Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 106. szám. ARA: 1,80 Ft 1982. május 8., szombat. HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) NEM AZ ANYAGIAKON MÚLIK (7. old.) A SZOVJET GAZDASÁG STARTJA (8. old.) NEMZETISÉGI KÖNYVTARAINK (3. old.) A KAUKÁZUSI ENERGIAHÍD (9. old.) AZ IDEGEN (10. old.) A NOSZVAJI DE LA MOHÉ KASTÉLYBAN (11. old.) KÜLÖNLEGES BÚVÁRRUHA (12. old.) BÁCSI KÉREM, TESSÉK BECSONGETNt! (13. old.) BAJKÁLI OMULAMARÉNA (8. old.) A TÁRSADALOM A ROKKANTAKÉRT (9. old.) Kirakat a városképben - városkép a kirakatban. „Kereskedők által használt különleges berendezés, hogy áruikat a közönségnek bemutassák. A legelső reklámeszközök egyike ” - írja a lexikon, meghatározván a kirakat mibenlétét. Ma milyen ez az ősi „eszköz”? Mi mindenre használjuk? Képes öszeállitásunk az 5. oldalon. Megkezdődött a béke- és barátsági hónap A hitleri fasizmus felett aratott győzelem 37. évfordulója alkalmából pénteken a Parlament vadásztermében együttes ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége, valamiint az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöksége. A tanácskozás egyben megnyitó eseménye volt a béke- és barátsági hónap programjának, a magyar békemozgalom hagyományos, országos méretű eseménysorozatának. Az ülést — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára - Kállai Gyula, a HNF OT, s az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöke nyitotta meg. Kiemelte: hazánk és népünk elsőrendű érdeke a békepolitika, amely alapja és talpköve a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenységének. Ám a legjobb politika sikeréhez is elengedhetetlenül szükség van a tömegek támogatására és cselekvő részvételére. A megújulás útjait és formáit kereső magyar békemozgalom — magáénak érezve ezt a politikát — igyekszik feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek hazánk minden állampolgárának elméjéhez és szívéhez szólva kifejezhetik népünk békevágyát és tenniaka- rását. Ezt követően Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára tájékoztatta a résztvevőket a békemozgalom helyzetéről, valamiint a béke- és barátsági hónap gazdag eseménysorozatáról. A béke- és barátsági hónap programjáról szólva kiemelte: a mi békemenetünk lesz ez a hónap az ország kisebb-na- gyobb településein csoportos beszélgetéseken, munkásgyűléseken, fórumokon, békemajálisokon sok százezrek politizálnak. Sarkadi Nagy Barna az ülésen ismertette azt az üzenetet, amelyet az ENSZ-közgyűlés júniusban kezdődő második leszerelési ülésszakához kíván intézni az Országos Béketanács, tolmácsolva hazánk békeszerető közvéleményének állásfoglalását. Az ülésen felszólalt a béke- és barátsági hónap alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség vezetője, Vlagyimir Kavanov professzor, a Szovjet Békebizottság elnökhelyettese, Boldizsár Iván, az OBT elnök- helyettese, Hollón Zsuzsa akadémikus és Káldy Zoltán evangélikus püspök is. Papp Anna, az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának titkára a békeszervezetek közötti állandó kapcsolatépítés, a partneri viszony megteremtésének fontosságát elemezte. A tanácskozás Sebestyén Nándorné zárszavával fejeződött be. MERRE HALAD A SPIRÁL? (4. old.) HOGY TETSZIK LENNI? (5. od.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS BERCSÉNYI VINCÉVEL, A TOLNATOURIST HIVATALVEZETŐJÉVEL (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) MIT TERÍTSÜNK AZ ASZTALRA? (7. old.) Sorsformáló hivatás Ha van valami, amihez nálunk többen értenek, mint a focihoz, akkor az a pedagógia. Állítólag gyakorló tanártól származik e megállapítás, s ha jól belegondolunk, nincsen benne túlzás, ha csak az nem, hogy hazánkra korlátozza a „hozzáértést”. Hiszen, ahol iskolák működnek, ahol általános a tankötelezettség, mindenütt mindenki szerez valamelyes képet a pedagógusokról. Alakítja véleményét nyolc, tizenkét vagy még több esztendeig. Hogyne vélhetné: ismeri őket. Ilgaz, ez az ismerkedés megléhetősen egyoldalú. A tanár— diák sajátos kapcsolatában a szerepék előre kiosztottak. A tanár