Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
8 "rtlÉPÜJSÀG 1982. június 26. Az el-eltűnő tó rejtélye Egy ritka természeti jelenség — a kirgiz, magashegyi Merc- bahera tó vize időről időre eltűnik — titkát fejtették meg szovjet tudósok. A tó 3200 méterrel fekszik a tengerszint felett, a Tiensan központi részének nehezen megközelíthető körzetében, gleccserek között. A tó fenekét jég képezi. A vizes-jeges medencének az a szokatlan tulajdonsága, hogy rendszeresen — egyszer vagy kétszer évente — eltűnik belőle a teljes vízmennyiség. A tudósok megállapították, hogy a Déli-lnilcsek gleccser egyik része, amelyik beleér a tóba, bizonyos vízmennyiségnél olvadni kezd, és — óriási zsilipkapuhoz hasonlóan — utat nyit egy jégbarlang felé. Ebben a pillanatban a tóban felgyűlt víz robbanásszerűen, hatalmas — akár 500 köbmé- ter/másodperces — sebességgel megindul a folyóba, amelynek a szintje erősen megemelkedik. A tó kiürülése hatással van az Oari-Dzsaz folyó lefolyására is, amelybe az Inilcsek ömlik. Minthogy ezek a folyók lakatlan vidéken folynak, áradásaik nem okoznak veszteségeket. A tudósok már nagy pontossággal meg tudják jósolni, hogy mikor tűnik el a víz a Mercbahera tóból. Kilencszáz eves fürdő Ukrajna fővárosában, Kijev- ben a Szofijszkij Székesegyház közelében a régészek egy tömör, kőből készült érdekes alakú építményt tártak fel. Először arra gondoltak, hogy itt valamikor téglaégető működött. Am a szakemberek egyértelműen azt állították, ez fürdő. Az építményben néhány helyiség van, az egyikben különleges emelvényen óriási üst állt a víz felmelegítésére. Olyan helyiséget is feltártak, ahol hideg vízzel locsolhatták magukat a fürdőzők. Kijev lakói mindig hasznosnak, és az egészség megóvása szempontjából nélkülözhetetlennek tartották a meleg- és a hidegfürdő együttes használatát. A további vizsgálatok nyomán kiderült, hogy a fürdő 900 évvel ezelőtt épült. ,, Tűzkultivátor" Az özbég SZSZK földjein a gyomirtás új módszerét próbálták ki: folyékony gázzal üzemelő lángszóróval égetik fel a gyomokat. Az új eljárás ott alkalmazható, ahol a kultúrnövényt pásztákban termesztik: a pászták közötti szabad földfelületről — a lángszórót egészen közel tartva a talajhoz — leégethetők a gyomok anélkül, hogy magában a gazdasági növényben kárt tennének. (A módszert ezért ajánlják elsősorban a gyapotföldek gyomtalanítására.) A láng hatásosabb a vegyszernél, mert nemcsak a gyomot semmisíti meg, hanem a magvakat és a gyomon élő ro- varkátevőket is. Á gyomok hamujának egyes elemeit pedig, miután az eső a talajba mossa őket, a kultúrnövények tápanyagaként hasznosítják. A gyomirtásnak ez a módszere környezetvédelmi szempontból is előnyösebb a vegyszeres gyomirtásnál. A „tűzkultivátor" a szálban álló fű gyors leszárítására is alkalmas, és az a kaszálás után azonnal bálába kötegelhető, vagy osztagba rakható. Jégsztrádák az őserdőben Olajkutatók Komiföldön Mesehősök Neringában Az utóbbi években gyors ütemben fejlődik a Szovjetunió európai részén az energianyersanyagbázisok kutatása, és kiaknázása a Komi ASZSZK- ban és a Nyenyec autonóm területen. A munka oroszlánrésze egyelőre a geológusokra, g kőolaj- és földgázkutatókra hárul. Nyílegyenes jégsztráda szeli ót az őserdőt. A bulldózereknek csak végig kell hengerelniük a csapást és az év hét hónapjában máris használható az út. — Ezek a jégsztrádák nekünk az éleletet jelentik — mondta Anatolij Glusko, a pe- csorai kőolaj- és földgázkutató expedíciók parancsnokhelyettese. — A múlt évben 30 ezer tonna felszerelést, fűtőanyagot, benzint és élelmiszert juttattunk el ily módon a kísérleti fúróállomásokra. A rövid nyári hónapok alatt sem állt meg a munka, a mocsarak fölött helikopterekkel szállítunk mindent, bár ez sokkal drágább, mint a jégsztráda. A pecsorai expedíció óriási vállalkozás: geológusai 400 kilométeres sugarú körzetben kutatnak a kőolaj és földgáz után. A sarkkörön túli Narján- Marától, a Jeqes-tenger partvidékén át, a Pecsora folyó középső szakaszáig terjedő területen 10 fúrótorony dolgozik éjjel-nappal. A Pecsora városát a jugidszki kutatási területtel összekötő jégsztráda 110 kilométer hosz- szú. A 61-es torony fúrómestere Viktor Kulevszkij, alig harminc éves. A kaukázusi Groz- nijban végezte az olajipari technikumot. Messzire kellett eljönnie az olajért. Pedig valamikor a Kaukázusról is azt tartották: „Szúrj le egy pálcát, s mikor kihúzod, felszökken az olaj”. Ma az olajszökőkút már csoda. A föld egyre ritkábban, nehezebben adja ki kincsét. Jugidszkban hét tornyot terveznek. Eddig csak a negyedikből, az 52-esből tört felszínre a fekete arany. Az első három fúrás meddőnek bizonyult. — Az ötödik lyukat most fúrjuk — mondta a fúrómester. — Jelenleg a 635. méternél tartunk és négy kilométert kell még lehatolnunk. Ez legalább egy év, ha nem akadunk el a kemény talajban. Itt a sarkvidéken voltak olyan heteink, amikor a fúró csak 6—7 métert haladt előre a tervezett 45 helyett. lÉs milyen problémát okoz, ha 3—4 ezer méter mélységben eltörik a fúrófej! Szerencsére ez ritka baleset, de próbára tesz mindannyiunkat. Érthető hát, milyen öröm, ha végre feltör az olaj. Aztán kezdődik minden élőiről. Mennek a még érintetlen tajgára. Új jégsztráda épül, jönnek a helikopterek. Fúrásról- fúrásra északabbra mennek. A feltevések szerint hatalmas készletek rejtenek itt olajból, földgázból, feketeszénből egyaránt. Komi- és Nyenyecföld a Szovjetunió európai részének fontos, nagyjövőjű főtűanyag- és energiabázisa lesz. És ez nem olcsó dolog. Egyetlen egy próbafúrás költsége négymillió rubel. De ha felszínre is jön az olaj, az igazi nagyberuházás csak ezután kezdődik. Pecsorában a Béke utca és a Pecsorai sugárút kereszteződésénél áll egy fúrótorony kicsinyített mása: azokról emlékezik, akik az első lépéseket tették a Komiföld kőolaj- és földgázkincsének felszínre hozásáért. Ebben a lakónegyedben szinte kizárólag geológusok családjai élnek. Hiszen a kutatók maguk járják a tajgát, a leendő, vagy már beindult próbafúrásokat. Nemegyszer a várostól 400 kilométerre táboroznak. A tudományos kutató- csoportok 12 napi munka után négy napra térnek ide haza. J. SPAKOV Három egymás utáni nyáron érkeztek népi fafaragó művészek a litvániai Kurs félszigetre. A Litván Népművészek Szövetsége és Neringá város Tanácsának kezdeményezésére a tengerparti dűnéken művésztelepet hoztak létre. A „Boszorkány" hegyet találták legalkalmasabbnak erre a célra. Különlegesen szép itt a táj, a meredek hegyoldalakat fenyveserdők borítják, közöttük mély horhosok húzódnak. A csúcsokról festői kilátás nyílik, keleten a Kursi öbölre, nyugaton a Balti-tengerre. A művésztelep számára az alapanyagot a helybeli erdő- gazdaság biztosította. A népművészek főleg népmeséi figurákat faragtak ki. Az elkészült szobrokat hivatásos szobrászok segítségével egységes kompozíciókká .formálták. Tavaly nyáron befejeződött a munka, közel 60 szobor, (némelyik meghaladja a 8 métert) készült el. A faragott hősök a litván népmesék ismert alakjai, a jó és rossz allegóriái, kissé Algisz Kulesz szobrász az utolsó simításokat végzi a falusi muzsikus szobrán i humoros megfogalmazásban. A főhelyet a Kurs félsziget történetéből ismert alakok, elsősorban Neringa óriás foglalják el. A hagyomány szerint ő teremtette az itteni dűnéket. Mellette a vasgyúró Naglisz, boszorkányok és ördögök, hős lovagok, egyszerű halászok, bátor sárkányölők. Láthatjuk a „Boszorkányok nyelvét", a „Békaesőt", a tengerek és szelek kegyetlen isteneit, ugyanakkor realisztikus alkotásokat, a favágót, a muzsikust, a szerencsés halászt. A hegyen lévő csodatévő boszorkány fülébe súgott kívánság a hagyományok szerint mindig teljesül, és aki elüldögél a varázs'kövön, minden nyavalyájából kigyógyul. A „Boszorkányhegy" kedvelt kirándulóhely, szívesen keresik fel a nyaralók és a turisták, felnőttek és gyerekek egyaránt. A szabadtéri múzeum a köztársaság legnagyobb tölgyfaszobor- gyűjteménye. V. MIKULICSUSZ A Meteor-rendszer Háztáji gazdaságok Grúziában Még a hatvanas évtizedben hozták létre a Szovjetunióban a Meteor típusú műholdak rendszerét, amely a mesterséges holdakon kívül a földi radarállomásokból és kiértékelő központokból áll. A szovjet tudósok előtt már az űrkutatási korszak kezdetén nyilvánvaló volt, hogy csak a kozmikus meteorológia segítségével lehetséges bolygónk egészét felölelő információ beszerzése a Föld bármely vidékét illetően. "Wj A Meteor típusú műholdak felépítése, felszerelése teljesíti a fenti követelményt. A műholdak elektronikus rendszere any- nyira automatizált, hogy a földi állomásokkal fenntartott minimális időtartamú kapcsolat elegendő a maximális mennyiségű információ továbbítására. A korszerű műhold mellett azonban megfelelő földi hálózat is szükséges a rendszer működéséhez. A földi állomásokon korszerű rádiótedhni'kai, fotoelektronikus automata berendezések, nagy teljesítményű számítógépek gyorsam végzik a műholdakról kapott fényképanyag feldolgozását, a földrajzi helyzet-meghatározást, a dekódolást, valaímint az értékelést. A műholdak által szolgáltatott információkat hatásosam használják fel a polgári légi forgalomban, a kereskedelmi és a halászhajókon. A Meteor- szputnyikok adatai szerint határozzák meg egyes mezőgazdasági munkák legkedvezőbb határidőit, és ezek alapjánvég- zik a szovjet kutatók az Északi- és a Déli-sarkon a jéqfelderí- tést is. A SZOVJETUNIÓ mind a 15 köztársasága — körülményeihez és lehetőségeihez képest — hozzájárul az élelmiszer-program megvalósításához. Ebből a feladatból természetesen — erejéhez mérten — a Grúz SZSZK is kiveszi részét. Grúzia szovhozai és kolhozai jelenleg 2 millió 779 ezer hektár földterületet művelnek meg. A falvak és elővárosok háztáji gazdaságainak együttes területe 180 ezer 300' hektár, az ösz- szes megművelt terület 6,5 százaléka. A kolhozokban és a szovho- zökban több mint 674 ezer szarvasmarhát tartanak, a háztáji gazdaságokban pedig mintegy 881 ezer darabot. A közös gazdaságokban sertésből csaknem 428 ezer, a háztáji gazdaságokban pedig mintegy 523 ezer van. A kolhozok juh- és kecskeállománya meghaladja az 1 millió 300 ezret, a háztáji gazdaságoké pedig a 738 ezret. A baromfitenyésztés nagyságrendje majdnem azonos: a közös gazdaságokban 9 millió 295 ezer, a háztájikban 9 millió 299 ezer darabos a baromfi- állomány. 'Nyilvánvaló, hogy a háztáji gazdaságok — amelyeknek nagyobb része zöldség-, gyümölcs- és szőlőskert — nem tudnak elegendő takarmányt biztosítani az állatállomány részére. Ezért a háztáji gazdaságok a mezőgazdaság közös szektorából kapják az állatnevelésihez szükséges tápanyagokat. Sajnos ezt a kapcsolatot az ötvenes és a hatvanas években lebecsülték. S ennek megvoltak a következményei, amelyek kihatottak a Szovjetunió mező- gazdaságára és élelmiszer- ellátására. Azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a társadalmi szektor messzemenően helyettesíteni tudja a háztáji gazdaságokat, a gyakorlat nem igazolta. Ezért a szovjet állam az utóbbi években egy sor intézkedést tett a háztáji gazdaságok ösztönzésére, természetesen úgy, hogy ez ne gátolja a kolhozok és szovbozok intenzív fejlődését. Hiszen mindig is a közös gazdaságok adták és adják a jövőben is az ország élelmiszer-készletének legnagyobb részét. Grúzia sajátos körülményei olyan ösztönzési rendszer kimunkálását tették lehetővé, amely gyors, megbízható és megfelelő eredményt nyújt. ^ A TERVEK kidolgozásánál sok tényezőt vettek figyelembe. Ilyenek például a domborzati viszonyok. Grúzia hegyvidéki köztársaság, ezért itt a nagyüzemi takarmánytermesztés,, s ennek megfelelően az iparszerű állattenyésztés már nem fejleszthető tovább. Az is nyilvánvaló, hogy a nagy terméshozamú növénykultúrák — a tea, a dohány és a citrusfélék — rovására nem lehet bővíteni a ta ka rmá nykukorica vetésterü letét. A domborzati viszonyok miatt a vetésterületek további növelése már lehetetlen és nem minden parcella művelhető meg géppel. IMindez szükségessé tette, hogy olyan megoldásokat keressenek, amelyek segítségével — akár a kézi munka növelése árán is — fellendíthetik az ó I lattenyésztést. Végeredményben ez az elgondolás adta az ötletet, hogy az állatállomány egy hányadát kiadják a háztáji gazdaságoknak. A kísérletet Grúzia Abas köz- igazgatási egységében kezdték meg, ahol az utóbbi években erősen csökkent a háztáji gazdaságok száma, s ez kihatott az élelmiszer-termelésre is. A kerületi pártszervek kezdeményezésére a közös gazdaságok megállapodásokat kötöttek a háztáji tulajdonosokkal a jószág nevelésére és takarmányozására. Tavaly Abas 9 ezer háztáji gazdasága közül 3500- zal kötötték szerződést jószág tartására. Az idén a szerződéses rendszer már 5 ezer háztáji gazdaságra terjed ki, s így lényegesen növelhetik a hústermelést. A háztáji állattartás végül is mindenki számára előnyös. A gazdaságok tulajdonosai megbízható, hosszú távú természetbeni és pénzbe ni .mellékjövedelemhez jutnak. A kolhozok és a szovhozok a felvásárolt termékek pótlólagos szállításáért, a terven felüli eladásokért felárat kapnak. Az állam pedig megtakaríthatja' a nagyüzemi állattartásra és takarmányozásra fordítandó összegek egy részét. Végül pedig jól jár a városi lakosság is, mert a háztáji gazdaságok termékei révén nagyobb választékú, több és jobb minőségű élelmiszerihez juthat. Tavaly az abasi területen a bruttó mezőgazdasági termelés — jelentősebb beruházások nélkül is — 30 százalékkal növekedett 1976-hoz képest. AZ ABASI módszert már a köztársaság 15 más területén is érvényesítik. Ez azonban csak a munka’ kezdete. A köztársaság kormánya a közös és a háztáji gazdaságok szerződéses rendszerét a jelenlegi ötéves tervben kiterjeszti egész Grúziára. A rendszer radarállomása Novoszibirszkben Fúrótorony a tajgán Litván mesehősök a „Boszorkány” hegyen
