Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

1982. június 17. Képújság 3 Népfront-elnökségi ülés Kisvállalkozások a TOTÉV-nél Kisiparosok a községekben Tegnap délelőtt Szekszárdon ülést tartott a Hazafias Nép­front megyei elnöksége. A na­pirend első részében — mely­nek előterjesztője Csajbók Kál­mán megyei titkár volt — a kisiparosoknak a községekben folyó szolgáltató tevékenységé­vel. valamint a népfrontbizott­ságokkal való kapcsolatukkal foglalkozott. Mint a jelentésből és a vitából kitűnt, az utóbbi öt évben több mint ezerrel emelkedett a megyében a kis­iparosok száma, az összes szol­gáltatásnak közel felét végzik, ám ez az arány a községekben ennél is nagyobb. Ugyanakkor vannak még úgynevezett hiány­szakmák. A népfrontbizottságok­nak segíteniük kell, hogy a köz­ségekben fokozódjék a vállal­kozókedv, nyíljon lehetőség a kisipari szolgáltatások növelé­(TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Tanács végrehajtó bizottságának Csil­lag lászló osztályvezető számolt be a városban jelentkező köz- tisztasági, lakásgazdálkodási, távhőszolgáltatási, zöldterület­gazdálkodási, valamint a teme­tőfenntartási feladatok ellátá­sáról. A testület megállapította, hogy a szolgáltatást nyújtó vál­lalatok kielégítik a lakossági igényeket, a szolgáltatást ellátó szervek munkafeltételei tovább javultak. sére. Fokozódott a kisiparosok tevékenysége a népfrontmozga­lomban — ,ma hetvenen tagjai a népfrontbizottságoknak. Több helyütt kiemelkedően sok tár­sadalmi munkát végeznek. Megtárgyalta a testület a ka- posszekcsői népfrontbizottság munkájáról szóló tájékoztatót, amit dr. Weszely József, a bi­zottság elnöke terjesztett elő. Megállapította a megyei el­nökség, hogy Kaposszekcsőn nagyon jó munkát végez a népfrontbizottság, sokirányú te­vékenysége nagymértékben szolgálja a község fejlődését, különösen a társadalmi munkák szervezésével, a környezetvéde­lem terén és a község szépíté­sével. Rétegpolitikai munkájá­ban legjobb eredményt az ifjú­ságpolitikai tevékenységben ért el. Ezt követően a lakosságot érintő hatósági munkáról, az igazgatás korszerűsítéséről, a lakossági panaszokról, bejelen­tésekről és az intézkedésekről Bérdi József vb-titkár terjesztett beszámolót a végrehajtó bizott­ság elé. A vb a lakossági érdekek tel­jesebb képviseletének követel­ménye miatt szükségesnek tart­ja a következetes számonkérést és a felügyeleti ellenőrzések hatékonyságának növelését. MAGYARSZÉKI ENDRE Esők után Az ország nagyobb, jelentő­sebb gabonatermő vidékeit az elmúlt napokban jótékony esők áztatták. Átlagosan 30—60 mil­liméter nedvességutánpótlást kapott a talaj. A csapadék a virágzás utáni időszakban érte a gabonát, s bár jobb lett volna, ha 10—14 nappal ko­rábban érkezik, mégis igen ér­tékes, hiszen a növényeknél megkezdődött a szemek telítő­dése és ilyenkor ugrásszerűen növekszik a víz- és tápanyag­igény. Későn jött viszont a csa­padék o rossz vízgazdálkodású, sülevényes talajokon, itt kedve­zőtlen, gyors érés kezdődött meg, amin már nem lehet vál­toztatni. Mindent egybevetve azonban a gabona jelenleg jó állapotban van. A továbbiak­ban a szakemberek még egy­két csapadékos napot venné­nek szívesen és 25—27 foknál nem magasabb hőmérsékletet. Ez kedvező feltételeket teremte­ne a növény utolsó éréífolya- mataihoz, és sok tekintetben helyrehozná a május végi, júni­us eleji, szokatlanul hosszú, száraz időszak kedvezőtlen ha­tását. A határszemlén tapasz­taltak szerint az őszi árpát sok­felé már a jövő hét második felében vághatják, a búza ara­tásának kezdetét július 10-e körüli időszakra teszik. A kukorica meghálálta a me­leg időjárást, a mostani esőzé­sek időben pótolták a sokfelé már erősen hiányzó nedvesség- tartalmat. A napraforgó a ko­rábbi szárazabb időszakban félbehagyta fejlődését, szinte várta az esőt; a csapadék nyo­mán ez a fontos gazdasági nö­vény is országszerte szépen mu­tat a földeken. Kommunális ellátás Dombóváron Építőanyagok egységrakományban Energia­takarékosság kooperációval A Ganz Műszer Művek li­ce nc-szerződést kötött az Inter- cooperation kereskedelemfej­lesztési részvénytársaság köz­vetítésével egy osztrák céggel, hőközponti mérőműszerek gyár­tására. A lakótelepek, lakóházak hő­központjaiban a felhasznált energia mérése alapfeltétele a hatékony energiagazdálkodás­nak és a takarékosságnak. Az osztrák Schinzel cég már rég­óta gyárt ilyen célokra mérőmű­szereket. Ezekből az elektroni­kus készülékekből eddig Ma­gyarországon nem készítettek, kizárólag importból szerezték be azokat. További három évre, 1985-ig meghosszabbította és korszerű­sítette együttműködési megálla­podását a Volán, valamint a Tégla- és Cserépipari Tröszt. A két vállalatnak elsősorban a tégla- és cserépgyártmányok­ból képzett — a közúti fuvaro­zás és a gépi rakodás igényei­nek megfelelő — egységrako­mányok elterjesztésében, vala­mint a szállítási technológiák fejlesztésében vannak kö­zös érdékeik és feíddata- ik. Éppen ezért megállapodtak abban, hogy az ehhez szüksé­ges előfeltételeket együttesen biztosítják; közösen jelölik ki az egységrakomány-képző gyá­rakat, valamint az egységesített áru fuvarozását végző Volán­vállalatokat. Azokban a gyárak­ban, ahol nincs meg a szüksé­ges feltétele a szállítás korsze­rű előkészítésének, a területileg illetékes Volán vállalja magára a rakományok összeállítását. A gépesített rakodáshoz nélkülöz­hetetlen rakodógépekről szin­tén a fuvarozó vállalat gondos­kodik. Az együttműködési megálla­podás kedvező a Tégla- és Cse­répipari Trösztnek, hiszen ezzel a módszerrel lényegesen keve­sebb lesz szállítás, rakodás köz­ben a károsodás, ugyanakkor rendszeressé válik termékeinek a fuvarozása. A Volán pedig gyorsabban juttathatja célhoz az árut, s így jobban ki tudja használni a járműparkját. A la­kosságnak is haszna van a trösztök közötti megállapodás­ból, ugyanis lehetőség van ar­ra, hogy a Tüzépnél (megrendelt téglát és tetőcserepet a Volán- téherautók — a Tüzép-telep érintése nélkül — a gyárból közvetlenül a megrendelőhöz fuvarozzák. ti j szeruíz * A 3, számú AFIT új üzemegysége június 1-én kezdte meg működését Gödöllőn. Évente 4—5 ezer személygépkocsi javítását, karbantartását végezhetik el korszerű berendezéseikkel. Száz közül ketten jók erre a munkára Háromféle erőfeszítés kell ahhoz, hogy megvalósuljon a gazdasági munkaközösségek, az úgynevezett kisvállalkozások programja, szerződés szerint végrehajtható többletmunkája a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál. Te­gyük rögtön hozzá: megvaló­sul, mégpedig az első hóna­poktól kezdve olyan eredmé­nyesen, hogy akár példa lehet az építőiparban. Már csak azért is, mert ezen a téren a bizony­talanság, a tapogatózás, a gyakorlati kezdés halogatása jellemző. Éppen ezzel függ ösz- sze az említett három erőfeszí­tés közül az egyik. Más me­gyékben sem tudják, hogyan kezdjenek hozzá, nem világos minden és a gyakorlati meg­valósításhoz nem kapnak konk­rét segítséget illetékes szer­vektől, hatóságoktól, intézmé­nyektől. Jellemző például, kedd dél­utáni, kiadós beszélgetésünk­ről úgy jöttem el a TOTÉV gaz­dasági igazgatóhelyettesének, Balogh Lajosnak az irodájából, hogy a nagy gondok egyike: nincs folyószámlájuk a gazda­sági munkaközösségeknek, egyelőre nem kaptak választ arra, hogy a banknál vagy az OTP-nél fogjók-e intézni az ilyen pénzügyeket. Másnap, vagyis szerdán kora délelőtt aztán felhívott telefonon Balogh Lajos, közölte, éppen most tudták meg, a három, már mű­ködő kisvállalkozásuk közül kettőnek végre van folyószám­lája az MNB-nél. Örömhír. To­vább halad a nélkülözhetetlen munka útjának egyengetése, azé a munkáé, amelyre politi­kai „engedély", sőt, biztatás van, éppen azért, mert nélkü­lözhetetlen. Hogy fölszabadul­hassanak és alkossanak a nagy, tehetséges energiák. Nem maszekolva, hanem kis közös­ségekben, összefogással. Mielőtt rátérnék a másik két erőfeszítés taglalására, vázo­lom a keddi beszélgetés alap­ján, miért nélkülözhetetlenek a TOTÉV-nél a kisvállalkozá­sok. Már dolgozik három és alakulóban van újabb három, illetve ezeknél folyamatban van a bejelentés meg az engedé­lyezés. Szeretne tevékenykedni Dombóváron egy festőcsoport, Szekszárdon egy mélyépítő- és egy olyan csoport, amelyik a garanciális munkák ellátására vállalkozik. A már dolgozó kis­vállalkozások pedig: Gyenis Ferenc vezetésével egy kilenc­tagú víz- és szellőzésszerelő, illetve bádogos kollektíva, Axt János vezetésével egy lakatos munkaközösség, Nagy József vezetésével egy villanyszerelő­csoport. A TOTÉV-nél alig két hónap alatt produkált kitűnő eredmé­nyekről, az egész kisvállalko­zással kapcsolatos nehéz kö­rülményekről közösen tájékozta­tott a gazdasági igazgatóhe­lyettes és a vízvezeték-szerelő közösség vezetője, Gyenis Fe­renc. Végül kiderült minden, az is, ami régóta tudott dolog: különböző munkahelyeken, így az építőiparban sem maximá­lis erőbedobással dolgoznak sokan. Ellenkezőleg, az vált jellemzővé, hogy a munkaidő­nek jóformán csat a felét hasz­nálják ki — nagy általános­ságban, tisztelet a kivételnek —, és megszokott gyakorlat lett, hogy túlórázással, illetve hétvégi különmunkával végzik el ugyanazt, sokkal több pén­zért, amit hét közben is megte­hetnének. Firtattam ezt a kérdést: nem lehetett volna, nem lehetne mégis elérni a normális mun­Balogh Lajos Gyenis Ferenc katempót mindenütt, a hagyo­mányos vállalati keretek között, kisvállalkozók, „erőbedobók" nélkül? A válasz egyértelműen és határozottan: nem. Ugyan­is annyira beleivódott nagyon sok emberbe a kényelmesség, vagy az a szemlélet, hogy a vállalat mindent kibír, hogy er­ről a pontról kimozdulni csak erőteljes új módszerrel, a leg­jobbak összefogásával és kü­lönmunkájával lehet. No már most, ha vannak, akik igen jó keresetért vállal­koznak rá, hogy az átlagosnál jobb képésségekkel és a szo­kásosnál toronymagasan több munkával elvégeznek hétvége­ken — pihenőnapokon! — olyan teendőket a vállalaton belül, amelyek egyébként meg­oldatlanok lennének, mert nincs rájuk kapacitás, mert kényes munkák, stb., akkor az ilyen „pénzes" vállalkozáshoz válla­lati kisegítő munka is szüksé­ges. Magyarán: a kisvállalko­zás munkájához kell gépkocsi- vezető, műszaki ellenőrzés, sőt, megfelelő előkészítés, minden, ami garantálja, hogy az egyéb­ként kifogástalanul tevékeny­kedő munkaközösségeket ne akadályozza, ne késleltesse semmi. Ez vállalati érdek. A vállalatnak dolgoznak. Súrló­dásra viszont okot adhat — főként, ha olyan természetű ember valaki —, hogy akik közreműködnek a hét végi, kis­vállalkozói munkában, mint ki­segítők, azok a rendes fizetést kapják, a vállalatit. Nem az „erőbedobós", a nagy kitartás­sal végzet munkáért járó pénzt, hiszen ezt a munkát nem ők végzik, hanem csak elősegítik. Ez a második számú erőfeszí­tés: biztosítani a vállalatnál, hogy minden esetben legyen megfelelő — jobb szó híján így mondom —, kisegítő erő, fu­var, műszaki személyzet, még­pedig nem betartó, hanem ugyancsak tisztességesen dol­gozó emberek, hiszen ha az ő hibájukból nem sikerül valami, annak az egész vállalat látja kárát, ez pedig megengedhe­tetlen. A kisvállalkozásban részt vevőkkel kötött szerződés korrekt előírásokat, kötelezett­ségeket tartalmaz. Betartása nem vitatéma. Nem lehet köny- nyelműsködni, nem lehet lazí­tani. Itt a lényeg: a lazításból már elég volt! Nem könnyű ezt elfogadtatni, tehát erő/eszítés nélkül nem megy mindig. A harmadik erőfeszítés az, amit a gazdasági munkaközös­ségek tagjai adnak. Szó sze­rint az, hiszen napi 12 órát dol­gozni, pihenőnapokon kényes munkákon, folyamatosan jó tel­jesítménnyel, ez kitartást köve­tel. Ezért mondta Gyenis Fe­renc, hogy száz közül csak ket­ten jók erre a munkára. Termé­szetesen nagy válogatás, tisztá­zás, egyeztetés előzte meg egy- egy csoport megalakítását. Megnézték, kit vesznek be ma­guk közé, kiktől lehet elvárni a kifogástalan munkát, mégpedig hajtásán, kemény szorgalom­mal. Mondja Gyenis Ferenc, hogy eleinte nem is fogta föl mindenki, milyen nagy dologra vállalkozott, mert a megszokott munkatempó, még ha dolgos is valaki, visszahúzó erő lehet. Szóval bele kellett jönni ebbe a nem mindennapi munkába. Belejöttek. Balogh Lajos kö­zölte, milyen nagy a már kész program: a termék-előregyártás (portálok, vasszerkezetek) érté- ke másfél millió forint, a leszer­ződött építőipari termelés érté­ke három és fél millió forint. Hangsúlyozta a vállalat gazda­sági igazgatóhelyettese: a TOTÉV nem fizet rá, ilyen szer­ződést nem is kötnének, sőt, egyes esetekben nagyon jól jár. Itt a friss példa: a KPM bala- tonföldvóri üdülőjének megva­lósítása az ő munkájuk volt. Ki­válóan sikerült minden. Benne van a kisvállalkozók keze mun­kája, is. A porta rézdomborítá­sát egy kisiparos 150—170 ezer forintért vállalta volna. Megcsi­nálták a TOTÉV dolgozói, a kis­vállalkozók, anyaggal együtt összesen alig több, mint hat­vanezerért. Persze egyezkedni is kell, amikor egy-egy munkáról meg­állapodik a vállalat és a mun­kaközösség. A csoport tagjai biztonságot akarnak, megfelelő és elég munkát, már csak azért is, mert ötféle adózás terheli őket. Például személyenként ha­vi 250 forint biztosítási díjat kell fizetniük, azokban a hóna­pokban is, amikor nem tudnak és nem is akarnak ilyen formá­ban dolgozni, télen, hiszen rá­juk fér a pihenés. Van itt még rendeznivaló. An­nak érdekében, hogy akik haj­landók teljes tudással és szív­vel dolgozni, nyugodtan dolgoz­hassanak. A TOTÉV kezdettől megtette a magáét. A szerve­zés előkészítésétől az igazgatói utasítás megszerkesztéséig, az országos tájékozódástól a mun­kák gyakorlati megindításáíg. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents