Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-12 / 109. szám

1982. május 12. Szakcsoportban előnyösebb A dolog azzal kezdődött, hogy a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz kétheti hiába­való utánjárás után megpróbálta házilag el­készíteni a hiányzó alkatrészeket. A környező gazdaságokban ennek híre ment; s a tsz gép­műhelyét elárasztották a megrendelések. A mezőgazdaságban használt 1300 különféle munkagépihez több mint 100 ezer féle alkat­rész szükséges, aminek maradéktalan után­pótlásáról sem a hazai mezőgépgyártás, sem az importőrök nem tudnak gondoskodni. A tsz-műhely is egy alapvetően fontos alkatrész (az E—5 16-os kombájnhoz szükséges iker­szivattyú tengelykapcsolójának) gyártását vál­lalta. Túl azon, hogy minden mezőgazdasági gép közül talán a kombájnok biztonságos műkö­dése a legfontosabb, a Mezőtúron gyártott alkatrészről tudni kell, hogy nélküle az emlí­tett fkerszivattyú nem működik, s a kombájn nemhogy aratni, de még mozdulni sem tud, mert valamennyi mozgó alkatrész fékhatás alá kerül. A tsz két szakembere az eredeti megbízha­tatlan alkatrész helyett egy új, tartós konst­rukciót készített, hogy. megszüntesse az ál­landó hibaforrást. 1981-ben 200 ilyen alkat­részt — név szerint: tengelykapcsolót — ren­deltek a tsz-től. De a gépműhelyben csak száz darabot tudtak volna gyártani. És akkor kiderült, hogy a gépműhely néhány alkalma­zottjának ócskavasáron vásárolt, kiselejtezett, de sajátkezűleg felújított szerszámgépe van otthon, amivel a hiányzó 100 darab tengely- kapcsolót a tsz munkabérkeretének terhére le léhetett gyártani... Abban, hogy ez a kényszer és a véletlen kombinációjából született lehetőség vállalko­zássá fejlődhetett, döntő szerepe volt az ön­álló kisvállalkozások szervezését engedélyező kormányhatározatnak. így alakulhatott át a „fusizás" Berettyó Ipari Termelő és Szolgál­tató Szövetkezeti Szakcsoporttá. E szakcso­port tagja köteles a gazdasági tevékenység­hez szükséges állóeszközöket a szakcsoport­nak használatra átadni (téhát, ha kilép, viszi magával vagy a gépet, vagy az árát), vagy pénzbeni hozzájárulást fizetni. Az állóeszkö­zök pénzzel is megválthatok, aki „csak” fi­zetni tud, az 5000 forintot köteles a csoport pénztárába befizetni. Ezek persze nem megmásíthatatlan feltéte­lek. Ha ugyanis a csoport munkájához vala­kinek a különleges szakismerete szükséges, akkor az illető felmentést kaphat a vagyoni hozzájárulás alól. Mindezek alapján magától értetődőnek tűn­het a kérdés; a tagoknak milyen érdekük fű­ződik ahhoz, hogy a korábbi egyszerű föl­vállalás helyett szakcsoportban tevékenyked­jenek? Röviden válaszolva: mert érdekük az a biztonság, amit csak nagyüzemi háttér sza­vatolhat. A tsz gondoskodik a megfelelő alapanyag­ellátásról. A tsz gépműhelye végzi el a munka­darabok elömegmunkálását. A nagyüzem fel­adata a tedhnológiai fejlesztés, az alapvető minőségi ellenőrzés. A termelőszövetkezet gondja a rendelés és az értékesítés megszer­vezése. A szakcsoport az alapanyagot természete­sen megvásárolja a tsz-től, a többi szolgálta­tás fejében pedig az adózott nyereség 20 szá­zalékát fizeti. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a szakcsoport megalakításáról döntő szövetkezeti küldöttgyűlésen többen felvetet­ték, hogy mi jó származik ebből a többi tsz- tagnak. Ez a 20 százalékos nyereséghányad azután mindenkit megnyugtatott. De tulajdonképpen nem is csak erről a 20 százalékról van szó. A szakcsoport — szoká­sos módon — a nagyüzemi önköltségnél ol­csóbban állítja elő az említett alkatrészt, ezt a tsz megvásárolja a szakcsoporttól, majd nagykereskedelmi áron értékesíti. Az így kép­ződött többletnyereség is a közös gazdaságot gyarapítja. A mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz ipari szakcsoportja évente 800 ezer—1 millió forint árbevételt tud elérni. Ebből 200—250 ezer forint az adózás alapjául szolgáló nye­reség, aminek 20 százaléka, 40—50 ezer fo­rint a tsz járandósága. A tagok munkabérét a szövetkezet norma­tívái szabályozzák. Ezek szerint: egy dolgozó éves munkabére 40—60 ezer forint, amit a kialakított teljesítménynorma alapján kapnak. Ami a tényleges „borítékot" illeti, termék- gyártás esetén (szolgáltatást is végezhetnek) havonta csak előleget kapnak a tagok. A teljes munkabért a termék értékesítése után 30 nappal fizetik ki. Az adózott éves nyereségnek a szakcsoport­nál maradó hányadát (77 százalék) a tag- értekezlet döntése alapján fejlesztési és ré­szesedési alapra osztják. A tagok a nyereség- részesedést az évközi munkadíjnak és a szak­csoport működéséhez történő vagyoni hozzá­járulásuk alapján 30—70 százalékos arány­ban kapják. Ez azt jelenti, hogy egy tag éves átlagjövedelme elérheti a 90 ezer forintot is. , Visszatérve arra a kérdésre, hogy miért éri meg a tsz-nek önálló ipari szolgáltató szak­csoportot szervezni, a választ a bérszabályo­zási előírások is megadják. Az ipari szak­csoportban kifizetett bér és nyereség ugyanis nem számít bele a nagyüzem bérszínvonalá­ba. És ez fontos szempont! A mezőtúri termelőszövetkezet ugyanis éven­te adómentesen 2,5 százalékkal emelheti bér- színvonalát. Ez körülbelül 1,5 millió forintos bértömeget jelent. Ha a szakcsoport 5 tag­jának évi, maximum 450 ezer forintos jöve­delmét például a gépüzemben túlóraként akarnák kifizetni, akkor az elvinné 750 ember bérfejlesztési lehetőségének csaknem az egy- harmadát. Ha pedig vállalnák a bérszínvonal- túllépést, akkor a 450 ezer forintos többletben milliós nagyságrendű jövedelemnövekmény- adó fizetéssel járna. BONYHÁDI PÉTER Vasútvillamosítás „Energiatakarékos’ is A MÁV Villamos Felsővezelék Építési Főnökség szakemberei a Budapest és Pécs közötti vasútvonal villamosításán dolgoznak. A Kelenföldi pályaudvar és Háros között már elkészült a fel­sővezeték, most Háros és Pusztaszabolcs között, a mintegy öt­venöt kilométer hosszú szakaszt építi a tartóoszlopállító gép­lánc. törpetyúk „Energiatakarékos" baromfi­fajtát nemesítettek ki a Sasad Tsz genetikusai. A Minavis el­nevezésű broiler-szülőpár anya­állata a tenyésztői munka eredményeként lényegesen ki­sebb súlyú a normális változat­nál, utódai között azonban már nincsen különbség. Az állattar­tók nyeresége abból adódiik, hogy a törpetyúk kevesebb ta­karmányból is megél, tartása olcsóbb A különleges, új ba­romfi az eddigi vizsgálatok sze­rint megközelítően tíz kilóval kevesebb takarmányt igényel a fölneveléshez és a tojásterme­léshez, mint normál nagyságú társai. Ugyanakkor a törpetyúk­ból a hagyományosnál több fér el a tojóházban, jobb a helyki­használás, és gazdaságosabb a fűtés. Az előnyök kamatoztatására a Sasad Tsz gesztorságával megalakult a Minavis Gazda­sági Társaság. Eddig tizenkét állami gazdaság, termelőszö­vetkezet rendezkedett be az új fajta tartására. Alapító tag az alapítók között Karácsonyi József nagy utazása Almomban sem gondoltam volna, hogy ezt az irást a tró­pusi utazásokhoz szükséges tudnivalókkal fogojn kezdeni. Az élet hozta igy. Miközben Karácsonyi Józseffel, a szekszárdi AFIT autószerelőjével való találkozásra készültem fel, akkor tudtam meg, hogy a harmincegy éves fiatalember a kará­csonyfa gyertyáit már nem a megszokott otthonában gyújtja meg, hanem néhányadmagával egy luandai kolónián, Angola fővárosában. Karácsonyi József lakásában, pontosabban a szekszárdi Ka­darka utca 62/b. alatt lévő al­bérletében vasárnap délelőtt a portugál nyelvet győzködi. Az első tizenöt szóval már az előző héten a budapesti felké­szítésen végzett, mára már csak az ismétlés marad. Az egyetlen . szoba sarkában csen­desen megy a színes televízió, a feleség a konyhában szor­goskodik. A dohányzóasztalon olvasás után ottfelejtett köny­vek. A prospektusok között ce- celéggyel, kígyóval és pálma­fával illusztrált is akad. Ennek első passzusa így szól: „A trópusra utazáshoz elsősorban a klíma káros hatásai és a hazánkban