Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-11 / 108. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 108. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. május 11., kedd. Mai számunkból HANGVERSENYPÓDIUMON A BIG-BAND (4. old.) OSN MEGYEI NYITÓUNNEPÉLY (5. old.) A DOMBÓVÁRI VMSE BRAVÚROS GYŐZELME (6. old.) SZALÁMIBÓL Bó A VÁLASZTÉK (3. old.) Tudomány és decentralizáció A Magyar Tudományos Akadémia területi bizottságairól meglehetősen keveset tud az országos közvélemény, pedig az első ilyen bizottság már több mint húsz éve működik. A regionális akadémiai bizottságok születési sorrendje a következő volt: a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) 1961-ben, a pécsi (PAB) 1970-ben, a veszprémi (VEAB) 1973-ban, a debreceni (DAB) 1976-ban, a miskolci (MAB) 1978-ban jött létre. Az öt vidéki egyetemi városban székelő bizottságok működési körzete általában három megyét átfogó régióra terjed ki, kivétel a VEAB-régió, amihez hat közép- és észak-dunántúli megye tartozik. A magyarországi tudományos intézmények és kutatóhelyek regionális elhelyezkedése kedvezőtlenül alakult a múltban. Túlnyomó többségük — akkor is, ha ez nem volt teljesen indokolt —, a fővárosba települt. A nem fővárosi kutatóhelyek, egyetemek részvétele az országban folyó kutatásokban sem mennyiségileg, sem minőségileg nem érte el a kívánatos szintet, még ma is jelentősen rosszabb a nemzetközi arányoknál. Tudománypolitikánk és tudományszervezésünk túlzottan és egészségtelenül centralizált, egyes fővárosi kutatóintézetek monopolhelyzetbe kerülhettek. A regionális központ szerepét betöltő vidéki egyetemi városokban ugyanakkor mind erősebbé vált az igény a helyi tudományos élet fejlesztésére, a régióközpont és környező vidéke tudományos erőinek összefogására, a terület népgazdasági, társadalompolitikai és kulturális tervei tudományos szükségleteinek kielégítésére. Az országos és a helyi szervek vezetői egyaránt szükségesnek látták olyan hálózat és kapcsolatrendszer kiépítését, amely szervezett formában teszi lehetővé a Magyar Tudományos Akadémia és a területi központok tudományos szakemberei közötti együttműködést A lassú és indokolatlanul elhúzódó két évtizedes folyamat során az Akadémia területi hálózatának 18 megyét átfogó kiépítése teljessé vált. A kifejezetten egy városra és akadémiai kutatóközpontra orientált Szegedi Akadémiai Bizottság tízéves útkeresése után a Pécsi Akadémiai Bizottság már regionális feladatokat is vállalt, szintén egy kutatóintézettel a háttérben. A Veszprémi Akadémiai Bizottság létrejötte új lendületet és minőséget hozott a vidéki bizottságok munkájába (termékeny kapcsolat a helyi politikai és gazdasági vezetőkkel, intézményekkel, regionális pályázati rendszer meghonosítása, kiadványok, stb). A Debreceni Akadémiai Bizottság már három működő bizottság tapasztalatait felhasználó indulása — ahogyan ezt Szentágothai János, az akadémia elnöke megfogalmazta — „lényegesen kihatott az akadémia területi hálózatának egészére”. A legfiatalabb, a-Miskolci Akadémiai Bizottság megalakulása után az akadémia elnöksége felülvizsgálta a területi bizottságok egész addigi munkáját és megállapította, hogy az 1961-ben megjelölt célok túlhaladottá váltak, a bizottságoktól mind a párt- és állami vezetés, mind a íudományos, mind a gazdasági élet, sokkal többet vár, mint korábban. Az elnökség újrafogalmazott koncepciója és irányelvei szerint a területi bizottságok fő feladata: a területi jelleg erősítése, a tudományos munkának és tudományos szellemi potenciálnak a régióban való összehangolása, a helyi erőforrások és igények tudományos vonatkozásainak feltárása és a központi elgondolásokkal egyeztetett hatékony felhasználásának előmozdítása. A területi bizottságok kezdettől fogva testületi fórumként működnek. A bizottságok keretében a helyi tudományos erőknek és sajátosságoknak megfelelően társadalom-, természet-, agrár-, orvos- és műszaki tudományi szakbizottságok, ezeken belül pedig különféle munkabizottságok dolgoznak. Mind a területi bizottság, mind a szak- és munka- bizottságok társadalmi alapon végzik tevékenységüket. A területi bizottságok vállalkoznak nagyobb szabású tudományos ülések és konferenciák megszervezésére is. Az elmúlt években egyik-másik bizottság tudományos rendezvénye országos, sőt nemzetközi figyelmet keltett (például a VEAB településfejlesztési konferenciája, a DAB vitaülése a Magyarország története sorozat eddig megjelent köteteiről, vagy ugyancsak a DAB által szervezett tudományos dialógus marxista filozófusok és protestáns teológusok részvételével). A vidéki bizottságok közös tudományos rendezvényeire is vannak már szép példák. A PAB és a DAB a pedagógia, a VEAB és a DAB a környezettudomány területén szerveztek ilyeneket. A regionális tudományos pályázatok rendszere is bevált. A magas színvonalú tudományos rendezvények anyagait rendszeresen megjelentetik a bizottságok és az arra érdemes pályamunkák kiadásáról is igyekeznek gondoskodni. Tudományos életünk, tudományszervezésünk decentralizálásában azonban még a kezdeteknél tartunk. A regionális bizottságok létrehozása és eddigi működése fontos része volt és lesz ennek a — későbbiekben bizonyára gyorsabbá váló — folyamatnak. S. P. Reagan a szovjet-amerikai csúcstalálkizé lehetőségeiről Reagan amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kész megkezdeni hadászati fegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalásokat a Szovjetunióval. (Telefotó - AP-MTI-KS) Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti : Az Egyesült Államok úgy érzi, hogy, „lerakta a megfelelő alapokat" a hadászati fegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalásokhoz és június végén kész megkezdeni ezeket a tárgyalásokat — jelentette ki vasárnap délután az illinöisi Eureka város főiskoláján elhangzott beszédében Ronald Reagan amerikai elnök. Miközben Reagan Eurekában beszélt, Bostonban és más amerikai városokban fegyverkezési politikája ellen tüntettek. Reagan bejelentette: az amerikai Start-küldöttség (Strategic Arms Reduction Talks - hadászati fegyverzetcsökkentési tárgyalások - a szerk.) a legközelebbi jövőben „gyakorlati, szakaszos csökkentési tervet” terjeszt elő. Ennek homlokterében „a leginkább destabilizáló rendszerek - a ballisztikus rakéták lesznek, az általuk hordozott robbanófejeket és az általános romboló potenciált is beleértve”. Az első szakasz végén Reagan a nukleáris robbanófejek számának „legalább egyhar- mad arányú azonos szintre való" csökkentését javasolja azzal, hogy a robbanófejeknek nem több, mint a fele lehet szárazföldi telepítésű. Míg az első szakasz a szárazföldi és légi indítású ballisztikus rakétákat érintené, a második szakaszban a hadászati atomerők más elemeinek és vonatkozásainak „plafon” alá vonására kerülne sor, beleértve a ballisztikus rakéták tolóerejének, azaz atomfegyver-hordozó képességének leszállítását, „a jelenlegi amerikai szihtnél alacsonyabbra". Bár ezek a javaslatok — amerikai katonai szakértők szerint is — elsősorban a szárazföldi telepítésű szovjet nukleáris rakéták egyoldalú leszerelését célozzák, Reagan ligyekezett arra összpontosítani a figyelmet, hogy az Egyesült Államok a tárgyalások hívének mutatja magát. „Kifejeztem készségemet arra, hogy a jövő hónapban New Yorkban találkozzak Leo- nyid Brezsnyewel” - mondta. „Ha ez nem megvalósítható, remélem, hogy a jövőben létrejöhet egy találkozó, amelyen pozitív eredményre van kilátás”. Az Egyesült Államok - fo- gadkozott Reagan - „kész új megértés építésére”. „Bízom benne, hogy konstruktívabb viszonyt építhetünk ki a Szovjetunióval" — mondta, de „optimizmusát" továbbra is bz enyhülés elutasításához kötötte. Az enyhülés az ameikai elnök szerint „csalódást okozott Nyu- gat-Európában", „súlyos kiábrándulást” Európán kívül. Annak az új „realisztikus és tartós" politikának, amelynek az enyhülést fel kell váltania, Reagan szerint öt eleme van: „a (Folytatás a 2. oldalon.) Púja Frigyes ciprusi tárgyalásai Púja Frigyes külügyminiszter Nikosz Rolandisz ciprusi külügyminiszter meghívására vasárnap háromnapos hivatalos látogatásra a Ciprusi Köztársaságba érkezett. A larnacai repülőtéren vendéglátója üdvözölte. Nikosz Rolandisz meleg szavakkal üdvözölte Púja Frigyest, akinek személyében első alkalommal látogat Ciprusra magyar külügyminiszter. A hivatalos fogadás után Púja Frigyes Nikosz Rolandisz társaságában gépkocsin Nicosiába utazott. Púja Frigyes külügyminiszter hétfőn reggel koszorút helyezett el a néhai Makariosz érsek-elnök nicosiai emlékművénél. Ezután Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök hivatalában fogadta a magyar külügyminisztert. A rendkívül szívélyes, baráti légkörű találkozón Kiprianu kiemelte, hogy országaink államközi kapcsolatai probléma- mentesek és harmonikusan fej- Tődmek. A ciprusi elnök és a magyar külügyminiszter aggodalommal szólt a nemzetközi ihelyze) __romlásáról. Szpirosz K iprianu tájékoztatta Púja Frigyest a nicosiai kormánynak a ciprusi válság megoldására tett erőfeszítéseiről. íPulja Frigyes a magyar nép és kormány ismételt támogatásáról biztosította a ciprusi probléma rendezését célzó erő- feszítéseket. Béke- és barátsági hónap Megnyitó nagygyűlés Pakson Tegnap délután került sor Pakson, a munkásművelődési központban, a béke- és barátsági hónap Tolna megyei megnyitó ünnepségére. A békenagygyűlésen jelen voltak a város dolgozói, az atomerőmű magyar, a szovjet, a lengyel és a csehszlovák építőinek képviselői és családtagjaik. Az elnökségben foglalt helyet Zbigniew Ohanovicz altábornagy, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, Valdemar Kovalowski, a lengyel tájékoztató és kulturális központ igazgatóhelyettese, Dimitrij Fjodorovics Morozov, a budapesti szovjet kultúra és tudomány házának osztályvezetője, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára, Ludek Snajdr, a csehszlovák szakértők vezetője, és Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára. Az elnökségben foglaltak helyet rajtuk kívül Paks város és az atomerőmű párt-, állami és népfront vezető testületéinek képviselői. À megnyitó békenagygyűlés szónoka dr. Péter Szigfrid, a megyei párbizottság titkára volt, aki a Győzelem napjának méltatásával kezdte beszédét. A hitleri hadigépezet maradványainak teljes és feltétel nélküli kapitulálásával, hatévi szörnyű küzdelem után Európában végleg elhallgattak a fegyverek. Hat évvel előtte a német birodalom dicstelen vezére azt mondta, hogy adjatok nekem öt évet és nem fogtok ráismerni sem Németországra, sem pedig Európára, üszkös romok maradtak csak a fasiszta hadsereg nyomában. A döntő erő, amely az emberiséget megmentette a pusztulástól, a szovjet nép ereje volt. Egyetlen ország sem hozott olyan súlyos áldozatokat ebben a harcban, mint a Szovjetunió népei. Több mint húsz- millióan áldozták életüket, elpusztult nemzeti vagyonuk harminc százaléka. A győzelem után elkezdődött a világ átalakulása, létrejöttek a szocialista országok, megkezdődött a gyarmati rendszer felbomlása, de megjelentek a világpolitika színterén a visszahúzó erők is. A megyei pártbizottság titkára beszéde következő részében áttekintette a háborút követő eseményeket, tényekkel bizonyítva, hogy a Szovjetunió mindenkor a világbéke ügyét szolgálta törekvéseivel és konkrét javaslataival, szemben az Egyesült Államok diktálta fegyverkezési hajszával. Ezt követően röviden szólt hazánk kül- és belpolitikájáról, összhangban a többi szocialista ország törekvéseivel. így a fejlett szocialista társadalmat építve együtt ünnepeljük a Győzelem napját a világ minden haladó emberével. Az ünnepi beszéd után, Zbigniew Ohanovicz hozzászólása következett, aki elsősorban a lengyel nép küzdelmeiről beszélt a Vörös Hadsereg oldalán, a fasizmus elleni harcban. Mihail Fajelevics Rogov, az atomerőmű építésében részt vevő szovjet szakértők párt- szervezetének titkára rövid megemlékezés után az internacionalizmus, az atomenergia békés felhasználásának példájaként beszélt az építkezésről, A békegyűlés után a ll-es iskola irodalmi színpada és a Pakson tanuló szovjet gyerekek adtak műsort. Ezt követően lépett színpadra a Lengyel Néphadsereg művészegyüttesének kamaraegyüttese. Dr. Péter Szigfrid beszédét tartja
