Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
1982. június 15. Képújság 3 Új sertéshizlalda Kapospulán A műszaki átadás megtörténte után ezekben a napokban népesítik be az 520 helyes sertéshizlaldát a kapospulai Ezüstkalász Termelőszövetkezetben. A 2,5 millió forint költséggel készült épületek lehetővé teszik, hogy egy évben összesen mintegy 4 ezer hízott sertést értékesítsenek. Emellett új fiaztató építését is tervezik. A csapadékvíz-csatorna lefolyójának készítése már az utolsó munkák egyike Csempézik a szúró- és darabolóhelyiséget Velence házak Megyei úttörőgárda-szemle Elmosta volna az eső, de jött segítség Az elmúlt hét végén — szombaton és vasárnap - rendezte meg a Tolna megyei úttörőelnökség a fegyveres erők és testületek segítségével, szakmai irányításával az qlsóhetényi parkerdőben a VI. megyei úttö- rőgárda-szemlét. A szemle megnyitóját a dombóvári pártbizottság épülete előtt az ünnepélyes díszszemlét követően tartották meg, ahol Temesi Ágnes megyei úttörőelnök köszöntötte a résztvevőket. A megnyitó után a szemle kétszázhatvan résztvevője autóbuszokkal az alsáhetényi parkerdőbe indult. Itt délután ötféle játékban mérkőztek. A szombat éjszakai nagy esőzés és vihar következtében a szervezőknek gyorsan kellett dönteniök. A Dalmahdi Állami Gazdaság és a dombóvári Volán villámgyors segítségével - négy autóbusszal átköltöztették a résztvevőket a kocsolai általános iskolába. Vasárnap délelőtt már az új helyen folytatódtak a szakmai versenyek. A munkásőr, a vöröskeresztes, a közlekedési, a tűzoltó és a polgári védelmi szakaszok adtak számot felkészültségükről, szakmai tudásukról. A verseny eredménye: a munkásőröknél első lett a döbröközi, a vöröskereszteseknél a kocsolai, a közlekedésieknél a nagymá- nyoki, a tűzoltóknál a szekszárdi IV. sz., a polgári védelmieknél pedig a regölyi általános iskola szakraja. Az augusztusban Zánkán megrendezendő országos úttörő- gárda-szemlén a szakrajok megyei 1—2. helyezettjei képviselik Tolna megyét. A szemlén részt vett Márton Kálmán, az úttörőgárda országos parancsnoka. Épülnek a Velence házak, az agárdi Agrokomplexnél osztrák licenc alapján készülő, többféle változatban összeszerelhető panelépületek. Budapesten ötvenhat - egyébként száz négyzetméter alapterületű, kétszintes, tetőtér-beépítéses - otthon felállításához láttak hozzá a szakemberek. A tervek szerint az épületeket a jövő nyáron vehetik birtokukba a tulajdonosok. A Velence házak előnye, hogy a hagyományosnál másfélszer hatékonyabban szigetelő ppne- lokból készülnek, gyorsan ösz- szeszerelhetők, s a szerkezeti elemek igen sokféle belső építészeti megoldást tesznek lehetővé. Az elemekből sorházat, ikerházat, családi és átriumos házat is lehet építeni. Az Agroklomplex évente 800 ház összeszereléséhez elegendő elemet tud készíteni. Az Országos Takarékpénztárral a közelmúltban megállapodást kötöttek, amelynek értelmében 1985- ig százötven-kétszáz lakást építenék fel, az OTP megrendelésére. Nem összeadásra valók! Számítógépek és érdekek Az állami gazdaságok nemzetközi összehasonlításban meglehetősen elmaradtak a számítógépes fejlesztésekben. Az Állami Gazdaságok Országos Központjának a számítógépes információs rendszer helyzetéről és fejlesztéséről készített tanulmánya szerint a beszerezhető számítógépek választéka meglehetősen szegényes. Különösen, ami a kisebb kategóriájú gépeket illeti. Az is igaz, hogy a gazdaságok vezetői a szűkös fejlesztési alapokat inkább tenmelőberendezések vásárlására fordítják. Több szocialista országban a számítógépekkel való ellátást központilag finanszírozott ágazati számítógépihálózat kialakításával oldják meg. Ezekben az országokban a vállalatoknak kizárólag a feldolgozási költséget kell fizetniük, amely alacsonyabb a nálunk alkalmazott áraknál. Magyarországon még mindig általános gyakorlat, hogy egy számítógépes rendszer egyedi megrendelés alapján valamilyen kutató- vagy szenvezőintézet kivitelezésében egy adott mezőgazdasági nagyüzem (megrendelő) részére készül el. Gyakran ugyanarra az ügyviteli vagy gazdálkodási funkcióra egy időben több rendszer készül, sokszor ugyanannál a szervezőintézetnél. A megrendelő nagyüzemek nem tudnak a már alkalmazott megoldásokról, illetve nem kellően informáltak azokról. A szervezőintézetek viszont — bár jobban tájékozottak — az egységes rendszerek kidolgozása, azaz a hatékony, olcsóbb rendszerfejlesztés helyett — a nagyobb árbevétel miatt — inkább az egyedi programkészítésben érdekeltek. A gazdaságok jórészt okkal kifogásolják, hogy ezek az intézmények elsősorban matematikai képletekben, elvont, elméleti modellekben gondolkodnak és nem értik meg a gazdasági élet mindennapi problémáit, nem tudnak igazán használható megoldással szolgálni. Más szempontiból viszont az is igaz, hogy az állami gazdaságok szinte kizárólag primitív, nem számítástechnikát igénylő feladatokra (egyszerű összeadásra, vagy könyvelésre) kívánják a számítógépet felhasználni. Miután ezek a feladatok jóval elmaradnak a technika nyújtotta lehetőségektől és nem gazdálkodási problémák megoldására irányulnak, úgyszólván lehetetlen a drága számítógépek valamiféle gazdasági megtérülését kimutatni... A számítógépek alkatmazásának két egymástól elválaszthatatlan területéről van szó: az adatfeldolgozásról és a döntés-előkészítésről. A kutatók nagyobb része inkább az utóbbival foglalkozik, s az operációkutatás címszó alatt sokszor valóban közvetlen gazdasági eredménnyel kecsegtető kisebb, vagy összetettebb modelleket dolgoznak ki. Ezen „tudományos” terület mellett nem foglalkoznak a másik „nem tudományos” területtel, nem ismerik kellőképpen, és nem is veszik figyelembe a mindenkor alkalmazott ügyviteli, számviteli és statisztikai rendszert. Nemigen vesznek részt az ügyviteli adatfeldolgozási rendszer korszerűsítésében. Az állami gazdaságok viszont az ügyvitel számítógépes korszerűsítését részesítik előnyben, miután a napi problémák ezen a területen a legégetőbbek. A különféle modellek alapadattal történő manuális kiszolgálása azonban általában csak növeli az ügyviteli apparátus amúgy is jelentős terhelését és nem ösztönöz a számítógépre alapozott szervezési, nyilvántartási programok alka Imazására. —i Tolnai építők dicsérete A Balaton déli partjának gyöngyszeme Az üdülő belső tervezője Hornicsek László, Kossuth-díjas és Ybl-dijas belsőépítész. Részlet a haliból. Az 1982. május 28-án. kelt jegyzőkönyvből vett idézet: „Az épület esztétikus külső megjelenésével, a Balaton-par- ti üdülőövezetbe jól beleilleszkedik. Kiss Farkas Jenőné, a Balatoni Intéző Bizottság képviselője". További idézet: A „KÖZGÁZ nyilatkozik, hogy az épület használatba vehető... A Balatoni Vízmű kisebb módosításokat javasol. .. A KÖJÁL használhatónak ítéli az új épületet. .. A DRW nem emel kifogást az épület üzembe állítása elé..." És sorakoznak az átadási jegyzőkönyvben a megjegyzések, vélemények. A KPM részére épített üdülőt, és oktatási bázist a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat határidőre átadta. Az átadás több napot vett igénybe, hiszen a Dunántúlon egyedüli helyzettel állunk szemben: fővállalkozó volt a TO- TÉV, tehát a telekügylettől, az ajtóküszöb előtti lábtörlőig mindent maga tervezett, épített, rendezett be. Ez a szokatlan építési vállalkozás nem új, mióta új szelek fújdogálnak a gazdasági életben. Mégis érdemes kissé felidézni, ennek a csaknem kilencvenmillió ' forintos üdülőnek építési történetét, már azért is, mert a Balaton déli partján lévő üdülők közül a legszebbnek ítéli meg a szakma, és valóságos gyöngyszem ez Balatonföldvár magas partja alatt. 1978-ban kezdték az alaptervezést elkészíteni. Ezt mondja erről a munkáról Rácz Zoltán építésvezető: — Az volt a tervem, hogy a PEVA alagútzsaluzásos rendszer eddig ki nem használt lehetőségeit feltárjam, tehát olyan épületet készítsek, amely a Balaton-parti szép üdülők sorába beilleszkedik. A vállalatom itt épít Balatonföldvá- rott, az Express-irodának több mint kétszázmillió forint értékben diáküdülőt. Arról volt szó, hogy PEVA-rendszerrel csinálunk egy felvonulási épületet, amely munkásszállásul és irodaként is szolgál, s ha majd elkészülünk a nagy munkával, akkor ezt a felvonulási épületet visszaépítjük üdülővé, hatvan százalék Express-részese- déssel. Módosult az elképzelés, mert 1980. augusztusában a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium átvette a már kiöntött épületet. Először üdülőként indult volna, aztán a KPM illetékesei úgy döntöttek, hogy oktatóbázis is legyen. Amikor nincs szezon, akkor a szakma tanfolyamainak egy részét itt rendeznék meg, másrészt úgy alakult később a helyzet, hogy bővült a terület, most már két hektár, és így reprezentatív jellegű üdülő is lehet, meg oktatási központ is. Közben a KPM a tizenkilenc megyei vállalatának adta az épületet, az építkezés ügyintézésével a Kaposvári Közúti Igazgatóságot bízta meg. Széles Péter igazgató kezdettől nagy lelkesedéssel az ügy mellett van. A szép épület csillog-villog a Balaton partján. Persze még vannak itt dolgozók, a KERI- PAR például az alsó szinten a falburkolatot rakja helyére, de az első szinttől felfelé minden ajtót, folyosót elzártak, az már „az" üdülő. Az üdülő építése még nem fejeződött be. Hátravan egy pavilon építése, amely nyári szórakozóhely is lesz, automata tekepályával. De már holnap lehetne célszerűen használni. Mert nemcsak a reprezentatív étkészlet, a színes tévé, meg a sok-sok használati tárgy van raktárban — például szörfök, ladikok —, hanem ottjártunkkor, június 8-án már a szobákba való gyermekjátékokat is kezdték kirakni, miután minden szobát tökéletesen berendeztek. Megérkezett a parkosításhoz a virág, a virágoknak az edény. A TOTÉV dolgozói Balaton- földváron dicséretes, szép munkát végeztek. PALKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapitány A PEVA-rendszer adta minden lehetőséget kihasználva szép épületet tervezett Rácz Zoltán
