Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

1982. május 8. tfËPÜJSÂG 3 A türelem olvasót terem? (I.) Nemzetiségi könyvtáraink 1982 Tűnődve és bizakodva... Egy epizód kimaradt abból az emelkedett hangú jegyzetünk­ből, ameíy 1973 nyarán a könyvhét németkéri programját méltatva a szellem évenként visszatérő ünnepéről szólt. A né- metkériek vendégei Csányi László író és Pákolitz István köl- tő voltak, akik érdeklődve te­kintették meg a házigazdák kalauzolásával a csaknem új- donat új könyvtárat, annak is azt a részét, amit az akkor még szintén igencsak új, német nyelvű letéti könyvtár foglalt el. Pákolitz István kezdte a firta­tást, Csányi László folytatta. Az érdekelte őket, hogy a község német lakossága olvasóként milyen? A könyvtáros röstellked- ve magyarázta, hogy „alig fe­dezték még föl az érdekeltek az anyanyelvi olvasnivalót. De bizonyosan sor kerül majd er­re . .." Akkor ez a lehető leg­korrektebb válasz volt, hiszen nem sokkal ennek előtte kapta meg a megyei könyvtár a nem­zetiségi báziskönyvtár létreho­zásának feladatát százezer fo­rintos indulótőkével. Mi sem ter­mészetesebb, mint az, hogy a bázis — mai nevén alapkönyvtár - mozgatható állománya évről évre gyarapodott, hasonlókép­pen a kezdetben csak letétiek saját anyaga is. öt esztendővel ezelőtt, 1977-ben már hatezer kötetet tett ki mçqyénkben a le­téti állomány. Ma, a duplájá­nál több lett a kétféle forrásból származó, német nyelvű olvas­nivaló. Jogos tehát a kérdés, hogy megyeszerte bekövetke- zett-e az a „felfedezés”, ami­ben a németkériek bizakodtak. Milyen most, 1982 tavaszán a meqve nemzetiségi könyvtárai­nak forgalma? A válasz: nem szívet gyönyör­ködtető. De ezt a fontos vállal­kozást ennyivel elintézni fele­lőtlenség lenne. Most különö­sen az lenne. A nemzetiségi könyvtárügy szakirányítását or­szágosan végző Állami Gorkij Könyvtár május, júniusban ké­szül áttekinteni mintavételi ada­tok alapján a nemzetiségi könyvtárak helyzetét. Ezenkívül Bonyhádon május közepén lesz az az első megyei tanácskozás, amelyen a német nyelv oktatói és a könyvtárosok közös felada­taikat beszélik meg. Világért se gondolják, hogy a két ese­mény elkésett. A Gorkij Könyv­tár 1978 óta felügyeli, segíti a nemzetiségi könyvtárügyet és a sommázható tapasztalatok gyűjtéséhez idő kell. Tolna me­gyében pedig az utóbbi öt év­ben szélesedett ki a német nyelvoktatás mai feltételrend­szere. G. Lengyel Éva a megyei - azaz az alapkönyvtár feldolgo­zó könyvtárosa - csak három éve gondozza a letéti könyvtá­rakat. Nem ő tehet róla, hogy munkájában sok felhőtlen örö­möt eddig nem talált. A felnőt­tek olvasási kedve alia növe­kedett az elmúlt évtizedben: G. Lengvel Éva optimizmusa méq- sem légvárakra épül. Megyénk­ben 16 óvodában és 25 általá­nos iskolában folyik uavanis né­met nyelvoktatás. Mind tágabb a lehetősén a nyelvtanulás kö­zépiskolás fokon való folytatá­sára lis. Aztán ... a nyaranta ismétlődő nemzetiségi olvasótá­borok tapasztalatai is azt erő­LESEN SIE DEUTSCH ! A plakát olvasásra buzdít sitik, hogy amit türemetlenül a jelentől sürgetünk, azt a jövőtől remélhetjük.- Anyanyelvükön főleg az idősek olvasnak. Elsősorban a Neue Zeitungot, amiből 1138 jár a megyébe. A könyvtári né­met anyagot elsősorban azok hasznosítják, akik vizsgára ké­szülnek. Szóval a leendő peda­gógusok .. .- Ma tehát az a helyzet, hogy a nemzetiségi könyvtárak leg­szorgalmasabb olvasói a gyere­kek? A válaszul elhangzó „igen” helytállóságát Gyönkön, Tamá­siban, Majoson, Bonyhádon, Várdombon, Mórágyon, Nagy- mányokon és Váralján vizsgál­tuk. Külön-külön és együtt is a területgazdával. Mondhatnám, hogy egy 1981 nyarán megkez­dett dialógust folytattunk külön­böző helyszíneken. így most több résztvevője volt a beszél­getésnek, mint akkor, amikor csak a közel száz gyereknek szervezett olvasótábor foglalko­zásvezetőivel beszélhettünk. El­ső ízben itt, Váralján hallottam, hogy „német nyelvoktatásunk a családi háttér hiánya miatt nem tud olyan eredményeket elérni, mint amilyen eredmények a nyelvoktatástól elvárhatóak len­nének”.- A középgeneróció, ezeknek a gyerekeknek a szülei már nem beszélik a nyelvet és ma ritka az olyan család, amelyben együtt élnek az idős nagyszü­lőkkel a ma 35-40 éves gyere­kek és azok gyerekei. Az elmélet tetszetősnek tűnt, míg részt nem vettünk valami­kor az elmúlt év kora őszén a népfront Bonyhód városi és vá­roskörnyéki bizottsága nemzeti­ségi munkacsoportjának Tevéi­re kihelyezett ülésén, aminek napirendjét az anyanyelvi kul­túra helyzetének elemzése al­kotta. Bizony fölmerült itt is a családi körben folytatható nyelv­gyakorlás hiányának gondja, de nem ezt találta a rendkívül ele­ven vita egy résztvevője sem a legnagyobb problémának. Sok­kal inkább azt, hogy az örven­detes fejlődés ellenére még mindig kevés a németszakos pe­dagógus, továbbá, hoqy a tan­könyvszerkesztők, illetve -írók elrugaszkodtak a valóságtól. Nem ártana pedig tudomásul venniük, hoav az az alap, amit tudásban fötételeznek. szerény. Nem elégséges az öles léptek­kel való haladáshoz. Aztán . . hogy kétségkívül jó és bevált a fakultáció, de ahol nincs mód az órarendbe beépíteni a német órákat, ott a gyerekek közül egy-egy előbb, vagy utóbb meg­irigyeli azokat a pajtásait, akik számára véget ér az iskolai el­foglaltság, mikor ők még min­dig a padban ülnek, nyelvta­nulás címén. Senki se ütközzék meg azon, hogy ennek eredmé­nyessége nem mindenütt azo­nos értékű.- A nemzetiségi könyvanyag forgalma a gyerekek körében a legnagyobb, kezdve az óvo­dás korúaktól a középiskoláso­kig bezáróan. De, hozzátarto­zik a tennivalóinkra mutató igazsághoz, hogy amint „öreg­szenek". a gyerekek, úgy csök­ken és nem is észrevétlenül ol­vasási kedvük. Kivételek? Hát persze, hogy vannak. Azok, akik nyelvtanári pályára készül­nek, vagy külkereskedelmi pá­lya vonzásában élnek. Mint Gyönkön az érettségi előtt álló Müller Margit, aki 2-3 heten­ként jelenik meg német nyelvű olvasnivalóért, s aki legutóbb - nyilván a televízióban most fu­tó sorozat linspirációjára - Tho­mas Mann könnyű olvasmány­nak magyar nyelven sem nevez­hető Buddenbrook ház című re­gényét vitte el. Wilhelm János, a gyönki kör­zeti-könvytár vezetője mondja, hogy a nagyközségben és szép számú társközségeiben anya­nyelvükön főleg az ötven év fe­lettiek olvasnak. Többek között az ő anyósa is, vagy Lerch Já­nos bácsi, a téesz nyugalmazott tehenésze. Node ... hiába fog­lalnak el métereket a polcokon a német klasszikusok és a kor­társ irodalom szerzői. Igen sok könyv csak akkor kerül kézbe, amikor a tallózók után rendet csinálnak, vagy leporolják a köteteket. Egy könyvnek, legyen az magyarul, németül, vagy hot­tentottául nyomtatva, ez nem karrier. Megkockáztatom; még csak nem is élet. Egy könyv ak­kor felel meg rendeltetésének, ha elnyűvik, ha újra kell kötni, vagy vissza kell pótolni, amikor már annyira elhasználódott. Hát ilyen kötet igen kevés van a rendkívül vonzó gyönki könyv­tárban, de a hozzá tartozó diós- berényi és szakadáti klubkönyv­tárakban és másutt sincs. Rend­re megjelenik pedig a nemzeti­ségi könyvanyag honfoglalása óta az alapkönyvtár ajánló bib­liográfiája. Kaptam is útravaló- ul egyet szerkesztőjétől, G. Len­gyel Évától, aki elmondta, hogy fájdalmára a gyermek- és ifjú­sági ajónlanivaló évek óta igen szerény. De ezen változtatni nem a könyvtárosok dolga. A szüntelen jelzés viszont igen.- Kevés az óvodás korúaknak és általános iskolásoknak szánt képeskönyv, színes olvasmány. Több kellene és nagyobb válo­gatási lehetőséggel. Wilhelm Jánosnak ezt a vé­leményét számosán erősítették meg utunk egyes állomásain. Hasonlóképpen azt a véleményt is, hogy a hazai németség itt, Tolna megyében megkedvelte az antológiákat, mert ezek szer­zői ismertek a svábsáq köré­ben és arról írnak, ami a ma élő embereket foglalkoztatja. Kik a kedvencek? Kanter Jó­zsef, aki szakadáti. Fischer La­jos, aki Szekszárdon tanít. Mit olvastak legszívesebben? A Tie­fe Wurzeln, a Mély gyökerek cí­mű antológiát, aminek anyaga úgy jött össze, 1974-re, hogy a Neue Zeitung hirdetett égy pá­lyázatot „Ragad iátok tollat!” felszólítással. A kötet 13 szer­zője - ki versben, ki prózában — azt írta le, hogy a felszaba­dulást követő 30 év mit jelen­tett a magyarorszáqi németség­nek, mely ezt a földet vallja ha­zájának. Sikere volt és van még a Holzpuppe — Fababa —, a Berkenntnisse - Erkenntnisse - Felismerések, vallomások - című köteteknek. Továbbá a Hoppé, hoppé Reiter (Hopp, hopp lo­vas) című könyvecskének. Utób­bi Baranyában ovűitött gyer­mekdalokat, mondókákat tartal­maz.- Ilyen kiadványokból kellene több! — mondják. (Folytatjuk) LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Ka és Czs. Bonyhádon több a lapozgató, mint a kölcsönző HÉTRŐL HÉTRE hírről HÍRRE A május elsejei ünnep utáni első munkaihét zárul most, amikor végre az időjárás is nap­tárba nézett, s észbe kapva igyekszik korri­gálni tévedését. így, a hét elteltével néhány kivétellel mindenütt .földbe kerül a kukorica és hírt adtunk arról is, hogy a hagyományosan termesztett növények mellett mással is foglal­koznak egy-egy gazdaságban. Például a kaj- dacsi Aranykalász Termelőszövetkezetben a A közös gazdaság valóban hosszú idő óta sokat tesz a gyerekekért, az úttörőkért és a kisdobosokért. Korábban a Felsőtengelicen megtartott megyei kisdobostábor létrehozásán, elhelyezésén, fenntartásán fáradoztak, s máig is saját autóbuszukkal viszik a pajtásokat a különféle versenyekre, vetélkedőkre, kulturális rendezvényekre, kirándulásokra. Az idősekért Nagydorog lakosainak, intézményei dolgozói­nak jelentős társadalmi munkája a készülő ifjúsági és sportlétesítmény. Több ezer köb­méter földet mozgattak meg eddig a leendő kézilabda- és futballpályákhoz szükséges terep- rendezéskor. Úttörők a színpadon a hét egyik kulturális eseményén, az Éneklő ifjúság szekszárdi dísz- hangversenyén. évfordulója alkalmából adták ki először. Nos, e kitüntető plakett olyan kollektíváknak ado­mányozható, amelyek hosszabb ideig terv­szerűen és kiemelkedően segítik egy vagy több úttörőcsapat, gyermekintézmény, úttörőelnök­ség tevékenységét. Az elmúlt évben a Bony­hádi Cipőgyár, a Mezőgép bonyhádi gyár­egysége és a faddi általános iskola nevelő­testülete érdemelte ki ezt az elismerést, az idén — eddig — pedig a tengelici Petőfi Tsz. Az ilyen példamutatásnak örvendetesen sok jelét láthatjuk megyénk több településén, így Nagydorogan is. Szintentartás A most záruló héten is hírt adtunk, tudósí­tottunk olyan eseményekről, beruházásokról, amelyek gyarapodásunkról tanúskodnak. Ma­napság gyakran emlegetjük az életszínvonal­lal kapcsolatosán a szintentartást, és bizony akadnak, akik ezzel összefüggésben csupán a fizetéslüknek és oz árak növekedésének ará­nyát tartják szem előtt. Pedig a fizetés, a pénz­ben! jövedelem nem azonos az életszínvonal­lal, amelyről ho beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk életkörülményeinket is. Már­pedig hírt adtunk a héten többek között a paksi új ABC-áru'ház ekészültéről, s a dombó­vári lakossági szolgáltatás javulásáról is. Ezek­nek szintén jogos helye van egy képzeletbeli mérleg serpenyőjében. V. Z. Fotó: Cz. S.—K. A. Előkészületek a dinnyepalántázást megelőző vegyszeres gyomirtáshoz a kajdacsi tsz-ben. talaj-előkészítés befejezése után dinnyepalán­tákat és dóhányt ültetnek, s a faddi Arany­kalász Tsz-ből pedig az idén mintegy 80 ezer szál szegfű kerül a vásárlókhoz. Az új iránti fogékonyság bizonyára jövedelmező a két gaz­daságban, ahol élnek az alkalommal, s olyan munkákba is belefogtak, amelyek nem fő pro­filjuk, de irántuk megvan az igény, a kereslet. Halfogási tilalmak Sokat írtunk az időjárásról, de óhatatlanul ismét szót kell ejteni róla, hiszen néhány nap alatt kétszer Is halfogási tilalomról adtunk hírt, s ezek összefüggenek a későn jött tavasz- szal. A fogassüllő ívósa például nem fejező­dött be a szokottnál hidegebb vizű Dunában a tilalmi jogszabályban foglalt időben, amit ezért meg kellett hosszabbítani. Persze, lehet élcelődni, miszerint nem is annyira az időjárás a megkésett ívás oka, hanem egyebek — így az, hogy a fogassül'lök nem olvasták el az ide vonatkozó jogszabályt —, de a tényeket mindenképpen komolyan kell venni. Éspedig azt, hogy a vizeinkben élő halállomány meny- nyisége csak tervszerű halgazdálkodással, te­lepítései őrizhető meg, s legalább ilyen fon­tos a természet-, a környezetvédelem, a víz- tisztaság megóvása. Mármint ahol szóba jö­het egyáltalán a víztisztaság. Ugyanis néha már az is eredménynek számít, ha sikerült meg­akadályozni a víz minőségének további rom­lását. A gyerekekért Szűkszavú hír jelent meg keddi számunkban arról, hogy a „Gyermekékért” kitüntető pla­kettet adományozta a Magyar Úttörők Szö­vetségének Országos Tanácsa a tengelici Pe­tőfi Tsz-nek. A tömör információ mögötti rész­letesebb tartalmat azonban nem mindenki is­meri, hiszen magát a plakettet is csupán ta­valy, az úttörőszövetség megalakulásának 35. Társadalmunk egyik vívmánya az öregekről való gondoskodás, amellyel összefüggésben szinte az egész Dunántúlt átfogó tanácskozást tartottak a héten Szekszárdon tanácsi szociál­politikai vezetők, szociális otthoni igazgatók, öregek napközi otthonainak vezetői és házi szociális gondozók résiére. Az erről szóló tu­dósítás nem részletezte azt, hogy a dunántúli megyék képviselői mellett az Alföldről, Kecs­kemétről is jöttek szakemberek, pedig oda csupán egyetlen meghívót küldtek, s szinte csak tájékoztatásul. Ám aki ezt megkapta, mozgósította az ottaniakat, s végül egy tele autóbusszal érkeztek Szekszárdra, felismerve: nem léhet eleget beszélni és tenni az idős korúak érdekében, s nagyon fontos a szo­ciális gondozásban részesülő idős korúak fog­lalkoztatása. Az, hogy a tisztes kort megélők ne érezzék felesleges tehernek magukat, tét­lenségüket ne siettessék akaratlanul is további öregedésüket. A Tolna megyei idős korúak szociális gon­dozásáról is hangzott el előadás a tanácsko­záson. Ebből kitűnt: bár e téren szégyelini- valónk nincs, tennivalónk viszont van. Annak ellenére, hogy például tízezer 60 éven felüli Tolna megyei lakosra 180 hely jut az öregek napközi otthonaiban (országos átlagban csak 131), s a szociális otthonok tekintetében or­szágosan a második helyen áll megyénk. Mert mindkét intézménytípusból még több kel­lene, s készülnek is, több helyen társadalmi segítséggel. Az idén Szekszárdon, Dombóvá­ron, Kajdacson, s remélhetőleg Bikácson és Pusztaihencsén is újabb öregek napközi ott­hona nyílik: a szociális otthoni helyek növe­lésére pedig ismert a Vöröskereszt felhívása. S nem felejtkezhetünk meg a házi szociális gondozásról sem, amelynek a hivatásosok és tiszteletdíjasok mellett mintegy félezer társa­dalmi aktivistája van. Társadalmi munka Ma már megszokott dolog, hogy olyan hí­reket olvashatunk, amelyek társadalmi össze­fogással készülő járdák építéséről szólnak. Pénteken azonban hírül adtuk: Bogyiszlón nemcsak járdát, hanem utat építenek úgy, hogy a tanács csupán az anyagot adja hozzá. Beszámoltunk Szekszárd város Tanácsának ülé­séről is, amelyen értékelték a társadalmi mun­kát, s okleveleket adtak át a legtöbbet dol­gozó üzemeknek, vállalatoknak, intézmények­nek, iskoláknak, tanácstagoknak. Az ese­ményről szóló híradásban szerényen húzódott meg: hat szekszárdi lakosnak köszönő levelet küldenek. Kommentár nélkül tegyük itt közzé azok nevét, akik példamutatásukért a levele­ket kapják: Bartal Pálét, Korsós Lajosét, Kirsohner Györgyét, Borbély Józsefét, Szűcs László Jánosét, Köbli Józsefét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents