Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

1982. május 1. Képújság 7 kezdtek egyszerre gyártani. Az indítással nem volt probléma, hiszen a régi szerszámokat hasz­nálni tudták, azokat a berende­zéséket is, amelyeket a hagyo­mányos, lassan kifutó kazánok gyártásához használtak. Kisebb belső átszervezésre volt csupán szükség, az emberek megér­tették, hogy gyorsan kell vál­tani. Alig két hónap alatt már Balmazújvárosban működött az első AgroLáng be rendezés. Persze, nem hiba nélkül. Az is természetes, hogy nem minden alkatrész volt jó, és módosítani kellett egyes szerkezeti elemek­nél. Például a második beren­dezés, amely a dombóvári Al­kotmány Mgtsz-'be került, már kisebb módosításokkal készült el. Közben híre szaladt az újat keresők körében a dombóvá­riak új berendezésének, még a Dalmandi Állami Gazdaság is rendelt részegységeket a ha­sonló célra vásárólt külföldi ka­zánjához. Ebből következik, hogy a komplett berendezés részegységeit is tudják szállíta­ni — például tárolót, száliító- adagolót, égőterei, kazánt, hő­cserélőt, pernyéleválasztót, el­szívó ventillátort és a kéményt. Amelyik berendezés Bolyba ke­rült, az már több módosításon esett ót. Tavaly a BNV-n az érdeklő­dők a több mint százéves Láng Gépgyár korszerű vegyi-élelmi­szeripari és atomerőművi be­rendezései mellett már láthat­ták a makettot is. Hiszen egy ilyen monstrum felállítása óriá­si összegbe, nagyon sok munka­órába telne, csak a béléstestek­hez legalább 12 tonna falazó­anyag kell, nem is beszélve magáról az egész berendezés vasanyagáról, súlyban és terje­delemben egyaránt hatalmas ez a berendezés. Nemcsak a tavalyi vásáron, hanem év kőiben is gyakorta jártak látogatók a dombóvári üzemben, és a helyi termelő- szövetkezetben. Am a legna­gyobb forgalom a maradvány- te nmék -has z no sító be re n dezés körül tavaly nyáron Bábolnán volt. Ezt itt állandóan üzem­ben tartották és a sok-sok szak­ember azzal a tervvel ment ha­za, hogyha egy kicsit is ked­vező lesz a hitelkonstrukció, hozzáfognak a szárítóüzem át­állításához, olajról, gázról me­zőgazdasági melléktermékre. S már működő üzemek sora jelzi, hogy alig másfél év után befutott az AgroLáng. Abony- ban, Gyomán, Csárdaszálláson, Pápán, Mezőszentgyörgyön iga­zolják a berendezések, hogy a mezőgazdasági üzemekben többcélúan hasznosíthatók ezek a berendezésék. Néhány héten belül befejezik Kiskunfélegyhá­zán és IMénfőcsanakon is egy- egy AgroLáng felállítását... A gyártás, mégha bármeny­nyire jól is készítik elő, nem práblémamentes. A szigetelés­sel volt korábban baj. Már van anyag és — kényszerűségből a burkolást is a dombóvári gyár saját brigádja végzi el, ha tudnak vásárolni hőálló ce­mentet és samott-téglát. Módo­sítani ismét kellett: a pernye- leválasztónak ajtót nyitottak, erősítették a felhordó rendszert, és most már rendszeresen ér­kezik az AGROVÄZ, amelybe kerül az égetőberendezés. Papp István szerelési csoportja járja az országot az új berendezése­ket felszerelni, az üzemben terv­szerűen folyik az alkatrészek gyártása, a sorozatgyártás te­hát sínen van... Természetesen az AgroLáng berendelésekkel egy időben más termékeket is gyártanak, sorozatban készítik az Ygnis- kazánokat — Ikevesébbet, mint három éve, de még tart ez a program. Az exportfeladatok azonban a kazánok gyártási számának csökkentésével nő­nek. Az idén főleg a Szovjet­unióba exportálnak: tíz P—T6- os paradicsombesűrítőt, két P— 32-est, és egy P—48-Ost, ezek hasonlók, mint a P—16-osok, csalk teljesítményük lényegesen nagyobb. Folyamatos a gyártá­sa a konténeremelőknek is, az MHD részére küldik, hajókihoz. És tizennyolc iportáldaruhoz acélszerkezetet készítenek, ugyancsak szovjet exportra... Ezek állandó programok, úgy is mondhatjuk, jó néhány évig „futnak a szalagon" —, de sokkal többet is vállalnának a hazai rendelőknek a marad­ványtenmék-íberendezésből gyártani. Ezért Örülnek annak, h a va lamelyik ország résziből küldöttség jön tárgyalni, ér­deklődni — s minden bizony­nyal megrendelni. Sajnos, a berendezés nem olcsó, hét­tíz millió forintba kerül a nagy­ság, téhát a teljesítmény, ilie- tőleg a komplettírozás foka szerint. De négy-öt év alatt ez a berendezés „megkeresi" az árát, téhát utána már szinte ingyen üzemel a berendezés, hiszen azt égethetnek el ben­ne, amit máskor eltüzeltek a tarlón, vagy ami a szérűskert- ben elrothadt. Egyébként a Szekszárdi Me­zőgépnél ez év közepére készül­nek el egy olyan berendezés­sel, amely jól kiegészíti majd az AgroLángot: a maradványt tömöríti, ibrikettezi a szekszár­di gép, s így a tárolás-tüzelés- adagolás is gépesíthető, köny- nyebbé, hatékonyabbá, gyor­sabbá tehető. PALKOVÁCS JENŐ Még sorozatban gyártják a különböző méretű Ygnis-kazánokat Az AgroLáng a dombóvári termelőszövetkezetben, bal oldalt a hőcserélő'bordás része látható. A Budapesti Nemzetközi Vá­sáron a sok éves hagyomá­nyoktól eltérően idén a Láng Gépgyár dombóvári gyáregysé­géből nem visznek kiállítási tárgyat. — A korábbi években min­dig ott volt két kezünk mun­kája, részesei voltunk anya- vállalatunk sikerének, hiszen egy készterméket nem lehet részekre osztva értékelni, ha­nem csak az egészet, például a különböző típusú kazáno­kat, élelmiszeripari berendezé­seket; különféle besűrítőket — Bilek Sándor, a dombóvári gyáregység igazgatója mondja ezeket, amikor arról kérdez­zük, hogy láthatjuk-e majd a dombóváriak munkáját az idei BNV-n. — Anyagyárunk atomerőmű­vi berendezésekkel megy a vásárra, s mi, itt Tolna megyé­ben folytatjuk azt a progra­mot, amelynek végrehajtásá­val bennünket megbíztak. El­sősorban az AgroLáng kazán­ra gondolok. Ez a termék ta­valy még modellként volt a kiállításon, de az 1981-esBNV- vel egy időben mór két beren­dezésünk működött, s most- már sorozatgyártásról beszél­hetünk. Tehát úgy is mond­hatjuk, hogy ami tegnap még modell volt, az ma sorozat­termék. A mezőgazdasági ma­radványtermékek elégetésére szolgáló berendezés új termé­ke a Lángnak, és a hazai fel­használhatósága is terjed, egy­re több gazdaság találja meg az energiatakarékossági prog­ramját a mi berendezésünk­ben — mondja a gyáregység­vezető. Ez egy olyan konstrukció, amely mostoha körülmények között korszerű, biztonságos és gazdaságos üzemelési módot valósít meg. Az AgroLáng hő­termelő berendezés képes ar­ra, hogy 45 százalék nedves­ségtartalmú mellékterméket is hasznosítson, s hőcserélővel szárítóüzemet, melegvizes üzem­módban pedig istállót, fialta- tót, baromfiházat stb. lehet fű­teni. A mindenevő kazánok építé­sét az energiahiány sürgette, meg az a tény, hogy az élelmi­szergazdaságban az intenzív növénytermesztés során sokkal több melléktermék keletkezik, mint a (korábbi évtizedekben. Ha rmod soriban az is indokolta az új berendezés elkészítését, hogy a Lángban egy-két termék kifutott, helyettük gazdaságo­san gyárthatót, amely a nép­gazdaságnak (hasznára van, kellett programba venni. Két évvel ezelőtt kezdték a központi gyárban a mellékter­mék-hasznosító kazánt, azaz m [ßgioLöfig ? az egész berendezést tervezni. Az volt a cél, hogy kizárólag hazai anyagokat használjanak fel, téhát importálni még egy csavart se (kelljen. A tervezés két hónapig tartott. 1980 utol­só napjaiban már megérkez­tek a rajzok a dombóvári gyár­ba, az új termékből hármat AgroLáng Tegnap modell - ma sorozattermék Elmondhatatlan örömök Jönnek az üvegek, most már törés nélkül Amikor nevet ez a kis tömzsi asszony, egészen más az arca. Kár, hogy ritkán nevet. De nem csodálkozom rajta: huszonhét esztendő óta mindig három mű­szakban dolgozik. Közben le­érettségizett, házat épített és két gyereket szült. Mielőtt megkerestem a kon­zervgyárban, annyit tudtam ró­la, hogy újított. Nagy szó. Nem mintha a férfiak kizáró­lagos képessége lehetne, hogy ötleteket adnak a termelés kor­szerűsítéséhez, de a gyár nő­dolgozói mással vannak elfog­lalva, és a szakmájuk sem min­dig teszi lehetővé az ilyenfajta gondolkodást, látásmódot. Ök nem lakatosok, nem szerelők, nem ezermesterek. Papp Istvánné született Féhr Katalin is „csak” konzervipari szakmunkás. Betárolási cso­portvezető a raktárban. Ehhez a szakszerű megnevezéshez ké­sőbb még majd kénytelen le­szek magyarázatot fűzni, külö­nösen azért, mert az újítása pontosan ezzel a munkával kapcsolatos. Az itteni - már megszüntetett - kellemetlensé­gek váltottak ki belőle dühös kedvet az alkotó töprengésre. Kislány volt, amikor bekerült a gyárba, 15 éves, 1955-ben. Három év múlva kezébe vette a szakmunkás-bizonyítványt. A tanulás hozta össze a férjével, utazás közben ismerkedtek meg, a férfi akkor még bá­nyász volt. A lány eleinte a fel­dolgozó üzemben talált mun­kát, aztán laboráns lett, majd meós, és 1973 óta csoportveze­tő a raktárban. Ez a beosztás fizikai munkát is jelent, meg felelősséget is az egész kol­lektíva munkájáért. Nem árt, ha megismétlem: örökké három műszakot vállalt és vállal ma is. Kezdjük a beszélgetést ezzel. A nagy raktár kicsi irodájá­ban, ómi olyan hely, hogy za­vartalanul beszélgetni nem le­het, de mit tegyünk. Papp Ist­vánné hozzászokhatott már a zaklatott élethez, meg az új­ságíró is kénytelen többnyire ilyen körülmények között dol­gozni. — Melyik műszakban tud leg­jobban aluni? Melyik után? — Teljesen kipihenni soha nem tudom magam, mert mire megszoknám, változik minden. De azért amennyit lehet, pi­henek, másképpen nem bírnám. A család sokat tűrt, az biztos. Sokszor volt úgy, például a házépítés másfél esztendejé­ben, hogy főtt krumpli, leves vagy más ilyen gyorsan készülő étel volt csak a vacsora. Előt­te anyáméinál laktunk, ő so­kat segített otthon. Az az idő­szak volt a legnehezebb az éle­temben, akkor jártam gimnázi­Papp Istvánné umba, a harmadik osztályt kezdtem, amikor befejeztük az építkezést. Már úgy volt, hogy kimaradok, lehetetlen végigcsi­nálni. Mondta az orvos is, hogy ennytit nem bír az ember egy­szerre. Aztán mégis sikerült, át­segített a család a nehézsége­ken.- Nagyon örült az érettségi bizonyítványnak?- Elmondhatatlan öröm volt.- Mikor érte még hasonló rtagy öröm az életében? Töpreng. Most nevet egy ki­csit.- A beköltözés. Amikor el­készült a ház.- Hogyan ünnepelték?- Nem tartottunk semmit, nem szoktunk különösebben ün­nepelni. Beköltöztünk, szépen el rakodtunk.- Harmadik örömnek beír­hatom az újítás elfogadását? Most jobban nevet.- Beírhatja. Nagyon örül­tem, még akkor is örültem vol­na, ha nem kapok érte pénzt, mert sok gondtól szabadultunk meg ezzel az új szalaggal.- Ki közölte, hogy elfogad­ták az újítást?- Először csak javasoltam, kértem. Mondták, foglaljuk írás­ba, hoqy hivatalosan én legyek az., újító, aztán ment minden rendben. Nagyon hamar meg­valósították. Eqvszer azzal fo- qadnak a munkatársnőim, na, kis Kati, megvan a szalagod.- A főmérnök már elmondta, miről van szó, de szeretném magától is hallani, mennyit változott a helyzet az újítás óta? — Jönnek az, üvegek a fel­dolgozó üzemből ide a raktár­ba, hosszú szalagon. Itt az utol­só szakaszban rengeteg volt a törés. Elakadtak vagy megcsúsz­tak az üvegek. Le kellett állni mindig, összetakarítani a töröt­teket, fölmászni, jóformán mint egy akrobatának. Veszélyes volt. Aznap különösen sokat kínlódtunk, mérges voltam, megmondtam, ezen változtatni kell. Már előbb is gondoltam rá, hogy ezt a részt máshogyan kellene. Ne műanyagos, síkos szalagon, hanem láncossal hoz­zuk ide az üvegeket. Én rövi- debb új szakaszt gondoltam, de ahogyan megvalósították, így még jobb. Azóta van olyan nap, hogy egy üveg sem törik. Nincs időveszteség. Műszakon­ként ötezer üveggel több ke­rül a raktárba. — A család miit szólt hozzá? — A fiam már tizenkilenc éves, vízvezeték-szerelő, itt dol­gozik Pakson, a TÁÉV-nél. Azt mondta: Anyu, nagy lettél... Mindegyikünknek jó, hogy így történt. Hárman dolgoznak mel­lettem állandóan, három mű­szakban: Grósz József né, Kern Ferencné és Ledneczki Jánosné. Szorgalmasak, ügyesek. A sze­zonban aztán kibővül a létszám, harmincan-negyvenen is va­gyunk a raktárban, a betáro­láshoz. Jönnek az üvegek, bor­sószezonban meg a dobozok, végtelen sorban. GEMENCI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents