Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

1982. június 26.

Képújság 7

Kötöelemügy

Csavargások, vélemények csavartémában

Különféle huzalszegek, facsavarok, fekete csavarok és különleges minőségűek, valamint ácskapcsok tartoznak e témakörbe. S ha még szélesítem a kötőelemcsaládot, akkor nyugodt lélekkel a konfekció- ipar ragasztóit is ide sorolhatjuk.

Palotai Ádám, a bonyhádi kilences számú vasbolt vezetője az üres gondolát mutatja, azaz a majdnem üreset, mert két kicsi fiókban találunk talán harmincöt kapupántcsa- vart. Van még a gondolán talán másfél kilóra való különféle facsavar. A nájlonzacskók- ban is inkább karikákat talál a vásárló.

— Körülbelül két-'három éve gond a csavar beszerzése — mondja a boltvezető-helyettes. — Mindent megpróbálunk, járjuk a szekszárdi TITÁN-t, a bajai VIOIIA-t. Jó, ha kapunk egy- egy kisebb szállítmányt. Érdekes módon sohasem azt találjuk a szállítmányban, amit rendelünk. Eqyik héten jön az utazó, összeírja, mire volna szükségünk —■ a rendelést elég pontosan meg tudjuk adni, hiszen állandó vevőink vannak. Tudjuk, egy időszakban menynyi és milyen minőségű szegre, csavarra van szükségünk. Szóval a következő héten jön a szállítmány, s minden harmadik tételt kapjuk csak meg. A nagykereskedelem nem tehet a rendszertelen szállításról.

Mi hiányzik a bonyhádi üzletből? Hatlapfejű csavart két éve nem kaptak. Lencsefejű csavart kéthavonta tíz-tizenöt kilós tételben tudnak bevételezni. Drófszeghez alig jutnak. Kétszázas szeget például hónapok óta nem láttak, s nincsen kemény fához való erősebb szeg, az akácfaszeg. A drótszegek, azaz huzalszegek minősége egyébként csapnivaló. Aki kalapált már szeget, mondjuk nyolcvanasat, az tudja, hogy minden második-harmadik szeg „megy csak el” a fában. A szeg egyenqetése egyébként nem járható út...

Nittszeg, azaz szegecs van-a bonyhádi boltban. Különböző méretű kapható — korlátozott mennyiségben.

— Hogy a kisebb tételben vásárló vevőinket is kiszolgálhassuk, a gondolára mindig keveset rakunk ki. így a nagy vevők nem veszik el a „maszek" vevők elől az árut — mondja Palotai Ádám.

— Ácskapocs? Sajnos pillanatnyilag az sem kapható.

— Különleges, tehát nagy szilárdságú, elektrolízissel kezelt csavar kapható-e?

— Néha-néha, de akkor nincs hozzá megfelelő anya- csavar.

A szekszárdi vasüzlet. Ha lehet, még több a hiány. Érthető, hiszen amíg a bonyhádinak havi összforgalma '1,3 millió forint, addig a szekszárdiban, hozzászámítva a vasudvart is, háromszorosa, négyszerese az előbbinek.

Rendkívül sokat futkároznak az áruért a szekszárdi üzlet dolgozói is. Nincs megkötöttségük: az ország bármely területéről beszerelhetik az árut — csak találjanak, küldhetik a kocsit. De ez a sok utazás növeli a bolt költségét. Tehát az árubeszerzés területén úgy lehetne rendet csinálni, ha az üzletkötők — ügynökök — nem üres kézzel jönnének a boltokba. Sajnos az ipari háttér — gyártási kapacitás — nem korszerű. Nem győznek elég kötőelemet gyártani. Az igéPalotai Ádám: Vízvezetékszerelési anyagból igen jó a választék, teli a polc. Szeg, csavar alig van.

nyék harminc százalékát jó, ha be tudják szerezni. Akkor tegyük fel a kérdést, miből él egy csavart használó gyár?

Peck Éva, a Ta-LUX Vegyesipari Szövetkezet anyagbeszerzője, csavarfelelős.

— Évente több mint félmillió csavart használunk fel a különböző termékek gyártásához. Rendkívül nehéz beszerezni a hármas és négyes csavarokat. iNagy ismeretségi körre van szükség, hogy az ember eligazodjon, most, ebben az órában melyik dunántúli üzletben vásárolható nekünk szükséges csavar.

— És ha megtudják, utaznak érte.

— Igen. Százkilométereket is leutazom tíz-húszezer csavarért. Két tucat csavarért nem maradhat raktáron másfél-kétezer forintot érő világítási test.

— Megoldás volna, ha a tamási szövetkezet gyártana is csavart a termékeihez?

— Ha minden alkatrész gyártására berendezkedünk, akkor a részfeladatok között elveszítjük a lényeget, nem tudunk a termék korszerűsítése, folyamatos fejlesztésére és a sok különleges igény kielégítésére elég energiát fordítani. Félmilliónál több csavart használunk fel — de semmilyen alkatrésszel nincs annyi gondunk, mint ezekkel a mütyürökkel, filléres alkatrészekkel.

— A megoldás?

— Futunk a csavar után. Kutatjuk a nagyvállalatok raktárait, az elfekvő árukról szóló hirdetéseket böngésszük —, s ha nem késünk el, vehetünk néhány ezer csavart, folyamatos lehet a szerelés. Mert mondanom sem kell, sokat kapunk a termelő-szerelő részlegektől. A csavarhiány több alkalommal értékes berendezések szállítását nem tette lehetővé.

Az egyik szekszárdi üzem fő- rendésze mesélte: „Arra lettünk figyelmesek, hogy két emberünk a kerítés melletti fák felé rendszeresen lövöldöz, csúzlival. Hát, barátom, amint közelebbről megvizsgáltam a kérdést, kiderítettem, hogy csavarokat, anyákat lődöznek ki, meglhatározott helyre, ahol egy ember szedegette a kurrens, színezett, nagy szilárdságú csavarokat. Mondom, lődöztek. Léhet, hogy azóta már más csavarbeszerzési módszert találtak ki?"

PÁLKOVÁCS JENŐ

Délelőtt Nlurgan

„Várakozók" a buszmegállóban

dolgozik, s itthon lesz három évig, mert a faluiban se bölcsőde, se óvoda.

— Hogyan utaznak Szek- szárdra?

— Reggel hatkor jön be egy busz, aztán háromnegyed hétkor, meg este hatkor. És kész. Ha el akarunk menni valahova, ki kell gyalogolni a köves útra. Ez az átka Murgának. A hegy. Akinek van tehetsége, meg segítsége, innen elmegy — mondja a Helga nagymamája, a 40 éves Kertész Istvánná.

Ök várják a kétyi tanácstól az értékelőt, megveszik a házat, amiben laknak.

— Tán csak nem tartják 60 ezer forintra. Itt lakunk már 1960 óta, előtte Grizenwaldon voltunk, biztos ismeri, egy kis puszta a teveli elágazó után, a hársfasoron. A férjem eljött onnan dolgozni, most traktoros Felsőnánán. Megvesszük ezt a házat, bár benne van az orvosi rendelő. De elviszik a túlsó utcára.

Adamik Andrásné a sötét hálószobában fekszik, a sarokban óriási halom frottírtörülköző.

— Tegnap voltam az ideg- gyógyászaton Szekszárdon. Két hétig szigorúan feküdni kell.

Nem keményen, de feküdni. Tán a sok varrástól készült ki a derekam.

— Mennyit fizetnek a bedolgozásáért?

— Egy fölmosóruha szegé- séért 50 fillért, a törölközőből van 21, meg 17 filléres. El lehet képzelni, mennyit kell hajtani a gépet. S ha egész nap dolgozom, akkor kétezer forint körül keresek. Állatok is vannak, de a varrás mellett nem érek rá velük foglalkozni. Pláne, hogy az anyakocákkal is megjártuk: nem voltak jó kocák. Levágtuk, eladtuk. Szóval Varrók! Hozzák a törölközőt, beszegem, ők meg elviszik. így vagyunk.

— Jól érzi magát a faluban?

— A férjem le van százalékosa, a tsz műhelyében takarít, bevásárol. DT-traktoron dolgozott 30 évig, ott ment tönkre. összerogyott, a munkahelyéről vitték be a kórházba. Tizenhárom forint az órabére. Hogy jól érzem-e magam? Volt itt egy idős ember, a Folk Pista bácsi. December 26-án dőlt ágynak, és tavaszig senki nem nézett rá. Gyűjtöttem neki a faluban, ruhát adtak, párnát csináltam, megmosdattuk, rend- betettük. Ez az ember hét évig volt a fronton, és nem fagyott le a lába. A télen lefagyott. Na én akkor bementem Szek- szárdra, a szociálpolitikai osztályra. Elvitték a Pista bácsit a tengelici szociális otthonba. Ott halt meg április 10-én. *

Folk István a falu legutóbbi halottja. Senki sem tudja, pontosan hány éves volt.- iMiért nem építenek újat?- Ebben a faluban még-vécét sem leihet építeni. Láthatja, innen mindenki csak megy, közelebb költözik a munkájához. Elköltöznek, elmennék, éladják annak, akinek kicsike pénze van.- A kirendeltségen van valaki?- Csak a ház, de nem jön oda senki. Teletették vasággyal, és ott aludtak a vízügyesek - mondja az asszony és újra a kezébe veszi a fandlit.

Néhány házzal odébb idős asszony, Hefner Mihályné járja a krusvplisorokat, kezében nejlonharisnya, azzal szórja a vegyszert.- Titrafonnal irtom a bogarakat, mert lerógnak mindent. Minden bokor fölött megrázom a harisnyát, a por meg belepi a bogarakat. Egyedül lakom a háziban.

Eddig jutunk a beszélgetésben, mikor odajön a szomszéd, Csáki Ferenc.- Vannak neki gyerekei Zoat- bán is, meg itt is. Az enyimek Pestre kerültek, s csak látogatóba jönnék. Még meg se alszanak. Nyugdíjas vagyok, fo- gatos voltam, úgy bocsátottak el.- Mennyi a nyugdíja?- 1660 forint. Nem sok, nem kevés. Kapok még fö'ldjóradé- kot, meg kukoricát is. Tessék mondani, maga népszámláló?- Nem, nem népszámláló vagyok.- Mert nékem meghaltak a szüleim, a feleségem, és magamra maradtam. A gyerékék ugye Pesten, munkába járnak, én meg nem időzhetek náluk ezalatt. Maradok itthon, jöjjenek ők. Van autó, tehetik.- Milyen gyakran megy el a faluból?- Minden pénteken bemegyek Hőgyészre. Húst veszek, kalácsot, süteményt, elmegyek borbélyhoz. A pörköltet megcsi. nálja a szomszédasszony, a többit magam.- Ilyenkor napközben csak a gyerekek, meg a nyugdíjasok vannak itthon.- Csak mi öregek ácsorgunk itten. De én is csak ma. Mert tegnap permeteztem, kell a bor, mert bor nélkül nem lehetek.- Mennyit iszik naponta?- Nem rendetlenül, csak olyan fél litert. Kizárólag szódával. A sörrel nem dicsékszem. Most meg még a kocsma is zárva van, mert a boltost szombaton a kocsmáros helyettesíti.

Megyünk tovább, Adamik And rá sókhoz.

Néhány házzal odá'bb a falu legfiatalabb lakója: Csutora

Helga, június 13-án született Szekszárdon. Amikor eljött az anya ideje, a postáról, telefonon hivták a mentát. Édesanyja Szekszárdon, a gyerékosztá'lyon

A legnagyobb esemény kedden: megétkezett a sör, itt a kenyeres autó, s hivatalos embert várnak, a házértékelőt.

A főtéren kicsi téglatemplom, óriási fenyőfa, rozoga buszváró, szemben a korcsma, és a legfontosabb közintézmény, a bolt. Az idegennék csöndesnek, lustának és álmosnak tűnő falu éli a mindennapi mozgalmas életét, nyár van, meleg, aki téheti az udvaron, a kertben keres munkát, szellőztetik a dunyhát, kapálnak, hajat mosnak, piros levelű paréjt ültetnek pocoktúrás ellen, s bezárva tartják a csibéket, mert fényes nappal is viszi a róka.

A boltban legalább húszán állnak sorban. S nem tesznek ■mást, csak állnak, - másfél, két órát is naponta. Érthetetlen. A leg szűk s égé sebbé rt, ke ny é ré rt

és tejért, mert egyik nap tejből nem jut mindenkinek, a másik nap kenyérből. A boltosasszony sürőg-forog, de nem szolgál ki senkit. Számolja a kiflit. Darabonként.

Egy falu életképességét jelzi, hogy mennyiért lehet házat venni. Murgán 40-50 ezer forint egy három-négy szobás, több mellékhelyiségből, pincéből, istállóból, kertből álló tercia. Nem sok. És állítólag ebben a faluban nem adnak ki építési engedélyt.

A boltos készséges: Paszarani Jánosné háza eladó most, meg a Domokoséké, akik megvették Paksról, s ki tudja miért most meg eladják. Jó ház, rendes ház mind a kettő. A szomszédok tudják a címüket, vagy a kézbesítő: fiatal asszony meg lehet ismerni.

Táppénzen jelenleg hárman vannak, az egyikük Adamik Andrásné a Fő utca 8-ban.

Adami'kékhoz megyünk, vég'ig a falun, a Fő utcán.

A ház hátulját sározza egy asszony. „Hiába alul tégla, s csak fölötte tömésfal, minden évben be kell sározni, hogy meszeljen az ember”.

A fő utca, kedden délelőtt tizkor

Csáki Ferenc: Egyedül maradtam

Megjött a kenyér

D. VARGA MÁRTA Fotó: Bakó Jenő