Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-20 / 143. szám
1*82. június 20. Képújság : Úgy tűnik, a szekszárdi ipar- telepítés népességvonzó hatása mellett az utóbbi időben bizonyos fokú „kiáramlás" is tapasztalható. Többen inkább a város környékén vesznek vagy építenek házat, s onnan járnak be városi munkahelyükre, ami természetesen a megyeszékhelyen lakást igénylők egyébként is nagy számára való tekintettel mindenképpen kedvező. * De aki falura költözik, vajon miért teszi ezt? íme néhány rövid válasz, amelyek nem egyenként, hanem csokorba kötve felelnek meg talán leginkább a kérdésre: 1. — Nyugdíjba mentem, s megnőtt a szabadidőm, amit a kertben és kisállatok gondozá- ■ sával jobban tudok hasznosítani. .2. — Hármunknak szűkös volt a 48 négyzetméteres negyedik emeleti lakás, ahol ráadásul a Béri Balogh utcai jókora forgalom zaját sem tudtuk megszokni. 3. — Mi tagadás, vidékre költözésünk egyik motiváló tényezője vált az is, hogy olcsóbban akarunk élni, vagyis sok minden megterem a kertben, amit eddig a boltban kellett megvásá*- rolnunk. Aztán' a tyúkok, a kacsák mellett két malacunk is van. 4. — Csend, nyugalom, jó levegő. Ezek voltak a legfőbb okok. 5. — így a gyerekeink természetesebb környezetben nőnék majd fel, mintha panelházban élnének. S lehetne folytatni a sort,^ mi minden készteti -a városból falura költözőket a „kivándorlásra”. Jórészüknél természetesen nagyot nyom a latban az, hogy vidéken olcsóbb áron lehet kertes házat vásárolni, netán építeni. * Az őcsényi Bethlen utca egyik házában ifj. Frey Lászlóné kislányát és apósát találtuk otthon. Ők 1980-ban költöztek ide, az igen közeli megyeszékhelyről — A városban is kertes házban laktunk — mondja a szekszárdi Aranyfürt Tsz állattenyésztési brigádvezetője, aki jelenleg gyesen van —, de azt a csatári házat kisajátították a nagy építkezések miatt. Apóso- mékkal együtt lakunk, ám az itteni Kodály utcában már építjük új családi házunkat. — Szekszárdi OTP-öröklakás megvásárlására nem gondoltak? — Szóba sem jöhetett, el sem tudnánk képzelni az ezzel járó bezártságot, amikor a kert nincs ..kéznél". — Tehát inkább ingáznak. — Szekszárd itt van szinte a szomszédban, s akár busszal, akár a Trabantunkkal megyünk- jövünk, hamar megtesszük az utat. — Állatokat-is tartanak? — Sertést és csirkét. Egy időben volt már 40 disznónk is. Most éppen 90 rántanivaló csirkénk van. * Szintén Őcsényben, a Petőfi utcában egy kétszintes, befejezés előtt álló családi házat lát az arra járó. Kofdeisz Mihály és felesége lakik itt. — Mióta? —• Tavaly februárban szobát béreltünk az utcában, de most- már kész az épülő házunkban egy szoba és a fürdőszoba, no meg a konyha is — válaszolja Koldeisz Mihályné. — Szekszárdon milyen lakásban éltek? — Telepszerű, többszintesben. Bizony, nagy fába vágtuk a fejszénket, s ma még elég nehéz o Szekszárdon befejezett naoi munka után itt is dolgozni, de később beérik ennek a gyümölcse. Szó szerint is, mert mint megtudtuk, sok-sok gyümölcsfát akarnak telepíteni Koldeiszék. — Azt szeretnénk, hogy ne kelljen boltban, piacon gyümölcsöt vásárolnunk két gyerekünknek. Jobban esik az, ha saját maga szedi le az ember a fáról, s más íze van a csirkéinknek, tyúkjainknak is, mint a mirelitnek. A ház még épül, de már húsz tyúk, száz csibe népesíti be az udvart, s készülnek a nyúlketre- cek is. — Nem hiányzik a város? — Nem. Napközben egyébként is ott vagyunk, viszont lényegesen egészségesebb ez az életmód. Jómagam pedig amúgy is amolyan örökmozgó típus vagyok — mondja Koldeisz Mihályné, akinek a férje korábban őcsényi volt, úgyhogy ő visszatért falujába, a ma mór városkörnyéki községbe. Az őcsényi tanácsnál megtudjuk: a korábbi jelentős elvándorlás megszűnt a faluban. Számos fiatal a mindenáron városba költözés nem is köny- nyen teljesülhető vágya helyett inkább itt építkezik. Az Ifjúság utcában például 16 telken 15 őcsényi fiatal épített eddig, s most az Árpád utcában alakít ki a tanács 33 telket. Ezekre ottjártunkkor már 32 igénylő jelentkezett, közülük hat szekszárdi. Felmerül mindezek után a kérdés: vajon nincs-e túlsúlyban az anyagi háttér a városból falura költözés indokai között? Nos, kétségtelenül igaz az, hogy — pluszmunkával! — valóban olcsóbban lehet élni a kertes házas községekben, ahol a telek- és a házárak sem közelítik a csillagos eget. Ám tagadhatatlan tény: ha fa Ivóinkban az egészségügyi, kereskedelmi és egyéb fontos ellátás jó, s főképpen ha a „kivándorlók” városi szintű művelődési és szórakozási igénye nem csökken, akkor a kiköltözők életvitelében kedvező változás jöhet létre. Igaz, nincs minden házban központi, netán távfűtés, utazni is többet kell, de akikkel beszéltünk, azt vallják: a sok-sok előny mellett eltörpülnek ezek a plusz fáradságok.-k-n Fotó: Cz. S. Épül a Koldeisz család új otthona Négy nap Bulgáriában Amatőr rádiósok és filmesek, mint egészségnevelők Hírt adtunk arról, hogy a Magyar Vöröskereszt képviseletében lapunk dombóvári tudósítója, Magyarszéki Endre is részt vesz Hiszárjában, a Bolgár Vörörskereszt hatodik, amatőr rádiósoknak és filmeseknek rendezett fesztiválján. Hogy idén ez az esemény — mely csak néhány éve szélesedett renzetközivé — Dimitrov születése 100. évfordulójának országos programjába épült, aligha meglepő. Arra meg büszkék is lehetünk, hogy a Magyar Vöröskereszt kéttagú delegációjának egyik küldötte Magyarszéki Endre lehetett. S azzal a filmjével, mely a beteg és mozgássérült gyerekek váraljai táborozásáról készült tavaly. A film aranyérmet kapott. így nemcsak a gratulációra igyekeztünk gyorsan alkalmat teremteni, hanem arra is, hogy a négy nap élményeiről megbeszéltessük külső munkatársunkat. Nem volt könnyű, mert 14-én érkezett meg és másnap különösebb nekikészülődés, ha úgy tetszik, szusszanás nélkül már nyakig merült a rendezőiroda soros munkájába. Aztán meg, Magyarszéki Endre alkati tulajdonsága, hogy bármi másról szívesebben nyilatkozik, mint olyasvalamiről, aminek szereplője. Ügy is kezdődött a beszélgetés, hogy senki se tekintse a hazahozott aranyérmet rendkívüli filmes tehetséget elismerő díjnak. A megtiszteltetés a nagyobb, hogy az ő, valóban amatőr munkája kijuthatott erre a számunkra újnak tűnő eseményre. Igaz, ott tartották a filmet, hogy kópia készüljön róla. De visszaküldik, mire nyílik a beteg és mozgássérült gyerekek 1982. évi váraljai tábora. Azért kell ennek így lennie, mert a filmszalagra „írt” krónika elmúlt évi szereplői közül sokan jönnek idén is táborozni, és ami most külföldet járt, az nekik készült. Fölös igyekezet lenne beszélgetőpartneremet megkísérteni az öndí- cséret lehetőségével, mert személyiségétől idegen a „villogás". Egy valamire büszke csak. Arra, amit a Bolgár Vöröskereszt központi vezetőségének elnökhelyettes asszonya mondott neki. — Azt külön becsülöm a filmben a témaválasztáson túl, hogy nélkülözi mindazt a ma- nírt, ami itt nálunk is jellemzője lett már az amatőr filmezésnek. Az amatőrök hovatovább csak játékfilmeket akarnak csinálni. A fesztivál rendezői el voltak ragadtatva attól, hogy a Vöröskereszt Tolna megyei szervezetének táborépítési akciója olyan sikerrel járt, amilyennel, s hogy addig is, amíg megépül a végleges tábor, a beteg és mozgássérült gyerekeket egészségeseknek is megfelelő program várja Váralján. Ahhoz külön gratuláltak, hogy a balatoni mellett megmarad a váraljai táborozási lehetőség. „Szép lenne nálunk is valami hasonlót csinálni" — hangzott el nem is egy beszélgetés alkalmával. A magyar vöröskeresztesek két képviselőjét, viszont a szíves vendéglátáson, elvtársibaráti figyelmességen kívül az bűvölte el, hogy az amatőr rádiózást — s néhány éve a filmezést — milyen szép sikerrel állította a Bolgár Vöröskereszt az egészségnevelés szolgálatába. Több mint évtizede hirdették meg ezt az akciót és nem véletlen, hogy a gyógyvizeiről híres-neves Hiszárja lett a gazdája az amatőr rádiósok és filmesek kétévenként esedékes fesztiváljának. Kezdetben csak Bulgária vöröskeresztes amatőrjei vettek részt ezen a minden alkalommal igen gazdag programmal előrukkoló eseménysoron. Újabban a testvéri országok szervezetei is hivatalosak a fesztiválra. Mint kiderült, Hiszárja nevét a magyar delegáció egyik tagja sem ismerte ennek előtte. Csoda? Dehogy! A hazánkból a testvéri Bulgáriába tartó turistaforgalom fő iránya a tengerparton ér véget. Sok ezer magyar ismerője, mi több szerelmese van az Aranypartnak, a Druzsbának és az utóbbi években „nagyra nőt” Albená- nak. — Hiszárja megérdemli pedig, hogy ismerjék a világjáró kedvű emberek — véli Magyarszéki Endre, majd örömmel osztja meg friss ismereteit velem. A Plovdivtól alig 42 kilométerre lévő település már a bronzkorban lakott hely volt, később a trákoknak élt itt egy törzse, majd a makedónokat követő rómaiak alapítottak itt fürdővárost. Erről ma is várfalak, kövezett utcák, szentélyek, fürdők tanúskodnak és egy amfiteátrum, mely most is szabadtéri színházként szolgál. Hiszárjának több neve volt a történelem során. A római térképek Augusta néven jegyezték. A III. századi gát betörés után a keletrómai, bizánci császárság városainak sorában már a szláv eredetű Top- lica (Hévíz) néven szerepelt. Mai nevét a törököktől kapta a gyönyörű környezetben fekvő városka 1364 után. Hiszar várat, erősséget jelent. S gyógyvizei miatt már ekkor is kedvelt fürdőhelyet. Nem kevesebb, mint 22 forrásból buzog az erősen radioaktív, majd’ 48 Celsius-fokos víz, mely máig gyomor és más emésztőszervi betegségek, vesehomok és vesekő gyógyítására alkalmas. De a fürdőhely nyugati részén lévő Havuz-for- rás vizét főleg női bajok gyógyítására, a Csaludzsa- és Indzses-források vizét pedig bőr- és idegbántalmak kezelésére használják. Évente 150—160 ezer ember zarándokol Hiszárjába — gyógyulni. Gondolom, igaza lehet Popov polgármesternek, aki fogadta a Magyar Vöröskereszt két képviselőjét, és míg bemutatta a hangulatos fürdővároskát, azt bizonygatta, hogy „Hi- szár öreg, mégis örökké fiatal marad”, mert az egészségvédelem szolgálatába szegődött. Hogy a város lakóiban ro- konlelkekre talált a dombóvári Magyarszéki Endre, természetes dolog. A hiszáriak nagy lokál- patrióták, féltékenyen óvják, lakóhelyük csendjét, rendjét, tisztaságát. Szállodát csak a falakon kívül engednek építeni. — A parkokban csaknem a hársak az uralkodóak. Megirigyeltem, amikor láttam a viÜnnepi megállitótábla a fesztivál emblémájával rágszedőket, akik az ágak tördelése nélkül "szüretelték" a hársfavirágot. Különben palackozzák |s a gyógyvizet, s az kapható az ide 140 kilométerre lévő Szófiában is. Reggelente a helybeliek demizsonokkal, hőpalackokkal nyüzsögnek a kutak környékén. Mire épült tulajdonképpen a vöröskéresztesek amatőr rádiózása? A régi vezetékes rádiókra. A stúdiók közhasznú információkkal is bőven szolgálnak, de fő profiljuk az egészségügyi műsorok sugárzása. — Meghallgattunk mi is néhány műsort és hála a jó tolmácsnak, élvezettel. Nekem leginkább az tetszett, amit gyerekek készítettek úttörő pajtásaikról, akik egy idős néni gondozását végzik évek óta. A másik adás hőse az a katona volt, aki gyerekeket mentett ki egy égő autóbuszból. A fesztivál nyitása és egy- egy programja az egész város ünnepe volt a főtéren felállított szabadtéri színpad körül. Legalább 15 ezren voltak ott és hallgatták meg a Bolgár Vöröskereszt elnökének, Kiril Ignatovnak nyitó szavait. Emlékezetes pillanat? Rengeteg volt a kinttartózkodás négy napja alatt. Nagyszerű volt például az a korhű jelmezes felvonulás, ami a város történetét idézte. A váraljai filmet 12-én vetítették, délelőtt. Este nyújtották át az aranyérmet az alkotónak. Alvásra, pihenésre kevés idő jutott, de ki bánja ezt, amikor új ismeretek szerzésére van mód a barátságkötések ráadásaként? Az Augűszta-szálló lakói jártak Plovdivban, a bonto- vi turistaházban, a bolgár Petőfi, Hriszto Botev szülővárosában Kaloferben, Gabrovóban és megnézték az etari — kismesterekkel benépesített — skanzent is. Eljutottak Sipka faluba, ahol meg a templommúzeumot csodálták meg. — Gyönyörű volt a négy nap. Bármikor megismételném — mondta végül Magyarszéki Endre, aki magára vessen, ha a fesztivál élményeinek csak a töredékét látja itt viszont... LÁSZLÓ IBOLYA Ifj. Frey Lászlóné, kislánya és a nagyapa az őcsényi ház kapujában Megérkezés
