Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

2 NÉPÚJSÁG 1982. június 17. PANORÁMA Tüzérségi párbaj Bejrútnál Szerda délelőtt is folytatód­tak a kedden kiújult tüzérségi összecsapások Bejrút térségé­ben egyfelől az izraeli invá- ziós csapatok, másfelől az arab békefenntartó erők Szíriái egységei és a palesztin ellen­állási mozgalom között. Miután Szíria kategorikusan visszauta­sította azt az izraeli követelést, hogy vonja ki csapatait Bejrut­ból és környékéről, az izraeli páncélosok megindultak a fő­várostól keletre lévő szíriai ál­lások felé, hogy a hétfőn el­vágott damaszkuszi út minél hosszabb szakaszát vonják el­lenőrzésük alá. Mint emlékezetes, az arab békefenntartó erők a libanoni kormány kérésére, a libanoni parlament és az Arab Liga döntése alapján tartózkodnak Libanonban 1976 óta, tehát bárki más jogtalanul követeli az eltávolításukat. Minthogy az előnyomuló izraeli csapatok több ponton erősen megköze­lítették a szíriai állásokat, nem lehet kizárni, hogy végképp összeomlik a múlt pénteken létrejött szíriai—izraeli tűzszü­net. Miután Rafael Ejtan vezér­kari főnök azzal kérkedett, hogy a bekerített libanoni főváros körül elhelyezett izraeli löve- gek Nyugat-Bejrút bármely pontját képesek ágyúzni, kedd délutántól folyamatos tűz alá vették a palesztin menekülttá­borokat, a főváros déli pere­Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök és hadügyminiszte­re, John Nőtt egyaránt értés­re adták kedden, hogy a közel 15 ezer argentin hadifogoly csak akkor kerül haza, ha Ar­gentína beleegyezik az ellen­ségeskedések teljes beszünteté­sébe, nem csak a Falkland- (Malvin-)szigeteken, hanem az Atlanti-óceán egész déli térsé­gében. Londoni megfigyelők szerint a kormány gyakorlatilag arra kér biztosítékot Argentínától, hogy szabad keze legyen a Falklandokon. Ez az újabb nyo­mén húzódó palesztin—libanoni védelmi vonalakat. Az izraeli hadsereg dolgát Bejrút térségében megkönnyí­ti, hogy felvonulási területként használhatja fel a falangista milíciák kezén lévő körzeteket. Szí Fia és' a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet egyaránt elveti a libanoni rendezés ame­rikai menetrendjét, amely iz­raeli .katonai ultimátummal és térnyerő támadásokkal párosul a bekerített Bejrút térségében. Philip Habib, Reagan ejnök különmegbízottja lényegében a régóta ismert izraeli követelé­seket terjesztette elő: 1. A Libanonban lévő szíriai és iz­raeli csapatok kölcsönös ki­vonása; 2. A palesztin fegyve­res erők eltávolítása, a liba­noni palesztin táborok, bázi­sok teljes lefegyverzése. Ami a libanoni polgárhábo­rús válság „szabad" beavatko­zástól mentes rendezését illeti, az izraeli invázió nem enyhí­tette, hanem fokozta a szemr benálló erők megosztottságát. Míg az Izraellel együttműködő keresztény jobboldal kedvező körülményként értékeli az iz­raeli megszállást, addig a ha­ladó, hazafias erők eleve az izraeli csapatkivonást szabják a nemzeti megbékélés feltéte­léül és kategorikusan elvetik azt a falangista—amerikai kon­cepciót, amely egyenlőségje­let tesz az izraeli megszálló csapatok és a törvényesen Li­mas különösen nehéz helyzet­be sodorhatja a lázongó köz­véleménye miatt amúgy is nyug­talan argentin katonai kor­mányzatot. Az Egyesült Államok, amely tevőlegesen támogatta a brit katonai erőfeszítéseket, a fegy­verszünet beálltával ismét an­nak az óhajának adott kifeje­zést, hogy Nagy-Britannia és Argentína — akár az ő közre­működésével is — üljenek tár­gyalóasztalhoz, és találjanak tartós megoldást a falklandi problémára. banonban tartózkodó arab bé­kefenntartó efők, palesztin ge­rillaszervezetek közé. Ilyen körülmények között cse­kély az esélye egy nemzeti egységkormány létrehozásának. Falangista források szerint az alternatíva egy katonai vagy félkatonai kormány megalakí­tása lenne. Begin izraeli miniszterelnök értésre adta, hogy olyan kor­mányt kíván látni Libanon élén, amely befejezi a Bejrútban be­kerített palesztin erők felszá­molását. Ellenkező esetben az izraeli csapatok végső csapást mérnek a palesztin ellenállás nyugat-bejrúti főhadiszállására. * Munkásgyűlést tartottak szer­dán a Budapesti Danuvia Gyárban. A résztvevői szolida­ritásukat fejezték ki az izraeli támadás ellen küzdő palesztin arab néppel, az agresszió súj­totta libanoni lakossággal. A nagygyűlésen Háziinger György, az Országos Béketanács alel- nöke mondott beszédet, majd ismertette az Országos Béke­tanács állásfoglalását, amely békeszerető közvéleményünk­nek az izraeli agresszióval kap­csolatos álláspontját tükrözi. Az Országos Béketanácshoz a Dél-Libanon elleni támadás megkezdése óta naponta sok száz, az agressziót elítélő táv­irat, szolidaritási üzenet érke­zik, amelyet a testület a Béke­világtanácsnak, az ENSZ-nek, illetve a PFSZ-nek továbbít. Argentína előbb vagy utóbb visszaszerzi a Falkland- (Mal- vin-)szigetek feletti fennható­ságát — vélte, Leopoldo Gal- tieri argentin államfő a kedden elhangzott rádió- és tévényi­latkozatában. Az elnök beszé­dében egy szóval sem említet­te, hogy országa vereséget szenvedett volna, vagy csapatai megadták volna magukat Nagy- Britanniának. Galtieri beismerte: a Puerto Argentino-i (Port Stanley-i) harc befejeződött.- BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására június 11-16. kö­zött Lionel Soto-nak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága titkársága tagjának vezetésével kubai pártküldött­ség tartózkodott hazánkban. A küldöttséget fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára. A delegációval megbeszélést folytatott BaHai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. A kubai pártküldöttség szerdán elutazott hazánkból. A repülőtéri búcsúz­tatásán jelen volt J. A. Tabares, a Kubai Köztársaság budapes­ti nagykövete is. SZEGED Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára két­napos látogatást tett Csong- rádban. Kedden a Szegedi Sza­lámigyár és Húskombinátban megtekintett több üzemrészt, élet- és munkakörülményeikről beszélgetett a munkásokkal. A Központi Bizottság titkára szer­dán Makóra, majd Derekegyhá- zára és Szentesre utazott. Vé­gül Csongrádon tájékozódott a városfejlesztés eredményeiről, a tanácsi munkáról. SZÓFIA (Plenáris üléssel és három szekcióban folytatódott szerdán Szófiában a Georgi, Dimitrov születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett nemzet­közi. elméleti konferencia. A szekcióüléseken a magyar párt­küldöttség tagjai is felszólaltak, köztük Szokolai Katalin és Borsi Emil, a Politikai Főiskola taná­rai. A konferencia csütörtökön ér véget. BÉCS Francois Mitterrand francia köztársasági elnök szerdán dél­után kétnapos hivatalos láto­gatásra Becsbe érkezett. A ven­déget a bécs-sdhwechati nem­zetközi repülőtéren dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök, dr. Bruno Kreisky kancellár, va­lamint a kormány több tagja üdvözölte. A Falkland-vélság Brit és argentin nyilatkozat a szigetek jövőjéről Száz éve született Georgi Dimitrov (3.) Harc a törpe vádlókkal Dimitrov 1909-től 1923-ig az Általános Munkás Szakszerve­zeti Szövetség titkáraként dol­gozott. Lenint követve fellépett az értelmetlen háborúval szem­ben, részt vett a Balkáni Szo­ciáldemokrata Föderáció és a Kommunista Internacionálé munkájában. 1923. június 9-én Cankov generális jobboldali ál­lamcsínnyel átvette a hatalmdt. Az ellene szervezett felkelés szeptember 23-án Vrescs köz­ségből indult, és hamarosan az egész északnyugati országrészre átterjedt. Dimitrov és Kolarov vezetésével nyolc városban és 440 községben létrehozták a munkások és parasztok forra­dalmi hatalmi szerveit, amely­hez a fasizmusellenes közép­rétegek is csatlakoztak. Az élet igazolta a dimitrovi egységpo- ■liti'ka életképességét, annak el­lenére, hogy a bolgárok első népi-nemzeti antifasiszta harca akkor még nem győzhetett. Véres megtorlás következett. Dimitrov emigrációba kénysze­rült. A következő évtizedben Európa különböző városaiban; Moszkvában, Becsben, Berlin­ben élt és midden erejét a bol­gár, a balkáni, és a nyugat­európai kommunista- és mun­kásmozgalom kibontakoztatásá­ra fordította. A Kommunista ln- ternacionálé tekintélyes vezető­jeként nagy erőfesztéseket tett a nemzetközi proletár egység­front létrehozása és a szövetsé­gi politika kidolgozása érdeké­ben. Amikor Hitlert 1933-ban Né­metország kancellárjává vá­lasztották, első dolga volt le­csapni a haladó társadalmi mozqalmakra. Ennek előkészí­téseként 1933. február 27-én éj­jel — mint azóta ismeretes — a nácik felgyújtották a Reich­stag épületét. Provokatív céljuk az volt, hogy a választások előtt a német nép, sőt az egész világ előtt kompromittálják a kommunistákat, megvádolva őket a bűntett elkövetésével. A Reichstag még lángokban állt, a vizsgálatot még el sem kezd­hették, de a fasiszta sajtó már­is tényként tálalta: „A gyújto­gatás a kommunisták müve volt és egy nemzetközi kommunista felkelkés jeladásának szánták.” Megkezdődött a kommunisták, szociáldemokraták, szakszerve­zeti aktivisták letartóztatása. Őrizetbe vették Dimitrovot és két bolgár harcostársát is. Go­ring monstre-pert készített elő, amellyel a fasiszta terror a kon­centrációs táborok felállításá­nak szükségességét kívánta in­dokolni. A birodalmi rádió egye­nes adásban közvetítette a tár­gyalást. Göbbels a győzelem biztos tudatában rengeteg új­ságírót csődített össze, a hamis tanúk sokaságát sorakoztatta fel. Tervük azonban csődöt mon­dott. Dimitrov - aki vállalta saját védelmét - a per során higgadt alapossággal, érvekkel, nagyszerű agitátorerényeket csillogtatva pontról pontra megcáfolta a vád képtelen ál­lításait. Átlátva a fasiszták szándékain, nem védekezett, vádlottból vádlóvá lépett elő: feltárta a fasiszta provokáció céljait, s nevetséges helyzetbe hozta a német fasizmus főko­lomposait. Emlékezetes záróbeszédében az alábbiakat emelte ki: „Vé­delmezem kommunista forra­dalmi becsületemet... Védel­mezem életem értelmét és tar­talmát . . . ezért akartam bebi­zonyítani, hogy a kommunista pártrfak egy ilyen bűncselek­ményben való részvételhez sem­mi köze nem volt..." Tudta, hogy beszéde nemcsak a bíró­ságnak szól, hanem elsősorban a német kommunistáknak, ezért meghatározta közvetlen felada­taikat: „Tömegmunka, tömeg- iharc, tömegellenállás, egység­front, semmiféle kaland!” Dimitrovot bátor és követ­kezetes magatartása miatt, va­lamint a világ haladó közvé­leményének tiltakozására har­costársaival együtt 1933. de­cember 23-án a fasiszta bíró­ság kénytelen volt felmenteni. A törpék vesztettek. VASVARI FERENC (Következik: 4. Egység - Di­mitrov szellemében.) A szovjet üzenet Szerda esti kommentárunk. Elég egy pillantást vetni a térképre, vagy az újságok hasáb­jaira, hogy egy pillanat kétségünk ne legyen afelől, milyen ége­tően aktuális az íENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka. A közel- és közép-keleti lángtenger — és a szüntelen amerikai fenyegetőzések — fényében ezen az ülésszakon is ismét bebizonyosodott, melyik oldalon hallatszik messzehangzóan az ér­telem, a józanság és az emberiség sorsáért érzett felelősségtudat hangja. Hogy a Szovjetunió milyen jelentőségű fórumnak minősíti ezt az .ülésszakot, arra újabb bizonyság született. Leonyid Brezsnyev az ülésszakhoz küldött üzenetében ünnepélyesen bejelenti: ,JA Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége azt a kötele­zettséget vállalja magára, hogy nem alkalmaz elsőnek nukleáris fegyvert. Ez a kötelezettség azonnal életbe lép, abban a pillanat­ban, hogy az ENSZ közgyűlésének szónoki emelvényéről azt közzé­teszik." iNem meglepő, hogy a világsajtó, pártállásra való tekintet nél­kül, vezető helyen méltatja az üzenet horderejét. Olyan példalmu- tató gesztusról van szó, amelynek célját maga Brezsnyev úgy indo­kolta: a szovjet állam mindent meg akar tenni „a népeket fenye­gető nukleáris pusztulás veszélyének elhárításáért, azért, hogy vég­ső soron kiküszöböljék ezt a veszélyt az emberiség életéből". A szovjet államfő üzenetének ismertetése után mondta el be­szédét a közgyűlésen Gromiko külügyminiszter és a résztvevők —* mint ez az azt követő felszólalásokból is kitűnt —, úgy érezték: a Brezsnyev-üzenet és a szovjet külügyminiszter által megfogalma­zott állásfoglalás újabb reménysugarat jelenthet a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzetben. Ezt a helyzetet, mint Gromiko rámutatott, az teszi ilyen veszé­lyessé, hogy bizonyos erők „'megszédültek saját világhatalmi vá­gyaiktól” és ezek jegyében vad fegyverkezési hajszát folytatnak. Bár a nemzetközi közvélemény nyomása a tárgyalóasztalhoz kényszerítette ezeket az erőket, még mindig megvan a veszélye an­nak, hogy nem az egyenlő biztonság elve alapján, hanem a szov­jet fél biztonságának rovására szeretnék folytatni ezeket a megbe­széléseket. Ezen a magatartáson a jövőben változtatni kell —bár­milyen fontos eredmény önmagában is a különböző megbeszélé­sek folytatása. Mind a Brezsnyev-üzenet, mind az ENSZ-palotában is fontos tárgyalásokat folytató szovjet külügyminiszter beszéde újabb pél­dája annak, hogy csak a higgadt, konstruktív megközelítések ve­zethetik ki a világot a jelenlegi hullámvölgyből. Az emberiség po­zitív választ vár a pozitív szovjet kezdeményezésekre. HARMAT ENDRE Távoli útra indult Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke: a világ legnépesebb kontinensének, Ázsiának, két, hazánk­tól messze fekvő országát keresi lel. Előbb Burmában U San Yu államfő, majd a Fülöp-szigeteken Ferdinand Marcos köztársasági elnök meghívására tesz hivatalos látogatást. Személyében először tárgyal majd magyar államlő a két or­szágban. A tárgyalások célja a kétoldalú kapcsolatok lehe­tőség szerinti bővítésén kívül a véleménycsere a világunkat foglalkoztató legfontosabb kérdésekről. Bár nagy a földrajzi távolság Budapest és Rangun, illet­ve Manila között, a politikai-társadalmi haladás iránya sze­rint is van különbség a szocialista Magyarország és a két ázsiai fejlődő ország között, Losonczi Pál útja megfelel a magyar külpolitika reális szándékainak. A magyar politika érthetően elsősorban „öreg kontinensünk" dolgai iránt a legfogékonyabb, de a tapasztalatok, tudatos felismerések alapján vallja: Európa állapota nem függetleníthető más térségek helyzetétől, Ázsia sorsa kihathat Európa állapotára is. Magyarországot a kontinens államainak többségéhez ha­gyomány osan sokféle kapcsolat fűzi, s érdekeltek vagyunk ezek fejlesztésében. Losonczi Pál most két olyan országot keres fel, amelyekkel egyelőre szerények a kapcsolatok, de határozott, nyílt az érdeklődés az együttműködés fejleszté­sére a kölcsönös érdekek alapján. Az ázsiai utazás első állomása a délkelet-ázsiai, 32 mil­lió lakosú Burma, amellyel hazánk több mint két évtizede tart fenn diplomáciai viszonyt. A magyar államfő látogatása nem előzmény nélküli. Éppen tiz éve, hogy U Ne Win ak­kori burmai államfő Budapesten járt, míg a vezető magyar politikusok közül Fock Jenő kormányfő 1972-ben és 1974- ben is tárgyalt Rangunban. Rendszeresnek mondhatók a két ország diplomáciája vezetőinek megbeszélései, s ha sze­rény mértékben is, fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok. A semleges külpolitikát követő, szocialisztikus fejlődést hirde­tő burmai vezetés érdeklődést tanúsit a szocialista építő­munka magyar tapasztalatai iránt, s a két ország egybe­csengő álláspontot vall sok fontos nemzetközi kérdésben. A ranguni megbeszélések lehetőséget nyújtanak a tapasztala­tok kicserélésére, a világpolitika 'gondjairól vallott nézetek jobb megismerésére. Sok tekintetben másként alakult hazánk viszonya az 50 millió lakosú, távol-keleti, sok ezer szigetből álló Fülöp-szi- geteki Köztársasággal. Még egy évtizede sincs, hogy Buda­pest és Manila felvette a diplomáciai kapcsolatokat. Azóta a két ország kapcsolatai gyorsan szélesedtek, a politikai érintkezésben, a gazdaságban, a kultúrában, a tudomány­ban egyaránt. A legfontosabb érdemi tárgyalásokra eddig a külügyminiszteri eszmecserék adtak lehetőséget. Púja Fri­gyes két éve tárgyalt Manilában, az idén márciusban pedig Budapestre látogatott a távol-keleti ország kormányfője. A kölcsönösen jobb megismerést szolgálta a kibontakozó együttműködés a könyvkiadásban, a filmművészetben, a tö­megkommunikáció terén éppúgy, miként a parlamenti vagy éppen a szakszervezeti kapcsolatokban. A magyar kultúra nagyköveteként járt Manilában az Állami Népi együttes, a debreceni Kodály kórus, de elmondható ez fordítva is: a Fülöp-szigeteki folklór balettegyüttes magyarországi szerep­léséről. A két ország még csak az első lépéseket tette meg a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok kialakítá­sában, de mindkét részről jó piaci lehetőségeket látnak. En­nek megvizsgálására is alkalmat adhatnak Losonczi Pál tár­gyalásai, amelyek mindenekelőtt a kapcsolatok politikai alapjainak kiszélesítését kívánják szolgálni, a békés egymás •mellett élés szellemében, a két különböző társadalmi rend­szerű ország között. (Z. I.) A lipcsei perben

Next

/
Thumbnails
Contents