Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
*Képújság 1982. június 15. Moziban Mennyei napnk „Két Oscar-dí'jjal kitüntetve", — kelti fel kíváncsiságunkat a reklámmondat. Érthető, ilyen filmünk immár nekünk is van. Csakhogy a Mephisto a legjobb' külföldi filmek kategóriájában kapta az elismerést. Egy amerikai film alkotógárdájából a legjobb díszlettervezőt, vagy trükkfelvételezőt is jutalmazhatja az Academy of Motion Picture Arts and Sciences. Sajnos, a megyei forgalmazóknál sem sikerült megtudnom a kettős díj tulajdonosait. így az ember csupán saját véleményére van utalva, oszthatja a maga Os- car-díjait, vagy kérdőjelezheti meg a nagy tekintélyű testület döntését. Ez azonban, az utóbbi két év magyar Oscar-jai után úgy hatna, mintha nemzeti csapatunk minden reményen túl megnyerné a Mundialt, én meg elkezdeném szidni a mérkőzésvezetőket. Még valamit meg kell jegyezni. A tengeren túl más a filmbírálat mércéié, mint ideát, főként nálunk. Ha naavon leegyszerűsítjük, ott inkább a „nagy", itt a , jó” filmet ismerik el. Ugyan, szerencsés esetben találkozhat is a két jelző. Én egyiket sem merném a Meny- nyei napoknak ajándékozni. Azt el kell ismerni, hogy a „nagy" filmek jó néhány kelléke jelen van benne: az érzelmes sztori, az „egy darab amerikai történelem", a Nagy üldözés, az újabban felkapott Bonnie és Clyde jelenség, továbbá a csavargás = szabadság hamis romantikája egyenlőségjele. Az első jelenetek egy chicagói gyárba visznek. Egy fiatalember összekülönbözik főnökével. Az öntöde vörös poklában szavukat sem halljuk, mégis mindent értünk. - A néző reménykedni kezd : hatásos képek, rendező, operatőr érti a dolgát! Aztán látjuk Bilit vonatra kapaszkodni, vele kamaszlányhúga, .Linda, meg kedvese, Ab- by. Utóbbiról azt mondja mindenkinek, hogy szintén húga. Környezetükben száz és száz szegényember, aki a tízes évek elejének Amerikájában a vonatok tetején indul szerencsét próbálni, munkát keresni, vagy egyszerűen kUjtorogni. Biliék a munkát választják, elszegődnek egy nagy farmra. Ott ugyan, - a többiekkel együtt, - őket is derekasan hajtja gyorsabb munkára az intéző, a gazda házát megközelíteniök sem szabad és nyilvánvalóan nagy különbség vari úr és idénymunkás életszínvonala között. De a mérleg másik serpenyőjébe patriarchális idill kerül: a fiatal gazda eljár .munkásai közé, akik azért mégiscsak jobban élnek, mint sokan mások, veszedelem idején pedig úgy védik átmeneti uruk vagyonát, mintha a sajátjuk lenne. Nyilvánvalóan jobbnak látta Terence Malick, a rendező, ha a mai nehéz időkben tartózkodik John Ford Érik a gyümölcsének, Oohányföldek- jének realizmusától. Oe azt már nem mulasztja el, hogy ezt rendkívül precíz, kínosan szakszerű beállításokkal leplezze. így pedig önmagával, mint szövegSzínházi esték A vadorzó Szimbolikus drámát írt Páskándi Géza, megtűzdelve történelmi tényekkel, fikciókkal és szexuálpatológiai elemekkel. Jelképeit értjük, érvelését is elfogadjuk, azon viszont fennakadunk, ami mellett érvel, s ezzel tulajdonképpen az egész drámai konstrukció kerül gyanúba. Már az is kétséges, hogy érzelmi, sőt szexuális zavarokat okozna egy magyar lánynak, hogy bécsi férfi felesége lesz, főleg, ha ez 1914-ben történik. II. József korában, vagy Világos után érthető lenne ez a viszolygás, bár akkor is fölmerülne, miért megy idegenhez a lelkes magyar honleány, de a történelmi ellentétek a század- fordulóra elhalványodtak, s éppenséggel nem vöt ritka a vegyes házasság. A dráma később éles fordulatot vesz, s a csalódott feleség, aki természetesen kielégületlenül él férje mellett, az első öreg csavargónak odaadja magát, s legott megismeri a szerelmi öröm minden részletét, amit Oláh Zsuzsa az elsötétített színpadon változó hangerővel tökéletesen érzékeltet. Itt végképp elakadunk. A nők soha nem ilyenek, főleg azokban a percekben, amikor megtudják, hogy férjüket lepuffantottá.k. Meg azután ez az öreg csavargó, amint a darabból kiderül, pontosan 64 éves, s ez az életkor ritkán alkalmas extatikus örömök kiváltására. Az önmagukban jó részletek nem illeszkednek egymáshoz, s Páskándit nem drámaírói invenciója hagyja cserben, hanem arányérzéke: a feszültséget hordozó elemekből nem válik igazi dráma. Az írói szándék csak a társadalmi, nemzeti ellentétek érzékeltetéséig jut el, hősei azonban mintha maguk is kételkednének, hogy mindez valóban megtörténhetett velük. Szegvári Menyhértnek bátrabban kellett volna nyúlnia a szöveghez, ugyanis sok a szereplők szájába adott értekezés, ami ott is csökkenti a feszültséget, ahol valóban van. A színészek megteszik, amit megtehetnek, elsősorban a nagyon tehetséges Oláh Zsuzsa, aki főiskolai hallgatóként vendégszerepei. És kitűnő Kulka János: valóban ilyen lehetett egy K. u. K.- tiszt. Kommentár Leo Falihoz Leo Fallt megkülönböztetett hely illeti meg a századforduló körüli évtizedek operett-áradatában: jól képzett, invenciózus muzsikusként az opera súlyosabb világában is elég otthonos volt. Operettjei annak idején igazi sikert hoztak minden színháznak, s nálunk is sokat játszották A dollárkirálynőt, Az elvált asszonyt, a Madame Pompadourt és a Sztambul rózsáját, amit legutóbb a szegedi színház újított fel. Az operett vissza-visszajár színházainkba. Sikerének titka valószínűleg korszerűtlenségében van: egy bizonyos korosztály szívesen emlékezik vissza hajdan volt színházi emlékeire. Angyal Mária nem is akar mást, s olyannak rendezi Fali operettjét, amilyen annak idején a Király Színházban lehetett, s éppen ez az elkedvetlenítő. A jelek szerint Fali zenéje egész iól állja az időt, érdemes lenne hát kiemelni a gyatra környezetből, a sztereotip operettfordulatokból. Színházaink ma nincsenek is felkészülve az úgynevezett nagyoperettre, néhány szerepkört nem tudnak betölteni, sokszor pedig, épp ott, ahol legjobban kellene, hiányzik az alapvető tánctudás. így aztán a régi Király Színház szellemének pnegidézése nem sikerülhet, pedig néhányon igazán kitesznek magukért, elsősorban Szabady József, aki nagyon szépen énekel, mellette Török Vera, Szabó István és Fodor Zsóka, aki itt is kitűnő színésznő. Nagy Imre biztos érzékkel vezényelte a helyenként már-már az opera régióiba emelkedő előadást. CSÁNYI LÁSZLÓ íróval kerül szembe. Ugyanis az eseményeket a kis kamaszlány, Linda, narrátorszövege kíséri, ugyanakkor ezekben a „minden pontosan a helyén” jelenetekben még véletlenül sem tűnik fel egyetlen képi jelzés, amely egy kislány sajátos szemlélet- módjára utalna. Azt is elmulasztja megindokolni mind a rendező, mnid az író Malick, miért állítja Bili kezdettől azt, hogy Abby a húga. Ennek csak akkor lenne értelme, ha eleve elhatározta volna: alkalomadtán prostituálja kedvesét, hogy mellette maga is mennyei napokat lásson. De erre semmi sem utal: az ötletet egy véletlenül kihallgatott beszélgetés adja, amiből arra következtet, hogy a fiatal gazda napjai meg vannak számlálva. így az egész kiagyalt alaphelyzet csak arra való, hogy át lehessen váltani melodrámára, (amikor Abby kicsit meg is szereti érdekből vállalt férjét), később meg tragédiára, (amikor a korábban már gyanússá vált „fivér" nem bírja tovább Abby nélkül és visszatér a farmra). - Nos, igen, az én Os- carJjaim, ha már ki kell adni. Az egyik talán az amerikai mezőgazdasági gépek, repülők, autók tízes évekből származó múzeumi darabjainak impozáns felvonultatásáért. (Nálunk még a negyvenes évek végének Pé- terJPál napi filmhíradóiban is kaszások veselkednék neki a rendvágásnak.) A másik a sáskajárás, a koromfekete éjszakai ég övezte, lángoló búzatáblák, a természeti csapással harcoló emberek lenyűgöző ábrázolásáért. Néhány remekbe sikerült képsorért egy egész filmet megnézni? Ez nem elképzelhetetlen. Amint az sem, hogy véleményemmel kisebbségben maradok azo'k között, akiknek e filmben még sok minden más is tetszik. Végtére is mögöttük áll az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia! CSONTOS KAROLY Rádió Erről beszéltünk Az elmúlt vasárnapi rádióműsor újból meggyőzött arról, hogy jó dolog, ha a központi rádióadók — jelen esetben a Petőfi rádió — műsorra tűznék körzeti stúdiók adásaiban elhangzott riportökot, interjúkat. Podráczki Zsuzsa szerkesztőműsorvezető jóvoltából így hallhattuk vasárnap azt az interjút, melyet a miskolci rádió munkatársa készített Aczél Györggyel. Fontos kérdésekről, érdekes, tanulságos beszélgetés volt, amit az „Erről beszéltünk" műsorvá- Ipgatás nélkül itt Tolna megyében sosem hallhattunk volna. Ugyanígy a miskolciak számára érdekes lehetett a pécsi körzeti stúdió munkatársa, So- mogyvári Valéria riportja az almáskéri tanítóval. Mert nem mindennapi embert ismerhettünk meg a riportból. A tanító harminc éve amatőr fotós, megörökíti a falu életét, ünnepeit és mindennapjait. A közelmúltban rendezett fotókiállításának érdekessége, hogy a fotók egy részét még akkor készítette, amikor Almás'kérre még nem vezették be a villanyt. Leleményes módon, a napfény segítségével mégis tudott képet nagyítani. Ugyanígy figyelemre méltó volt egy másik riport, amely eredetiben szintén a Pécsi Körzeti Stúdió műsorán hangzott el. Simon Márta rádióriporter a táj és a szobor egységéről beszélt a siklósi szoborparkban az ott kiállító osztrák szobrászművészszel. A művész ausztriai tapasztalatairól, egy ott létrehozott kőfejtésnél rendeztek be. Remélhetőleg a mórógyi szabadidőközpont tervezői is hallották ezt a riportot, esetleg ötletet is merítettek belőle. TjTV-NAPLÓ Panoráma A külpolitikai szerkesztőség világpolitikai magazinja az elmúlt csütörtökön a szomszédba „nyitott ablakot" Kalmár György, az egyik legtapasztaltabb és kiemelkedően nagy tudású külpolitikai újságiró jóvoltából. Ablakunk ebben az esetben Csehszlovákiára nyílt, aminek Imár csak azért is örülni lehet, mert információkkal túlhalmozott mindennapjaink során hajlamosak vagyunk megfeledkezni közvetlen szomszédainkról. A velük kapcsolatos tudásunk amúgyis hézagos. Az átlagos állampolgárnak például többnyire eszébe se jut, hogy a csehekkel bennünket már a Jagellók kora óta a közös király személye is összekötött. Élhetünk a gyanúperrel, hogy maholnap sokan könnyebben határozzák meg halászfalunyi kikötők helyét az egyre véresebbé váló Falkland-szigeteken, mint városokét a tőszomszédságunkban lévő Csehszlovákia térképén. Kalmár György beszámolója márcsak azért is jó volt, mert egyformán szólaltatott meg magas beosztásúakat (a pénzügy- minisztert: gyárigazgatót, főmérnököt) és az utca emberét. A feltett kérdések és válaszok egyformán a belső gazdasági helyzet körül mozogtak, őszinték voltak, amit mi idehaza a magunk ügyeivel kapcsolatban már régen megszoktunk. A válaszokat kiegészítette a kamera, sőt olykor cáfolta is azokat, rendkívül szellemesen, anélkül, hogy a műsorvezető a látottak kommentálására nyitotta volna a száját. Ez azért hangsúlyozandó, mert nem mindenkire jellemző a tv-sek közül. A műsor jó volt, érdekes és cseppet se ártana, ha a külpolitikai szerkesztőség olykor-máskor a jövőben is itt maradna a közelben, mondjuk Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában, netán Ausztriában. O. I.-----------:------------------------------------------------------------------ï---------------1 K ossuth könyvek Alkoholizmus Kórkép, vagy korkép? Világszerte terjed az alkoholos italok fogyasztása, mindenütt lazulnak a hagyományos „mértéket" szabó normák; egyre fiatalabbak próbálkoznak az itallal, mind több nő fogyaszt rendszeresen szeszes italt. Még a hagyományos övezethatárok is kezdenek elmosódni napjainkra: az olajbányászat fellendülése és az iparosítás nyomán az iszlám világba is betört az alkoholizmus. Ősidők óta minden kultúra, minden közösség kialakítja - működőképessége érdekében — ivási szokásrendjét,' normáit, „mértékét” is. Ennek áthágását bünteti, illetve csak „ünnepen", rendkívüli helyzetben engedélyezi. A történelemben azonban időről időre előadódnak olyan szakaszok, amikor a jelentős társadalmi változások föllazítják ezt a tilalmi rendszert. A mi korunkra is ez jellemző. Rá kell döbbennünk, hogy az alkoholizmus emberi érintkezés útján terjedő járvány, amelyre érvényesek az epidemiológiai (járványtani) törvények. Ezt a betegséget nem lehet „külön gondként" tárgyalni — sem forrásai, sem következményei alapján. Akarjuk, nem akarjuk, alkoholizmusról szólván, gazdasági hatékonyságunk és munkaerő-nehézségeink, egészségügyi és szociálpolitikai problémáink, erkölcsi-politikai nevelésünk egyik alapkérdésével kerülünk szembe. Ezért a megelőzés-gyógyító nevelés-szociális gondozás töb'b- . szakmás, több „fokozatú” terápiás láncát”, az intézmények és az intézkedések integrált rendszerét kell ehhez, a mai ellátási formák, erők fejlesztésével, képzésével kialakítanunk. E kötet szerzői éppen erről írnak: javaslatot tesznek , a kérdéskör megértését segítik. Nyári zenés színház Siófokon életrehívják a fiatal előadóművészék nyári zenés színházát - ebben állapodtak meg a KISZ KB 'Értelmiségi Fiatalok Tanácsa és a Dél-balatoni Kulturális Központ vezetői. Ennek értelmében a kulturális központ színháztermében nyolc napon — július 25-től 31-ig, továbbá augusztus 1-én és 2-án — összesen tizenhárom délutáni és esti előadáson a színművészeti főiskolások, illetve az ország különböző társulatainak fiatal, pályakezdő színművészei zenés darabokkal szórakoztatják a Balatonon nyaralókat. Amennyiben az újfajta kísérlet beválik, Siófokon minden nyáron szereplési alkalmat találnak az ifjú énekes színészek, és az eddiginél több szórakozási alkalom körül választhatnak a tópart látogatói. Nemzetközi rajzkiállítás Pécsett A Pécsi Galériában kiállítás nyílt vasárnap a rajzművészet hazai és külföldi mestereinek munkáiból. A tárlaton mintegy húsz európai ország művészeinek rajzai láthatók. Rendhagyó mádon nem megnyitó beszéd vezette be a kiállítást, hanem Vidovszky László zeneszerző mutatta be egyik művét a galéria közönségének. A tárlatot Pirv czehelyi Sándor szervezte és rendezte. A galéria meghívására 116 hazai és külföldi művész küldte el több mint kétszáz munkáját. Az alkotók 'között egyaránt vannak képzőművészek, iparművészek, építészek. Műveik többsége az utóbbi két évben készült. A cél az volt, hogy a rajzok a gondolat első megfogalmazását mutassák be, ennek megfelelően különféle helyzetek, tárgyak, épületek, plasztikai elképzelések kerültek papírra. A rendkívül sokrétű, új gondolatokat és ötleteket felvillantó kiállítás egyike az eddig megrendezett legnagyobb rajztár- latóknak hazánkban. Július 11- ig látható a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermében. A Fővárosi Művelődési Házban a Jászság népművészete mutatkozik be a közönségnek. Két szövetkezet alkotásait és a Holló család bútorait tekinthetik meg a látogatók. A Jászsáa a fővárosban Egy kocka a Mennyei napokból