okít-nevel, a diák felel és megfelel, alhogy tud. És elraktározza jó vagy rossz emlékeit felnőttkorára is, hogy aztán a gyerekének a tanárairól is meg lehessen a maga véleménye. A leírtakban van némi túlzás. Am tagadhatatlan, hogy kevés hivatást kísérünk akkora figyelemmel, mint a pedagógusokét. Éppen, mert többfajta minőségben is érdekeltek vagyunk; Előbb diákként, majd szülőként. Ebben a figyelemben, még ha gyakran értetlenség kíséri is, benne rejlik annak felismerése, hogy a tanár munkája mindannyiunk számára fontos. Nagyon fontos; olykor életpályát, sorsot meghatározó. Ha társaságban netán téma nélkül maradnánk, elég, ha valaki iskolai emlékeit eleveníti fel. Melyik tanár milyen volt, mi volt a csúfneve és miért. Nagy tudású, igazságos, szigorú — hangzanak a kései minősítésék, hogy a kevéssé hízelgőeket ne is említsük. Találóak vajon? Ki tudja? Szerencse dolga is, hogy milyen pedagógusok keze alatt nevelkedtünk. Bizonyos azonban, hogy néhányra mindannyian tisztelettel gondolunk vissza. Legalábbis hálával. Hogy miért éopen nékik vagyunk hálásak és nem másoknak? Még így utólag is néhéz volna eldönteni, hogy melyik tanárunk ismerte jdbban a tantárgyát. Ugyanazt a tárgyat az évek során többen is tanították. Volt, akii megutáltatta velünk, volt, akinek a kedvéért többet olvastunk a kötelezőnél. Többek pályaválasztását meghatározta, hogy melyik osztályban, melyik tanárnál tanult. Ennél többet az a tanárunk ért el, aki észrevette a más. irányú érdeklődést és tehetséget, és lebeszélte diákját az általa oktatott tantárgyra alapozott pálya választásáról. Mi késztette rá, egyáltalán mikor, hogyan vette észre? Tanár és diák kapcsolata koronként és életkor szerint is változik. Az abszolút tanári tekintélyre épülő iskola a múlté. A tanárnak ma nem azért van tekintélye, mert ő a tanár, hanem mert megteremti maqának a tekintélyt. Nem megy könnven. Gátolja egyebek között, hoqy a felnőttek nem becsülik eléggé a oedagóquspályát. Mert nem tartozik a iól fizetett értelmiségiek közé az óvónő, a tanító, a tanár. (Nem mellékesen ez is magyarázza, hogy mind kevesebb férfit találunk a tanári testületekben.) Másrészt az ismeretek gyors qyaraoodása a korábbinál qyakorübb változást kíván a tananvaqfoan is. Minden szakmában ajánlatos léoést tartani a fejlődéssel, a tanár e nélkül munkakéotelen. Hitelét veszti tanítványai előtt, ha valami lényegesről későn értesül. Nem is szólva a divatos ielenséaek megítéléséről. Ha elutasítja konzervatív, ha kritikátlanul elfogadja, lehet, hogy valami káros magatartásnak enged utat. A pedagógusok munkaideje hány óra lehet? A heti óraszám aligha támpont. Bízvást hozzászámolihatjuk a fölkészülést, az önkéozést, a dolgozatjavítást, a családlátoqa- tást, és azt is, amikor csupán nem tudnak másra gondolni, amikor egy-egy tanítványuk változó magatartása foglalkoztatja őkét. Mi léhet az oka? Családi probléma? És ha igen, miként avatkozhatnak bele. Kellő tapintattal, néhogy tetézzék a bajt. Aztán időt kell szakítani a gyenge előmenetelő diákra, hogy béhozza elmaradását. Szakmunkásképző intézetek oktatói panaszolják, hogy írni-olvasni-száimolni kell megtanítaniuk az általános iskolában osztályról osztályra bukdácsoló növendékeikét. A tanóra arra is ritkán elegendő, hogy a jeleseket a kötelezőn kívüli ismeretek megszerzésére buzdítsák, eligazítsák a szakirodalomban. Különórák a gyengéknek, különórák a kiválóaknak, avagy csak beszélgetések — úgy általában mindenről, az életről. Mert a jó tanártól a gyerek legalább olyan nyíltan kérdez, mint a szüléitől. A jó tanártól, mert hiszen róluk van szó, és nem a pályára alkalmatlanokról. Nem azokról, akik csupán jól-rosszul, leadják és számonkérik az anyagot, és jónak vagy rossznak minősítik a „gyerekanyagot”. Kudarcuk évék múltán derül ki, amikor tanítványuk elbukik, és nem is mindig valamilyen tantárgyiból, hanem mondjuk hivatástudatból, amire roszul, rossz példával nevelték. Mert a tanár mindig példakép is, többnyire követésre méltó személyiség. Ha nem így van, értelmetlenné válik az egész munkája. MAROS DÉNES
