Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
1982. június 30. Képújság 5 MAllÁl#ÍÍ7Pmáo* közvetlenül nem a mezőgazdasági I ■CIICIVUÁCIIUtgi termeléssel foglalkozó, de azt kiegészítő, ahhoz kapcsolódó üzemág. Ide tartoznak az ipari jellegű feldolgozóüzemek, a szolgáltató, illetve kiszolgáló jellegű részlegek, a különböző háziipari részlegek. A melléküzemágak a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozásával, különféle feldolgozási tárgyak, anyagok előállításává!, szolgáltatások teljesítésével és különböző más tevékenységgel fontos szerepet töltenek be a mezőgazdasági nagyüzemekben, különösen a termelőszövetkezetekben. A fő társüzemágakhoz kapcsolódva segítik a munkaerő-kapacitás, a helyi adottságok jobb kihasználását, jelentős mennyiségű áruterméket állítanak elő. A jelen gazdasági mechanizmus kibővül a mezőgazdasági nagyüzemek — különösen a termelőszövetkezetek — tevékenységi köre, s ennek megfelelően gyorsabban fejlődnek a melléküzemágak is. (A Közgazdasági kislexikon ide vonatkozó magyarázatának felhasználásával. 207. o.) Szükség van-e rájuk ? A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága még a múlt év decemberében határozatot hozott, amelyben úgy ítélte meg,-hogy a népgazdasági célkitűzésekkel egyezően, a mezőgazdasági termelés további mennyiségi és minőségi javításával párhuzamosan, megyénkben is szükséges a mezőgazda- sági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének fejlesztése. A fejlesztést természetesen differenciálni kell. Mind mértéke, mind helye szerint. Elsősorban azokban az üzemekben indokolt, ahol elősegíti az alap- tevékenység fejlesztését is. van foglalkoztatható munkaerő, vagy elősegíti a mezőgazdasági dolgozók egész éven át tartó foglalkoztatását. Nem elhanyagolandó tényező az sem, hogy megvannak-e, vagy meg- teremthetők-e a jövedelmező kiegészítő tevékenység feltételei. Aztán, biztosítható-e a magasabb nyereség, az alaptevékenység fejlesztésére is pótlólagos fejlesztési alap képzése? A címben feltett, azt első pillanatban drámainak tűnő kérdésre egyértelmű a válasz: szükség van rájuk. Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a kiegészítő tevékenység fejlesztése érdekében, az eddiginél szorosabb együttműködésre van szükség az ipari vállalatok, az ipari szövetkezetek, az áfészek és a mezőgazdasági üzemek között. Természetesen a közös érdekeltségen alapuló tevékenység bővítésében. Ennek — a már előbb felsoroltakon 'kívül — haszna lehet az is, hogy elősegíti a meglévő munkaerő folyamatos és észszerű foglalkoztatását, a mező- gazdasági üzemek jövedelmének növelését, a lakosság jobb ellátását. No és azt se hallgassuk el, hogy mérsékelheti, mint ahogy mérsékli is, a falvakból való elvándorlást. AMI VISSZAHÚZ Tényleg van visszahúzó erő is. Először föltehetőleg az, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóitól, tagjaitól és irányítóitól, ha nem is idegen, de távolesik a más irányú, pláne — ha nem élelmiszeripari az — az ipari tevékenység. De még a szolgáltatás.is. De oz előbbinél jelentősebb, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei — nem kis mértékben a kiváló természeti adottságok miatt — a mezőgazdaság országosan kiemelkedő vonalába tartoznak. Ez a helyzet nem inspirált a melléküzemáai tevékenység fejlesztésére, sőt, nem egy helyen a megszervezésére sem. Megyénk termelőszövetkezeteiben az összes kiegészítő tevékenység részaránya alacsonynak mondható, s néhány üzem kivételével volumene sem jelentős. Az összes nettó árbevétel minálunk az országos átlagnak méq a felét sem éri el. Hogy ez jó vagy rossz, megítélésére az újságíró nem vállalkozik, különben is úgynevezett fehér-feketében sohasem szabad gondolkozni. Lehet, hogy ami itt jó, az másutt rossz és fordítva. MEGÉRI? A helyi foglalkoztatási feltételek javítása mellett, az ipari tevékenység bevezetésére zömmel jövedelemszerző céllal került sor. Ugyanakkor a folytatott alaptevékenységre jellemző jövedelem-színvonalhoz is többé-kevésbé igazodnak, tehát a megfelelő ipari tevékenység kiválasztása meghatározza a számításba vehető nyereséget. Bonyolítja az átlagos jövedelmezőség, átlagos fedezeti hányad számítását, hogy a tevékenységek egy része nem ter-, mékelőállító jellegű, hanem bedolgozás, bérmunka, amikor közvetlen anyagköltség szinte nincs, a bérmunka tárgya a partner tulajdonában marad. . Azért, hogy a „megéri”?- témánál maradjunk, a dolgozók keresetéről is kell néhány szót ejteni. Az átlagbérek alakulása egy órára, illetve egy hónapra vetítve elég nagy szóródást mutat. A legalacsonyabb órabérek 8 és 16 forint között találhatók, a legmagasabbak még a 27 forintot is elérhetik. Ugyanígy a havi átlagbérek között is találni ezerötszáz forintosat.de négy és fél ezer forintosat is. Ugyanakkor hosszabb távú statisztika alapján azt is el kell mondani, hogy az átlagjövedelmekben nincs különbség az alaptevékenységet folytató és a melléküzemágban dolgozók között. De ez a dolognak csak az egyik oldala, ugyanilyen fontos az. hogy a gazdaságoknak megéri-e. Megéri, ez egyértelmű, az eddig felsoroltak miatt is. De ha a számszaki adatokat nézzük, az is kiderül, hogy az alap- tevékenység valóban alaptevékenység, a melléküzemág pe- din valóban „mellék”, tehát kiegészítő. Kezdjük a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel: tavaly összes tevékenységük értékesítési árbevétele meghaladta a hat és fél milliárd forintot, ebből az alaptevékenységen kívüli valamivel több mint másfél milliárd volt. Az ipari tevékenység pedig az összesnek nem egészen három és fél százaléka. A megye állami gazdaságaiban sem érte el az értékesítési árbevétel felét az alaptevékenységen kívüli tevékenység, itt azonban az ipari tevékenység az árbevételbe már több mint öt és fél százalékkal játszott bele. Persze, az előbb felsorolt adatok mit sem változtatnak azon, hogy az alaptevékenység a meghatározó, de azon sem, hogy a melléküzemági tevékenységre elhanyagolhatatlanul szükség van. KIK DOLGOZNAK A MELLÉKÜZEMÁGAKBAN? Azt már előbb is megállapítottuk. hogy az ipari tevékenység megteremtését, a foglalkoztatások körének bővítését a kisebb települések népességének megtartása is indokolja. Ez elvitathatatlan, hiszen az ipari tevékenység munkaerőszükségletét, általában, a termelőszövetkezeti tagok családtagjai — ez érvényes az állami gazdasági dolgozók családtagjaira is —, illetve az adott terület lakossága biztosítja. Talán az egyetlen kivétel a szak- csi termelőszövetkezet, ahol alkalmi munkásokkal üzemeltették a téglagyárat. A mezőgazdasági termelő- egységek zömében munkaerőátcsoportosítás nem volt indokolt, néhány helyen a mező- gazdasági csúcsmunkák idején — akár üzemszüneteltetés árán is — engedték át a munkaerőt az alaptevékenységhez, míg van egy termelőszövetkezet, a fad- di, ahol szinte elkülönült a két termelő tevékenység. Az alaptevékenységet folytató részlegek többnyire megmaradnak a kisüzemek keretei között. Tíz fő alatt sok mezőgazdasági üzem foglalkoztat dolgozókat melléküzemágában, tíz- ötven fő között már kevesebb, ötven-száz fő között alig, míg kétszáz dolgozó fölött mindössze egy. A melléküzemágakban a szakember-ellátottság — vezetői szinten — egy kivételével jó. Bár azt is meg kell jegyezni egy nemrég lefolytatott tucatnyi melléküzemág vizsgálata kapcsán, hogy főiskolai, illetve egyetemi végzettségű vezető — négy fő — csak a fad- di Lenin Tsz melléküzemágában dolgozik. A többi üzemben a vezetők technikusok, illetve szakmunkások. iMár nagyobb probléma, hogy a közvetlen termelésben dolgozó szakmunkós- létszám-arány nagyon alacsony. Az itt dolgozók többsége betanított munkás, vagy éppen szakképzetlen. Az előbb már említett nem régi vizsgálatra hivatkozva egy, a vállalkozói kedvre is utaló adatot közlünk. A tucatból hat gazdaság tervezi az ipari tevékenység bővítését, fejlesztését, illetve új üzem beindítását, a másik hatban pedig semminemű fejlesztésre nem gondolnak. Egyébként a melléküzemági tevékenységben foglalkoztatott létszám az alaptevékenységet nem hátráltatja, nem akadályozza, adott esetben — mint ahogy arra már sok példa volt is —, csúcsmunka idején átcsoportosítható a szükséges munkaerő. Ne hallgassunk arról sem, hogy az országoshoz hasonlóan, az utóbbi években a mi megyénkben is jó irányban fejlődött az alaptevékenységen kívüli tevékenység társadalmi megítélése. Van még egy olyan gond, hogy az ipari tevékenységen belül az ipari szolgáltatás és az élelmiszeripari termékek részaránya alacsony. MIT VÁRHATUNK A JÖVŐBEN? Nyugodt lélekkel leírhatjuk: további fejlődést. Mennyiségi« leg is, de ami ennél sokkal fontosabb, minőségileg. A mezőgazdasági üzemek, alaptevékenységen kívüli, tevékenységének fejlesztését, várhatóan, kedvezően befolyásolja majd a megyei tanács illetékes osztálya és a megyei tsz- szövetség jó együttműködése. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya intézkedési tervet dolgozott ki a kedvezőtlen adottságú, vagy vagy tartósan gyengébb gazdálkodási eredményű mezőgazdasági üzemek munkájának elősegítésére. Ennek keretében elősegítik a kapcsolatteremtést az érintett mezőgazdasági üzemek és ipari üzemek között. A megyei tanács ipari osztálya ugyanúgy mindent megtesz a kapcsolat fejlesztése érdekében. Fokozottan kívánják igénybe venni, illetve fejleszteni a kisebb településeken a termelő- szövetkezetek javító-ka rba nta r- tó kapacitását. A községek népességmegtartó képessége és a helyi foglalkoztatási feltételek javítása szintén megköveteli a melléküzemági tevékenység bővítése útján új munkaalkalmak megteremtését. * Ezekben igyekeztünk „körüljárni" a témát. Megállapításaink abból a meggyőződésből születtek, hogy az igazságot hordozzák. Bizonyosan vannak más vélemények is, ami nem baj. Sőt, a vélemények alkalmankénti ütközése sem baj. A lényeg, hogy előbbre jussanak mezőgazdasági üzemeink a melléküzemági tevékenységben is. Ma nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy az alaptevékenység — „megyei összesen" — az országos legjobbak közé tartozik, majd egyszer talán kijelenthetjük azt is, hogy - a melléküzemági tevékenység is. 1979 telén a „kábelnyúzás” jelentett téli foglalkozást Nagykónyiban A szakályi tsz csomagolóüzemében Az oldalt különböző felmérések, vizsgálati anyagok és természetesen saját tapasztalatok fölhasználásával összeállította Letenyei György. A fényképek a Tolna megyei Népújság archívumából valók. Dobozokat készítenek a kurdi Új Élet Tsz melléküzemágában
