amatőr együttes sikereit ismertető cikkre. Egervári esték ’82 Zalaegerszeg szomszédságában, Egerváron nyolcadik alkalommal rendezik meg az egervári estéket. A nyári színházi rendezvények az ódon várkastélyban olasz néptáncegyüttesek műsorával megkezdődtek. Â képen: az olasz Gruppo Folkloristico „Santa Gorizia” együttes a színpadon. Melina Mercouri a Hajnal igézete cimű film forgatásán