nem honos, egzo­tikus betegségek elleni véde­kezés lehetőségeinek megisme­rése szükséges”. Karácsonyi József bizonyára már betéve tudja ezt a kisfü- zetecskét. S ha nem, akkor majd indulás előtt — szó sze­rint! — beavatják a sárgaláz a himlő és a kolera megelőzé­sének cseppet sem derűs tudni­valóiba. — 1980-ban egy körlevelet tett közzé központunk, a 14. számú pécsi Autójavító Válla­lat — mondja a mokóny ter­metű, sötét hajú vendéglátóm. — Ebben kértek jelentkezőket az Angola fővárosában, Luan­dában létesítendő, Ikarus- buszok nagyjavítását végző szerviz berendezésének mun­káihoz. — Csak berendezése. . . ? — kérdezem. Karácsonyi József járatlan­ságomon elmosolyodik: — Ezt úgy értse, hogy a műhely teljes felszerelését ne­künk kell megoldani. Az utol­só csavarig mindent mi vi­szünk. Eddig — ha jól tudom — ötvenmillió forint értékű árut — gépeket, egyebeket — csomagoltak konténerekbe. Az első rakomány már meg is ér­kezett Luandába. A többi ez­után indul. — És önök? — Elsőként hat ember megy. Ők készítik elő a szállásunkat, egyebeket, összesen harminc- ketten vagyunk. Az utazó keret huszonhat, de betegségre és egyebekre való tekintettel har­mincnégyen készülünk fel az útra. A pécsi 14. számú AFIT-tól — és üzemegységeitől — több mint százan jelentkeztek a luandai munkára. Az első víz­választó az üzemorvosi, majd a budapesti Orvostovábbképző Intézetben végrehajtott „tró­pusvizsgálat" volt. — Most vettünk részt a MO- GCIRT-ben egy általános tájé­koztatón, ahol a következő té­mák szerepeltek: a külképvi­seletek szerepe a magyar nép­gazdaságban, a kirendeltsé­gek jogi helyzete, a szerviz- hálózat kirendeltségi kapcso­latai, a hivatalos és a magán­Karácsonyi József az utazás­ra készül érintkezés kapcsolatainak sza­bályai. Nem tudom, hogy én hány éjszakát töltenék álmatlanul, ha ilyen feladat előtt állnék. Talán nem az ismeretlenség bizonytalansága bolygatna fel először, talán nem is a ha­zaiaktól eltérő, ismeretlen nor­mák, vagy a más életritmus. Inkább a szűkebb közeg, a család... Karácsonyi József — tőle tu­dom — mindegyik problémát többször is átgondolta, mielőtt döntött. Albérletben él állapo­tos feleségével. Lakáskiutalását várja, jó néhány év „listásko­dás" után. — Nem fogom kilátástalan- ságban itthagyni a nejemet, annyi bizonyos — mondja szin­te önmagának. — Hogy miért jelentkeztem? Nem titkolom, elsősorban az anyagiakért. An­gola egy más világ lesz, iszo­nyatosan kemény munka elé nézünk. — A kiválasztásnál más is szerepet játszott... Hosszasan kanalazza kávé­ját, erre a kérdésre talán nem is válaszolna, ha nem erősköd- nék. — Igen, tudom... A köz­ponttól nálunk jártak és tár­gyaltak a vezetőkkel, a párt- szervezettel. Mind a négyün­ket véleményeztek. — Úgy kívánja a tisztesség, hogy álljon itt társainak a ne­ve is. — Szekszárdi útitársaim: Hosnyánszki István, Keresztes László és Bachusz László. A tulajdonképpeni riport in­nen kezdődne. De ilyen az élet. Szerencsére! Új és új le­hetőségeket teremt emberek­nek, izgalmasabbnál izgalma­sabb, megírandó témákat ne­künk. Karácsonyi József alapí­tó tagja a szekszárdi AFIT- nak. — 1968-ban autószerelőként szabadultam az akkori vasipari vállalattól — emlékezik az el­ső lépésekre Karácsonyi Jó­zsef. — Szabadulásom után egy ideig a Volánnál dolgoz-; tam, ahol nagyon szerettem a munkát és a kollektívát. 1970- ben épült fel az AFIT-szerviz, hívtak is, de jönni is akartam. — Milyen volt a tizenkét év­vel ezelőtti AFIT? A munka és az emberek... — Nagyon jó gárdába ke­rültem — mosolyog Karácsony József. — Szívesen és nyíltan fogadták az új, zömmel a Vo­lántól és a vasiparitól átkerült embereket. De nem sokáig örülhettem új helyemnek, a munkámnak, mert 1971-ben be­vonultam katonának. 1972-ben lettem párttag. Hogy miért lesz valaki azzá, ezt nagy ritkán kérdezem. Nem azért, mintha titok lenne, mert nem az. Talán túlzottan tar­tok attól, hogy néhány ember, álmában begyakorolt sablon­szövegeit hallom. De itt és most, Karácsonyiék kétezer fo­rintos albérletében, a megol­dásra váró családi gondok kö­zött, az utazás előtt álló szak­munkástól megkérdezem. Ér­zem, hogy most megkérdezhe­tem. — Egyetértettem és értek a párt irányvonalával. Már ak­kor is meggyőződésem volt, hogy a felé a jövő felé vezet bennünket, amely felé halad­nunk kell. Lehet, hogy ezek így kimondva nagy szavak, de így érzek. — Ha kérdeztem az AFIT- múltját, kérdezem jelenét is. — Egy gondterhes időszakot hagytunk magunk mögött. Ez az időszak a rekonstrukció ideje volt. Rengeteg gondot kellett megoldani. Megváltoz­tak a munkakörülmények, és minden az építkezés következ­tében. Most, áprilisban a mi brigádunk már 117 százalékot teljesített. (Az AFIT Május 1. brigádja, melynek Karácsonyi József a vezetője, mikor más­kor, mint most, május 1-én lett a vállalat kiváló brigádja. A szerző.) Nem volt könnyű az a 2—3 év se a vállalatnak, se nekünk. Elég sokan hagyták itt az üzemet. — Úgy tudom, tagja is a pártvezetőségnek. .. — öt éve. Régebben alap­szervezeti KISZ-titkár is vol­tam, most már csak „szimpla” KISZ-tag vagyok. — Harmincegy éves korra az emberek „általában" egyet fordulnak, és új munkahely után néznek. — Én nem, az szentigaz! Nagyon szeretem, amit csiná­lok. Imádom az autókat. Le­hettem volna régebben íróasz­tali ember, de nem akartam. Akkor is és most is úgy érzem, hogy nekem itt van a helyem. * Karácsonyi József helye nemsokára Angola fővárosá­ban, Luandában lesz. Sokad­magával alkot egy erősödő, szocializmust építő országnak. — Kicsit szorongok — túr már sokadszorra a hajába. — Remélem, hogy sokkal jobbal találkozom- ott, mint amiről hallottam. — Mikor térnek haza? — 1983 végén. Nézzük, hogy is van portu­gálul, a viszontlátásra. Igy: — Até logo Karácsonyi Jó­zsef! SZŰCS LÁSZLÓ JANOS w Útba esett... A megye takarékszövetkezeteinek eisö ne­gyedévi eredményeit összegyűjtő kiadvány kül­sőre nem tartozik azok közé a füzetek közé, amelyeket az első rápillantásra kézbe szeret­nénk kapni, hogy le sem tegyük, amíg az első betűtől az utolsóig ki nem olvastuk. Sőt, belelapozva, a számoszlopok még inkább ar­ra ingerük az embert, hogy mielőbb tegye léire. Ám, aki enged ennek a csábításnak, több érdekes, sokatmondó információval lesz szegényebb. Hogy miket tudhatunk meg be­lőle, arra Ízelítőül álljon itt néhány adat. Egy negyedév alatt több mint hétszázan lép­tek be a tagok sorába. A legtöbben Döb- röközön, de a legnagyobb taglétszám Duna- földváron van, míg a lakosság létszámához mérten Pincehely a „legszervezettebb", ugyan­is itt a lakosságnak kevés híján a negyven százaléka szövetkezeti tag. Harminchat és fél ezren remélik, hogy a takarékszövetkezetnél váltott gépkocsinyere- mény-betétkönyvvel autót nyernek, viszont a nyereménybetétet egyáltalán nem kedvelik Döbröközön, Kölesden, Szakoson, a völgységi szövetkezetnél és Zombán. Szakoson ifjúsági betét sincs, annál több van viszont Bátaszéken, szám szerint 164. Az egy lakosra jutó betét összege a leg­magasabb Zombán, megközelíti a tízezer fo­rintot. A takarékszövetkezetek megyei átlaga is ötezer felett van. A pénzintézet jellegénél fogva nem csupán gyűjti a betéteket, hanem az igénylőknek köl­csönt is ad. A kimutatás tanúsága szerint a legkelendőbb a személyi kölcsön, ezt az épí­tési, a termelési, majd az áruvásárlási kölcsön követi. A szolgáltatás létesítésére, illetve bővítésé­re, vagy korszerűsítésére igénybe vett kölcsö­nök azt mutatják, hogy a legnagyobb javulás Dunaföldváron várható ebben a vonatkozás­ban, ugyanis az idén összesen felvett 435 köl­csönből 341-et a Duna menti nagyközségbe kérték, míg a többi Nagykónyiba, Sárszentlő- rincre, Döbröközre és Faddra került. A tizenhét szövetkezet összesen huszon­kilenc kirendeltséget is átfog, igy szinte szóról szóra helytálló az ismert reklámszöveg, mi­szerint: útba esik jövet, menet...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents