Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
1982. június 26. NÉPÚJSÁG 5 „Kulcs a lábtörlő alatt - ezüst étkészlet a pohárszéken... Pontosan, megbízhatóan—-a háttérben A címben foglalt és a lakás ajtajára függesztett üzeneten kamaszlány koromban derültem először és nem csekély kárörömmel. Azt suttogta ugyanis a fáma, hogy több, mint nagyvonalúságáról és szórakozottságáról híres némettanárnőnket leleményes betörők a cédula „útmutatása" alapján szabadították meg az ezüst étkészlet minden további tisztogatásának gondjaitól. Mellette persze más értékes ingóságoktól is. A bejárati ajtóra függesztett üzenet címzettje a bejárónő volt eredetileg, akit Ani néni nem győzött kivárni, mivel az iskolából elkésni a tanárnak se illik. A bejárónő később jött, mint a kéretlen látogatók, akik persze, hogy kapva kaptak az alkalmon. Elő se kellett venniök a szerszámaikat. A kulcs csakugyan ott lapult a kókusz lábtörlő alatt, s kikészítve a pohárszéken az ezüstnemű, aminek glancolása egyszer és mindenkkorra elmaradt. A kárvallott viszont megőrizhette azt az ákom- bákom betűs értesítést, hogy amit találtak, elpakolták, „üdvözlettel N. N.”. Meg se próbálom ecsetelni Ani néni őszinte gyászát a tetemes anyagi veszteség fölött. Amint elült a szenzációt már sajnáltuk is, noha fölmenteni senki se tudta. Én se. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy a „kulcs a lábtörlő.. .”- szisztéma alkalmazása a népbetegség méreteit ölti egyszer, amikor is megszerzett javainkat valósággal fölajánljuk a bűnözést főfoglalkozásként űzőknek. Tengert lehetne pedig re- keszteni a napjainkban kelt, tehát friss példákkal és anekdotába illő régiekkel. Úgy tűnik, - alig van képességünk a tanulságok levonására. Mert legtöbbször csak az esetek hőseinek kontójára derülünk jó nagyokat. Méltatva persze gyer- metegséggel párosuló könnyelműségüket is. Aztán mi magunk is megteremtjük bőven annak alkalmát, hogy az ilyesmire berendezkedettek megszabadítsanak bennünket ingóságainktól. Néhány hónapja a megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta a közrendvédelem munkáját. Akkor hallottam két éjszakai őrjárat „eredményéről”. A rendőrök az utcán parkírozó gépkocsikat razziázták, és gyanújuk, sajnos, nagyon alaposnak bizonyult. Elképesztően sok személygépkocsit találtak nyitva, s igen sokban találtak nemcsak kinthagyott sluszkulcsot, hanem különféle értékeket is, a nagy összegű pénzkötegektől kezdve a méregdrága magnókig. Alkalomra váró csellengő soha nincs kevés. Akkor is akadt, amikor egy nyitva felejtett kocsi kesztyűtartójából kiemelte valaki azt a 35 ezer forintot, amit másnap óhajtott volna elkölteni a tulajdonosa. Nem volt nehéz bizonyítani, egyrészt a gépkocsi gazdájának feledé- kenységét (máskor is előfordult már, hogy nyitva hagyta a kocsiját!), másrészt azt, hogy erőszakos behatolásnak az ajtón semmi nyoma. A fosztogató még nem került hurokra, s ezért a feljelentő a hatóságra neheztel. Nem is akárhogyan emlegetve a hatóságnak tulajdonított tehetetlenséget, ami szerinte „vérforraló”. Ne tessék aggódni, akad mór azért környezetében, aki fiavelmezteti ezt az atyánkfiát tulajdon szerepének súlyára. . . Reális hangok ezek, csak annak a fülébe csengenek hamisan, aki „hozzásegítette" a pénzét ahhoz, hogy az éj leple alatt lába keljen. Nyitott kocsit ugye nem használ még ittasan se trezorként az ember. Vagy ha mégis, biztatni kell, hogy forduljon sürgősen orvoshoz. . . Jut eszembe egyébként egy olyan ismerősöm, akivel ritkán találkozom, mert Budapesten él, ahol én akkor se szeretek egy napnál tovább tartózkodni, ha küldenek. Az illetőnek fogorvos volt a férje, s miután megözvegyült, nemcsak a nyugdíjból kellett tengődnie. Semmije se hiányzott a gondtalansághoz, ékszere is akadt szépen. De mit ér a kincs, ha közönsége nincs? így hát ismerősöm minél több évet számlált, annál több magára aggatott csillogó-villogóval közlekedett. A „smukkok” akkor se hiányoztak róla, amikor piacra ment, buszon, villamoson, vagy metrón utazott. Óvták a köny- nyelműségtől. Legyintett. Ugyan, ezek az ékszerek valósággal hozzánőttek. Történt, hogy több, mint 120 ezer forintot érő nyakékét olyan észrevétlenül csaklizták le róla, mintha nem eleven asszony, csak kirakati próbababa lenne. Vigaszként: a tettes megkerült, mert a piac standhelye volt. Bevallotta, hosszan figyelte az asszony feltűnésvágyból fakadó kidekoráltságát, mire cselekvésre szánta el magát. Nem elég hát a könnyelműség, hanyagság. Meggondolatlanság is szükségeltetik az alkalomteremtéshez. Kopogtat, csenget a jó svódájú, kifogástalanul öltözött, választékos beszédű ismeretlen, hogy elnézést, rosszul van, csak egy pohár vizet... Beengedik a lakásukba, sokszor magányosok is, a bizalomgerjesztő, segítségre szoruló idegent, aki jó, ha kivárásra dolgozik, kiböjtöli, míg egyedül hagyják pár percre és akkor kapkodja össze, amit értékesnek talál. Volt már olyan is, hogy a vendég „magyar narkózist" alkalmazott a szívélyes lakástulajdonossal és míg tartott a nem éppen finom módszerrel „előállított" eszméletvesztés, megszerezte a napi zsákmányát. Alkalom szüli a tolvajt, tartja egy igencsak régi szólásunk, aminek igazát vitatni is lehet, mert az alkalommal azért nem mindenki él, szerencsére. De kétségtelen, van és nagy szerepe az alkalomnak is a személyi és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopások, rablások előfordulásában. Sajnos, láttam már forgalmas bolt napi bevételét szatyorban postára szállítani. Hány alkalommal lett volna pedig lehetőség arra, hogy más kárán tanuljon az okos? A bűnözők csak dolgozni nem szeretnek, de egészen jó megfigyelők... Kérdeztem egyszer egy munkahelyi adminisztrátort, aki a vállalat központjából öblös aktatáskában szállította esetenként a távollévő építésvezetőség embereinek a fizetését. Alkalmanként 200—300 ezer, vagy ennél is több forintot. „Ha eddig nem történt baj, miért történne most vagy ezután?" — mondta. Pedig van, bogy jó ideig csupán azért sem történik meg a baj, mert az ilyen bajok okozói biztosra akarnak menni. Önzetlen vállalati raktár vidéken. „Itt kérem becsületes emberek élnek” - magyarázták, ha valakinek a fejében szeget ütött az őrízetlenség. Aztán egyszeresek utolérte a sorsa ezt a raktárát is. Azóta vön már pénzük vagyonbiztonságra. Különben a gazdálkodó szervek részéről időnként megnyilvánuló „nincs pénz” Szemlélet néha igen költségessé tud válni. Biztonsági zárakat kellene fölszerelni az ajtókra a soproni helyet! „Miiből? Nincs pénz!” Néhol biztonsági csengőkre sincs pénz. Páncél- szekrényre, még csak biztonsági fiókzárra se, ami alkalmas lenne az értékek védelmére. lám, a szűk'látókörűség is rokona a föntebb említett gondat. lanságnak, könnyelműségnek, Átestünk volna a ló másik oldalára? Mert volt idő, amikor hivatalból volt kötelező a gyanakvás és senkiben se volt tanácsos bízni a szó politikai és anyagi értelmében?! Jól emlékezem, ékkor egy be nem zárt üres doboz miatt is fegyelmi eljárás indult a mulasztás elkövetője ellen, és egy asztalon felejtett számlát is félteni kellett az ellenség árgus tekintetétől. Lehet, hogy ilyen előzmények miatt számoljuk ma bocsánatos bűnnek a féledékeny- séget, a könnyelműséget, elővigyázatlanságot? Érdemes talán elgondolkodnunk ezen.- a Manapság egyre többet 'beszélünk a kisüzemekről és a háttériparról. A GÉM 1957. május 17-én alakult, s a lakosság i pa rcikk elkikel való ellátásának segítését tűzték ki célul. A későbbiekben fokozatosan a háttéripari tevékenységük vált meghatározóvá. Technikai, technológia fel- emelkedést jelentett a szövetkezetnek, hogy szerződést kötött a Magyar Optikai Művökkel, a Budapesti Híradástechnikai Szövetkezettel és a Videotonnal. A termékszerkezet-váltós 1970 után történt. Exportjuk az utóbbi években fejlődött, ötödik éve vannak kapcsolatban egy NDK- beli gyárral, ide orvosi Jafoor- műszereket, tápegységeket és elektromos hőfokszabályzókat gyártanak. Az elmúlt évben az AEG Telefunken céggel is kapcsolatba kerülték, s részükre kemény valutáért zavarszűrő egységeket készítenek. A tolnai GÉM a háttériparban dolgozik. Pontosan, megbízhatóan - ezt példázza, hogy 1981-es eredményeikért élnyerték a Kiváló Szövetkezet címet. Gottvald Károly képriportja. Rögtönzött megbeszélés a termelésirányítók és egy kooperációs partner között Kóhai Jánosné a présgépnél Horváth József az új sajtológépet kezeli Snepp János és Horváth László a kész műszereket mérik be Pelczer Ferenc né Csifári Istvánné Oláh Imre szerszámkészítő Horváth Györgyné tekercselő Hosszú Istvánná
